Függetlenség, 1881. április (2. évfolyam, 90-118. szám)
1881-04-15 / 104. szám
Budapest, 1881. Nagypéntek. A harangok ma Rómába utaztak. Nem az Ő csengő szavuk hivja össze holnap a híveket az Isten házába, hogy siránkozzanak a Krisztus felfeszíttetésén. S a hívek mégis összegyülekeznek a kereplők szavára, csókolgatják a keresztet, és sorra látogatják a koporsót, melyben a Krisztus feküszik, közben fölzengvén a passió, az Isten-ember kínszenvedésének éneke. Oh hit csodálatos ereje, mely amaz emlékezetes este óta, midőn a Krisztus elárultaték, minden évben összegyűjti a híveket az ő emlékezetére. A tövis-koszorúból dicsőség koszorúja lett, a fölfeszített emberből Isten fia, a ki ott ül fényességben, atyja jobbján, s a megszámolásnak ama napján, mely eljövendő, ítéletet tart elevenek és holtak fölött. A koporsó ott nyugszik komoran a templom hideg kövén, de a fájdalmat sziveinkben reménység enyhíti, mert bizonnyal Krisztus az, aki a koporsóban fekszik, mert bizonnyal feltámadt, hiába vonták keresztre, hiába verte át szent keblét zsoldos katonák dárdája. A Sámen táczió búskomor hangjai betöltik a templom sötét íveit, de a mi siránkozásunk éjszakáját mégis hajnalra váltja a feltámadás reményének sugara. Sajgó szívvel borulunk le az oltár hideg kövére, de fölemel az a tudat, hogy a mi Eszme, azon földi embernek, azon még a sírnak sincs hatalma. Halál a Golgothán, it a halhatatlansághoz. Jézust fölfeszítik, az Isten fia feltámad, az embert megölik, az Eszme él örökre. Nekünk, épen nekünk magyaroknak, van szükségünk e vigasztaló tudatra. Nekünk, akik oly szívesen elhisszük, hogy végkép meghaltunk, és nem akarjuk, hogy feltámadjunk, nem akarjuk, hogy éljünk. A cinikusok bölcsesége lett a mi bölcseségünk, a létezőt változhatatlannak látjuk, s nem akarunk még akarni sem. Nemzeti czéljaink nincsenek többé, csak egyéniek. A mindennapi kenyér : ez törekvéseink netovábbja az eszmék elvesztették hódító varázsukat, létünk növényi lét, vegetáczió, melynek egyedüli feladata a táplálkozás. Ők menjetek el hát a templomba, boruljatok le a Krisztus gyászos koporsójára, nem arra fog az tanítani, hogy nincs más bölcseség, csak a lemondás bölcsesége, de arra, hogy még a halálból is van feltámadás. A hit erős és csodákat teremt. Bizalom a jövőben, hit saját erőnkben, kitartás a cselekvésben, és bizony-bizony mondom nektek, a mi Golgothánk is az eszme koronázási dombja lesz. után következett a második sokkal erősebb lökés, mely a házak falait megrepesztette, valamennyi templom tornyát mozgásba hozta és ekkor hallani lehetett a borzasztó recsegést. Még egy perczczel később beállott az irtózatos földgörcs, mely a városból romhalmazt csinált. Lisszabonban már 1755 előtt is voltak gyengébb földrengések, de ezek mind vizszintes irányban léptek fel, olyformán, mintha az épületek mint gyermekek gyöngén ringattatnának és ilyenkor legfeljebb egy pár anélkül is roskadozó ház dőlt be. Két századdal az 1755-diki földrengés előtt is volt már egy igen erős rázkódtatás, de ez korántsem volt oly vészthozó, akkor ugyan sok ház dőlt be, néhány ember is elveszett, de ez újabbhoz képest csekélységnek volt nevezhető. A föld mozgása hasonlított két egymással a magas tengeren találkozó és összecsapó óriási hullámmal, a házak felfelé hányattak, mint a Vezúv tüze sodorta felfelé és minden irányban a szikladarabokat. A város egy perem alatt romhalmazzá volt átváltoztatva, koromsötétség állott be rögtön, és e sötétségben hallani lehetett a menekülni akarók sikoltásait, a haldoklók nyögését, a tenger és a Tajo hullámai menydörgéshez hasonló iszonyatos robaját, melybe az egymáshoz sodrott hajók deszkázatának recsegései vegyültek. A föld több helyen megrepedt és a nyílásokból a romok közt tűz tört ki, mely megemésztette az összeomlott házak gyúlékony anyagát. Az erre bekövetkező szélvész a lángokat élesztette és mint földre hullott