Függetlenség, 1881. április (2. évfolyam, 90-118. szám)

1881-04-15 / 104. szám

Budapest, 1881. Nagypéntek. A harangok ma Rómába utaztak. Nem az Ő csengő szavuk hivja össze holnap a híveket az Isten házába, hogy siránkozzanak a Krisztus felfeszíttetésén. S a hívek mégis összegyü­lekez­­nek a kereplők szavára, csókolgatják a keresz­tet, és sorra látogatják a koporsót, melyben a Krisztus feküszik, közben fölzengvén a passió, az Isten-ember kínszenvedésének éneke. Oh hit csodálatos ereje, mely amaz emléke­zetes este óta, midőn a Krisztus elárultaték, minden évben összegyűjti a híveket az ő emlé­kezetére. A tövis-koszorúból dicsőség koszorúja lett, a fölfeszített emberből Isten fia, a ki ott ül fényességben, atyja jobbján, s a megszámo­­lásnak ama napján, mely eljövendő, ítéletet tart elevenek és holtak fölött. A koporsó ott nyugszik komoran a tem­plom hideg kövén, de a fájdalmat sziveinkben reménység enyhíti, mert bizon­nyal Krisztus az, a­ki a koporsóban fekszik, mert bizon­nyal fel­támad­t, hiába vonták keresztre, hiába verte át szent keblét zsoldos katonák dárdája. A Sá­men táczió búskomor hangjai betöltik a templom sötét íveit, de a mi siránkozásunk éjszakáját mégis hajnalra váltja a feltámadás reményé­nek sugara. Sajgó szívvel borulunk le az oltár hideg kövére, de fölemel az a tudat, hogy a mi Esz­me, azon földi embernek, azon még a sírnak sincs hatalma. Halál a Golgothán, it a halha­tatlansághoz. Jézust fölfeszítik, az Isten fia fel­támad, az embert megölik, az Eszme él örökre. Nekünk, épen nekünk magyaroknak, van szükségünk e vigasztaló tudatra. Nekünk, a­kik oly szívesen elhisszük, hogy végkép meghaltunk, és nem akarjuk, hogy feltámadjunk, nem akar­juk, hogy éljünk. A cinikusok bölcsesége lett a mi bölcseségünk, a létezőt változhatatlannak lát­juk, s nem akarunk még akarni sem. Nemzeti czéljaink­ nincsenek többé, csak egyéniek. A mindennapi kenyér : ez törekvéseink netovábbja az eszmék elvesztették hódító varázsukat, létünk növényi lét, vegetáczió, melynek egyedüli fel­adata a táplálkozás. Ők menjetek el hát a templomba, borulja­tok le a Krisztus gyászos koporsójára, nem arra fog az tanítani, hogy nincs más bölcseség, csak a lemondás bölcsesége, de arra, hogy még a ha­lálból is van feltámadás. A hit erős és csodákat teremt. Bizalom a jövőben, hit saját erőnkben, kitartás a cselekvésben, és bizony-bizony mon­dom nektek, a mi Golgothánk­ is az eszme ko­ronázási dombja lesz. után következett a második sokkal erősebb lökés, mely a házak falait megrepesztette, valamennyi templom tornyát mozgásba hozta és ekkor hallani lehetett a borzasztó recsegést. Még egy perczczel később beállott az irtózatos földgörcs, mely a vá­rosból romhalmazt csinált. Lisszabonban már 1755 előtt is voltak gyen­gébb földrengések, de ezek mind vizszintes irány­ban léptek fel, olyformán, mintha az épületek mint gyermekek gyöngén ringattatnának és ilyenkor leg­feljebb egy pár anélkül is roskadozó ház dőlt be. Két századdal az 1755-diki földrengés előtt is volt már egy igen erős rázkódtatás, de ez korántsem volt oly vészthozó, akkor ugyan sok ház dőlt be, né­hány ember is elveszett, de­­ ez újabbhoz képest csekélységnek volt nevezhető. A föld mozgása ha­sonlított két egymással a magas tengeren találkozó és összecsapó óriási hullámmal, a házak felfelé há­nyattak, mint a Vezúv tüze sodorta felfelé és min­den irányban a szikladarabokat. A város egy perem alatt romhalmazzá volt átváltoztatva, koromsötétség állott be rögtön, és e sötétségben hallani lehetett a menekülni akarók sikoltásait, a haldoklók nyö­gését, a tenger és a Tajo hullámai menydörgéshez hasonló iszonyatos robaját, melybe az egymáshoz sodrott hajók deszkázatának recsegései vegyültek. A föld több helyen megrepedt és a nyílásokból a romok közt tűz tört ki, mely megemésztette az összeomlott házak gyúlékony anyagát. Az erre be­következő szélvész a lángokat élesztette és mint földre hullott