Függetlenség, 1943. január (11. évfolyam, 1-25. szám)
1943-01-19 / 14. szám
■** Kedd, 1943 január 19 Antal István: íz egisz magyarság rendíthetetlen helytállási készsége bizalommal te fitét el níndogájintat Makó, Január 18. Csanád-, ‘Arad- és lorontáli vár«megyének mintegy száz társadalmi egyesülete vasárnap délután a makói városháza termében együttes értekezletet tartott, hogy kimondja az egyesületek nemzeti együttműködésének megalakulását. Az alakuló gyűlésen megjelent és nagy beszédet mondott Antal István nemzetvédelmi propagandaminiszter. Fejér Miklós főispán megnyitó beszéde után Péter Ernő ismertette a Nemzeti Együttműködés mozgottan célját és szervezetét, majd Sági István igazgató-tanító indítványára egyhangú lelkesedéssel kimondották a vármegyei társadalmi egyesületek Nemzeti Együttműködésének megalakulását s az új szervezet elnökévé Galambos Emil törvényszéki elnököt választották meg. Az erős nemzet alapzata az erős társadalom Ezután általános érdeklődés közepette Antal István nemzetvédelmi propagandaminiszter állott fel szólásra s nagy beszédet mondott. — Az erős nemzet alapzata — mondotta a miniszter — az erős társadalom. Viszont az a társadalom erős, amely azonos szemlélettel nézi az ország összes életkérdéseit, egyetért a nagy nemzeti célokban és ugyanazt a felfogást vallja az utak és módok tekintetében is, amelyekkel a nemzeti közösség e célok megvalósítása felé törekszik. — A társadalmi egyesületek — folytatta Antal István miniszter— a nemzeti élet eleven energiáinak legfontosabb gyűjtőhelyei és megfelelő, céltudatos munka kifejtése mellett alkalmasak arra, hogy a magyarság lelke mélyén rejlő nemzetépítő erőket hatékonyan megsokszorozzák. De csak akkor, ha a társadami egyesületek szervezése nem ölt túlzott méreteket, mert ebben az esetben nem az energiák megőrzését, hanem azok elpazarlását idézi elő. Magyarországon ma ott tartunk, hogy társadalmunk egyesületi szervezettsége túlméretezett és már-már az a helyzet, hogy egyesületi téren alig lehet beszélni egységes szellemi irányvonalról és még kevésbé a társadalmi erők egyöntetű, céltudatos együttműködéséről. Mindennél fontosabb érdeke tehát az országnak, hogy a túl sok egyesület és szervezet működésében szétforgácsolt társadalmi erők között olyan szintézist teremtsen, amely lehetővé teszi a szétszórt erők együttműködését. Ezt a célt szolgálja az az országos akció, amely törvényhatóságonként intézményes munkaközösséget óhajt kiépíteni az egyesületek között, munkaközösséget, amely a sok-sok egyesületben szétbontott társadalmi akarásokat a közös, nagy célok és tervszerűen kidolgozott munkaprogram megvalósítására összefogja s ilyképpen nagyszabású nemzeti és társadalmi feladatok megoldását is el tudja érni. Magyarországot az azonos önkormányzatok összhangzatos munkája tartotta fenn . Ez együttműködések megszervezésének alapgondolata csakis az ősmagyar szervező gondolat, az autonómia gondolata lehet. Az önkormányzati elv a magyar államépítésnek olyan uralkodó karakterisztikuma, mint más nemzeteknél a centralizáció. Ezt az országot ezer év viszontagságai között az azonos világ- és nemzetszemlélet által áthatott autonómiák összhangzatos és öntevékeny munkája tartotta fenn, s mikor a nemzeti jogokért való küzdelemben az egyik autonómia elbukott, a másik autonóméi emelte fel a lehanyatlott zászlót. A magyar egyéniség, a magyar lélek, a magyar nemzetszervezés és államvezetés sajátos közösségi formája ez, amelyhez nekünk, a mai generációnak nemcsak kegyeleti okokból kell ragaszkodnunk, hanem azért is, mert a magyar erőket csak ilyképpen, lehetséges időálló, alkotó és testrekész munka- s küzdőegységekben összefogni. Ezért kell vigyázni arra, hogy a társadalmi szervezetek közötti együttműködés és munkaközösség megteremtése ne bírjon az önkormányzati gondolat s az abban rejlő cselekvőkészség bürokratikus elsorvasztásával, viszont azonban az összes autonómiákat képessé kell tenni az egységes munka kifejtésére. Erre az egységes, összhangzatos