meteor gömböket lökdöste mindenfelé. Némely embernek sikerült a Tajo partjáig jutni, azt hívén, hogy ott életük inkább van biztosságban, mint a házak közt, de midőn a Terrero de Paco márvány rakparthoz értek, az is elsülyedt mindazokkal, kik rajta állottak és egyetlen egy ember vagy ezeknek holttestei soha nem vetődtek fel a vízszintre. Ilyen volt az 1755-diki lisszaboni földrengés, mely iszonyatos nagyszeríségében egyedül áll valamennyi ily elemi katasztrófák közt. TÁRCZA: A lisszaboni nagy földrengés 1755-ben. A természet utánozza-e az embereket, vagy ezek a természetet, midőn ezek és amaz egyformán esküsznek össze rombolásra? E kérdést lehetne most intézni a jósszékekhez, ha ilyenek még léteznének. Háborúk, felkelések, gyújtogatások, dinamit robbantások ép úgy napirenden vannak, mint elemi katasztrófák. Nálunk az árvizek, más országokban földrengések. Zágráb, Casamicciola és Chiosz földrengései egymást nyomban és mindig fokozottabban követik. Zágráb aránylag legkevesebbet szenvedett még eddig, legalább emberéletben, már Casamicciola és egész Ischia szigetén a földrengés ember áldozatokat is kívánt, de Chioszban, ha a legújabb jelentéseknek hitelt szabad adnunk, ugyanannyi, sőt talán több ezer ember vesztette életét, mint Casamicciolában azokat százával számlálják. És mégis, ha visszapillantunk a történelem lapjaiban, micsoda még a chioszi földrengés összehasonlítva a limai, a guadelupei és kivált az 1755-iki lisszaboni földrengéshez? Lisszabon fekvésére, éghajlatára nézve a legajánlhatóbb város a világon. Bármennyire kies és festői fekvésű is Trieszt, Konstantinápoly vagy Nápoly, Lisszabon mindegyikét felül haladja. Ha az utas Lisszabont megpillantja a tengeri oldalról, kénytelen elismerni a lisszaboniak büszkesége jogosultságát s nem hiúság az, mit arról mondanak : qui non iidít Ulyssibona, non nőseit mundana bona. (Ki nem ismeri Lisszabont, nem ismeri a földi javakat.) Lisszabon 1755 óta nagyon keveset változott. A nagy földrengés óta, igaz, hogy majdnem az egész város újra építtetett, de minthogy azóta hasonló katasztrófa nem érte e várost, az épületek ott most olyanok, mint a múlt századbeliek, nem hasonlítanak sem a régi rossz ízlésben épült német házakhoz, nem láthatni ott goth ízlésű építészetet, sem byzantinit mint Velenczében, hanem a francziáktól elkölcsönzött és sajátított kellemes benyomást okozó csinos renaissance stylust. A belváros fokozatosan emeletesen van épülve, egy házsor a másika felett, míg a Tajo folyó beömlésénél az atlanti tengerbe a kereskedelmi városrész a messze a tengerbe benyúló világító toronnyal, a nagy laktanyával, a fővámépülettel, a karmelita apáczák zárdájával elég távol fekszik a belvárostól, és a két város közt ott van a gyönyörű Tajo öböl, magas narancs és gránát almafás domboktól körülvéve, számtalan villával, a portugál arisztokráczia nyaralóival, az öböl mindig telve hajókkal, mert itt a viz soha sem háborog s a hajók tökéletes biztonságban érezhetik magukat. Ha egy nagy hőst, egy tudóst, egy bájló szépségű hölgyet ravatalon halva látunk, sokszor mondjuk, miért hal meg ily ember, ily csoda teremtés? Ennek örökké kellene élni. Ép úgy érez az ember, ha Lisszabont megpillantja és eszébe jut az 1755-diki borzasztó katasztrófa, a földrengés, mely több mint 50 ezer ember életébe került, tehát több mint három annyiban, amennyit a legtúlzottabb jelentések mondanak Chioszról. Szép verőfényes novemberi nap volt az 1755- ben, melyen Portugal virágzó fővárosa kevesebb mint 10 percz alatt a földdel egyenlővé tétetett és ötven ezer embert a föld nyelt be, vagy az épületek romjai temettek maguk alá. Az első lökés reggeli fél nyolczkor igen gyenge és alig volt érezhető, körülbelől oly forma, mintha egy kövekkel megrakott kocsi robogna el a kövezeteken s rázkódtatná meg az ablakok üvegtábláit. Ezután mintegy harmadfél percznyi szünet FÜGGETLENSÉG. Április 15. TÁRSADALOM. HÍREKNapirend ápril 15-én. Naptár: Péntek, ápril 15. 