meteor gömböket lökdöste mindenfelé. Némely embernek sikerült a Tajo partjáig jut­ni, azt hívén, hogy ott életük inkább van biztos­ságban, mint a házak közt, de midőn a Terrero de Paco márvány rakparthoz értek, az is elsülyedt mindazokkal, kik rajta állottak és egyetlen egy ember vagy ezeknek holttestei soha nem vetődtek fel a vízszintre. Ilyen volt az 1755-diki lisszaboni földrengés, mely iszonyatos nagyszerí­ségében egyedül áll va­lamennyi ily elemi katasztrófák közt. TÁRCZA: A lisszaboni nagy földrengés 1755-ben. A természet utánozza-e az embereket, vagy ezek a természetet, midőn ezek és amaz egyfor­mán esküsznek össze rombolásra? E kérdést le­hetne most intézni a jósszékekhez, ha ilyenek még léteznének. Háborúk, felkelések, gyújtogatások, di­namit robbantások ép úgy napirenden vannak, mint elemi katasztrófák. Nálunk az árvizek, más or­szágokban földrengések. Zágráb, Casamicciola és Chiosz földrengései egymást nyomban és mindig fokozottabban követik. Zágráb aránylag legkeve­sebbet szenvedett még eddig, legalább emberélet­ben, már Casamicciola és egész Ischia szigetén a földrengés ember áldozatokat is kívánt, de Chiosz­­ban, ha a legújabb jelentéseknek hitelt szabad adnunk, ugyan­annyi, sőt talán több ezer ember vesztette életét, mint Casamicciolában azokat szá­zával számlálják. És mégis, ha visszapillantunk a történelem lapjaiban, micsoda még a chioszi föld­rengés összehasonlítva a limai, a guadelupei és kivált az 1755-iki lisszaboni földrengéshez? Lisszabon fekvésére, éghajlatára nézve a leg­­ajánlhatóbb város a világon. Bár­mennyire kies és festői fekvésű is Trieszt, Konstantinápoly vagy Nápoly, Lisszabon mindegyikét felül haladja. Ha az utas Lisszabont megpillantja a tengeri oldalról, kénytelen elismerni a lisszaboniak büszkesége jogo­sultságát s nem hiúság az, mit arról mondanak : qui non iidít Ulyssibona, non nőseit mundana bona. (Ki nem ismeri Lisszabont, nem ismeri a földi ja­vakat.) Lisszabon 1755 óta nagyon keveset változott. A nagy földrengés óta, igaz, hogy majdnem az egész város újra építtetett, de minthogy azóta ha­sonló katasztrófa nem érte e várost, az épületek ott most olyanok, mint a múlt századbeliek, nem hasonlítanak sem a régi rossz ízlésben épült német házakhoz, nem láthatni ott goth ízlésű építészetet, sem byzantinit mint Velenczében, hanem a fran­­cziáktól elkölcsönzött és sajátított kellemes benyo­mást okozó csinos renaissance stylust. A belváros fokozatosan emeletesen van épülve, egy ház­sor a másika felett, míg a Tajo folyó beömlésénél az atlanti tengerbe a kereskedelmi városrész a messze a tengerbe benyúló világító toronnyal, a nagy lak­tanyával, a fővámépülettel, a karmelita apáczák zárdájával elég távol fekszik a belvárostól, és a két város közt ott van a gyönyörű Tajo öböl, ma­gas narancs és gránát almafás domboktól körül­véve, számtalan villával, a portugál arisztokráczia nyaralóival, az öböl mindig telve hajókkal, mert itt a viz soha sem háborog s a hajók tökéletes biztonságban érezhetik magukat. Ha egy nagy hőst, egy tudóst, egy báj­ló szépségű hölgyet ravatalon halva látunk, sokszor mondjuk, miért hal meg ily ember, ily csoda te­remtés? Ennek örökké kellene élni. Ép úgy érez az ember, ha Lisszabont megpillantja és eszébe jut az 1755-diki borzasztó katasztrófa, a földrengés, mely több mint 50 ezer ember életébe került, te­hát több mint három annyiban, a­mennyit a leg­­túlzottabb jelentések mondanak Chioszról. Szép verőfényes novemberi nap volt az 1755- ben, melyen Portugal virágzó fővárosa kevesebb mint 10 percz alatt a földdel egyenlővé tétetett és ötven ezer embert a föld nyelt be, vagy az épületek romjai temettek maguk alá. Az első lökés reggeli fél nyolczkor igen gyenge és alig volt érezhető, körülbelől oly forma, mintha egy kövekkel megrakott kocsi robogna el a kövezeteken s rázkódtatná meg az ablakok üveg­tábláit. Ezután mintegy harmadfél percznyi szünet FÜGGETLENSÉG. Április 15. TÁRSADALOM. HÍREK­Napirend ápril 15-én. Naptár: Péntek, ápril 15. 