társadalmi munkára a most kezdődő 1943. esztendőben még fokozottabb szükség lesz, mint bármikor a magyar múltban. Magam is azt vallom, mint a közéletnek és a világeseményeknek sok külföldi és belföldi figyelője, hogy az 1913. esztendő döntő esztendő lesz. A döntés azoknak a nemzeteknek kezébe adja a győzelem pálmáját, amelyek igaz ügyük védelmében az egyéni és a közösségi erények nagyobb birtokállományát tudják felsorakoztatni. Ezért vagyok biztos abban, hogy a mi ügyünk győzelmesen kerül ki a mai példátlan világküzdelemből, amely hosszú évszázadokra határozza meg az emberiségnek és benne az egyes nemzeteknek sorsát. Nemzetünk háborús teljesítménye példátlan . Nagy szövetségeseink háborús, katonai, gazdasági és politikai teljesítményei — hangsúlyozta Antal István —, valamint erkölcsi erőkifejtése felülmúlja a világtörténelem bármely népének és bármely korszakának hasonló eredményeit, s a világ el fog ámulni azon, hogy a következő időkben még mire lesznek képesek. A mi nemzetünk háborús teljesítménye is példátlan. Nemcsak hős katonáink áldozatkészsége, de az egész magyar társadalom belső erőkifejtése is lzállja a történelem legszigorúbb kritikáját. Katonai szervezésünk céltudatossága, politikai vezetésünk színvonala, pénzügyi és gazdasági teljesítőképességünk eredményessége s az egész magyarság rendíthetetlen helytállási készsége bizalommal tölthet el mindnyájunkat. — Természetesen vannak hibák, fogyatékosságok, kívánnivalók a mi életünkben is, de az államvezetés ezeket tisztán látja és megvan benne az elhatározás ezek kiküszöbölésére. Ne felejtsük, hogy sok olyan belső problémánk is van, amellyel a háború erőfeszítései ellenére is behatóan foglalkoznunk kell: a liberális kor mulasztásai, az időszerű szociális feladatok, a zsidókérdés, a nemzetiségi problémák és középeurópai helyzetünkből adódó sok-sok más különleges feladat, amelyek mind-mind őrködő éberséget, körültekintést és nagy vezetői készséget kívánnak az állam minden tényezőjétől. — Mindezek ellenére — jelentette ki a miniszter — meg vagyok róla győződve, hogy az 1943. év a további előre menés, fejlődés, erőgyarapodás esztendeje lesz a magyar nemzet számára. Ez nem jelenti azt, mintha ebben az évben kevesebb gondunk, kevesebb nélkülözéseink lennének. Ellenkezőleg: Bizonyára várnak ránk talán még a mainál is súlyosabb nélkülözések és megpróbáltatások. De ha e reánk váró nehézségekkel párhuzamosan növekednek erkölcsi elsnálló erőink is, úgy az előremenés és a fejlődés tempóját semmiféle baj, gond, nélkülözés és megpróbáltatás nem tudja lefékezni. önként Whiy'a .Kihajtót, ha egy BrenCayhajt kaptak A tilianch is J/Ritan Oyis fajdalai nékom hajtóért Meg kell fékeznünk a fegyelmezetlenséget . A magyar politika legfőbb célja most és az elkövetkező időkben csak az lehet, hogy népünk morális erőtényezőit a döntés órájáig ne csak megőrizzük, hanem még jobban felfokozzuk, mert e kvalitások birtokában történelmünk és sorsunk legsúlyosabb erőpróbáján is bármivel szembenézhetünk. Könyörtelenül meg kell fékeznünk a sztfrfilmellenséget, a közösségi érzés hiányát, az önzést. Rajta kell tartani szemünket mindazokon a jelenségeken és tüneteken, amelyek arra mutatnának, hogy egyesek vagy bizonyos rétegek nem tudnak vagy nem akarnak BlacUfM a „smkdsánkás" Adatainkat igen hasznosan támasztotta alá most a Magyar zsidók Lapja, amely a tiszaeszlári per védőjének, Eötvös Károlynak krónikás történetét idézi azzal a céllal, hogy „felejtetetlen portrét állítson a szabadságharc zúdó hadseregszállítójának. Eötvös Károly, aki el tudott érzékenyedüi még Schwartz salamon, az eszlári sakter megvonda sorai is, ekként írt a nagy Brachfeldrről: „Hej zsidó! — száz ellenség rohant mag bennünket ötvenegy év előtt. Huszárának, ágyús-lónak, Szekeres-lónak húszezer ló kellett. S Te összehajszáltad azt és közreadtad felényi idő alatt, mint amennyire vállalkoztál. Hova lett volna harcunk dicsősége, fajunk becsülete, ha nem lett volna lova a szabadságharc hőseinek?” A magyar szabadságharc