Gazdasági Lapok, 1871 (23. évfolyam, 1-51. szám)

1871-02-26 / 9. szám

Pest, 1871. február 28.9 CJL 6­9 XXIII. évfolyam I. fele. Szerkesztőség: a M. Gazd. Egyesület köztelkén (üllői ut 12. szám), hova a tudósitások s egyéb levelek is intézendők GAZDASÁGI LAPOK A MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET KÖZLÖNYE. Megjelennek e lapok minden vasárnap 2 tömött ivén. Előfizetési díj: Egész évre 10 frt, fél évre 5 frt, negyed évre 2 frt 50 kr o. o. Lapjaink hirdetéseket is közölnek: »Hozzunk mezei gazdaságunkba miel­óbb helyes arányokat.« Előfizethetni Pesten, a szerkesztőségnél, a köz­telken, vagy a könyvkereskedésekben, a Vidéken : minden m. kir. postahivatalnál, a szer­­­­kesztőséghez utasítandó bérmentett levelekben. Levelek a szőlőből. Pest, 1871. febr. 25. IV. Kedves barátom! Azt mondottad, midőn a múlt nyá­ron a szőlőben egyről-másról beszélgetünk, hogy könnyű a rajnai és franczia bortermelőnek a sorsa, miután annak nemcsak jó árakon lehet rendesen értékesíteni borát, hanem a vevő, a borkereskedő nem is kívánja ozt a terme­lőtől, hogy ő iskolázza a bort, és mégis megveszi jó áron, vagy még mint szőlőt és mustot, vagy pedig már az első évben rendesen az első és második lefejtés után, mely utóbbi gyakorlat különösen a rajnai vidékeken szokásos. És ebben tökéletesen igazad van. Nálunk bizony a szegény termelőnek a sorsa hasonlíthatlanul nehezebb. A helyzetet azonban, a­melyben élünk, rögtön megváltoztatni hatalmunkban nem állván, vennünk kell azt úgy, a mint van, s tenni ahhoz képest, a­mennyit lehet. Ha akarja a magyar termelő, hogy boráért jobb árakat kaphasson, bizony neki kell ma még a pinczekezeléssel is foglalkozni. Ez fejletlen állapotaink természetes következése. Ezen állapot majd akkor leszen máskép, ha boraink, jobb keze­lés által, külföldön is divatba jönnek, és ha majd idehaza is megszűnünk a külföldi borokat már csak azért is mert külföldiek, saját terményünk fölé helyezni. Addig vagyunk és leszünk termelők, kezelők és kereskedők is egy sze­mélyben. S a­ki m­ndez lenni nem akar vagy reszel, annak természetesen meg kell elégedni azon alacsony árakkal, melyeket idehaza vagy a fogyasztótól, vagy pedig a ke­reskedőtől kaphat. E hátrányos állapotnak érzete indított engemet, tisz­telt barátom, arra, hogy már évek előtt léptem föl egy tervvel, melynek czélja volt jobb hegyeink jobb termelőit szövetkezésre bírni a végett, hogy mint „Magyar bor­termelők egyesülete“ egyesült erővel kezeljük a főváros közelében jelesebb anyagú borainkat, s egyesült erővel törekedjünk azokat a külföldön érvényre és kelendőségre emelni. E törekvésem akkor, fájdalom, a termelők részéről kellő támogatásra nem talált; a hírlapok közt pedig talál­kozott olyan is, mely, hihetőleg néhány zugborkereskedő érdekében, azt egyenesen mint gyakorlatiatlan törekvést meg is támadta. Ezen megtámadással persze hogy nem sokat gondoltam volna, ha másrészt termelőink csatlako­zása kellőleg támogat. Azonban ez elmaradt, azaz hogy nem jött megfelelő mértékben, és így az akkor szándékolt alkotás, mely ha akkor létrejön, ma már terebélyes válla­lattá nőtte volna ki magát, még mindig a jámbor óhajtá­sok lapján áll. Tapasztalván termelőink e közönbösségét, feltettem magamban, hogy saját gyarló erőmből próbálkozom meg borkezelésünk­ és kivitelünk ügyével. A tapasztalt részvét­lenség tehát s­zintén egyike jön azon indokoknak, melyek engemet a kistétényi munkálkodásra bíztak. Czélom foly­vást Anglia volt, és hogy miképen jutottam én itten ered­ményhez, azt majd későbbi leveleim folyamából meg fogod, tisztelt barátom, értem­. A magyar borkiviteli társulat eszméjét, több ügy­­baráttal szövetkezve, két év előtt ismét szőnyegre hoztam. A részvét, mely irányában mutatkozott, jóval nagyobb volt ezúttal. Közbejött azonban ekkor azon nagy válság, mely előttünk, különösen a fővárosban, sokáig emlékezetes marad. Nem tartottam tehát a dolognak életbeléptetését időszerűnek. A kész alapszabályok ennélfogva maiglan is fiókomban feküsznek. Ezen alkotás irányában a kormánytól, mely tervezett vállalatunkat szabályai alapján helyben is hagyó, kétféle gyámolítást kértünk Először is adómentességet több évre, a­mint azt városokban minden újból épülő ház megkapja; másodszor a megkezdendő munkálkodás pár első éveire a tettleg befizetett tőkének 6 százlék­la biztosítását, vissza­fizetendő előlegezés mellett. Nem lévén a bor oly czikk, mely kezelés nélkül rögtön értékesíthető, ezen eventuális kamat-előlegezés igen alkalmas leen­ne arra nézve, hogy a tőkéket az illetők a vállalatba annál szívesebben bele­fektessék. Gregor Miksa úr Londonban kijelentette ugyanekkor, hogy ő a vállalathoz csatlakozni kész. Értékének leg­nagyobb részével bele­ment volna a dologba, s leendett Angliában a társulatnak tantieme-re szerződő kereskedelmi igazgatója s illetőleg képviselője. Ezen combinatió által a társulat azonnal otthon leendett a londoni piaczon, a­mi Gregernek, mostani évi eladása szerint is, hat—tíz­ezer akó bornak biztos és előnyös értékesíthetését jelenti. A­ki tudja, hogy mi a kész és használható piacz, az egyszer­smind érezni fogja e kínálkozó körülménynek nagy elő­nyeit is teljes mértékben. És nálunk az eredmény mégis az ellenkező lett. Gregernek csatlakozása és ajánlata .

Next