1881. róm. kath. Nagy péntek. Prot. Nagy péntek. Görög-orosz (ápril 3.) Niketás. Zsidó (nizám 16) Passzah 2-dik ünnepe. — Nap kel 5 óra 12 percz, nyugszik 6 óra 48 percz. — Hold kel 8 óra 31 percz este, nyugszik 5 óra 10 percz reggel. — Képzőművészeti társulat tavaszi kiállítása (I. sorozat) sugárúti palotájában d. u. 1—6. Belépti díj 20 kr. — Múzeumban régiségtár d. e. 9—d. u. 1. — Állatkert nyitva egész nap. — A nagy hét megkezdődött. Ma már a harangok Rómába mentek s a hívők a kereplők szavára gyűltek össze a szentegyházba. Már tegnap elkezdődtek s holnapig tartanak a katho­­likus templomokban a lamentácziók. A húsvéti ünnepeknek ez a része zenei tekintetben is figyelemre méltó s a lamentáczióknak párja alig van a chorale egész gazdag kincsében. A 40-es és 50-es években a lamentácziók és a „Verba“ hallására a pozsonyi városi plébániában az egész országból összegyűltek a zenekedvelők, Buda­pesten a belvárosi plébánia­, az egyetemi­ s a várbeli helyőrségi templomban nyújt a nagy­pénteki isteni tisztelet kiváló zenei élve­zetet. A helyőrségi templomban a holnapi isteni tiszteletnek még egy különös érdeke lesz. A „sírbatétel“ után, délelőtt 10 órakor Weninger Sándor páter, az ötvenes évekből ismeretes prédikátor, a szatmári jezsuita kon­­vent rektora fog szent­beszédet tartani. A pro­testánsoknak a nagypéntek legnagyobb ünnepük, s úgy a helvét, mint az ágostai h­itv. egyházak­ban isteni tisztelet lesz, mely előkészíti a híve­ket arra, hogy husvétkor bűneiket megbánva járulhassanak az ur asztalához. — Ihász Dániel elhunytáról a következő gyászjelentést kaptuk : „I congiunt col piu vivo dolore, partecipano alla S. W. l’irrepa­rabile perdita del R. Colonnello in ritiro Cav. Daniele Ihász nob. di Ihászi avvenuta, dopo breve ma­­lattia, alle ore 8 */* di questa mattina al Barac­­cone di Collegno. Baraccone di Collegno li 10 aprile 1881. I funerali aviano luogo domani alle ore 'US pom.“ (Élénk fájdalommal veszünk részt Ihászi Ihász Dániel nyugalmazott kir. lovas-ezredes pótolhatatlan elvesztésében, mely rövid betegség után, ma reggel 8 fél órakor Baraccone di Collegnoban következett be. Ba­raccone di Collegno, 1881. ápril 10. A temetés holnap d. u. negyed 3 órakor lesz. — Istóczy úr. A „12 röpirat“ legújabb száma megjelent. Nem vennénk tudomást erről az eseményről, mely utóvégre sem jelent egyebet( minthogy egy csomó éretlen gyereknek meg rajon­gónak sikerült rémlátásait nyomtatásban lefotogra­­fáltatni, ha nem volna a füzetben egy czikk, mely rettentő keresztény ábrázattal káromkodva a név­magyarosítás ellen többek közt a következő pas­­­szust tartalmazza : „Semmi más derék izraelitának“ sem fog a belügyminisztérium által megengedtetni, hogy fogyhagymától büzölgő nevét „Istóczy“-ra vagy akár „Istóczi“-ra „magyarosíthassa“, mert a boszantáni szándék minden ily előfordulhat, más esetben is föltételeztetik, s igy Istóczy azon, Ma­gyarországon jelenleg bizonyára irigylendő helyzet­ben van, hogy az ő nevét zsidó nem fogja ellop­hatni. A stylus ellen, mely oly élénken emlékeztet a magyar állam jó katholikus szabadon ázkodására, semmi kifogásunk , de igenis van az ellen a nagy biztosság ellen, hogy Istóczy úr nem félti a nevét a zsidóktól. Mi őszintén hisszük, hogy izraelita polgártársaink közt nem igen fog akadni olyan rossz ízlésű ember, a­ki az Istóczy úr komikussá tett nevére aspiráljon; de ha valaki mégis elszánja magát, hogy nevét Istóczyra változtassa, ez ellen a belügyminiszternek sem lehet semmi kifogása. A szokás törvényt teremtett, s a szokás által megál­lapított törvény azt mondja, hogy egyes képviselők kedvéért, a­kik megígérik, hogy újra mamelukok lesznek, semmiféle nevet sem lehet tilalom alá vetni. Nem ambícziónk, hogy Istóczy urat észre té­rítsük, de a miniszterelnök és belügyminiszter urban feltételeztünk annyi tisztességet, hogy Istóczy-féle