Függetlenség, 1944. február (12. évfolyam, 25-48. szám)
1944-02-27 / 47. szám
• Vasárnap, 1944 február 27 Amerikai üzenet írta: vitéz Kolosváry-Borcsa Nem hallgatok ellenséges rádiót s így csak utólag értesültem arról a Londonon át közvetített newyorki magyarnyelvű előadásról, amelynek során szerény — lenyűgöző szellemességgel az úgynevezett sajtókamara úgynevezett elnökének minősített — személyemmel foglalkozik egy izgatott tengerentúli szpíker. Most az üzenet szövege is kezembe jutott: Rooseveltnek és Lincolnnak a zsidókhoz intézett leveleivel, nemkülönben Petőfi és Jókai idézetekkel olvassa fejemre a csillagos lobogó védelme alatt buzgolkodó hajdani honfitárs, hogy az 1848-as szabadságharc szellemét és a tradíciókat soha ocsmányabb módon rtsem gyalázták meg és több szennyet nem szórtak reá, mint a könyvem, amelyet annak bizonyítására írtam, „hogy a magyarság soha nem tűrte meg ama embertársait, akiknek vallásában Jézus Krisztus élt harmincéves koráig.“ Hát ez kétségkívül elég kategorikus meghatározása egy olyan munkának, amely összegyűjtötte a magyarországi zsidókérdés irodalmát s az adatok egész tömegével igazolta, hogy a zsidók együttélése a magyar társadaloméval még egy egész századra sem szállítható, rohamos felülkerekedésük pedig éppen csak a századforduló körül kezdődött — óceánon át vitatkozni viszont túlságosan komikus história volna egy ellenséges állam propaganda-alkalmazottjával, aki ezenfelül maga is ... Akik a londoni rádión csöngenek, bizonyára kellő respektussal értesültek Lincoln Ábrrahámnak, a polgárháború nagy yankee-államférfiának udvariassági fényéről, hogy 1862-ben köszönetet mondott a philadelphiai hitközségnek az, amerikai haza javára felajánlott imájáért. Hogy Roosevelt legutóbb a newyorki főrabbihoz intézett egy, a német birodalom vezérét meglehetősen gorombán aposztrofáló és a zsidókat magasztaló levelet, ez viszont aligha hat az újdonság erejével. De ismeri a Lincoln kecskesziakásas feje mellett Franklin Benjámin profilját is minden európai bélyeggyűjtő diákgyerek s bizony az amerikai szabadságharc e ma is nemzeti hősként tisztelt vezéralakja már az USA alkotmányának létrejöttekor körömszakadtáig tiltakozott a zsidók egyenjogúsítása és állampolgársága ellen. Persze, mamár nem a virginiai gentry Washington György korszakát éljük, hanem a Morgenthauét, a Laguardiáét, Lehmannét, a hollywoodi Zukorokét, a Baruchét, a Kulinet Loeb és társaiét és aki Franklint idézi, az ocsmány módon gyalázza az amerikai függetlenségi nyilatkozat szellemét és szennyet szór reá. Mindez azonban, valljuk be, kevéssé érdekel bennünket, akik európaiak vagyunk s egyelőre még bizonyos idegenkedéssel szemléljük a zarándok és puritán atyák s a világ minden tájáról összeözönlött utódaik serdülőkorú civilizációját. A messze távolból sugárzott megrovás legfennebb arra alkalom, hogy Petőfi és Jókai emlegetése kapcsán néhány megjegyzést tegyünk arra a visszaélésre, ami annyira elharapódzott zsidó körökben régi nagyjaink tendenciózus idézgetésével. Azon a tényen, hogy 1848. márciusában a magyar — és nem csak a német — polgárság hevesen ellenezte a zsidók nemzetőri szolgálatba való bevonását, hogy a városokban igen is követelték kiutasításukat, hogy emancipálásukat az összes nemzetiségek egyenjogúsításakor maga Kossuth is időszerűtlennek minősítette, mit sem változtat a kor eszméiért lelkesedő Petőfi bosszús kifakadása az antiszemita német polgárok ellen. A legnagyobb magyar poéta élete ma már nyitott könyv előttünk, de annak sehol sem találunk nyomára, hogy a zsidókkal bármi kapcsolatban állott volna, vagy csak ismerte volna őket. Legfeljebb azt a Zerffi-Hirschet — aki utóbb szintén Amerikába emigrált a newyorki szpíker méltó elődjeként — s arcátlan kritikáival kivívta még a szelíd Vahot Sándornak is a következő megjegyzését: „Azon ember nem lévén magyar, Petőfit nem is érti, nemhogy szellemét felfogni tudná.