1881. róm. kath. Nagy péntek. Prot. Nagy péntek. Görög-orosz (ápril 3.) Niketás. Zsidó (nizám 16) Passzah 2-dik ünnepe. — Nap kel 5 óra 12 percz, nyugszik 6 óra 48 percz. — Hold kel 8 óra 31 percz este, nyugszik 5 óra 10 percz reggel. — Képzőművészeti társulat tavaszi kiállítása (I. sorozat) sugárúti palotájában d. u. 1—6. Belépti díj 20 kr. — Múzeumban régiségtár d. e. 9—d. u. 1. — Állatkert nyitva egész nap. — A nagy hét megkezdődött. Ma már a harangok Rómába mentek s a hívők a kereplők szavára gyűltek össze a szentegyházba. Már tegnap elkezdődtek s holnapig tartanak a katholikus templomokban a lamentácziók. A húsvéti ünnepeknek ez a része zenei tekintetben is figyelemre méltó s a lamentáczióknak párja alig van a chorale egész gazdag kincsében. A 40-es és 50-es években a lamentácziók és a „Verba“ hallására a pozsonyi városi plébániában az egész országból összegyűltek a zenekedvelők, Budapesten a belvárosi plébánia, az egyetemi s a várbeli helyőrségi templomban nyújt a nagypénteki isteni tisztelet kiváló zenei élvezetet. A helyőrségi templomban a holnapi isteni tiszteletnek még egy különös érdeke lesz. A „sírbatétel“ után, délelőtt 10 órakor Weninger Sándor páter, az ötvenes évekből ismeretes prédikátor, a szatmári jezsuita konvent rektora fog szentbeszédet tartani. A protestánsoknak a nagypéntek legnagyobb ünnepük, s úgy a helvét, mint az ágostai hitv. egyházakban isteni tisztelet lesz, mely előkészíti a híveket arra, hogy husvétkor bűneiket megbánva járulhassanak az ur asztalához. — Ihász Dániel elhunytáról a következő gyászjelentést kaptuk : „I congiunt col piu vivo dolore, partecipano alla S. W. l’irreparabile perdita del R. Colonnello in ritiro Cav. Daniele Ihász nob. di Ihászi avvenuta, dopo breve malattia, alle ore 8 */* di questa mattina al Baraccone di Collegno. Baraccone di Collegno li 10 aprile 1881. I funerali aviano luogo domani alle ore 'US pom.“ (Élénk fájdalommal veszünk részt Ihászi Ihász Dániel nyugalmazott kir. lovas-ezredes pótolhatatlan elvesztésében, mely rövid betegség után, ma reggel 8 fél órakor Baraccone di Collegnoban következett be. Baraccone di Collegno, 1881. ápril 10. A temetés holnap d. u. negyed 3 órakor lesz. — Istóczy úr. A „12 röpirat“ legújabb száma megjelent. Nem vennénk tudomást erről az eseményről, mely utóvégre sem jelent egyebet( minthogy egy csomó éretlen gyereknek meg rajongónak sikerült rémlátásait nyomtatásban lefotografáltatni, ha nem volna a füzetben egy czikk, mely rettentő keresztény ábrázattal káromkodva a névmagyarosítás ellen többek közt a következő passzust tartalmazza : „Semmi más derék izraelitának“ sem fog a belügyminisztérium által megengedtetni, hogy fogyhagymától büzölgő nevét „Istóczy“-ra vagy akár „Istóczi“-ra „magyarosíthassa“, mert a boszantáni szándék minden ily előfordulhat, más esetben is föltételeztetik, s igy Istóczy azon, Magyarországon jelenleg bizonyára irigylendő helyzetben van, hogy az ő nevét zsidó nem fogja ellophatni. A stylus ellen, mely oly élénken emlékeztet a magyar állam jó katholikus szabadon ázkodására, semmi kifogásunk , de igenis van az ellen a nagy biztosság ellen, hogy Istóczy úr nem félti a nevét a zsidóktól. Mi őszintén hisszük, hogy izraelita polgártársaink közt nem igen fog akadni olyan rossz ízlésű ember, aki az Istóczy úr komikussá tett nevére aspiráljon; de ha valaki mégis elszánja magát, hogy nevét Istóczyra változtassa, ez ellen a belügyminiszternek sem lehet semmi kifogása. A szokás törvényt teremtett, s a szokás által megállapított törvény azt mondja, hogy egyes képviselők kedvéért, akik megígérik, hogy újra mamelukok lesznek, semmiféle nevet sem lehet tilalom alá vetni. Nem ambícziónk, hogy Istóczy urat észre térítsük, de a miniszterelnök és belügyminiszter urban feltételeztünk annyi tisztességet, hogy