obskúrus hóbortokot nem fog kortes­ czéljaira fel­használni. — Tóth Kálmán szobra. Bajáról a követ­kező jelentést vettük. A Tóth Kálmán emléké­nek megörökítésére kiküldött bizottság értesíti a t. ez. közönséget, hogy húsvét hétfőjén, vagyis folyó évi ápril 18-án Baján a „Bárány“ szálloda termében hangversenyt rendez, melynek jöve­delme a Tóth Kálmán szobor alapjára fog for­­dittatni. A hangversenyben leendő közreműkö­désre Állaga Géza és Odry Lokál elismert tekin­télyű fővárosi művészeken kivül Heller Amália, Ivanovics Anna és Lemberger Rachel urhölgye­­ket, Fölkér Gusztáv, Matusek Antal és Mayer Alberik urakat sikerült megnyerni. A részle­tes műsor mielőbb fog köztudomásra hozatni. A bizottság azon reményének ad kifejezést, hogy a koszorús költő szülővárosának lakossága minél kiterjedtebb mérvben fog élni ezen alkalommal, hogy dicső szülöttje iránt a kegyelet adóját leró­ván, egyszersmind tehetsége szerint hozzájárul­jon azon szobor létesítéséhez, mely a költő em­lékével együtt fogja hirdetni a szülőváros háláját. Belépti díj : számozott ülőhely 2 forint, belépti jegy a földszintre vagy karzatra 1 forint. Felül­­fizetések hírlap utján nyugtáztatnak. Baja, 1881. ápril hó 10-én. A szobor-bizottság nevében: Dr. Bartsch Samu, Cserbe Ferencz, dr. Ivanovics Pál, dr. Ladányi Mór, dr. Nikolsburger Károly, Szondy Mátyás. — A legújabb királyságból. E hó 10-ki ke­lettel küldik Bukarestből ezt a lakonikus, de so­kat jelentő értesítést : „Tegnap az itteni postahi­vatal mellé rendelt vámhivatalt bezárták, mert majd valamennyi tisztviselőt, egy nagy bélyeg­hamisítás vádja miatt, be kellett csukni. A tény­állás fölvétele magát az utolsó négy napot illető­leg 48,000 frank elsikkasztását derítette ki. — A királyfi lakodalma. Az ifjú trónörö­kösi párnak május 18-ától 23-dikáig tartó Bu­dapesten való időzése alatt — mint értesülünk — az ünnepi bizottság programmjában megálla­pított ünnepélyeken kívül május 19-én este nagy elfogadás lesz a budai királyi váriakban. Eset­leg Tisza Kálmán miniszterelnök is bált ad a miniszterelnöki palotában, melyen valószínű­leg a trónörökösi pár is meg­jelenni. A pálya­udvaron a trónörökösi párt a fővárosi képviselet fogja fogadni, míg a kormány, a törvényhozás képviselete, valamint a töb­bi hatóságok s esetleg a nőegyletek küldött­ségei is a budai várban fogadják az új párt. A főváros nászajándéka a küldöttség által 19-én fog a trónörökösnének átnyujtatni. Az ifjú pár a fővárosi vigadó termeiben május 21-én tar­tandó polgári bálon is valószínűleg megjelenik. — Pásztói nihilisták. Nekünk írják : Köz­ségünk, mely egyébként a földkerekség legcsönde­sebb helyei közé tartozik, a napokban nagy izga­tottság színhelye volt. Egy szép reggel minden utcza sarok el volt borítva plakátokkal, melyek harczias tirádák kíséretében azt fejtegetik, hogy a zsidók kikergetésére megérkezett az idő; a zsidó­kat viszont arra szólítják fel, hogy ha életük ked­ves, két nap alatt vándoroljanak ki Jeruszalembe. Nagy volt a rémület a pásztói zsidók közt, e két napi terminus azonban eltelt a­nélkül, hogy egyéb veszedelmet hozott volna, mint újabb plakátokat. „Polgártársak — így itt a pásztói nihilisták vég­rehajtó bizottsága, — ragadjátok meg az alkalmat a zsidó csarnokok kiirtására, mert a most még gyönge zsemetéből erős fa lesz, melyet majd csak fejszével lehet kivágni.