Gazdasági Lapok, 1850 (2. évfolyam, 1-84. szám)

1850-03-31 / 26. szám

A gazdászat fontossága egy tanulsá­gos példában. Thaer, az újabb gazdászat atyja, mint már e lapok 22. számában említetett, eléggé hangosan nyilvánító, hogy a nemzet jólétének s az álladalom erejének legbiztosabb a­­lapja, a jól elrendezett föld­mi­v­elés és földbirtok. E tagadhatatlan igazság elisme­rése­ s tettleges életbe léptetésére e hazának, a ta­tárfutás óta, nem volt olly szüksége, mint most. Tönk­re vagyunk téve, veszteséget szenvedett kiki, nagy­szerű mértékben; pénzhiányunk mellett önerőnkbeli ipar­i kereskedés felvirágzásáról most még hiában álmodozunk, nem marad más részünkre azonnal emelhető, mint a mezőgazdasági termelés, a nyers­anyagok előállítása, hogy élhessünk s egy kis pénzt kapjunk. A gazdászat köre tehát az, mire most körülményeink közt utasítva vagyunk, m­elly egye­dül segíthet bajunkon, a mennyiben ez t.i. önerőnk által eszközölhető. És ki hinné, a magyar épen e perczben, a he­lyett hogy semmire sem hallgatna, mi a gazdászat körén kívül történik,s egész eszét és erejét e pont­ra szorítaná, kósza hírek után kapkod , s csak úgy ím­nel ámmal lát dolgai után. „A jövő — bizonyta­lan ! mondják ők, semmibe sem lehet biztos számí­tással ereszkednünk! Hogy szántson s vessen az ember jó kedvvel?“ Patvart, ha a jövő bizonytalan, miért teszed fel, mint bizonyost, hogy törekvésed füstbe megy; midőn ellenben semmi sem bizonyo­sabb annál, hogy éhezni fogsz, ha nézve az idő le­folyását, kezeidet zsebedbe dugod. Milly követke­zése lehet a gazdászat elhanyagolásának a legra­gyogóbb körülmények közt is, ezt csak egy, nemrég előfordult igen tanulságos eset által bátorkodom ez­úttal felvilágosítani. Ismeritek-e Californiát? napjaink Eldoradó­­ját? hol most az éjszakamerikai gyarmatosok olly sok aranyat nyernek ? e perczben a leggazdagabb országot e világon ? Elmondom, hogy fedezték fel ezen aranyat, s hogy haltak meg a szedők és mo­sók eleinte majd éhen, úgyszólván nyakig aranyban. Jó lesz ezt elmondanom, édes atyámfiai, épen most, midőn aranyban bizony nem ültök nyakig, de még bankóban sem; sőt csak ez is alig fordul meg zse­beitekben. Sutter kapitány, sweiczi, különösen luczer­­ni születésű ember, mint hadnagy lépett be a swei­czi gárdába , X. Károly alatt Francziaországban. A júliusi forradalom Éjszakamerikába űzte, Oregon vidékére vándorlóit, s később Californiába, hol mer­­rész vállalkozó szellemmel az indianusok közepett foglalt helyet, Sutter-váracskát építve s jó sikerrel gazdászati és ipari vállalkozásokba ereszkedve. 1848-ban egy szép nap délután, midőn épen fiestá­­ját végezve , szivarra gyújtott, s egyik rokonának Luczernbe levelet írni szándéklott, berohan szobá­jába Marshall, éjszakamerikai gépész s üzlettár­sa, a legnagyobb felhevülésben. Sutter látván, mi­kép arcra ég, üstöke füstölög, melle lélekzethez, szája szóhoz jutni nem tud, az indiánok véletlen megrohanását, melly akkori időben gyakran történt, gyanítva, puskájához nyúl; de társától visszatartóz­­tatik, ki végre kipihegvén magát, Sutternek fenhan­­gon tudtára adja: „hogy a leggazdagabb ember a világon.“ A kapitány csudálkozva csóválja fejét, de Marshall két marok vastag aranypikkelyt vet az asz­talra, miket Sutter komolyan megvizsgálván s a ho­zottat aranynak találván, csudálkozva kérdezi, hol kapta , mire azon tudósítást nyerte, mikép az Ame­ricanos folyón felállított új fűrész-malmot meglá­togatván , a kimosott parton e pikkelyeket észreve­­vő, összeszedé, s hogy ott, mint szemlátomása által meggyőződhetik, az arany úgy­szólván zsákkal szed­hető. Sutter lóra pattant, a két társ a hely­színére vágtat, s bebizonyosodnak a dolog valóságáról. Hogy a fölfedezésnek lehető legnagyobb hasznát vehes­sék , elhatározták ugyan maguk közt a fölfedezést titokban tartani, de ki nem kerülték a munkások fi­gyelmét, s midőn Marshall őket ámítólag azt nyil­vánítá, hogy a felszedett pikkelyek becstelenek, egy indián nyíltan kimondá, hogy az arany, hogy jól is­meri, mivel ezelőtt a presidios aranybányáiban mint munkás dolgozott. Sutter és társa e körülmények közt a fölfedezést használni akarván, m­inekelőtte hire Californiát beszárnyalná, olly sok napszámost alkalmaztak, a­mennyit kapni lehetett; de ez nem tartott sokáig: a csábító hír villámsebességgel ter­jedt, mindent nagyítva, s ime egyszerre egész nép­­vándorlás keletkezett; az egész földmivelő népes­ség, gyalog, lóháton, szekéren, az Americanos fo­lyam partjai felé rohant, eleinte roppant aranyat gyűjtve; de mivel gazdaságát valamennyi mind el­hagyta , és eleség-eladással foglalkozni senki sem akart, hanem csak aranyat szedni, s California a vi­lág legnyugatibb szélén fekszik, hová az éjszakame­rikai gyarmatosok még nem nyomultak, illy körül­mények közt természetesen, az aranykeresők közt elébb élelem-hiánynak, utóbb valóságos éhségnek kellett keletkeznie. California román­ fajú gyarma­tosai a mellett, már eredetileg gonosz egyénekből állván, mivel Mexiconak Botanikájul szolgált, söpre­déke eltávolítására, midőn most élelem szűkében látták magukat, ők, kik könnyen gazdagodni s a nyert kincseket dorbézolva élvezni óhajtották, elébb eleség­szerzés végett, majd aranyszomjtól korbá­csolva, egymást kezdték megtámadni, úgy hogy a kincskeresőknek egymásközt szövetkezni és egy­mást s kincseiket töltött fegyverrel védelmezni kel­letett, míg végre az éjszakamerikai kormányzó, a dolog mibenléte iránt tudósítva , fegyveres kézzel a rendet s bátorságot helyre­állította. Szükség-e ehhez commentar? Ez történt az aranyban leggazdagabb országban a világon, mi lehet a földmivelés elhanyagolásának következése, a mos­­tansag még bankóban is legszegényebb hazánkban ? kiki átgondolhatja. Azért édes szerelmes atyámfiai.

Next