Függetlenség, 1933. május (1. évfolyam, 61-85. szám)
1933-05-28 / 83. szám
ma Fontos feladatokat kell ntogoltania a villamosítási törvény végrehajtási utasításának A villanyáramárak leszállításának előfeltételei — Szakkörökben érdeklődéssel várják az országos villamosítási terv publikálását — Bornemissza Géza igazgató nyilatkozata A kereskedelmi miniszter minapi költségvetési beszédének néhány kiemelkedő részlete élénken foglalkoztatja a gazdasági szakköröket és a fogyasztóközönség szélesebb rétegeit, így különösen nagy érdeklődést keltett a miniszter beszédének az a része, amelyben az energiagazdálkodás modernizálásának, a régi rossz és végre nem hajtott villamossági törvény megfelelő pótlásának és a villanyáramárak leszállításának a kérdésével foglalkozott Alkalmunk volt ezekről az időszerű problémákról. Bornemissza Gézával, a Hungária villamossági rt. igazgatójával, az elektrifikálási kérdések egyik legkitűnőbb szakértőjével beszélgetést folytatni, aki a szakkörök véleményét és állásfoglalását az alábbiakban vázolta a Függetlenség munkatársának: — Ma már minden gazdasági tényező tisztában van azzal — mondotta Bornemissza igazgató —, hogy az energiagazdálkodás megoldása évtizedekre befolyásolhatja a gazdasági helyzet alakulását, ezért rendkívül nagy érdeklődés kísérte a kereskedelemügyi miniszter felszólalását, amely az energiagazdálkodás csaknem minden problémát felölelte. A miniszter beszédében szontosan megjelölte az energiagazdálkodási jövő feladatát, de egyúttal rátért azokra az aktuális problémákra is, amelyeket a közeljövőben megoldani kíván. Felszólalásának különösen ez a része bír jelentőséggel, úgy hogy annak visszhangja messze túl fogja szárnyalni a szakkörök érdeklődését is. Az aktualitások sorát a miniszter a villamossági törvény végrehajtási utasításával nyitotta meg, amely már elkészült és rövidesen a szakkörök bírálata alá kerül. Aki a két évvel ezelőtt megalkotott villamossági törvényt ismeri, az igazat ad a miniszternek abban, hogy a végrehajtási utasítás keretében a legkomplikáltabb kérdések tömege vár megoldásra, de reméljük, hogy mihamarabb életbeléptethető lesz ez az utasítás, amelynek hiányát úgy az eljáró hatóságok, mint a villamosvállalkozók egyaránt érzik. Nem hatott meglepetésként a miniszternek az a kijelentése, hogy a villamossági törvény nem kielégítő s azt megfelelően ki kell egészíteni. Ha a tervbe vett kiegészítés azt célozza, hogy megszabadítsa a vállalkozást azoktól a költséges és körülményes eljárásoktól, amelyeket a törvény inaugurált, csak örömmel üdvözölhetjük. Ellenkező esetben félő, hogy a törvény nem fogja lényegesen előmozdítani a villamosítást és annak végrehajtása az államra is új, költséges szervezetek felállítását teszi szükségessé. Érdeklődéssel várjuk az országos villamosítási terv publikálását, de tisztában kell lennünk azzal, hogy, amint a külföldi példák eklatánsan bizonyítják, a villamosítás jövő fejlődését nem lehet merev formákba és tervekbe belekényszeríteni. A széngazdasági és energiagazdasági szempontokat — különösen a mai viszonyok között — igen gyakran alá kell rendelni az általános gazdasági irányelveknek, de figyelemmel kell lenni a fennálló jogviszonyokra is, mert minden olyan terv, mely e körülményekkel nem számol, a gyakorlatban amúgy sem lesz megvalósítható. Éppen ezért örömmel üdvözöljüka miniszternek