Gazdasági Lapok, 1854 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1854-01-05 / 1. szám

Megjelenik hetenkint egyszer minden csütörtökön­, másfél-két iv. Előfizetési díj egész évre 10, fél évre 5 fr. évnegyedre 2 frt. 30 kr. p. p. A hirdetések háromszor halálozott sorának egy­­szeri beigtatása 3 kr. p.(AZIAXátl LAPOK: „Hozzunk mezőgazdaságunkba mielőbb helyes arányokat.“ Előfizethetni helyben a szerkesztő­ségnél, üllői után a m. gazd. egyesület köztel­kén, vagy Geibel Armin könyvkereskedésében (Kristóf tér); vidéken minden cs. kir. posta­­hivatalnál, a szerkesz­tőséghez utasítandó bér­­mentes levelekben. PEST, január 5 1854.K­él-ik évi folyam első fele. T­ARTALOM : Lapjaink olvasóihoz. — Mezőgazdasági állásunk. — A Budapesten felállítandó közp. borcsarnok ügyében. — Kertészet (dr. Entz.) — Gazdasági eszközök és gépek. III. (Vonatkozva a II. orsz. terménytárlatra.)­­ Könyvismertetés. (Girardin és Du Breuil. Czéklarépa.)­­ Szentes dec. 15. 1853. — uti töredékek Némethonból. I. (M.) — Őszi mivelés. — A tölgymakk különféle hasznairól. Különféle. — TÁRCZA : Kormányi intézkedések ; egyesületi működések; gazdasági és kereskedelmi tudósítások ; piacziárak ; pénz­keret ; dunavizállás. — Hirdetések. Mezőgazdasági állásunk. Közel öt éve, hogy a magyarországi mezőgazdaság hajdani körülményeiből az események f­eltartóztathatlan hatalmánál fogva uj viszonyok közé emeltetett. Mint minden uj álláson nehezen találja magát egyelőre az ember, úgy jártak s úgy vannak gazdáink gazdaságaikkal is A mi ily könnyű volt azelőtt termelni költség s után­­látás nélkül, olly nehéz jelenleg megállani a legszorgalmasb munka s gondoskodás mellett is. Helyzetünk számos­ nehézségei közt kétség kívül legsúlyosabb a munkabér magassága, s a nehézség, mellyel a munkások minden időbeni beszerezhetése csaknem országszerte jár. Második fő ne­hézsége továbbá gazdasági állapotaink jobb­­rafordulásának, azon készületlenség a mezőgazdaság jelen kivonatai irá­nyában , melly birtokosaink részéről a régi állapotok természetes hagyományaként fáj­dalom igen nagy mértékben mutatkozik , s melly a különben is nehéz feladattal szem­ben, a tevést és cselekvést nem kevéssé pa­ralizálja. Sokan azt hiszik, hogy ma is még boldogulhatnak a hajdan szokásos gazdál­kodással ; mások készületlenségök érzetében a legjobb dolgok elfogadásához is csak fél­ve és kétkedve járulnak. Ez állapotok érzete, s a gyenge tehetsé­günk szerint rajtuk segíteni­ törekvés hozta a régi viszonyok megszűnése után lapunkat azonnal életbe. Jobb embereink segítségével olly orgánumot akarunk mi a Gazdasági La­pokban a magyar gazdaközönség számára teremteni, melly a csüggedőket bátorítsa, a tétovázókat gyámolítsa, a vállalkozni kí­vánókat végre szándékukban megerősítve hű kalauzként vezérelje teendőikben. S ez irányban öt évi tapasztalás fek­szik immár előttünk, s ezen tapasztalásból, örömmel valljuk meg, azt vettük észre, hogy gazdáink a jelenben is már sokkal több öntudat- és tájékozottsággal bírnak; a jövő­­re pedig — feltéve, hogy mindazon kérdé­sek , mellyek gazdaságunk kifejlődését fel­tételezik , megindulásuk értelmében, mie­lőbb megoldatnak — elcsüggedni egyátalá­­ban okunk nincs. Sokkal jobb ugyanis egy részről földje ez országnak, semhogy a­kár drága munkát is, helyesen alkalmazva, meg ne űzetné; más­részt pedig annyi józan ész és belátás­sal bír a magyar, miszerint kétkedni sem lehet a felett, hogy ő a körülmények ter­mészetét helyesen felfogva, feladatát— mint gazda — meg ne értené. Azon teendők, miknek alapján gazda­sági viszonyaink hasznosság tekintetében új életet és lendületet nyerhetnek részint magunktól, saját