Istóczy-féle obskúrus hóbortokot nem fog kortes czéljaira felhasználni. — Tóth Kálmán szobra. Bajáról a következő jelentést vettük. A Tóth Kálmán emlékének megörökítésére kiküldött bizottság értesíti a t. ez. közönséget, hogy húsvét hétfőjén, vagyis folyó évi ápril 18-án Baján a „Bárány“ szálloda termében hangversenyt rendez, melynek jövedelme a Tóth Kálmán szobor alapjára fog fordittatni. A hangversenyben leendő közreműködésre Állaga Géza és Odry Lokál elismert tekintélyű fővárosi művészeken kivül Heller Amália, Ivanovics Anna és Lemberger Rachel urhölgyeket, Fölkér Gusztáv, Matusek Antal és Mayer Alberik urakat sikerült megnyerni. A részletes műsor mielőbb fog köztudomásra hozatni. A bizottság azon reményének ad kifejezést, hogy a koszorús költő szülővárosának lakossága minél kiterjedtebb mérvben fog élni ezen alkalommal, hogy dicső szülöttje iránt a kegyelet adóját leróván, egyszersmind tehetsége szerint hozzájáruljon azon szobor létesítéséhez, mely a költő emlékével együtt fogja hirdetni a szülőváros háláját. Belépti díj : számozott ülőhely 2 forint, belépti jegy a földszintre vagy karzatra 1 forint. Felülfizetések hírlap utján nyugtáztatnak. Baja, 1881. ápril hó 10-én. A szobor-bizottság nevében: Dr. Bartsch Samu, Cserbe Ferencz, dr. Ivanovics Pál, dr. Ladányi Mór, dr. Nikolsburger Károly, Szondy Mátyás. — A legújabb királyságból. E hó 10-ki kelettel küldik Bukarestből ezt a lakonikus, de sokat jelentő értesítést : „Tegnap az itteni postahivatal mellé rendelt vámhivatalt bezárták, mert majd valamennyi tisztviselőt, egy nagy bélyeghamisítás vádja miatt, be kellett csukni. A tényállás fölvétele magát az utolsó négy napot illetőleg 48,000 frank elsikkasztását derítette ki. — A királyfi lakodalma. Az ifjú trónörökösi párnak május 18-ától 23-dikáig tartó Budapesten való időzése alatt — mint értesülünk — az ünnepi bizottság programmjában megállapított ünnepélyeken kívül május 19-én este nagy elfogadás lesz a budai királyi váriakban. Esetleg Tisza Kálmán miniszterelnök is bált ad a miniszterelnöki palotában, melyen valószínűleg a trónörökösi pár is megjelenni. A pályaudvaron a trónörökösi párt a fővárosi képviselet fogja fogadni, míg a kormány, a törvényhozás képviselete, valamint a többi hatóságok s esetleg a nőegyletek küldöttségei is a budai várban fogadják az új párt. A főváros nászajándéka a küldöttség által 19-én fog a trónörökösnének átnyujtatni. Az ifjú pár a fővárosi vigadó termeiben május 21-én tartandó polgári bálon is valószínűleg megjelenik. — Pásztói nihilisták. Nekünk írják : Községünk, mely egyébként a földkerekség legcsöndesebb helyei közé tartozik, a napokban nagy izgatottság színhelye volt. Egy szép reggel minden utcza sarok el volt borítva plakátokkal, melyek harczias tirádák kíséretében azt fejtegetik, hogy a zsidók kikergetésére megérkezett az idő; a zsidókat viszont arra szólítják fel, hogy ha életük kedves, két nap alatt vándoroljanak ki Jeruszalembe. Nagy volt a rémület a pásztói zsidók közt, e két napi terminus azonban eltelt anélkül, hogy egyéb veszedelmet hozott volna, mint újabb plakátokat. „Polgártársak — így itt a pásztói nihilisták végrehajtó bizottsága, — ragadjátok meg az alkalmat a zsidó csarnokok kiirtására, mert a most még gyönge zsemetéből erős fa lesz, melyet majd csak fejszével lehet kivágni.