Gazdasági Lapok, 1850 (2. évfolyam, 1-84. szám)
1850-03-31 / 26. szám
A gazdászat fontossága egy tanulságos példában. Thaer, az újabb gazdászat atyja, mint már e lapok 22. számában említetett, eléggé hangosan nyilvánító, hogy a nemzet jólétének s az álladalom erejének legbiztosabb alapja, a jól elrendezett földmivelés és földbirtok. E tagadhatatlan igazság elismerése s tettleges életbe léptetésére e hazának, a tatárfutás óta, nem volt olly szüksége, mint most. Tönkre vagyunk téve, veszteséget szenvedett kiki, nagyszerű mértékben; pénzhiányunk mellett önerőnkbeli ipari kereskedés felvirágzásáról most még hiában álmodozunk, nem marad más részünkre azonnal emelhető, mint a mezőgazdasági termelés, a nyersanyagok előállítása, hogy élhessünk s egy kis pénzt kapjunk. A gazdászat köre tehát az, mire most körülményeink közt utasítva vagyunk, melly egyedül segíthet bajunkon, a mennyiben ez t.i. önerőnk által eszközölhető. És ki hinné, a magyar épen e perczben, a helyett hogy semmire sem hallgatna, mi a gazdászat körén kívül történik,s egész eszét és erejét e pontra szorítaná, kósza hírek után kapkod , s csak úgy ímnel ámmal lát dolgai után. „A jövő — bizonytalan ! mondják ők, semmibe sem lehet biztos számítással ereszkednünk! Hogy szántson s vessen az ember jó kedvvel?“ Patvart, ha a jövő bizonytalan, miért teszed fel, mint bizonyost, hogy törekvésed füstbe megy; midőn ellenben semmi sem bizonyosabb annál, hogy éhezni fogsz, ha nézve az idő lefolyását, kezeidet zsebedbe dugod. Milly következése lehet a gazdászat elhanyagolásának a legragyogóbb körülmények közt is, ezt csak egy, nemrég előfordult igen tanulságos eset által bátorkodom ezúttal felvilágosítani. Ismeritek-e Californiát? napjaink Eldoradóját? hol most az éjszakamerikai gyarmatosok olly sok aranyat nyernek ? e perczben a leggazdagabb országot e világon ? Elmondom, hogy fedezték fel ezen aranyat, s hogy haltak meg a szedők és mosók eleinte majd éhen, úgyszólván nyakig aranyban. Jó lesz ezt elmondanom, édes atyámfiai, épen most, midőn aranyban bizony nem ültök nyakig, de még bankóban sem; sőt csak ez is alig fordul meg zsebeitekben. Sutter kapitány, sweiczi, különösen luczerni születésű ember, mint hadnagy lépett be a sweiczi gárdába , X. Károly alatt Francziaországban. A júliusi forradalom Éjszakamerikába űzte, Oregon vidékére vándorlóit, s később Californiába, hol merrész vállalkozó szellemmel az indianusok közepett foglalt helyet, Sutter-váracskát építve s jó sikerrel gazdászati és ipari vállalkozásokba ereszkedve. 1848-ban egy szép nap délután, midőn épen fiestáját végezve , szivarra gyújtott, s egyik rokonának Luczernbe levelet írni szándéklott, berohan szobájába Marshall, éjszakamerikai gépész s üzlettársa, a legnagyobb felhevülésben. Sutter látván, mikép arcra ég, üstöke füstölög, melle lélekzethez, szája szóhoz jutni nem tud, az indiánok véletlen megrohanását, melly akkori időben gyakran történt, gyanítva, puskájához nyúl; de társától visszatartóztatik, ki végre kipihegvén magát, Sutternek fenhangon tudtára adja: „hogy a leggazdagabb ember a világon.“ A kapitány csudálkozva csóválja fejét, de Marshall két marok vastag aranypikkelyt vet az asztalra, miket Sutter komolyan megvizsgálván s a hozottat aranynak találván, csudálkozva kérdezi, hol kapta , mire azon tudósítást nyerte, mikép az Americanos folyón felállított új fűrész-malmot meglátogatván , a kimosott parton e pikkelyeket észrevevő, összeszedé, s hogy ott, mint szemlátomása által meggyőződhetik, az arany úgyszólván zsákkal szedhető. Sutter lóra pattant, a két társ a helyszínére vágtat, s bebizonyosodnak a dolog valóságáról. Hogy a fölfedezésnek lehető legnagyobb hasznát vehessék , elhatározták ugyan maguk közt a fölfedezést titokban tartani, de ki nem kerülték a munkások figyelmét, s midőn Marshall őket ámítólag azt nyilvánítá, hogy a felszedett pikkelyek becstelenek, egy indián nyíltan kimondá, hogy az arany, hogy jól ismeri, mivel ezelőtt a presidios aranybányáiban mint munkás dolgozott. Sutter és társa e körülmények közt a fölfedezést használni akarván, minekelőtte hire Californiát beszárnyalná, olly sok napszámost alkalmaztak, amennyit kapni lehetett; de ez nem tartott sokáig: a csábító hír villámsebességgel terjedt, mindent nagyítva, s ime egyszerre egész népvándorlás keletkezett; az egész földmivelő népesség, gyalog, lóháton, szekéren, az Americanos folyam partjai felé rohant, eleinte roppant aranyat gyűjtve; de mivel gazdaságát valamennyi mind elhagyta , és eleség-eladással foglalkozni senki sem akart, hanem csak aranyat szedni, s California a világ legnyugatibb szélén fekszik, hová az éjszakamerikai gyarmatosok még nem nyomultak, illy körülmények közt természetesen, az aranykeresők közt elébb élelem-hiánynak, utóbb valóságos éhségnek kellett keletkeznie. California román fajú gyarmatosai a mellett, már eredetileg gonosz egyénekből állván, mivel Mexiconak Botanikájul szolgált, söpredéke eltávolítására, midőn most élelem szűkében látták magukat, ők, kik könnyen gazdagodni s a nyert kincseket dorbézolva élvezni óhajtották, elébb eleségszerzés végett, majd aranyszomjtól korbácsolva, egymást kezdték megtámadni, úgy hogy a kincskeresőknek egymásközt szövetkezni és egymást s kincseiket töltött fegyverrel védelmezni kelletett, míg végre az éjszakamerikai kormányzó, a dolog mibenléte iránt tudósítva , fegyveres kézzel a rendet s bátorságot helyreállította. Szükség-e ehhez commentar? Ez történt az aranyban leggazdagabb országban a világon, mi lehet a földmivelés elhanyagolásának következése, a mostansag még bankóban is legszegényebb hazánkban ? kiki átgondolhatja. Azért édes szerelmes atyámfiai.