jobb belátásunktól, ré­szint pedig a magas kormánynak ez érdem­ben máris megindított intézkedéseitől vár­hatják keletkezésüket. Saját teendőink, nevezetesen jószá­gaink kellő rendezése, a takar­mánynak nagyobb mértékbeni termelése, a földnek jobb mive­­lése, végre a gazdasági eszközök és gé­pek folyvást nagyobb terjedelemben­ beho­zatalából állhatnak; ellenben mit a mező­­gazdaság csak a magas kormány eszközlé­seitől várhat, az­­ abirtok tagosí­tása, az úrbéri kárpótlásnak ke­resztülvitele , hitelintézetek felállí­tása , közlekedési eszközök létre­hozatala , s a vámrendszernek a bi­rodalmi termelés természetéhez mért elren­deléséből áll. Mit értünk mi jószág­rendezés alatt, azt lapjaink múlt évi folyamában, mint ta­pasztalok, olvasóink helyeslésével , elő­adni szerencsénk volt, s azon nézetek , mi­ket e tárgy érdemében lapjaink hozzanak, ma már nem egy iparkodóbb s erélyesebb gazdának meggyőződését képezik. Érintett értekezéseknek alapgondolatját a lapunk homlokára irt jelszó teszi, melly — ha úgy tetszik — egyetemes gazdasági teendőnket a jövőre magában foglalja. Hogy jószágaink rendezése, mellynek nélkülözhetlenségét kevés gazda nem látja át ma már, nagyobb erélylyel s nagyobb kiterjedésben nem foganatosittatik , annak oka részint a birtokok tagosítatlanságában, részint pedig a hozzá szükséges pénzbeli erőnek hiányzásában fekszik; mik közül bár­mellyik is elégséges arra, hogy a legjobb szándékot is meghiúsítsa; a bajok nagyob­­bika mindazonáltal még­is a tagosítatlan­­ság, mert hol csak a második akadály létezik, ott a birtok egy részének bérbeadása vagy eladása által a bajon segíthetni, mikép ezt gazdáink többjei tudtunkkal a legjobb sikerrel gyakorolták is. Az által t­­i. hogy egy részt bérbeadtak, kedvezőbb arányba jöttek erejökkel a saját kezelés alatt meg­tartott másik rész irányában , s midőn az­előtt az egészszel vesződve , alig hozhattak némi eredményt, jelenleg itt is, amott is illő jövedelmet nyernek. Megrögzött előítélet volt továbbá az­előtt gazdáinknál, takarmányszükségüket egyedül csak a természetes rétek segé­lyével állítani elő. Hol ezek véletlenül kel­lő arányban álltak a szántófölddel, ott ment is a dolog; ellenben hol a két mivelési ág közt történetesen nagy volt az aránytalan­ság , s tán egyszersmind terméketlen is a rét, ott a bal gabna- és gyapjúban, erő­ben és jövedelemben egyaránt beállt, s hogy állat­tenyésztésünk mindeddig magasabb fokra nem vergődhetett, annak okát hasz­talan k­eresnék máshol. És ime javulnak körülményeink e te­kintetben is szemlátomást. Gazdáink jobbjai ez érdemben is tisztán látnak már, s koránt­sem félnek attól, hogy a takarmánytermelés behozatala kellő fokig, a gabnatermelés ro­vására történnék; ellenkezőleg igen is tud­ Lapjaink tisztelt olvasóihoz. A kertészet a mezőgazdaság a leg­­magasb értelemben. A kertészet hazánkban jelenleg még igen hátra áll. Pedig hogy a kertészet a közgazdaságnak igen fontos ága, s hogy a nemzeti műveltség egyik leg­­biztosb jele, azt előhaladott országok bizo­nyítják, min­ket mindenütt kifejlett s vi­rágzó kertészet kisér. Lapunkkal ennélfogva ezentúl na­gyobb mértékben kívánunk a kertészetnek is szolgálni, mint eddig történt, s ez érdemben úgy hisszük­­, olvasóinknak igen kedves hírt hozunk, midőn őket tudósitjuk, hogy a Gazdasági Lapokban a ker­­tészetnek j­övőben állandó rovat leend nyitva, s hogy ezen rovat rendes kiállítására hazánk jeles kertészet­i pomológusát, dr. Entz Ferencz urat — miként alább következő czikkéből­­. olvasóink bővebben láthatják — valánk szerencsések megnyerhetni. E tekintetbeni közléseinket a jövő számmal már meg fogjuk kezdeni.

Next