“ Jókait idézni zsidó részről meglehetősen tapintatlan dolog. Kegyeletünk tiltja, hogy ezeket a vonatkozásokat behatóbban taglaljuk, bővebbet megtudhat a newyorki szekter londoni zsidó kollégájától — Jókai sógorától — vagy tájékozódhatik a szintén Amerikába emigrált, korántsem antiszemita Fényes László röpirataiból, aki olyan tanulságos dolgokat írt „Jókai utolsó éveiről“. Mindennek a lényege azonban a módszer, ahogy itthon és ez alkalommal a tengerentúlról akarják 1944-ben félrevezetni a magyar közönséget száz év előtt élt nagyjainknak egy-egy kínosan kibogarászott nyilatkozat töredékével: bezzeg Kossuth, Petőfi, Széchenyi és a többiek már akkor szemben állattak azokkal, akik ki akarják küszöbölni a zsidóságot a magyar életből. Mihály Ma már szinte fölösleges ismételni, hogy mindezek a magyar államférfiak — légióként pedig Széchenyi István — szépírók és reformerek már a maguk korában is nem egyszer fejezték ki gyötrő aggodalmukat a zsidók emancipálása kérdésé- ben. Főiként zsidó kortársaik erkölcsi felfogása riasztotta vissza őket s gond terhesen mérlegelték, váljon a polgári jogok elnyerése változtathat-e ezen a magyarságétól annyira idegen szellemen. Mi volt a zsidóprobléma, amelyet a lelkes jóhiszeműség a kor általános receptjével, az egyenlőség és szabadság elvével akart gyógyítani? A zsidó , száz év előtt olyanszerű jelenség, mint ma a vándorcigány. Nem lehet városokban háza, nem szerezhet földbirtokot. A keresztény céhek nem engedték őket a tisztes kereskedelem és ipar sáncai közé furakodni. A kulturális életben semminemű szerepük, a sajtóban ekkor indítják első — németnyelvű — lapjaikat. Gazdasági téren még csak jelentéktelen paraziták: uzsorások, rézkölcsönzők, üzérek. A falu szogatása és pálinkára kapatása az, ami Kölcseyt, Kossuthot, sőt a jámbor Czuczor Gergelyt is megdöbbenti. Egészen kis részük beszél magyarul, azok is szörnyű kiejtéssel. Emancipációért csengő röpirataikat is németül vagy ezen a rettenetes, se zsidó, semagyar idiómán írják. A jóhiszemű politikusok úgy vélik, a polgári sorba emelés hálás és hasznos elemekké tehetné ezeket a szennybe sülylyedt, visszataszító erkölcsi felfogásban élő idegeneket. Az természetesen esze ágába sem jut egyiküknek sem és itt az emancipáció idealista előharcosa, Eötvös József báró sem kivétel, hogy ez a „nyomorúságos faj“ a magyar felekezet volna. Külön népi mivoltukat, vallásuk politikai konstrukcióját találóan fejti ki Kossuth Lajos a Pesti Hírlap hasábjain folytatott vita során ... Ami pedig a zsidók szabadságharcos szerepét illeti, hát kétségtelenül részt vett benne egy maroknyi, már honosultabb részük, főként a nem-kombattáns elemek között. Elsősorban azonban hadiszállítók voltak és mert az osztrákok és oroszok mellett a honvédséggel is kötöttek üzleteket, ezért büntette őket Haynau azzal a hadisarccal, amit utóbb az uralkodó a bécsi zsidóság befolyására és az abszolutizmus alatt tanúsított lojalitásuk jutalmazására a Rabbiképző intézet alapítására visszaajándékozott. Elmúltak az idők, amikor el lehetett kápráztatni a magyar publikumot magyar nagyok gyökeresen más viszonyok közül, boldogabb múltból eredő citátum-töredékeinek a mai zsidóság érdekében való célzatos felhasználásával. A zsidó plutokrácia, a zsidó kizsákmányolás, a zsidó egyeduralmi kísérlet a magyar szellemi életben és a sajtó terén, a zsidó szabadkőművesség, az októberi lázadás, zsidó marxizmus és bolsevizmus, zsidó emigráció, — ezeknek a mentegetésére száz év