Függetlenség, 1908. július (21. évfolyam, 148-173. szám)
1908-07-01 / 148. szám
Kecskemét, 1908. junius I. Szerda, 148. szám ELŐFIZETÉSI ÁR: ^ Szerkesztőség és vidékre postánküldve ^ „ ^emények is küldendők. Negyedévre . . 380 fill. POLITIKA. NAPILAP Telefon: Felévre . . . 760 fin. fl kecskeméti függetlenségi és 48-as párt tulajdona és hivatalos közlönye. 157. szám. Főszerkesztő: YYI FA/FOI VA HA Felelős szerkesztő: SZAPPANOS ISTVÁN. AA1. CVTULI AIVI. TÖMÖRI JENŐ. Városi közgyűlés. A mai közgyűlés fényesen igazolta azt a tételt, hogy minden törvényható- |ágnak olyan tagjai vannak, mint ami- ilyent megérdemel. A sok jelentéktelen interpellációt még a türelmes természetű főispán, Gulner Gyula is megsokalta és igen helyesen a kellő értékükre redukálta. Ha egy fővárosi ember véletlenül betévedne a mi közgyűlésünkbe, sok restelni valónk volna, mert abból megállapíthatná magának a jámbor idegen Kecskemét város kulturális viszonyait. Szinte hihetetlen az a tájékozatlanság és tudatlanság, ami abban a közgyűlési teremben uralkodik. Az a mindenáron való üres fecsegés a legalacsonyabb színvonalra sülyeszti a törvényhatóságot, mert Börcsök uramnak ha kell, ha nem kell okvetetlen beszélni kell, máskülönben, hogy szerezhetne magának tekintélyt a polgárok előtt. Mindezekhez nekünk csak egy kívánságunk van, hogy ezt a törvényhatóságot tartsa meg az Úr Isten az emberi kor legvégső határáig, mert az utókornak erre szüksége lesz. * * * Gulner Gyula főispán 9 órakor megnyitván az ülést, elsőnek dr. Dömötör Lajos aljegyző olvasta fel a polgármesteri jelentést a közigazgatás 1. évi május havi állapotáról. Majd az interpellációk kerültek sorra. Dr. Kiss Albert a szikrai köztemető felállítása végett interpellál és sürgeti a szikrai munkáslakások felállítását. Továbbá kéri a gazdasági tanácsnokot, hogy a közgyűlési határozat értelmében minél előbb javíttassa ki a révi hidat. A polgármester megnyugtató válasza után Wéber Ede a tisztviselők összeférhetetlenségéről szólván, felsorolja azokat a körülményeket, melyek folytán a főgondnoki állás a h.polgármesteri állással összeférhetetlen. Bagi László cáfoló szavai után Gulner főispán kijeleni, hogy a vitát nem engedi ,meg, mivel a dolog hírlapi polémiából keletkezett és így nem tartozik a közgyűlés elé. A tulajdonképeni napirendre csak fél 11 óra felé tértek át. Sándor István főjegyző beterjeszti a közgyűlésnek a kormány köszönő nyilatkozatát, majd két új konzul kineveztetéséről tesz jelentést Beterjeszti, hogy a minisztérium a siketnémák intézete részére új épület emelése céljából évi 300 kor. segélyt ad. Javasolja, hogy kérjék meg a minisztert, hogy vagy készíttesse el az épület tervét ingyen, vagy ha ez nem volna lehetséges, az országban most épülő siketnéma intézetek terveinek másolatát küldje meg. A városi kislakások építésének előmozdítása céljából a vásárhelyi polgármester kongresszus úgy határozott, hogy a megyéket és t. városoit felkéri, hogy intézzenek ezirányba feliratot a kormányhoz és a képviselőházhoz. A közgyűlés a tanács javaslatára elhatározza, hogy a fentemlített célból feliratot intéz a kormányhoz és a képviselőházhoz. Bagi László bejelenti, hogy a városi budapesti házának eladása miatt vasárnap tartott árverés meddő maradt s indítványozza, hogy a házat továbbra is árulják, mihez a közgyűlés hozzájárul. A főkapitány a gazdasági cselédlakásokról egy szabályrendeletet dolgozott ki, mit a közgyűlés elfogad. Füvessy Imre h. főkapitány bejelenti, hogy a kath. egyház hajlandó belemenni a Szentháromság temető egész régi részének bezárásához a következő feltételek mellett: 1. A sírbolt tulajdonosok még 10 évig akadálytalanul temetkezhetnek a lezárt részben, de az ásott sírok tulajdonosai nem, 2onnan bárki elvitetheti halottad. Ezután Szegedi György gazdasági tanácsnok referál kevésbbé jelentős ügyekről. Utána áttérnek a községi birói állás betöltésére. A kandidáló bizottság első helyen Sárközi Mihályt, második helyen dr. Jeszenszky Lajost jelölte. Névszerinti szavazás után Jeszenszky 14 szavazattöbbséggel községi bíróvá választatott. (A szavazatok aránya 85—71.) Ezután a bizottságok újjáalakítása következett, majd az államilag segélyezett városi zeneiskola felügyelő bizottságába dr. Garzó Bélát, a siketnémák intézetének felügyelő bizottságába pedig Fuchs Somát választották meg. A legnagyobb érdeklődést a bizottsági tag urak a város legfontosabb ügyénél a vízvezetéknél tanúsították, ahol még a