“ A pásztói zsidók semmi kedvet sem éreztek bevárni a fejszét, mely őket kivágja, s nem vándoroltak ki ugyan Jeruszalembe, hanem jelentést tettek a szolgabirónak. — Egy nagyherczeg regénye. Miklós nagyherczeget, Konstantin nagyherczegnek, a megölt czár egyik öccsének fiát, egy gyémánt-ékszer ellopása miatt tudvalevőleg Tverbe száműzték, legújabban azonban fogolyképen egy Pétervárhoz közel fekvő helyre hozták. Ennek az intézkedésnek az okául azt állítják, hogy a fiatal nagyherczeg atyjához egy táviratot intézett, melyben azt s a „többi barátokat“ a „tudott helyen“ összegyűlésre hívja fel. Miklós nagyherczeg megpróbálta ugyan ezt az összejövetelt gáláns kaland gyanánt tüntetni föl, de ennek a kifogásnak nem sok hitelt adtak. Ellenkezőleg azt állítják, hogy a nihilisták vezetőivel összeköttetésbe lépett, valamint atyjáról is az a hir van elterjedve, hogy a forradalmi párttal barátságos viszonyban áll. A berlini Tageblatt az elfogatás okául egy másik versziót tud. E szerint Miklós nagyherczeg száműzetése idején, álnév alatt s csupán ezredesi rangját vallva be, egy zamarai pap leányával összeeskette magát, még pedig magának a lánynak apja által. Már a megölt czár kívánta, hogy e házasság nyilvánittassék érvénytelennek és bontassék föl, ezt azonban a fiatal nagyherczegnél nem lehetett végrehajtani, most azonban III. Sándor czár erélyesen föllépett, mikor Miklós nagyherczeg engedelmet kért, hogy nagybátyja temetésére Pétervárra jöhessen, a czár ezt megtagadta, ellenben követelte a házasság felbontását. S hogy unokatestvére e parancsnak rögtön nem engedelmeskedett, elfogatta és Tverből elhozatta. — Végzetes csere. Tállyán (Zemplén megyében) a múlt hóban a himlő erősen kezdett pusztítani különösen a gyermekek közt. Emiatt az iskolákat is beszüntették, s hogy az epidémia terjedését meggátolják, valami desinficziáló szert adtak a tanítóknak, hogy azzal az iskolák padlóját locsolják be. Az ág. tanítóhoz, mielőtt az orvosszert felhasználhatta volna, egy reggel, mikor még az ágyban feküdt, belépett a harangozó. A tanító megkínálta az egyházi belső embert, hogy az ablakban levő pálinkából vegyen be reggelire, a harangozó felfogott egy üveget, s nagyot húzott nem a pálinkából, de a himlő elleni deszinficziális szerből. A hatás rögtön mutatkozott, a harangozón mérgezés jelenségei mutatkoztak, s daczára a rögtön előhívott orvos tevékenységének, két óra múlva kiadta lelkét. Most neje és gyermekei siratják. — Hugo Viktor és Ruszakov. Rochefort Henri a múlt hétfőn Humbert Alfonsezal és Lanessan községi tanácsossal St. Etiennebe ment. Az este a három radikális egy körülbelül 2000 emberből álló gyülekezetben vett részt. Ennek az elnöke az ülés kezdetén azt indítványozta , hogy Ruszakovot válasszák meg díszelnöknek. Ez ellen a teremben hangos tiltakozás támadt. Ekkor felállott Rochefort s Russzakovot martyrnak nevezve támogatta az indítványt. Szavaztak és a többség úgy nyilatkozott, hogy az elnök Ruszakovnak disz-elnökké megválasztatását jelenthette ki. Ismét tiltakozás és leírhatatlan lárma támadt. „Francziát kell választanunk!“, — kiabáltak. „Válasszuk Hugo Viktort.“ „Éljen Hugo Viktor!“ Rochefort fölkelt : „Nos hát válasszuk meg mind a kettőt, Ruszakovot is, Hugo Viktort is, mind a két martyrt!“ A közvetítő indítványt elfogadták, s a gyülekezet disz-elnökéül megválasztották Hugo Viktort és Ruszakovot. — Hírek a városból. Pár pereznyi szabadság. A lipót utczában ma reggel egy madárkereskedő zsebbelijében, melynek négy szögletét óvatosan összefogva tartotta, különböző árulóktól összevásárolt 12 darab stiglicz madarat szállított haza, egyszerre csak a kendő egyik sarka kicsúszott kezéből, s a kedves kis madárkák örülve a szabad légnek, csicseregve kezdték szárnyaikat használni, ám a zsarnok s az összefutott sok gyerek utánuk iramodtak s elfogták valamennyit pereznyi szabadságuk élvezete után. Egyik a kedves kicsikék közül az utcza másik oldalán lévő ház nyitott ablakán röpült be, s ezt egy szobában volt szőke kislány tartóztatta le, s szolgáltatta ki a zsarnok madárkereskedőnek, ki valamennyi madarát együtt látva, önérzetes büszkeséggel haladt tovább. — Napszámosok verekedése. Az este 9 órakor a Ferencz József rakodó parton a pancsovai gőzhajók kikötő helyén, Penácz Ferencz pozsonyi 41 éves napszámos, Hódy János szegedi 46 éves napszámos és Lenner József 31 éves halászlegény összeszólalkozván, verekedésre keltek, s egymás elverték. A rendőrség közbe lépett