azt a felfogását, hogy a villamosítási problémák megoldását egy élő szervezettől, az Energiagazdasági Tanácstól várja. Ebben a tanácsban meg kell valósítani a hatóságoknak az érdekeltségekkel való harmonikus együttműködését, ez még a mai súlyos gazdasági viszonyok között is újabb lökést adhat a villamosítási munkálatoknak. A fogyasztóközönség legszélesebb rétegeit érintette a miniszter beszédének az a része, amely az áramárak leszállítását tárgyallja. Dícséretreméltó objektivitással állapította meg a miniszter azt, hogy amikor az áramárak olcsóbbodását szeretné elérni, akkor figyelembe kell venni azt, hogy hazánkban a fogyasztás katasztrofálisan csekély. Csekély fogyasztás mellett pedig a villamosáramszolgáltatás csak aránylag magasabb árak mellett lehet rentábilis. Ez a megállapítás egyúttal meg is jelöli azt az utat, melyen az áramáraknak várva várt olcsóbbodása elérhető anélkül, hogy a villamosvállalatok egzisztenciális érdeke veszélyeztetve lenne. Fokozni kell a fogyasztást, amire megvan a lehetőség, hiszen ma még a vezetékkel ellátott helyeken a lakosságnak alig 30—40 százaléka veszi igénybe az áramat, ezek is jórészt csak világítási célokra. Új fogyasztók szerzésével, a villamosáramnak háztartási és egyéb célokra való felhasználásával, ha nem is a külföldi eredményeket, de mindenesetre lényeges fogyasztásemelést lehet elérni. Fölösleges hangsúlyoznom azt, hogy a vállalatok teljesen, tisztában vannak a problémával és mindent ekövetnek a fogyasztás fokozása érdekében. A fennálló rendelkezések azonban sokszor megakadályozzák a vállalatokat propaganda- és akvizíciós tevékenységük kifejtésében. Becsületesen öszsze kell tehát egyeztetni a kisipar érdekeit a vilamosművek és a fogyasztóközönség együttes érdekeivel, mert csak a céltudatos propaganda honosíthatja meg azokat a fogyasztási ágazatokat, amelyek nélkül a fogyasztás számottevő emelkedésére és e réven az egységárak komoly leszállítására számítani nem lehet. Itt még egy körülményre szeretném a figyelmet felhívni. A villamosszerződések a vállalkozóra rendszerint súlyos feltételeket tartalmaznak ,a megváltás és azáramlás tekintetében, amikor tehát az áramárak csökkentéséről van szó, akkor figyelemmel kell lenni ezekre a terhekre is. Minden olyan engedményért, amelyet a fogyasztásnövelés indokolttá tett, a vállalkozónak méltányos kárpótlást kell juttatni a visszterhek könnyítése révén. — A gyakorlatból tudjuk, hogy sok helyen megvan a lehetősége az áramárak ilyértelmű leszállításának. Sajnos, az ilyen pótszerződések megkötését — jóllehet azok a fogyasztóközönségnek számottevő engedményeket biztosítanak —, a rendkívül hoszszadalmas bürokratikus eljárások sokszor nem hónapokig, hanem évekig elhúzzák. A villamostörvény végrehajtási utasításának egyik fontos feladata lesz, hogy az ilyen eljárásokat meggyorsítsa, mert ma kétszeresen igaz az, hogy „bis dat, qui cito dat”. üggőre még Vasárnap, 1933 május 28 A német-magyar kereskedelmi kapcsolatnál paritásosan kell érvényesülniük a két állam érdekeinek A mezőgazdasági és gyáripar álláspontja a német külkereskedelmi tárgyalások ügyében Külkereskedelmi problémáink homlokterében azok a nagyfontosságú gazdasági tárgyalások állnak, amelyek — végre komoly formában — néhány nap előtt megindultak a magyar kormány és a német birodalmi kormánynak Budapestre érkezett képviselője között. A