“ A pásztói zsidók semmi kedvet sem éreztek bevárni a fejszét, mely őket kivágja, s nem vándoroltak ki ugyan Jeruszalembe, hanem jelentést tettek a szolgabirónak. — Egy nagyherczeg regénye. Miklós nagy­­herczeget, Konstantin nagyherczegnek, a megölt czár egyik öc­csének fiát, egy gyémánt-ékszer ellopása miatt tudvalevőleg Tverbe száműzték, legújabban azonban fogolyképen egy Pétervár­­hoz közel fekvő helyre hozták. Ennek az intéz­kedésnek az okául azt állítják, hogy a fiatal nagy­herczeg atyjához egy táviratot intézett, melyben azt s a „többi barátokat“ a „tudott helyen“ összegyűlésre hívja fel. Miklós nagyherczeg meg­próbálta ugyan ezt az összejövetelt gáláns kaland gyanánt tüntetni föl, de ennek a kifogásnak nem sok hitelt adtak. Ellenkezőleg azt állítják, hogy a nihilisták vezetőivel összeköttetésbe lépett, va­lamint atyjáról is az a hir van elterjedve, hogy a forradalmi párttal barátságos viszonyban áll. A berlini Tageblatt az elfogatás okául egy má­sik versziót tud. E szerint Miklós nagyherczeg száműzetése idején, álnév alatt s csupán ezre­desi rangját vallva be, egy zamarai pap leányá­val összeeskette magát, még pedig magának a lánynak apja által. Már a megölt czár kívánta, hogy e házasság nyilvánittassék érvénytelennek és bontassék­ föl, ezt azonban a fiatal nagyher­­czegnél nem lehetett végrehajtani, most azon­ban III. Sándor czár erélyesen föllépett, mikor Miklós nagyherczeg engedelmet kért, hogy nagy­bátyja temetésére Pétervárra jöhessen, a czár ezt megtagadta, ellenben követelte a házasság fel­bontását. S hogy unokatestvére e parancsnak rögtön nem engedelmeskedett, elfogatta és Tver­­ből elhozatta. — Végzetes csere. Tállyán (Zemplén megyé­­ben) a múlt hób­an a himlő erősen kezdett pusztí­tani különösen a gyermekek közt. E­miatt az is­kolákat is beszüntették, s hogy az epidémia terje­dését meggátolják, valami desinficziáló szert adtak a tanítóknak, hogy azzal az iskolák padlóját lo­csolják be. Az ág. tanítóhoz, mielőtt az orvosszert felhasználhatta volna, egy reggel, mikor még az ágyban feküdt, belépett a harangozó. A tanító megkínálta az egyházi belső embert, hogy az ablakban levő pálinkából vegyen be reggelire, a harangozó felfogott egy üveget, s nagyot húzott nem a pálinkából, de a himlő elleni desz­­inficziális szerből. A hatás rögtön mutatkozott, a harangozón mérgezés jelenségei mutatkoztak, s daczára a rögtön előhívott orvos tevékenységének, két óra múlva kiadta lelkét. Most neje és gyerme­kei siratják. — Hugo Viktor és Ruszakov. Rochefort Henri a múlt hétfőn Humbert Alfonsezal és La­­nessan községi tanácsossal St. Etiennebe ment. Az este a három radikális egy körülbelül 2000 emberből álló gyülekezetben vett részt. Ennek az elnöke az ülés kezdetén azt indítvá­nyozta , hogy Ruszakovot válas­szák meg díszelnöknek. Ez ellen a teremben hangos tilta­kozás támadt. Ekkor felállott Rochefort s Rus­­­szakovot martyrnak nevezve támogatta az indít­ványt. Szavaztak és a többség úgy nyilatkozott, hogy az elnök Ruszakovnak disz-elnökké meg­választatását jelenthette ki. Ismét tiltakozás és leírhatatlan lárma támadt. „Francziát kell vá­lasztanunk!“, —­ kiabáltak. „Válas­szuk Hugo Viktort.“ „Éljen Hugo Viktor!“ Rochefort föl­kelt : „Nos hát válas­szuk meg mind a kettőt, Ruszakovot is, Hugo Viktort is, mind a két martyrt!“ A közvetítő indítványt elfogadták, s a gyülekezet disz-elnökéül megválasztották Hugo Viktort és Ruszakovot. — Hírek a városból. Pár pereznyi szabadság. A lipót utczában ma reggel egy ma­dár­kereskedő zsebbelijében, melynek négy szögletét óvatosan összefogva tartotta, különböző árulóktól össze­vásárolt 12 darab stiglicz madarat szállított haza, egy­szerre csak a kendő egyik sarka kicsúszott kezéből, s a kedves kis madárkák örülve a szabad légnek, csicse­regve kezdték szárnyaikat használni, ám a zsarnok s az összefutott sok gyerek utánuk iramodtak s elfogták va­lamennyit pereznyi szabadságuk élvezete után. Egyik a kedves kicsikék közül az utcza másik oldalán lévő ház nyitott ablakán röpült be, s ezt egy szobában volt szőke kis­lány tartóztatta le, s szolgáltatta ki a zsarnok ma­dár­kereskedőnek, ki valamennyi madarát együtt látva, önérzetes büszkeséggel haladt tovább. — Napszá­mosok verekedése. Az este 9 órakor a Ferencz József rakodó parton a pancsovai gőzhajók ki­kötő helyén, Penácz Ferencz pozsonyi 41 éves napszá­mos, Hódy János szegedi 46 éves napszámos és Lenner József 31 éves halászlegény összeszólalkozván, vereke­désre keltek, s egymás elverték. A rendőrség közbe