legszenvedélyesebb interpellációzok is a csendes távozás mezejére léptek, mert hiszen az öreg templomban beharangozták a delet s ilyenkor még a legdühösebb interpellációst sem lehet visszatartani. Szinte megdöbbentő az az indolencia, amelylyel a bizottsági tagok viseltetnek a város legfontosabb ügyei iránt. A vízvezetéknek az elkészítését elvben elhatározták ugyan, de hogy mikor iszunk abból friss vizet, azt még talán a jó öreg Első hazai takarékpénztár sem tudná megmondani, pedig az de sokat tud Istenem. Végül az új iskolák építésére vonatkozólag a törvényhatóság fölírt a közoktatásügyi miniszterhez, hogy lépjen érintkezésbe a városi tanácscsal, hogy a felállítandó új iskolákról a kultuszminiszter is méltányolja Kecskemét város áldozatkészségét. A közgyűlést fél kettőkor rekesztette be az elnöklő főispán. Virágos ablakok. Irta: Kulinyi József. Terézia hercegkisasszony egy szép, napsugaras reggel korábban ébredt fel, mim rende- sen. Ezt azonban ez alkalommal még a léleg- szetvételével sem árulta volna el, mivel azt látta, hogy körülötte szokatlan esemény játszódik le. Ugyanis Pia, a vöröshajú, szende arcú apáca, ki őt reggelenként öltöztette és a kápolnába kísérte, a hálószobában levő kis oltárfülke előtti buzgó fohászkodás helyett előbb a főajtónál neszett, majd óvatosan az ablakhoz szökve, a széles plüssfüggöny mögé rejtőzött. Terézia hercegkisasszony ennek dacára nem vesztette őt szem elől, mert az oldalfal hatalmas velencei tükrében tisztán láthatta ama mozdulatait, melyek izgatott viselkedésével együtt elárulták, hogy az ablakzsalu nyílásain keresztül az utcára les. A hercegkisaszszony még nem töltötte be a tizenhatodik életévét s igy nem csoda, hogy a látottak után őt is izgalmas kíváncsiság szállta meg. — Ennyi óvatosság és elővigyázat csak rendkívüli dolog megfigyeléséhez szükséges, — szűrődött le a megfontolt következtetés a bájosan kócos fejecskében — és mivel apa meghagyta, hogy amit Pia nővér láthat, azt én is megnézhetem, látni akarom, mi történik az utcán. Ezzel még elővigyázóbban, mint Pia nővér, lekúszott az ágyról s a másik ablakmélyedésbe rejtőzve, szintén figyelni kezdett. Az utca még néptelen volt, csak két zöldséges kofa haladt a túlsó járdán görnyedezve, vonszolva a vállaikon levő nehéz kasokat. A hálószoba csöndjében ezalatt csak Pia nővér hosszú, mély sóhajai hallatszottak, melyek olyan busán, fájón szálltak, hogy szinte megreszkettették Terézia kisasszony szivét. — Bizonyosan ezeket a szegényeket sajnálja a jó lélek, — sóhajtotta ő is könnyebbülten, mikor véletlenül a szemközt levő palota napsugaras falaira esett a kekintete, melyen két feltárt, nyiló virágokkal diszitett ablakot vett észre. Az egyik ablaknál egy férfi állt és kis öntözőkannával kezében a virágokat locsolgatta. — Hopp, megvan. Felfedeztem a nagy titkot, — ujjongott s a másik pillanatban viszszaszökött hófehér párnái közé s onnan figyelte tovább, hogy Pia szelíden mosolyogva, mint bólintgat üdvözletét Teréziának a fejében pajkos gondolatok kavarogtak s nem bírva magán uralkodni, kissé vontatott, kedveskedő hangon megszó-láit: — Jó reggelt, Pia nővér. — Dicsértessék ... — rebegte sápad- tan Pia, amint rejtekhelyéről előlépni kénysze- rült. — Kinek köszöntgetett, nővérkém, az ablakból olyan bájosan ? — Kinek . . . kinek ? . . . — tördelte s kínosan, elfehérült arccal Pia s az ijedtségtől elerőtlenedve, kezéből kihullott az imakönyv. — Egy embernek . . . Az Ur fiának. Terézia látva, hogy az apácán mily félelem vett erőt, édesen kacagni kezdett, miközben megfenyegette finom kis ujjával. — No-no, nővérke, az Ur majd megharagszik, mert az ő Fia „meghalt és eltemettetett“ ... Ezt ne tegye többé. — Nem, soha . . . soha, — nyögte bűnbánóan leborulva s mint valami elé szállt angyal hófehér palástját, megragadta Terézia hercegkisasszony hálóköntösét, kezét s a csókok özönével árasztotta el. — Jól van, nővérkém. Az Úr erősítse meg a maga fogadását, — szólt meghatva a kis hercegkisasszony s homlokon csókolta az apácát. — Most mondja el, ki az az ember, aki miatt a maga fehér lelke meg birt feledkezni minden fogadalomról ? — Egy ember, ki virágokat ápol és betegeket gyógyít, — felelte szemlesütve, pironkodva Pia. — Tehát azért lett szerelmes bele? . . . — Mert az Úr tanítása szerint él, tisztelem őt. — Hogy hívják ? Beszélt már vele ? Mióta ismeri ? — kivincsiskodott Terézia és előkutatva aranyfoglalatos távcsövét, az ablakhoz futott. (Folytatás.)