gazdasági közvélemény feszült érdeklődéssel néz e tárgyalások kimenetele elé, mert az jelentős mértékben befolyásolja agrárexportunk jövő alakulását. Alább megszólaltatunk két kiváló vámpolitikust: Marschall Ferenc országgyűlési képviselőt és Lengyel Gézát, a GyOSz titkárát, akik figyelemreméltó nyilatkozatukban érdekesen tükrözik vissza a mezőgazdaság és nagyipar határozott álláspontját a német kereskedelmi tárgyalások kérdésében. Marschall Ferenc dr. orsz. képviselő, az Országos Mezőgazdasági Kamara h. igazgatója a következőket mondotta munkatársunknak: — A német kereskedelempolitika irányító tényezőinek mostani budapesti tárgyalásai azzal a reménnyel töltik el a magyar gazdasági életet, hogy a Németországgal való kereskedelmi kapcsolatunk kényes kérdései végre közvetlen és őszinte feltárásra fognak kerülni. Tudott dolog az, hogy a Németországgal kötött kereskedelmi szerződésünk, amely megközelítőleg két esztendő óta érvényben van, még abban a legszerényebb mértékben sem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, amelyet az optimistább felfogásúak mégis lehetőnek tartottak. Német kivitelünk az elmúlt esztendőben mindössze 48 millió pengőt tett ki. Passzivitásunk ellenben még mindig 26 millió pengő körül mozgott és ezzel öt esztendő alatt elérte az 500 millió pengőt. Az állatkivitel tekintetében eddig még a szerződés biztosította szűkös lehetőségek kihasználására sem volt módunk. A múlt év tavaszán megkísérelt egyetlen szállítás, a különböző állategészségügyi vegzatúrákat nem említve, súlyos veszteséggel járt. A magyar kormány ennek ellenére a múlt év augusztus havában a Németországgal kötött kereskedelmi szerződésnek eddig érvényben nem volt tételei közül hatályba léptetett többet. A német elzárkózó törekvések újabban az eddiginél is fokozottabb mértékben jelentkeznek. Súlyos vámemelések, kontingensmegállapítások, állat- és növényegészségügyi rendszabályok életbeléptetése szinte állandóan napirenden van. A német agrárvámpolitika azonban, amely — mint ismeretes — egy évtizeden keresztül megakadályozta, hogy Németországgal tarifaszerződést köthessünk, az izolálás útján még további, az eddiginél is súlyosabb kihatással járó elhatározások előtt áll. — Ez a helyzet fokozotabb mértékben kötelességünkké teszi, hogy Németországgal való kereskedelmi kapcsolatunk jövőbeni fejlődését beható megbeszélés tárgyává tegyük. Erre annál nagyobb szükség van, mert újabban az autarkia ellenére Németország részéről egyes államok felé olyan szerződésileg is biztosított kedvezéseket látunk (pl. Hollandia stb. felé), amelyek érzékenyen sújtják Mgyarországnak e téren jogosan jelentkező érdekeit. Mindenesetre kívánnunk kell, hogy a jövőben a két állam között oly kereskedelempolitikai atmoszféra alakuljon ki, amelyben a kölcsönösen fennforgó érdekek paritásosan érvényesüljenek. Meggyőződésünk szerint a német ipari bevitel megfelelő ellenértékét mezőgazdasági exportunk részére, legalább is ugyanebben az arányban, feltétlenül biztosítanunk kell. Nem kételkedünk abban, hogy a magyar kormány a maga részéről mindent meg fog tenni, a német—magyar kereskedelmi kapcsolatok egészségessé tételére, ami talán a másik oldalon is végre ki fogja váltani azt a barátságos gesztust, amelyet Magyarország a német kereskedelmi politika intézői részéről joggal elvárhat. Lengyel