Gazdasági Lapok, 1871 (23. évfolyam, 1-51. szám)
1871-02-26 / 9. szám
Pest, 1871. február 28.9 CJL 69 XXIII. évfolyam I. fele. Szerkesztőség: a M. Gazd. Egyesület köztelkén (üllői ut 12. szám), hova a tudósitások s egyéb levelek is intézendők GAZDASÁGI LAPOK A MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET KÖZLÖNYE. Megjelennek e lapok minden vasárnap 2 tömött ivén. Előfizetési díj: Egész évre 10 frt, fél évre 5 frt, negyed évre 2 frt 50 kr o. o. Lapjaink hirdetéseket is közölnek: »Hozzunk mezei gazdaságunkba mielóbb helyes arányokat.« Előfizethetni Pesten, a szerkesztőségnél, a köztelken, vagy a könyvkereskedésekben, a Vidéken : minden m. kir. postahivatalnál, a szerkesztőséghez utasítandó bérmentett levelekben. Levelek a szőlőből. Pest, 1871. febr. 25. IV. Kedves barátom! Azt mondottad, midőn a múlt nyáron a szőlőben egyről-másról beszélgetünk, hogy könnyű a rajnai és franczia bortermelőnek a sorsa, miután annak nemcsak jó árakon lehet rendesen értékesíteni borát, hanem a vevő, a borkereskedő nem is kívánja ozt a termelőtől, hogy ő iskolázza a bort, és mégis megveszi jó áron, vagy még mint szőlőt és mustot, vagy pedig már az első évben rendesen az első és második lefejtés után, mely utóbbi gyakorlat különösen a rajnai vidékeken szokásos. És ebben tökéletesen igazad van. Nálunk bizony a szegény termelőnek a sorsa hasonlíthatlanul nehezebb. A helyzetet azonban, amelyben élünk, rögtön megváltoztatni hatalmunkban nem állván, vennünk kell azt úgy, a mint van, s tenni ahhoz képest, amennyit lehet. Ha akarja a magyar termelő, hogy boráért jobb árakat kaphasson, bizony neki kell ma még a pinczekezeléssel is foglalkozni. Ez fejletlen állapotaink természetes következése. Ezen állapot majd akkor leszen máskép, ha boraink, jobb kezelés által, külföldön is divatba jönnek, és ha majd idehaza is megszűnünk a külföldi borokat már csak azért is mert külföldiek, saját terményünk fölé helyezni. Addig vagyunk és leszünk termelők, kezelők és kereskedők is egy személyben. S aki mndez lenni nem akar vagy reszel, annak természetesen meg kell elégedni azon alacsony árakkal, melyeket idehaza vagy a fogyasztótól, vagy pedig a kereskedőtől kaphat. E hátrányos állapotnak érzete indított engemet, tisztelt barátom, arra, hogy már évek előtt léptem föl egy tervvel, melynek czélja volt jobb hegyeink jobb termelőit szövetkezésre bírni a végett, hogy mint „Magyar bortermelők egyesülete“ egyesült erővel kezeljük a főváros közelében jelesebb anyagú borainkat, s egyesült erővel törekedjünk azokat a külföldön érvényre és kelendőségre emelni. E törekvésem akkor, fájdalom, a termelők részéről kellő támogatásra nem talált; a hírlapok közt pedig találkozott olyan is, mely, hihetőleg néhány zugborkereskedő érdekében, azt egyenesen mint gyakorlatiatlan törekvést meg is támadta. Ezen megtámadással persze hogy nem sokat gondoltam volna, ha másrészt termelőink csatlakozása kellőleg támogat. Azonban ez elmaradt, azaz hogy nem jött megfelelő mértékben, és így az akkor szándékolt alkotás, mely ha akkor létrejön, ma már terebélyes vállalattá nőtte volna ki magát, még mindig a jámbor óhajtások lapján áll. Tapasztalván termelőink e közönbösségét, feltettem magamban, hogy saját gyarló erőmből próbálkozom meg borkezelésünk és kivitelünk ügyével. A tapasztalt részvétlenség tehát szintén egyike jön azon indokoknak, melyek engemet a kistétényi munkálkodásra bíztak. Czélom folyvást Anglia volt, és hogy miképen jutottam én itten eredményhez, azt majd későbbi leveleim folyamából meg fogod, tisztelt barátom, értem. A magyar borkiviteli társulat eszméjét, több ügybaráttal szövetkezve, két év előtt ismét szőnyegre hoztam. A részvét, mely irányában mutatkozott, jóval nagyobb volt ezúttal. Közbejött azonban ekkor azon nagy válság, mely előttünk, különösen a fővárosban, sokáig emlékezetes marad. Nem tartottam tehát a dolognak életbeléptetését időszerűnek. A kész alapszabályok ennélfogva maiglan is fiókomban feküsznek. Ezen alkotás irányában a kormánytól, mely tervezett vállalatunkat szabályai alapján helyben is hagyó, kétféle gyámolítást kértünk Először is adómentességet több évre, amint azt városokban minden újból épülő ház megkapja; másodszor a megkezdendő munkálkodás pár első éveire a tettleg befizetett tőkének 6 százlékla biztosítását, visszafizetendő előlegezés mellett. Nem lévén a bor oly czikk, mely kezelés nélkül rögtön értékesíthető, ezen eventuális kamat-előlegezés igen alkalmas leenne arra nézve, hogy a tőkéket az illetők a vállalatba annál szívesebben belefektessék. Gregor Miksa úr Londonban kijelentette ugyanekkor, hogy ő a vállalathoz csatlakozni kész. Értékének legnagyobb részével belement volna a dologba, s leendett Angliában a társulatnak tantieme-re szerződő kereskedelmi igazgatója s illetőleg képviselője. Ezen combinatió által a társulat azonnal otthon leendett a londoni piaczon, ami Gregernek, mostani évi eladása szerint is, hat—tízezer akó bornak biztos és előnyös értékesíthetését jelenti. Aki tudja, hogy mi a kész és használható piacz, az egyszersmind érezni fogja e kínálkozó körülménynek nagy előnyeit is teljes mértékben. És nálunk az eredmény mégis az ellenkező lett. Gregernek csatlakozása és ajánlata .