előtt élt magyar halhatatlanokat idézni, egyszerűen zsidó szemtelenség. Mindössze ennyit üzenünk Amerikába is. Hogyan értelmezi Anglia a Lengyelországnak nyújtott garanciát és a beígért katonai segítséget? Négy és fél esztendővel ezelőtt, 1939 augusztus 25-én kötötte meg az angol kormány Lengyelországgal azt a szerződést, amelyben garantálja határainak sérthetetlenségét és segítséget ellenséges támadással szemben. A szerződés érvénye öt évig tart és hat hónappal lejárta előtt felmondható. Ez év augusztus 25-ig éppen hat hónap telik el s az angol kormánynak február 25-én kellett közölnie a londoni emigráns lengyel kormánnyal, ha a garanciát nem óhajtja megújítani. Az angol kormány elhatározásáról még nem állanak Németországnak a Szovjet ellen megindított hadjárata és különösen Angliának Oroszországgal kötött katonai szerződése óta Londonban mindent elkövettek annak bizonyítására, hogy ez a garancia csupán Németországgal szemben volt érvényes. A rendkívüli gondossággal megszövegezett szerződés azonban világosan kimondja a kölcsönös segélynyújtási kötelezettséget, habármely szerződős fél „egy európai hatalommal“ hadiállapotba kerül. Hadiállapot alatt a szerződés szövege nemcsak a katonai hadműveleteket érti, hanem „egy európai hatalomnak bárminemű cselekedetét, amely világosan, közvetlenül vagy közvetve a szerződéskötő felek egyikének függetlenségét fenyegeti.“ A politikai terminológiában európai hatalmat jelentenek mindazok az államok, amelyek földrajzilag a kontinenshez tartoznak, illetve határos voltuknál fogva az európai eseményekbe beleszólnak. Ebből következik, hogy Szovjet-Oroszország éppen annyira európai hatalom, akárcsak Nagybritannia, világos és minden kétséget kizáró jelentések rendelkezésünkre, de ebből az alkalomból érdekes rávilágítanunk a szerződés ókori megkötésének körülményeire és annak későbbi hatásaira. A megállapodást lord Halifax akkori angol külügyminiszter és Kaczinsky gróf, az emigráns lengyel kormány jelenlegi londoni nagykövete írta alá s annak szövegét Sir William Malkin és dr. Kulsky, két legismertebb jogi szakértő fogalmazta, mindennemű kétértelműség teljes kiküszöbölésével. Magától értetődik tehát, hogy a Lengyelországnak adott angol garancia egy esetleges oroszlengyel konfliktus esetében éppen annyira érvényes kell, hogy legyen, mint a német-lengyel viszályban. Ezen a szerződés szövegéből is világosan következő, nyilvánvaló tényen semmiféle kimagyarázás és mellébeszélés nem változtathat. Elmarad a segítség Az események minden kétséget kizáróan igazolták, hogy Lengyelország, ennek a pontosan megfogalmazott szerződése ________________ - nek hatása alatt foglalta el azt a merev álláspontot a Danzigra és a korridorra vonatkozó német javaslatokkal szemben, amelynek következménye hadseregük teljes leverése és országuk megszállása lett. Ez a szerződés biztatta fel őket a Német Birodalom elleni akcióra s így közvetve oka lett ennek az immár ötödik esztendeje dúló világháborúnak. A lengyel hadjárat és a későbbi események lefolyása maradéktalanul bebizonyította azt, hogy Angliának szerződésben foglalt kötelezettsége teljesítéséhez nem volt meg sem a megfelelő ereje, sem pedig magának a segítésnek a szándéka. Sem a tizennyolc napos lengyel hadjáratban, sem később nem kapta meg a lengyel hadsereg a várt segítséget. Ez a magatartás az egész háború alatt vörös fonálként húzódott végig a brit kormány politikáján és legszembetűnőbben éppen most, a szovjet-lengyel ellentétben nyilvánult meg. A Szovjetunió már a lengyel hadjárat befejezése után is mint nyílt ellenség lépett fel Lengyelországgal szemben. Elfoglalta és bekebelezte Kelet-Lengyelországot, hadifogságba vetette a lengyel