s mind a hármatf hűvösre tette. — Ellenszegülés a fináncznak. Heim János veszprémi születésű, háziszolga Waldhauser vaskereskedőnél, a gazdája részére megjött portékák átvétele végett a vasúti raktárnál megjelenvén, ott Molnár Mihály pénzügyőri fővigyázó a ládákat fel akarta nyitni, azonban Heim ellenszegült, s mikor aztán a pénzügyőr rendőr után kiáltott, Heim kirántotta a pénzügyőr kardját és azzal a finánczot megsértette. A megérkezett rendőrök letartóztatták, a rendőrség azonban gazdájának jótállása mellett szabad lábra helyezte. — Elevenen eltemetve. Tudvalevő dolog, hogy ha az ünnepnapok közelednek, minden rendes gazdasszony a vidéken házát kitapasztani, kimeszelni, egyszóval kicsinositni főteendőjének ismeri. Ugyanezt akarta tenni Ujgazda Ferencz, király-helmeczi lakos fiatal neje is, a most közelgő húsvéti ünnepnapok alkalmából. Elment tehát folyó évi április hó 9-én (szombaton) reggel a király-helmeczi kertek mögé a hegy tövén lévő agyagbányába, hogy onnan a házának kitapasztásra szükséges agyagföldet elhozza. Ott azonban a bánya legmélyebb üregébe ment és épen abban a pillanatban, midőn a föld kivágásával legjobban foglalkozott, a bánya felső széléről vagy 20 marmázsányi földtömeg leszakadt és a szerencsétlen asszonyt maga alá temette. Ezt más két asszony, kik szintén e bányában, de más helyen, hasonló munkával voltak elfoglalva, észrevévén, nagyon megijedtek és a városba szaladtak segélyért; a segély megjött, de midőn a sajnálatra méltó asszony felől a földtömeget eltávolították, annak már csak a szó legszorosabb értelmében összezúzott holttestét emelték föl. A szerencsétlen asszony áldott állapotban volt, és most húsvét utánra várta a boldog órát. Temetése e hó 10-én (vasárnap) délután nagy részvét mellett ment végbe. Férjet és egy hároméves figyelmeket hagyott hátra. A nevezett bánya igen veszélyes hely. Csak két évvel ezelőtt ugyanott két személy egyszerre, — mint az Abauj Kassai Közlöny írja, — épen úgy mint Ujgazda Ferenczné, lelte halálát. A mint a királyhelmeczi emberek állítják, a bányának mióta fenáll, Ujgazda Ferenczné már a nyolczadik áldozata. — Egy varrótű vándorlásai. A Courier de Louisville egy rendkívüli esetről hoz igen érdekes tudósítást. Ezelőtt 9 évvel Coblens Paulina kisasszony egy napon mezítláb menvén a szőnyegen, talpába egy varrótű hatolt, mely neki nagy fájdalmakat okozott, s a segítségül hitő orvos kijelentette, hogy könnyebb volna azt egy széna kazalban feltalálni, mint testében s igy a kisasszony folyvást szenvedte a fájdalmakat, de ami a legkülönösebb, hogy a tű mindig feljebb csúszott. Coblens kisasszony egészen elsoványodott és négy hónapig mankókon járt, utóbb azonban ismét jobban érezte magát s mankók nélkül járhatott, de a fájdalmak időről időre teste különféle részeiben megújultak. Időközben férjhez ment Isaacs Harry szivargyároshoz ezelőtt 5 évvel s neki 3 gyermeket szült. A harmadik gyermek születése után a fájdalmak tökéletesen megszűntek. Pár nap előtt legifjabbik gyermeke Arthur, ki különben igen jámbor kis csecsemő volt, egyszerre csak nagyon zajongóvá jön, anyját lábaival rugdosta és meg is harapta több ízben. Anyja, midőn a gyermeket fürösztötte, combján egy fekete pontot vett észre, oda tapintván, érezte, hogy bőre alatt valami kemény test van és ezt sikerült kihúznia, de mint csodálkozott, midőn egy varrótűt pillantott meg, ugyan azt, mely az előtt 9 évvel saját lábába ment vala. — Szerelmi dráma. Gogány József dunaföldvári vendéglős, hogy borának nagyobb kelete legyen, lány-pinczéreket tartott. E leányok egyikébe, Zsófi nevűbe, egy fiatal ember, Kertész Gyula, beleszeretett, nyolcz évig állhatatosan udvarolt neki s kicsapongó élete daczára nőül akarta venni, de a lány kérőjét mindannyiszor visszautasította. A napokban Kertész ismét fölkereste a lányt, hogy megkérdezze: akar-e felesége lenni vagy sem? S mikor a lány megint