Gazdasági Lapok, 1854 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1854-01-05 / 1. szám
Megjelenik hetenkint egyszer minden csütörtökön, másfél-két iv. Előfizetési díj egész évre 10, fél évre 5 fr. évnegyedre 2 frt. 30 kr. p. p. A hirdetések háromszor halálozott sorának egyszeri beigtatása 3 kr. p.(AZIAXátl LAPOK: „Hozzunk mezőgazdaságunkba mielőbb helyes arányokat.“ Előfizethetni helyben a szerkesztőségnél, üllői után a m. gazd. egyesület köztelkén, vagy Geibel Armin könyvkereskedésében (Kristóf tér); vidéken minden cs. kir. postahivatalnál, a szerkesztőséghez utasítandó bérmentes levelekben. PEST, január 5 1854.Kél-ik évi folyam első fele. TARTALOM : Lapjaink olvasóihoz. — Mezőgazdasági állásunk. — A Budapesten felállítandó közp. borcsarnok ügyében. — Kertészet (dr. Entz.) — Gazdasági eszközök és gépek. III. (Vonatkozva a II. orsz. terménytárlatra.) Könyvismertetés. (Girardin és Du Breuil. Czéklarépa.) Szentes dec. 15. 1853. — uti töredékek Némethonból. I. (M.) — Őszi mivelés. — A tölgymakk különféle hasznairól. Különféle. — TÁRCZA : Kormányi intézkedések ; egyesületi működések; gazdasági és kereskedelmi tudósítások ; piacziárak ; pénzkeret ; dunavizállás. — Hirdetések. Mezőgazdasági állásunk. Közel öt éve, hogy a magyarországi mezőgazdaság hajdani körülményeiből az események feltartóztathatlan hatalmánál fogva uj viszonyok közé emeltetett. Mint minden uj álláson nehezen találja magát egyelőre az ember, úgy jártak s úgy vannak gazdáink gazdaságaikkal is A mi ily könnyű volt azelőtt termelni költség s utánlátás nélkül, olly nehéz jelenleg megállani a legszorgalmasb munka s gondoskodás mellett is. Helyzetünk számos nehézségei közt kétség kívül legsúlyosabb a munkabér magassága, s a nehézség, mellyel a munkások minden időbeni beszerezhetése csaknem országszerte jár. Második fő nehézsége továbbá gazdasági állapotaink jobbrafordulásának, azon készületlenség a mezőgazdaság jelen kivonatai irányában , melly birtokosaink részéről a régi állapotok természetes hagyományaként fájdalom igen nagy mértékben mutatkozik , s melly a különben is nehéz feladattal szemben, a tevést és cselekvést nem kevéssé paralizálja. Sokan azt hiszik, hogy ma is még boldogulhatnak a hajdan szokásos gazdálkodással ; mások készületlenségök érzetében a legjobb dolgok elfogadásához is csak félve és kétkedve járulnak. Ez állapotok érzete, s a gyenge tehetségünk szerint rajtuk segíteni törekvés hozta a régi viszonyok megszűnése után lapunkat azonnal életbe. Jobb embereink segítségével olly orgánumot akarunk mi a Gazdasági Lapokban a magyar gazdaközönség számára teremteni, melly a csüggedőket bátorítsa, a tétovázókat gyámolítsa, a vállalkozni kívánókat végre szándékukban megerősítve hű kalauzként vezérelje teendőikben. S ez irányban öt évi tapasztalás fekszik immár előttünk, s ezen tapasztalásból, örömmel valljuk meg, azt vettük észre, hogy gazdáink a jelenben is már sokkal több öntudat- és tájékozottsággal bírnak; a jövőre pedig — feltéve, hogy mindazon kérdések , mellyek gazdaságunk kifejlődését feltételezik , megindulásuk értelmében, mielőbb megoldatnak — elcsüggedni egyátalában okunk nincs. Sokkal jobb ugyanis egy részről földje ez országnak, semhogy akár drága munkát is, helyesen alkalmazva, meg ne űzetné; másrészt pedig annyi józan ész és belátással bír a magyar, miszerint kétkedni sem lehet a felett, hogy ő a körülmények természetét helyesen felfogva, feladatát— mint gazda — meg ne értené. Azon teendők, miknek alapján gazdasági viszonyaink hasznosság tekintetében új életet és lendületet nyerhetnek részint