Géza, a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége titkára nyilatkozata így hangzik: — A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége formálisan nem foglalkozott még a magyar—német gazdasági viszony legújabb fejleményeivel, már azért sem, mert nem is tudjuk, hogy ezek tulajdonképen miben állanak, ezért csak a magam egyéni véleményét fejezem ki. Azt hiszem azonban, hogy a magyar mezőgazdaság és a magyar gymipar felfogása teljesen egyezik. Nincs más kívánságunk nekünk sem mint az, hogy a magyar mezőgazdasági termékek végre utat találjanak Németország felé, melytől annyit vásá Budapesti terménytőzsde Hivatalos árfolyamok a készárupiacon __________ Iromzat: szilárd BÚZA !Tiszai ______ Felsőtiszai Jászsági Dunántúli Fejér m. pestvidék Bácskai 76 kg 12.40- 12.60 11.55-11.75 11.40— 11.55 77 kg 12.65-12.90 11.70—11.95 11.55—11.70 78 kg 12.90— 13.10 11.90— 12.10 11.75—11.90 Rozs pestv. 6.20— 6.30 Rozs egyéb .. 6.20- 6 30 Tak. árpa la_. 8.60— 8.80 Fak.árpa közép 8.40— 8.60 Sörárpa la „ 11 00—13.00 Sörárpa k. min. 9 75—11.00 Zab la — — _ 7.90—8.15 Zab közép „ 7.75-7.85 79 kg 13.15-13.35 12.05 12.25 11.95—12.10 80 kg 13.25—13.45 12.20—12.40 12.05—12.25 Tengeri tiszai _ 6.90 6.95 Tengeri drón — 6.90—6.95 Korpa ___— 5.00—5.10 8-as tak. liszt — 8.00—8.20 Hivatalos árfolyamok a határidőpiacon Irányzat egyenetlen Magyar búza Má*. — —-----Júni 11.40 -11.65-------Okt. 10 95-10.98-10.76-Zárlat Magyar rozs Zárlat Tenger 11.63-11-65 10.77-10.801 Máj. Juni OIL 6- 181-B.20 -7- 39-7.26 - ----------1 Május-----------— 6 21 -6.23 Julius 7.39—7-33 -7-30 -7.33 Aug.--------------Zárlat 7.34-7.35 róttunk az elmúlt években, amíg a mezőgazdasági kivitelnek úgyszólván teljes megszűnése a vásárlásokat is erősen nem csökkentette. Még most is, az elmúlt negyedévben, csaknem kétszer annyi értékű árut vettünk Németországtól, mint amennyit ott el tudtunk adni. De nagyon természetes, hogy ez az állapot tovább nem tartható fenn, mert behozatalunkat mással, mint kivitellel megfizetni nem tudjuk. A német gazdaságpolitika irányelveibe mi természetesen nem szólhatunk bele. Németország egészen rendkívüli elzárkózása az agrárbevitel elől feltétlenül a német export csökkentésével fog járni, ezt azonban jól tudják a német gazdaságpolitika vezetői is, erről tehát kár volna más állam gazdasági tényezőinek vitatkozni. Azt látjuk azonban, hogy még ott is, ahol Németország — 60 millió embernek óriási a szükséglete — kisebb vagy nagyobb agrárimportot lehetővé tesz, aránylag sokkal kedvezőtlenebb mértékben érvényesülünk, mint más exportáló agrárállamok. Vámokat és beviteli engedélyezési előírásokat nagyon sok esetben úgy szabnak meg, hogy hátrányosabb helyzetbe kerülünk, mint versenytársaink, noha kereskedelmi szerződésünk elvben biztosítja az egyenlő elbánást. A legminimálisabb kívánság, hogy ez az egyenlő elbánás gyakorlatilag s minden részlet tekintetében érvényesüljön. Túlzott reményeket akkor sem fűzhetünk a német piachoz, nem azért mintha felvevő képessége még mindig nem volna, hanem azért, mert nem lehet sok reményünk reá, hogy megváltoztassák azt a német törekvést, amely a fogyasztást a maga teljes egészében a német mezőgazdaság számára akarja biztosítani, függetlenül attól, hogy az versenyképes-e, vagy sem; függetlenül attól, hogy ez a mezőgazdasági autarkia Németországban csak úgy érhető el, hogy a német fogyasztók