hadsereg nagy részét. Kátyúban lemészároltatott tízezer lengyel tisztet és Szibériába hurcoltatott 1,2 millió lengyelt. Már az első lépésnél bekövetkezett az a helyzet, amelyet az angol-lengyel segélynyújtási szerződés első és második pontja körvonalazott. De sem Kelet-Lengyelország elfoglalásával, sem pedig a lengyel lakosság ellen elkövetett orosz intézkedésekkel kapcsolatban nem érezte magát Anglia a szerződés katonai kötelezettségeinek végrehajtására kényszerítve. Ellenkezőleg: a lengyel nép együk legnagyobbellenségével A garancia értelmezése ERDRMY JÓZSEF örökség A magyar verxirodatom Örök becsű kincseivé vált Erdélyiversek eynttém&nye -Ara Kötve » P Kapható és megrendelhető * Ji' » ódium Könyvkiadó vállalat ( a VI., Rózsa-utca 111), Pfeifet (• din&nd (Kossuth L.a.Jos-u. 5) -is minden Könyvkereskedésben 3 - Különösen pens állatok részére elsőrangú, cca 5% fehérjét tartalmazó szénhydrátdús takarmány, cca 45 kg belegyítő értékkel kapható Érdeklődj leírót: MEZŐGAZDASÁGI ÉS KÉMIAI IPARTELEPEK BT. szárítottfőzelék osztályait. Telefon 143-785. szerződést kötött és most is mindent elkövet, hogy a szovjet támadónak barátságát továbbra is biztosítsa. Az angol kölcsönös segélynyújtási szerződést tehát Anglia kétszer megszegte. Egyszer Németország és egyszer a Szovjetúnió esetében. Ennek ellenére azonban a szerződést továbbra is fenntartották, annál is inkább, mert a londoni menekült kormány létezésének tulajdonképpen ez volt egyetlen jogalapja. Fenn lehetett ezt a szerződést tartani és nem volt szükséges a garancia kérdését felvetni mindaddig, amíg a lengyel kormány a kétszeres szerződésszegéssel megalkudott. A katyni orosz tömeggyilkosság nyivánosságra kerülésével azonban a helyzet gyökeresen megváltozott. A Szovjet és az emigráns lengyel kormány között támadt viszályban Anglia olyan álláspontot foglalt el, amely legábrándozóbb lengyeleknek is végre felnyitotta szemét a garancia tekintetében. Időközben azután a Szovjetúnió világosan kinyilatkoztatta azt a véleményét, hogy Kelet- Európa újjárendezésében csupán a kommunista és nem pedig az önálló Lengyország számára van hely. Megingathatatlan álláspontot foglalt el Oroszország Lengyelország háborúelőtti határainak kérdésében is. Ennek az álláspontnak Eden és Hull Moszkvában, Roosevelt és Churchill pedig Teheránban alávetették magukat. Hogy a garanciának erről a feladásáról milyen mértékben tájékoztatták a londoni lengyel kormánya, az kérdéses. Kétségtelen azonban, hogy a felvilágosítást február 25-én túl nem lehet tovább halogatni. Az angol kormány előtt felvetődött a nagy kérdés: vagy megmondják a lengyeleknek az igazat, vagy pedig súlyos megpróbáltatásoknak teszik ki a brit-szovjet barátságot. Minthogy azonban a lengyeleknek, adott garancia-szerződés a felmondhatóság stádiumába lépett, fontosságuk szempontjából nem lehet egymás mellé állítani a két megállapodást: a lengyel segélynyújtást és a Szovjetúnióval kötött katonai egyezményt. Február 25-től az angol-lengyel szerződés, annak 8. pontja értelmében, bármikor felmondható.. Hogy a Szovjetúnió által követelt nyílt színvallás mikor fogja ennek, a lengyelek számára adott garanciának felmondására és ezzel megtagadására kényszeríteni Angliát, az már csupán idő kérdése. Sz. A. Angol lapi támadása Eden ellen Stockholm, febr.‘ 26. Anglia vezető politikai hetilapja, az Economist, éles támadást intéz Eden külügyminiszter ellen, a lengyel kérdéssel kapcsolatban. A többi között ezt írja: Az angol politika ismét hosszú időre kiható tragikus hibát követett el és ezzel olyan válságba sodorta az országot, amelyből a jelek szerint nem lehet csorbítatlanul kimenten sem Angin érdekeit, sem az angol becsületet..