Gazdasági Lapok, 1866 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1866-05-23 / 21. szám
242 ha nedvesek. Elősegíti ez a kőrészek szétbomlását; nagyban közreműködik a szénsav képzésére; szétbontja a rothadás alkalmával származó bűzös légnemeket: a szén, kén, villa, és köpeny részeket. Az éleny óriási mérvben fogyasztatik önmaga a föld kérge által, és mindennemű égés, rothadás és minden magasb rendű élő szervezet, élő állat által. Ennek fogyatkozását azonban eme nagyszerű fogyasztás daczára sem észlelhetvén, el kell ismernünk, hogy hasonló mennyiségben visszaadatik a légkörnek. Visszaadatik pedig a növényzet által, mely mint tudjuk nappalon folyvást élenyt lehel ki minden levelein, ezek területével arányosan. És hogy a kellő éleny mennyiség sem a növénytelen sivatagokon, sem a földsarki vidékeken, sem a tengereken nem hiányzik , hogy a földgömböt övező jégtenger alkatrészei minden ponton egyenlő arányban találtatnak a szabadban (t. i. 77 rész legény és 23 rész eleny), bár a köpeny is, mint az élőszervezetek fő alkatrésze szerepel, erre nézve hathatósan közreműködnek a nap heves vonzó ereje és a hold még hatalmasabb vonzó ereje által támasztott szelek, légfolyamok, de azon vegyrokonság is melynél fogva eme légneműek az ő rokonsági törvényüknek megfelelő arányokat minden ponton törekesznek fentartani. 2. A szénsav. Jelentékenyen összeüriti ezt a viz; magukhoz kötik többféle aljak, leginkább az égvények és a mészföld. A szénsav főtápláléka a növényeknek. Fő forrásai ennek az emberek, állatok légzés és kipárolgás stb által mint szintén a tüzelés, égés, rothadás a tűzhányó hegyek stb. Temérdek szénsav fejlődik ki a tengerek lakóinak rothadás útján felolvadó szerkezetéből. Temérdek szénsav rejlik nagy városaink aljába temetve, — s mindaddig nem nevezhetjük magunkat jó gazdáknak, mig meg nem tanuljuk vissza hordani termőföldeinkre azon anyagokat, melyeket onnan táplálkozásunk végett városainkban egybehalmoztunk — melyek a növényzet fő tápanyagai, s melyek városainkban csak arra szolgálnak, hogy a léget s vizet megmérgezzék, és a különben is túlizgatott, zaklatott, erőtetett és nem természetes életet méginkább megrövidítsék. Annak, hogy jelenlegi átalános részgazdálkodásunk mellett sem hiányzik légkörünkben a kellő szénsav mennyiség, okát ismét a természet jótékony törvényeiben találhatjuk fel és ez irányon is sokat köszönhetünk még a legbelsőbb szárazföldön is a tengernek és lakóinak. 3. A vízgőz. Még többet köszönhetünk a tenger nagyszerű területeinek arra nézve, hogy szárazföldünket s illetőleg légkörünket kellő mennyiségű vízgőzzel folytonosan ellátja. Légkörünk sohasem tökéletesen száraz; a száraz lég egyaránt hiányos a növény és állati szervezet fentartására; minél melegebb a lég, annál több nedvességet képes magában feloldva tartani, mi mellett átlátszósága nem szenved — ha hideg légáramok által felhőkké nem képzetik e nedvesség; a meleg s hideg légáramok azonban igen is hamar elhomályosítják a légkört s megesik, hogy némely téli borús vagy ködös nappalon kevesebb vízmennyiség van a jégben, mint némely csillogó fényes nyári vagy nyárelői nappalon. A növény táplálásához kellő viz nagy mennyiségben úszik s vegyül száraz földünk légkörébe eredete helyéről, a tengerekről; eső alakokban leesvén,egyrészét a föld, más részét a növényzet nyeli el; a föld talaja által magához nem köthető vizmennyiség egy része formás alakokban a fölszinén megtisztulva jelenik meg, másik része, mint szintén a növényzet által fel nem emésztett mennyiség gőzalakban ismét felemelkedik s nem egyszer esőképen keletkezési helyére hull vissza — vagy a légáramok által tova vitetik, így átalában sajátságos körfolyama van a víznek a tengerekből a felhőkbe, onnan a forrásokba és végre vissza a tengerbe, — mint szintén a földről s a növényzetből fel a felhőbe és vissza a földre, vagy a tengerbe. 4. Az ammóniák. Liebig bebizonyította, hogy nagy mennyiségű ammóniák találtatik légkörünkben és hogy ez egyik legjelentékenyebb tényezője a növényzetnek. Arragó állítása szerint csupán azon ammóniák, mely az esővel földünkre hull — ha mivelés (ugarlás) által felfogatik, holdankint több fontnyi és egy éven át egy gyenge trágyázással felér. Csupánis (?) ez oknál fogva lehet a fekete ugar czélszerűségét igazolni. Nagy mennyiségben úszik légkörünkben az ammóniák, mert ez a szerves testek rothadásából s a lehelés által nagy mérvben fejtetik ki. Thompson szerint egy emberi tüdő középszerű működés mellett naponta 3—4 szemernyit bocsát a légkörbe. A tengerekről jövő nedves léghuzamok, terhelve vannak ammóniákkal. Valószínű, hogy a növényzet minden legényét csak az ammóniákból veszi, mert mindazon ammóniák, mely a rothadásnál fejlődik, illékonyságánál fogva a légkörbe száll — ha csak nem sietünk azt a termőföld agyaga által lekötni, megsűrítni. Ezért óvatosoknak kell lennünk a trágya kezelésében, nehogy elillanjon az ammóniák, mely a növény fejlődésére oly gerjesztő hatást gyakorol, miszerint egy szemernek csak néhány ezredrésze is már jelentékeny eredményeket fejt ki. A növények szerkezetében jelentékeny mennyiségű legény szerepel; ezen legényt ők az ammóniákból nyerik. A növényzet nem élhet a légkör legényéből, mert azt közvetlenül elsajátitni nem képes — s ezen legény szintén nem képes a könennyel egyenesen amoniakká együlni; ezen egyesülés csupán a szerves testekben megy véghez. A termőföld másodrendű alkatrészei közt egyik legjelentékenyebb a víz. Ennek főbb tulajdonságai: a) nagymennyiségben magába szívja a szénsavat, ammóniakot s más terjengős testeket, gázokat; b) tiszta állapotában is sokféle anyagokat felbont és még többeket,ha szénsavval vagy élennyel van vegyülve; c) a növényzet zárt rostjain keresztül a száraz anyagot nem, s csupán a teljesen feloldott anyagokat képes táplálékul felvenni, s ezen feloldáshoz a viz legalkalmasb közeg lévén — ennek legjelentékenyebb szerepe van a növény táplálkozásánál. Átalában az eddig elősorolt anyagok voltak a termőföld másodrendű terjengős és folyós alkatrészei. Ezek elősorolása után a termőföld szilárd alkatrészeivel lesz dolgunk, melyek két főcsoportra oszlanak: 1.) tűzmegálló szilárd földnemű alkatrészekre, és 2. szerves terményekből származott éghető anyagokra.