milliói élelmiszerekért kétszeresét, sőt háromszorosát fizetik annak, mint általában Közép-Európában. (…) Münchenben betiltották az üzletkötéseket újtermésű gabonában. A minap jelentette a Függetlenség, hogySzabolcs és Szatmár megyében megindultak a vásárlások újtermésű búzában és rozsban. A szénztelen és megszorult gazdáktól a búzát 6—7, a rozsot 3—4 pengős áron veszik meg. Ezzel az uzsoraüzlettel kapcsolatban alább közöljük a müncheni terménytőzsdekormánybiztosának az ottani tőzsde vezetőségéhez intézett mai átiratát: „Tudomásomra jutott, hogy különböző oldalról ajánlatokat tesznek újtermésű búzára. Ezt a spekuláció gonosz kinövésének tartom és ezért a müncheni terménytőzsde körzetében a további intézkedésig mindenféle fajtájú és minőségű újtermésű gabonában az üzletkötést betiltom." Ezt a példát nem kellene nálunk is követni! (2) A telepítések üzemi kérdései. A Magyar Gazdaszövetség által rendezett telepítési ankét üzemi albizottsága most tartotta első ülését freichenbach Béla dr. egyetemi tanár elnökletével. Az ülésen megvitatásra kerültek a gazdálkodó és munkástelepek létesítésével, berendezésvel, a telepek gazdasági megszervezésével és a telepesek gondozásával kapcsolatos kérdések. Behatóan megbeszélték az ország különböző vidékein létesítendő telepítések tőkeszükségletének, valamint a telepesek által fizetendő évi annuitások és egyéb szolgáltatások kérdését. (2) A Magyar Hitelezői VédegyletInbiláris közgyűlése. A Magyar Hitelezői Védegylet május 30-án a Kereskedelmi Csarnok dísztermében tartja 50. évi rendes közgyűlését, amelyen a védegylet elnökévé választják Szurday Róbertet. A közgyűlésen Fabinyi Tihamér kereskedelmügyi miniszter is felszólal és üdvözli a jubiláló védegyletet. A l¥lagyarorsxági Szövetkezetek Szövetsége és a parlamenti szövetkezetellenes támadás A Magyarországi Szövetkezetek Szövetsége szombaton ülést tartott, amely foglalkozott Fábián Béla országgyűlési képviselőnek a parlamentben tett azzal a teljes tájékozatlanságra valló, alaptalan kijelentésével, hogy „a szövetkezetek a szovjet előretolt hadállásai’’. Fábián Bélának ezzel a kijelentésével szemben, amelynek nyilvánvalóan az volt a célja, hogy hamis beállítással diszkreditálja a szövetkezeti mozgalmat és a laikus közönség tájékozatlanságára számítva, a szövetkezetek céljai tekintetében megtévessze és bizalmatlanná tegye a közvéleményt, a szövetség megállapítja, hogy a marxista és kommunista elvek szöges ellentétben állanak a szövetkezeti gondolattal, a szövetkezetek igazi szellemével, lényegével, belső erkölcsi tartalmával, gazdasági és szociális célkitűzéseivel s nem a kapitalizmus, hanem csupán annak káros kinövései és túlkapásai ellen küzdenek a szövetkezetek. Annak a közismert és a magyar szövetkezeti mozgalom háromévtizedes működése által igazolt ténynek a hangsúlyozása mellett, hogy a magyar polgári szövetkezetek szigorúan a magántulajdon és gazdasági szabadság elvi alapján állanak és a köréjük tömörült közel 4 millió magyar kisember egzisztenciája érdekében nélkülözhetetlen és fontos nemzeti hivatást töltenek be, a szövetség a legerélyesebben visszautasítja a parlamentben elhangzott szövetkezetellenes támadást és köszönetét fejezi ki a kereskedelemügyi miniszternek és mindazoknak a képviselőknek, akik az igaztalanul megtámadott szövetkezeti gondolatot megérdemelt védelemben részesítették.