magunktól, saját jobb belátásunktól, részint pedig a magas kormánynak ez érdemben máris megindított intézkedéseitől várhatják keletkezésüket. Saját teendőink, nevezetesen jószágaink kellő rendezése, a takarmánynak nagyobb mértékbeni termelése, a földnek jobb mivelése, végre a gazdasági eszközök és gépek folyvást nagyobb terjedelemben behozatalából állhatnak; ellenben mit a mezőgazdaság csak a magas kormány eszközléseitől várhat, az abirtok tagosítása, az úrbéri kárpótlásnak keresztülvitele , hitelintézetek felállítása , közlekedési eszközök létrehozatala , s a vámrendszernek a birodalmi termelés természetéhez mért elrendeléséből áll. Mit értünk mi jószágrendezés alatt, azt lapjaink múlt évi folyamában, mint tapasztalok, olvasóink helyeslésével , előadni szerencsénk volt, s azon nézetek , miket e tárgy érdemében lapjaink hozzanak, ma már nem egy iparkodóbb s erélyesebb gazdának meggyőződését képezik. Érintett értekezéseknek alapgondolatját a lapunk homlokára irt jelszó teszi, melly — ha úgy tetszik — egyetemes gazdasági teendőnket a jövőre magában foglalja. Hogy jószágaink rendezése, mellynek nélkülözhetlenségét kevés gazda nem látja át ma már, nagyobb erélylyel s nagyobb kiterjedésben nem foganatosittatik , annak oka részint a birtokok tagosítatlanságában, részint pedig a hozzá szükséges pénzbeli erőnek hiányzásában fekszik; mik közül bármellyik is elégséges arra, hogy a legjobb szándékot is meghiúsítsa; a bajok nagyobbika mindazonáltal mégis a tagosítatlanság, mert hol csak a második akadály létezik, ott a birtok egy részének bérbeadása vagy eladása által a bajon segíthetni, mikép ezt gazdáink többjei tudtunkkal a legjobb sikerrel gyakorolták is. Az által ti. hogy egy részt bérbeadtak, kedvezőbb arányba jöttek erejökkel a saját kezelés alatt megtartott másik rész irányában , s midőn azelőtt az egészszel vesződve , alig hozhattak némi eredményt, jelenleg itt is, amott is illő jövedelmet nyernek. Megrögzött előítélet volt továbbá azelőtt gazdáinknál, takarmányszükségüket egyedül csak a természetes rétek segélyével állítani elő. Hol ezek véletlenül kellő arányban álltak a szántófölddel, ott ment is a dolog; ellenben hol a két mivelési ág közt történetesen nagy volt az aránytalanság , s tán egyszersmind terméketlen is a rét, ott a bal gabna- és gyapjúban, erőben és jövedelemben egyaránt beállt, s hogy állattenyésztésünk mindeddig magasabb fokra nem vergődhetett, annak okát hasztalan keresnék máshol. És ime javulnak körülményeink e tekintetben is szemlátomást. Gazdáink jobbjai ez érdemben is tisztán látnak már, s korántsem félnek attól, hogy a takarmánytermelés behozatala kellő fokig, a gabnatermelés rovására történnék; ellenkezőleg igen is tud Lapjaink tisztelt olvasóihoz. A kertészet a mezőgazdaság a legmagasb értelemben. A kertészet hazánkban jelenleg még igen hátra áll. Pedig hogy a kertészet a közgazdaságnak igen fontos ága, s hogy a nemzeti műveltség egyik legbiztosb jele, azt előhaladott országok bizonyítják, minket mindenütt kifejlett s virágzó kertészet kisér. Lapunkkal ennélfogva ezentúl nagyobb mértékben kívánunk a kertészetnek is szolgálni, mint eddig történt, s ez érdemben úgy hisszük, olvasóinknak igen kedves hírt hozunk, midőn őket tudósitjuk, hogy a Gazdasági Lapokban a kertészetnek jövőben állandó rovat leend nyitva, s hogy ezen rovat rendes kiállítására hazánk jeles kertészeti pomológusát, dr. Entz Ferencz urat — miként alább következő czikkéből. olvasóink bővebben láthatják — valánk szerencsések megnyerhetni. E tekintetbeni közléseinket a jövő számmal már meg fogjuk kezdeni.