lé­pett s mind a hármatf hűvösre tette. — Ellensze­gülés a fináncznak. Heim János vesz­prémi születésű, háziszolga Waldhauser vaskereskedőnél, a gazdája részére megjött portékák átvétele végett a vasúti raktárnál megjelenvén, ott Molnár Mihály pénz­ügyőri fővigyázó a ládákat fel akarta nyitni, azonban Heim ellenszegült, s mikor aztán a pénzügyőr rendőr után kiáltott, Heim kirántotta a pénzügyőr kardját és azzal a finánczot megsértette. A megérkezett rendőrök letartóztatták, a rendőrség azonban gazdájának jót­állása mellett szabad lábra helyezte. — Elevenen eltemetve. Tudvalevő dolog, hogy ha az ünnepnapok közelednek, minden rendes gazdasszony a vidéken házát kitapasztani, kimeszelni, egyszóval kicsinositni főteendőjének ismeri. Ugyanezt akarta tenni Ujgazda Ferencz, király-helmeczi lakos fiatal neje is, a most kö­zelgő húsvéti ünnepnapok alkalmából. Elment tehát folyó évi április hó 9-én (szombaton) reg­gel a király-h­elmeczi kertek mögé a hegy tövén lévő agyagbányába, hogy onnan a házának ki­­tapasztásra szükséges agyagföldet elhozza. Ott azonban a bánya legmélyebb üregébe ment és épen abban a pillanatban, midőn a föld kivágá­sával legjobban foglalkozott, a bánya felső szélé­ről vagy 20 marmázsányi földtömeg leszakadt és a szerencsétlen asszonyt maga alá temette. Ezt más két asszony, kik szintén e bányában, de más helyen, hasonló munkával voltak elfoglalva, ész­­revévén, nagyon megijedtek és a városba sza­ladtak segélyért; a segély megjött, de midőn a sajnálatra méltó asszony felől a földtömeget eltávolították, annak már csak a szó legszoro­sabb értelmében összezúzott holttestét emelték föl. A szerencsétlen asszony áldott­­ állapotban volt, és most húsvét utánra várta a boldog órát. Temetése e hó 10-én (vasárnap) délután nagy részvét mellett ment végbe. Férjet és egy há­roméves figyelmeket hagyott hátra. A nevezett bánya igen veszélyes hely. Csak két évvel ezelőtt ugyanott két személy egyszerre, — mint az Abauj Kassai Közlöny írja, — épen úgy mint Ujgazda Ferenczné, lelte halálát. A mint a királyhelmeczi emberek állítják, a bá­nyának mióta fenáll, Ujgazda Ferenczné már a nyolczadik áldozata. — Egy varrótű vándorlásai. A Courier de Louisville egy rendkívüli esetről hoz igen érdekes tudósítást. Ezelőtt 9 évvel Coblens Paulina kis­asszony egy napon mezítláb menvén a szőnyegen, talpába egy varró­tű hatolt, mely neki nagy fáj­dalmakat okozott, s a segítségül hitő orvos kijelen­tette, hogy könnyebb volna azt egy széna kazal­ban feltalálni, mint testében s igy a kisasszony folyvást szenvedte a fájdalmakat, de a­mi a leg­különösebb, hogy a tű mindig feljebb csúszott. Coblens kisasszony egészen elsoványodott és négy hónapig mankókon járt, utóbb azonban ismét job­ban érezte magát s mankók nélkül járhatott, de a fájdalmak időről időre teste különféle részeiben megújultak. Időközben férjhez ment Isaacs Harry szivargyároshoz ezelőtt 5 évvel s neki 3 gyerme­ket szült. A harmadik gyermek születése után a fájdalmak tökéletesen megszűntek. Pár nap előtt legifjabbik gyermeke Arthur, ki különben igen jámbor kis csecsemő volt, egyszerre csak nagyon zajongóvá jön, anyját lábaival rugdosta és meg is harapta több ízben. Anyja, midőn a gyermeket fürösztötte, c­ombján egy fekete pontot vett észre, oda tapintván, érezte, hogy bőre alatt valami ke­mény test van és ezt sikerült kihúznia, de mint csodálkozott, midőn egy varrótűt pillantott meg, ugyan azt, mely az előtt 9 évvel saját lábába ment vala. — Szerelmi dráma. Gogány József duna­­földvári vendéglős, hogy borának nagyobb kelete legyen, lány-pinczéreket tartott. E leányok egyi­kébe, Zsófi nevűbe, egy fiatal ember, Kertész Gyula, beleszeretett, nyolcz évig állhatatosan udvarolt neki s kicsapongó élete daczára nőül akarta venni, de a lány kérőjét mindannyiszor visszautasította. A napokban Kertész ismét föl­kereste a lányt, hogy megkérdezze: akar-e fele­sége lenni vagy sem? S mikor a lány