ezek szerint nem Sossuth szervezőereje, nem Görgey hadvezéri zsenialitása és nem a magyar nemzet rendkívüli erőfeszítés© folytán alakult nemzeti történelmünk legdicsőségesebb küzdelmévé, hanem csupán azért, mert ott volt a Brachfeld, aki tüneményes gyorsasággal összevásárolta a húszezer paripát. Nélküle a híres ácsi lovasrohamban szegény Görgey Arthur nem ötezer honvédh'!Szárt vezetett volna az akkori idők legnagyobb lovasrohamára, hanem bágyadt talpasokat, akitk szüntelenül kénytelenek lettek volna hátranislanígatni: hol van a Brachfeld azzal az ötezer lóval. Szerencsére a magyar faj becsületét Arnold, a 87'Abadsár is mégis megmentette. Nagy kár, hogy a történeti kútforrás nem árulta el, aennyit keresett ezen az üzleten. Mert azt tudjuk, hogy Eötvös Károly mikor ezeket a magasztos sorokat leírta, a központi országos irarsta irodák 6t a tiszaeszlári védelemért már meg-sonta a maga — százezer forintját. Arese spanyol pártminiszter Berlinben Berlin, január 18. Arese spanyol pártminiszter több spanyol vezető személyiség társaságában vasárnap délben többnapos látogatásra a birodalmi fővárosba érkezett. A fellobogózott anhalti pályaudvaron a spanyol vendég fogadására megjelent Dörnberg báró protokolfőnök, valamint a párt és a véderő magasrangú képviselői és a spanyol nagykövetség tagjai. Arese miniszter berlini látogatásának általános politikai jelentőséget tulajdonítanak. Kivégeztek egy kémnőt Olaszországban Róma, január 18. Az államvédelmi bíróság halálra ítélte Dorian Laura 31 éves férjezett svájci nőt, akire rábizonyították, hogy az olasz haditengerészet kárára kémkedést folytatott. Az ítéletet Róma közelében végrehajtották. Rossetti Aldo francia állampolgárt az ellenség javára szolgáló cselekedetei miatt 15 évi fegyházra ítélték. Két másik vádlottat bizonyítékok hiánya miatt felmentettek. beleilleszkedni a legmagasabb fokú belső fegyelem és áldozatkészség által meghatározott mai életünkbe. Ezen a téren nem lehet helye sem elnézésnek, sem izgalomnak, mert hiszen a nemzet életére megy a játék. — S ezeket a kötelességeket teljesíteni — fejezte be beszédét Antal István miniszter — az állam egyedül a maga eszközeivel csak akkor lesz képes, ha felsorakozik mögéje az egész magyar társadalom összhangzatos ereje, ha az új boldog magyar jövőt kialakító mai nagy nemzeti erőfeszítéseink mögött ott áll minden erős nemzet alapzata: az erős társadalom. Ez erős magyar társadalom egyik sarokpillérét építettük ki most itt, az ország e délkeleti sarkpontján. Az a társadalmi együttműködés és munkaközösség, amelyet itt megteremtettünk, bizonyára hatalmas tényezője lesz a céltudatos autonóm társadalmi munkának és nemzeti helytállásnak. Antal István nemzetvédelmi propagandaminiszter beszédét gyakraan szakította félbe tetszésnyilvánítás és taps s beszéde végeztével igen meleg ünneplésben részesítette a gyűlés lelkesközönsége a minisztert. A honvédcsaládokért Mint jelentettük, január 17-én, vasárnap kezdetét vette a honvédcsaládokért megindult országos gyűjtés. A Főméltóságú Aszszony legfőbb védnökségével meginduló gyűjtést már indulását megelőzően páratlan lelkesedéssel fogadta az egész ország. A magyar hírlapok csekkbefizetési lapot mellékelnek példányaikhoz, hogy ezáltal is megkönnyítsék az adakozást. A Függetlenség példányaihoz ma és a következő napokon mellékeljük a csekklapokat. Az országos gyűjtés február 7-éig tart és a csekkszámla száma, amelyen az adományokat erre a célra be lehet küldeni, 180.000. Megalakult a Magyar Irodalompártoló társaság Vitéz Szabó Lajos dr., a MONE elnöke a közelmúlt napokban körleveleket bocsátott ki, melyben arra kérte fel barátait, hogy a magyar irodalom és a magyar írók támogatására egyesületet alapítsanak. A körlevél mindenütt igen nagy visszhangra talált és így vasárnap délelőtt több mint kétszáz irodalompártoló jött össze a MONE Szalay utcai szakításában, hogy hivatalos formában is megalakuljon a Magyar Irodalompártoló Társaság. Az alakuló ülésen megjelent vitéz Bonczos Miklós