csak nemmel válaszolt, Kertész egy forgópisztolyt rántott elő, rálőtt a leányra s azt jobb karján megsebesítette. „Enyém leszel Zsófi, vagy meghalsz! “ szólt még hozzá, s mikor a lány most is elutasította, a pisztolyt még egyszer fölemelte, a lány nyakába lőtt, mire az összerogyott és szörnyet halt. A véres tett után Kertész elmenekült, s a rendőrség keresi. — Gyermekrablási kísérlet. New Yorkban, nagy izgatottságot keltett egy gyermekrablási kísérlet oly indokból, hogy ezáltal pénzt csikarjanak ki. Egy Strasburger nevű jómódú ékszerész több levelet kapott, melyekben 11 éves leányának elrablásával fenyegették, ha 60,000 dollárt nem tesz le, úgy hogy a társalgónő a megjelölt utczában ejtse el a pénzt, ha pisztoly lövést hall. Följelenték a rendőrségnek, hol a kísérletet megteendőnek mondták. A társalgónő többször elment a megnevezett utczába és vitt magával egy papirossal töltött csomagot, de lövést soha sem hallott. Újra jött levél és a társalgónő újra kiment. Ekkor eldördült a lövés, a társalgónő elejte a csomagot, oda futott egy férfi és azt fölkapta. De ekkor már ott volt a titkos rendőr is. Dulakodás fejlődött ki köztük, miközben a rendőr pisztolya elsült,a golyó belefúródott a férfi szemébe és az szörnyet halt. A bűnrészes, ki a pisztolyt elsütő, szintén elfogatott és ezután még több elfogatás következett. A bűnkísérlet részesei mindannyian németek, kik Strasburger családjával együtt utaztak Amerikába gőzhajón és a tervet ott dolgozták ki. Fölfedezték a szobát is, hol a gyermeket akarták őrizni, valamint megállapították azt is, hogy a terv sikerülése esetén minden intézkedés meg volt téve, hogy azonnal hajóra ülhessenek. A nagyváradi bankó hamisítók a vizsgáló bíró előtt — mint a Bihar írja, — vallomást tettek. E szerint mindössze négy darab egy forintos erejéig történt a hamisítás. Persze ennyi is elég arra, hogy az embernek oka legyen megbánni tettét. Az illetők nem egészen olyan éretlen gyerkőczök, mint első értesülésünk alapján írtuk. Van közöttük egy ötödik gymnazista s egy tanítóképezdei növendék. Eleinte csak műkedvelő passzióból történt a bankjegy utánzás, de az ördög, mely soha nem alszik, beavatkozott a játékba és az első, sikerült kísérletet követte a többi. — A hivatalos lapból: Exequatur. A király Fiuméban I. osztályú olasz királyi konzullá kinevezett lovag Bertone di Sambuy Ferdinándnak megbízóleveléhez, az exequaturt megadta. — Kinevezések: A vallás- és közoktatásügyi miniszter, Szitás János dévai állami tanítóképző intézeti gyakorlóiskolai tanítót, állomásán végleg megerősítette. A fővárosi pénzügyigazgatóság, gyerkényi Pyber Károly I. osztályú irodatisztet a központi m. kir. dij- és illetékkiszabási hivatalhoz irodavezetővé nevezte ki. — Névváltoztatás: Deutsch Ignácz miskolczi lakos Irma nevű kiskorú leánya vezetéknevének „Dévai-ra kért átváltoztatása megengedtetett. — A mai időjárás áttekintése: Európában: A légnyomás általában még nagyobbodott. A nagy légnyomás (772—774) Észak-Németországban és Oroszország délnyugati részében, a kisebb pedig (742—763) a kontinens délnyugati táján van. Többnyire keleties mérsékelt szelek mellet az idő nagyrészint meglehetős derült. A hőmérséklet csekély változást mutat. — Hazánkban: A szelek többnyire északi és délkeleti között változnak csendesednek. A hőmérséklet általában kissé lejebb, a légnyomás pedig feljebb szállt. Az idő részben véve közepes derült, esők gyéren és kis mennyiségben délnyugati félben. Dél pedig északkeleten Kolozsvárit, Besztercze és Mármaros-Sziget táján voltak. — Jóslat: Hazánkban : Szélcsendes, többnyire derengő időt várhatni továbbra is. Helyi eső és zivatar a délnyugati félben lehetnek inkább. MŰVÉSZET — A nemzeti színházban a „Próféta“ ma új szereposztással került színre. Wilmnéről nem kell szólamunk, ez alól fölment az az általános elismerés, mely a művésznőnek minden föllépte alkalmával