megint csak nemmel válaszolt, Kertész egy forgópisz­tolyt rántott elő, rálőtt a leányra s azt jobb karján megsebesítette. „Enyém leszel Zsófi, vagy meghalsz! “ szólt még hozzá, s mikor a lány most is elutasította, a pisztolyt még egyszer föl­emelte, a lány nyakába lőtt, mire az összerogyott és szörnyet halt. A véres tett után Kertész elmenekült, s a rendőrség keresi. — Gyermekrablási kísérlet. New­ Yorkban, nagy izgatottságot keltett egy gyermekrablási kísérlet oly indokból, hogy ezáltal pénzt csikar­janak ki. Egy Strasburger nevű jómódú éksze­rész több levelet kapott, melyekben 11 éves leányának elrablásával fenyegették, ha 60,000 dollárt nem tesz le, úgy hogy a társalgónő a meg­jelölt utczában ejtse el a pénzt, ha pisztoly lövést hall. Följelenték a rendőrségnek, hol a kísérletet megteendőnek mondták. A társalgónő többször elment a megnevezett utczába és vitt magával egy papirossal töltött csomagot, de lövést soha sem hallott. Újra jött levél és a társalgónő újra kiment. Ekkor eldördült a lövés, a társalgónő elejte a csomagot, oda futott egy férfi és azt fölkapta. De ekkor már ott volt a titkos rendőr is. Dulakodás fejlődött ki köztük, miközben a rendőr pisztolya elsült,a golyó belefúródott a férfi sze­mébe és az szörnyet halt. A bűnrészes, ki a pisztolyt elsütő, szintén elfogatott és ezután még több el­fogatás következett. A bűnkísérlet részesei mind­annyian németek, kik Strasburger családjával együtt utaztak Amerikába gőzhajón és a tervet ott dolgozták ki. Fölfedezték a szobát is, hol a gyermeket akarták őrizni, valamint megállapí­tották azt is, hogy a terv sikerülése esetén min­den intézkedés meg volt téve, hogy azonnal ha­jóra ülhessenek.­­ A nagyváradi bankó­ hamisítók a vizsgáló bíró előtt — mint a Bihar írja, — vallomást tettek. E szerint mindössze négy darab egy fo­rintos erejéig történt a hamisítás. Persze ennyi is elég arra, hogy az embernek oka legyen megbánni tettét. Az illetők nem egészen olyan éretlen gyerkőczök­, mint első értesülésünk alapján írtuk. Van közöttük egy ötödik gymnazista s egy tanító­képezdei növendék. Eleinte csak műkedvelő passzióból történt a bankjegy után­zás, de az ördög, mely soha nem alszik, beavat­kozott a játékba és az első, sikerült kísérletet követte a többi. — A hivatalos lapból: Exequatur. A király Fiuméban I. osztályú olasz királyi konzullá kine­vezett lovag Bertone di Sambuy Ferdinándnak megbízó­leveléhez, az exequaturt megadta. — Kinevezé­se­k: A vallás- és közoktatásügyi miniszter, Szitás János dévai állami tanítóképző intézeti gyakorlóiskolai tanítót, állomásán végleg megerősítette. A fővárosi pénzügyigaz­gatóság, gyerkényi Pyber Károly I. osztályú irodatisztet a központi m. kir. dij- és illetékkiszabási hivatalhoz iro­davezetővé nevezte ki. — Névváltoztatás: Deuts­ch Ignácz miskolczi lakos Irma nevű kiskorú leánya vezetéknevének „Dévai-ra kért átváltoztatása megenged­tetett. — A mai időjárás áttekintése: E­uró­pában: A légnyomás általában még nagyobbodott. A nagy lég­nyomás (772—774) Észak-Németországban és Oroszország délnyugati részében, a kisebb pedig (742—763) a kon­tinens délnyugati táján van. Többnyire keleties mérsékelt szelek mellet az idő nagyrészint meglehetős derült. A hőmérséklet csekély változást mutat. — Hazánk­­b­a­n: A szelek többnyire északi és délkeleti között változnak csendesednek. A hőmérséklet általában kissé lejebb, a légnyomás pedig feljebb szállt. Az idő rész­ben véve közepes derült, esők gyéren és kis mennyiség­ben délnyugati félben. Dél pedig északkeleten Kolozs­várit, Besztercze és Mármaros-Sziget táján voltak. — Jóslat: Hazánkban : Szélcsendes, többnyire derengő időt várhatni továbbra is. Helyi eső és zivatar a délnyugati félben lehetnek inkább. MŰVÉSZET­ — A nemzeti színházban a „Próféta“ ma új szereposztással került színre. Wilmnéről nem kell szólamunk, ez alól fölment az az általános elismerés, mely a művésznőnek minden föllépte alkalmával