államtitkár és sokan másol: a társadalmi és politikai élet előkelőségei közül. Az ünnepi megnyitó után sor került az elnöki tisztség betöltésére és erre egyhangú lelkesedéssel a gondolat megvalósítóját, vitéz Szabó Lajost választották meg. Társelnök Veres Gábor, az Ibusz alelnök-vezérigazgatója. Vitéz Szabó Lajos ismértette azokat a célkitűzéseket, amelyeket a társaság működése során, megvalósítani szándékszik és bejelentette, hogy már eddig is több mint négyezer pengő gyűlt össze a magyar írók támogatására és ebből az első ezer pengőt Sinka István kapta meg. Több felszólalás után Padányi Gulyás Jenő országgyűlési képviselő mondott köszönetet az elnök előkészítő munkájáért és bejelentette, hogy az ügyvédi kar által kezdeményezett egyesüléshez mint mérnök a mérnöki kar részéről is ígéretet tehet arra, hogy ezzel teljesen együttéreznek és az egyesületet teljes mértékben támogatják. A finn nép mindig büszke volt arra, hogy a magyar nép testvérnemzete — mondotta budapesti előadásában Linkomies Edwin, a finn képviselőház alelnöke A finn képviselőház alelnöke, Linkomies Edwin egyetemi tanár, aki Budapesten tartózkodik látogatóban, szombaton este nagy érdeklődéssel fogadott felolvasást tartott a Finn-Magyar Társaság rendezésében a parlament delegációs termében. Az előadáson igen nagy számban jelentek meg a magyar főváros politikai, társadalmi és irodalmi életének kiválóságai. Ott volt József királyi herceg, a kormány tagjai, a képviselőház elnöksége, a honvédvezérkar főnöke, az ifjúság országos vezetője, a tengelykövetségek tagjai és a hivatalos és szociális élet számos előkelősége. A zsúfolásig megtelt teremben tartotta meg Linkomics Edwin előadását. Mindenekelőtt köszönetet mondott a baráti Magyarországkijelentette, hogy a finn nép mindig büszke volt arra, hogy a magyar nép testvérnemzete. Előadása további során párhuzamot vont a magyar és finn történelem között, majd áttért az 1939- ben megindult finn-orosz háborúra. Részletesen kifejtette, hogy a finn nép nem akarta a háborút, de az orosz makacs elszántság miatt kénytelen volt fegyverrel megvédeni becsületét. Az ország szerveztei mind a háború szolgálatába siettek, de Finnország nem tudott annyira fegyverkezni, hogy szembe tudjon szállni olyan nagyhatalommal, mint a Szovjetunió. Pontos szármiezerű adatokkal ismertette azután, hogy a téli háborúban a Szovjet kétszázezer bolsevista katonát veszített, a sebesültek száma is sokszázezerre tehető, míg a finn veszteségek halottakban és sebesülteikben 23.000 főt tesznek ki Finnországnak a bolsevista-ellenes frontba történt belépéséről szólott később. Kijelentette, hogy a finn nép szabadságának eszményképét Mannerheim tábornagyban látja, aki mögött egy emberként áll. Részletesen foglalkozott még Finnország politikai, gazdasági és társadalmi életével, továbbá színházával és kultúrájával. Azzal zárta előadását, hogy a finn nép hisz az isteni gondviselésben és biztos, hogy ebben a hitében soha nem fog csalatkozni. Az előadás után Tasnádi Nagy András, a képviselőház elnöke teát adott Linkomics Edwin tanár és a meghívott előkelőségek tiszteletére. Vasárnap este 6-kor Pesten, hétfőn reggel vidéken mindenütt ott van testvérlapunk, a 3 Linkomics Edwin előadása Kolozsváron Kolozsvárról jelentik: Linkomies Edwin dr. egyetemi tanár, a finn képviselőház alelnöke vasárnap délben Kolozsvárra érkezett. A pályaudvaron Inczédy- Joksmann Ödön dr. főispán és Keledy Tibor dr. polgármesterrel az élén a vármegye és a város vezetői fogadták az egyetem tanácsával együtt. Délután a vármegye látta vendégül a finn tudóst, akinek bemutatták az Erdélyi Párt képviselőit és felsőházi tagjait. Utána gépkocsin kimentek a Teleki-tetőre, ahonnan a várost nagyszerűen lehet áttekinteni. Délután hat órakor Linkomies az egyetemi könyvtárban „Finnország a háborúban" címmel nagysikerű előadást tartott. Utána ellátogatott a Nemzeti Színházba, majd a vármegye és a város által tiszteletére adott vacsorán jelent meg. PREMIERJA CORVÍI4 Csupa Jelete* PREMIER