részéül jutott. Tapsolták folytonosan s különösen Fidessel (Bartolucci k. a.) való jelenetében. Bartolucci kisasszonynak trillái majd oly pompásan ragyognak mint szemei, s a tapsot , melyet ma is kapott , bátran megoszthatja szép szemei és szép hangja közt. Oberthalt Odry énekelte, azzal a csengő, tömör hanggal, mely jóformán páratlan. Leydeni János szerepében Gassi úr egy kicsit fejből énekelt s egy kicsit kulissát hasogatott, de ezért nem tudta elrontani, hogy igazán élvezetes operai esténk legyen. Lesz még alkalma rá, mert Wiltnének a mai volt utolsó előtti vendégszereplése. — A népszínházban ma telt ház előtt ötödször került színre „Az üdvöske“ czimü operette. A czimszerepet Hegyi Aranka k. a. játszotta. Noha Blaha Lujza asszony kitűnő alakítása után a kisasszonynak nem könnyű feladattal kellett megküzdenie, mindazonáltal igen derekasan megállta helyét. Általában konstatálhatjuk , hogy a kisasszony mindinkább kedvenczévé lesz a közönségnek, mit bizonyít az a rokonszenves fogadtatás, az a számtalan taps és éljenzés, mely az egész előadás alatt felhangzott. Az első és második felvonás kettősét Vidorral, ki különösen jól volt disponálva , megujráztatták, s a kisasszonyt nyílt jelenetben háromszor is kihívták. A két főszereplőn kívül Kassai és Együd kapták a legtöbb tapsot. Az előadás összevágó volt, s a karok is elég jól működtek. — A színházi jegyekkel való üzérkedés meggátlása czéljából — mint értesülünk, — a Nemzeti színháznál tanácskozások folynak, úgy akarnának a bajon segíteni, hogy az előadás előtti napon ívet tesznek ki, melyre mindenki, aki jegyet akar venni, felírja a nevét, s a jegyet másnap pénzért beválthatja. Nem volna-e ennél sokkal egyszerűbb is, czélszerűbb is átvenni azt a szokást, mely Berlinben divatozik. A színháznak van egy olyan forma szekrénye, mint a postai levélgyűjtők ; ezt az előadás előtti napon kiteszik, s akinek jegy kell, névjegyére ráírja, hogy ennyi meg ennyi, ilyen meg ilyen helyre van szüksége. A szekrényt másnap felnyitják, a megrendelő lapokat kiszedik, s az ismert neveknek előnyt nyújtva a jelentkezőknek a jegyeket kiadják. A pénztárnál pedig hordárnak, bizományosnak stb. nem adnak jegyet, hanem csak olyannak, akiről a pénztáros azt látja, hogy személyes használatára kíván jegyet szerezni. Az agiatoget — igaz, — ez sem akadályozhatja meg egészen, de megnehezíti és korlátozza, ami már maga is sokat ér. — Matejko egy új képe lesz látható nemsokára a képzőművészeti társulat kiállításában. A király ugyanis a társulat kérésére megengedte, hogy Matejko nagyhírű művésztől galicziai útja alkalmával kapott gyönyörű képet a tavaszi kiállítás II-ik sorozatában kiállíthatja. A király ez elhatározásáról Nopcsa Ferencz báró, a királyné főudvarmestere értesítette egy magánlevélben Telepy Károlyt és megjegyezte, hogy a festményt Bécsből már útnak indították a budai váriakba, honnét az ottani várkapitány fogja a társulat megbízottjának kiadni. A Ráth féle pályázat ügyében a képzőművészeti társulat választmánya tegnap este Zichy Antal elnöklete alatt ülést tartott, mely alkalommal a Ráth-féle 1OO aranyas pályadíj megítélésére a sury a következőkép alakult meg : Elnök : Ráth György kir. ítélőtáblai tanácselnök. Tagok : Hauszmann Alajos, Barabás Miklós, Székely Bertalan és Keleti Gusztáv mint művészek, Lipthay Béla báró, Zichy Antal, Perlaky Kálmán és Fuchs Gusztáv mint nem művészek. A pályadij odaítélése f. hó 24-én délután történik meg. Ugyan a gyűlésen Nádassy Györgyöt ellenőrré választották. A népszínházban holnap, (nagypénteken) és holnapután (nagyszombaton) nem lesz előadás. Húsvét vasárnapján „Az üdvöske“ kerül színre hatodszor, a czímszerepben Blahánéval. A népszínház legközelebbi újdonságai „A színműírók“ eredeti bohózat és „Perczes“ Csepreghy fényes kiállításos színműve lesznek. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos: VERHOVAY GYULA.