részéül jutott. Tapsolták folytonosan s különösen Fidessel (Bartolucci k. a.) való je­lenetében. Bartolucci kisasszonynak trillái majd oly pompásan ragyognak mint szemei, s a tapsot , melyet ma is kapott , bátran megoszthatja szép szemei és szép hangja közt. Oberthalt Odry énekelte, azzal a csengő, tömör hanggal, mely jóformán páratlan. Leydeni János szerepében Gassi úr egy kicsit fejből énekelt s egy kicsit kulissát hasogatott, de ezért nem tudta elrontani, hogy igazán élvezetes ope­rai esténk legyen. Lesz még alkalma rá, mert Wiltnének a mai volt utolsó előtti vendégsze­replése. — A népszínházban ma telt ház előtt ötöd­ször került színre „Az üdvöske“ czimü operette. A czimszerepet Hegyi Aranka k. a. ját­szotta. Noha Blaha Lujza asszony kitűnő ala­kítása után a kisasszonynak nem könnyű feladattal kellett megküzdenie, mindazonáltal igen derekasan megállta helyét. Általában konstatálhatjuk , hogy a kisasszony mind­inkább kedvenczévé lesz a közönségnek, mit bizonyít az a rokonszenves fogadtatás, az a számtalan taps és éljenzés, mely az egész előadás alatt felhangzott. Az első és második felvonás kettősét Vidorral, ki különösen jól volt disponálva , megujráztatták, s a kisasszonyt nyílt jelenetben háromszor is kihívták. A két főszereplőn kívül Kassai és Együd kapták a legtöbb tapsot. Az előadás összevágó volt, s a karok is elég jól működtek. — A színházi jegyekkel való üzérkedés meggátlása czéljából — mint értesülünk, — a Nemzeti színháznál tanácskozások folynak, úgy akarnának a bajon segíteni, hogy az előadás előtti napon ívet tesznek ki, melyre mindenki, a­ki je­gyet akar venni, felírja a nevét, s a jegyet más­nap pénzért beválthatja. Nem volna-e ennél sokkal egyszerűb­b is, czélszerűbb is átvenni azt a szo­kást, mely Berlinben divatozik. A színháznak van egy olyan forma szekrénye, mint a postai levél­gyűjtők ; ezt az előadás előtti napon kiteszik, s a­kinek jegy kell, névjegyére ráírja, hogy ennyi meg ennyi, ilyen meg ilyen helyre van szüksége. A szekrényt másnap felnyitják, a megrendelő lapokat kiszedik, s az ismert neveknek előnyt nyújtva a jelentkezőknek a jegyeket kiadják. A pénztárnál pedig hordárnak, bizományosnak stb. nem adnak jegyet, hanem csak olyannak, a­kiről a pénztáros azt látja, hogy személyes használatára kíván je­gyet szerezni. Az agiatoget — igaz, — ez sem akadályozhatja meg egészen, de megnehezíti és korlátozza, a­mi már maga is sokat ér. — Matejko egy új képe lesz látható nemso­kára a képzőművészeti társulat kiállításában. A király ugyanis a társulat kérésére megengedte, hogy Matejko nagyhírű művésztől galicziai útja alkalmával kapott gyönyörű képet a tavaszi ki­állítás II-ik sorozatában kiállíthatja. A király ez elhatározásáról Nopcsa Ferencz báró, a királyné főudvarmestere értesítette egy magán­levélben Te­­lepy Károlyt és megjegyezte, hogy a festményt Bécsből már útnak indították a budai váriakba, honnét az ottani várkapitány fogja a társulat meg­bízottjának kiadni.­­ A Ráth féle pályázat ügyében a képző­művészeti társulat választmánya tegnap este Zichy Antal elnöklete alatt ülést tartott, mely alkalom­mal a Ráth-féle 1OO aranyas pályadíj megítélésére a sury a következőkép alakult meg : Elnök : Ráth György kir. ítélőtáblai tanácselnök. Tagok : Hauszmann Alajos, Barabás Miklós, Székely Berta­lan és Keleti Gusztáv mint művészek, Lipthay Béla báró, Zichy Antal, Perlaky Kálmán és Fuchs Gusztáv mint nem művészek. A pályadij odaíté­lése f. hó 24-én délután történik meg. Ugyan a gyűlésen Nádassy Györgyöt ellenőrré választották.­­ A népszínházban holnap, (nagy­pénteken) és holnapután (nagy­szombaton) nem lesz előadás. Húsvét­ vasárnapján „Az üdvöske“ kerül színre ha­todszor, a czímszerepben Blahánéval. A népszínház legközelebbi újdonságai „A színműírók“ eredeti bo­hózat és „Perczes“ Csepreghy fényes kiállításos színműve lesznek. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos: VERHOVAY GYULA.

Next