Gazdasági Lapok, 1850 (2. évfolyam, 1-84. szám)
1850-03-21 / 23. szám
Pest, mart. 21. 23 KAZDArábi LAPOK. Szerkeszti s kiadja: Korizmics László. ,Hozzunk mezőgazdaságunkba mielőbb helyes arányokat. TARTALOM : Néhány szó az úrbéri kárpótlás iránt. (B.) — Az éjszakamerikai státusok mezőgazdaságáról. II. (Parányi.) — A veszettség vagy ebdüh. Folyt.(Dr. Szabó.) — Érdekes közlemények. V. — Kereskedelmi hirek. — Pénzkeret és termény-ár. Méltány va.ó az úrbéri kárpótlás iránt. Tisztelt szerkesztő úr! A „Gazdasági lapok“ utolsó számaiban olly ügyet pendít meg ön , hogy szokásom ellenére ellenállhatlan szólásvágy lepett meg, minélfogva csak hamar felkevervén kályha hátán álló, még atyámtól maradt igen jó alapú témámat, elhatároztam magamban, egy két sort írni az úrbéri kármentesítésről. Megvallom, nem egyhamar bítt volna engem valamelly tárgy úgy megérinteni, mint a szóba hozott kármentesítési kérdés, és ez legyen bizonysága annak, hogy e tárgynál minket, űrbénségeket vesztett szegény falusi gazdákat közelebbről semmi sem érdekel, és ez természetes. Először, akarva nem akarva, amint mondani szokták volt, a kor ellenállhatlan kívonata, megfosztott bennünket minden előkészület nélkül az urbériségtől, olly időben, mellyben ha igen sokat vártunk, mint minden szabadelvű becsületes embernek non plus ultrája, a kényszeritett megváltás volt legfeljebb is egy messze távolban állított reményünk; és ha ezt elértük volna , mi nem lennénk jelenleg illy mostoha helyheztetésben, mert természetesen, még a kényszerített megváltás esetében is, a megszüntetett járandóságok helyét, vagy a megváltási summa, vagy legalább évenkénti fizetés pótolta volna ki, mi a gazdálkodást mód nélkül könnyítette volna, holott jelenleg, hogy a régi közmondással fejezzem ki magam , se pénzünk se posztónk. Gazdálkodásunk robot-erőre volt legtöbb helyen alapítva; ez megszüntetvén, s helyette kárpótlás eddig nem adatván,igen természetes, hogy gazdaságaink vezetése csaknem lehetetlen jön; miáltal, nemcsak mi vesztünk érzékenyen , hanem veszt a státus is, mert az ország termelése, nagy mértékben alábbszállt. Másodszor, igazságos ugyan, hogy mi is adózzunk, ezt tökéletesen átlátom, de a számításból nem kellene kifelejteni, hogy midőn a volt jobbágy, a robot megszüntetése által, földjének jobb mivelhetése után tömérdeket nyert: a volt földesúr gazdálkodása csaknem lehetlennégen; gazdaságunk tehát jelenleg nem bírja meg az egyarányos adózást, pedig mégis egyformán adóztatunk. Harmadszor, azt hitte az országgyűlés 1848- ban, hogy rajtunk kimondhatatlanul segített, midőn törvénynyé emelte ,hogy a jobbágyát vesztett földesurat ne lehessen adósságainak kifizetésére kényszeríteni. Megvallom, hogy aki azt hiszi, hogy ezzel tartósan segítve van a földbirtokosokon, az csak úgy gondolkozik, mint az egyszeri juratus, ki azt mondotta : eleget aggódtam, míg adósságot bírtam csinálni, most aggódjék az, kinek tartozom ; — és, kis örökségét több évek múlva, kamattal együtt, szépecskén elexequálták. így van bit, az a moratórium is,melly semmi más, mint a német közmondás szerint: egy kis Galgenfrist, mert jószágaink, tőkék hiánya miatt, miket a megszüntetett robot következtében , gazdaságunkba fektetni okvetlenül szükséges volna, most nem jövedelmeznek, úgy annyira, hogy az amollyan becsületes systhematicus magyar nemes ember félének, akinek t. i. elvből, értékének fele adósságra néz, alig bír annyit bevenni, hogy a kamatokat fizethesse, — és mivel e mellett még élni is kell, tehát természetesen mindig jobban belemerül birtokosunk az adósságba, minthogy a neki biztosított kármentesítési összegtől nem jár a kamat. Ez a legfőbb oka, hogy szerkesztő úr czikkeit örömmel fogadom, mert ámbár az ár csekély, és a becslés utján alkalmasint egynek másnak csak talán lenne módja egy keveset feljebb rágtatni urbérisége becsűjét, de a módban látok vigasztalást, miután ezzel hamar lenne rajtunk se-23