Gazdasági Mérnök, 1895. január-december (19. évfolyam, 1-52. szám)

1895-07-28 / 30. szám

3­0. szám ez (60—-70 C) s így kevesebb vajsaj és eczetsav fejlődése mellett történik. A zsombolyai kazal készítés módját még magyar­alföldinek is mondják, miután onnan ered, gr. Cse­­konics-féle zsombolyai uradalma jeles gazdatiszt­jeitől. A zsombolyai kazal készítése a következő módon történik. A tetszés szerinti nagyságú kazal fenekét tengeri szárszékkel vagy szalmával 50—60 cm. magasság­ban beágyazzuk, azután a frissen kaszált zöld ta­­karmányt ráhordjuk és rétegenkint megtaposva — olyan formán kazalozzuk, hogy széleit zöldtakar­mányhoz jól összefoglalt egy méternyi széles szal­mafallal szegélyezzük. Midőn a kazalt igy 3—4 m. magasságra felépítettük, akkor háztető alakjában be­rakjuk s az egész felületét betakarjuk jó vastag szalmaréteggel s 15—20 cm. vastagságban befödel­­jük. A végleges befödeléssel egyelőre azért nem sietünk, mert első két nap után beállt rohamos üle­pedés folytán a kívánt földmunkát sokkal kevesebb költséggel végezhetjük. Végleges­ megterheltetésnél egyébként annyi földet hányunk a kazalra, hogy a rajta dolgozó egyének lábai alatt az ne süppedezzen, mi 35—40 cm-nyi vastagságban felhányt földrétegnél szokott bekövet­kezni. Ha a kazal lakását val­amely ok miatt kénytele­nek volnánk félbenhagyni, akkor az imént említett ideiglenes befedést és megterheltetést minden körül­mény közt végre kell hajtanunk, nehogy a kazalba rakott takarmány a levegő szabad hozzáférhetése folytán magas fokú erjedésbe jutva, megszenesedjék és értéktelenné váljék. Az eddigi tapasztalatok után ítélve, azt mondhat­juk, hogy a harmatos vagy esőtől ázott zöld takar­mányt is kazalba rakhatjuk az elromlás veszélye nélkül, ha arra az egyre ügyelünk, hogy végleges befedése és megterheltetése előtt az egész tömeg 50—60­­ fokra (40—48 R) felmelegedjék, a­mi az édes erjesztésű kazalok rakásánál azért fontos és szükséges, mivel ezen hőfok mellett már nem te­nyészthetnek a savanyú erjedést előidéző gombák. Midőn tehát berakott takarmányunk a fent említett hőfokot elérte, akkor a végleges befedéssel és meg­­terheléssel sietünk a levegő hozzáférhetését elzárni és ez­által a magasabb hő fejlődését, illetve a meg­­szenesedést meggátolni. A fődolog minden­esetre a körül forog, hogy a konzerválandó takarmány frissen kaszált eleven sejtű anyag legyen, hogy a kazalban jó tömöttre megta­­posva legyen, hogy meg ne szenesedjen. Ezen utóbbi eshetőség elkerülése czéljából lehetőleg úgy intéz­kedjünk, hogy befedelése 48 óra alatt bevégződjék. A jól sikerült édesen erjesztett takarmányból alig 1—2 g/c fog el­romlani. Színe zöldessárga, szaga kel­lemesen édeskés, miért is állataink kivétel nélkül mo­hóbban fogyasztják a frissen használt zöld takar­­mánynál. A kazalozástól számítva 6—8 hét múlva feltakar­­mányozható, de évekig is eltartható. A fogyasztás alá kerülő kazalból egyszere csak anyit bontsunk fel és annyit kezdjünk le, a­mennyit egy-két nap alatt feltakarmányozhatunk, mivel a le­vegőn való huzamosabb állás után erősen megsava­­nyodik és elromlik. A tornai kazal annyiban különbözik a zsombolyai­tól, a mennyiben falazatához szalmát nem haszná­lunk, s igy az egész kazal tisztán a konzerválandó anyagból van összerakva s e mellett megterhelteté­­sükhez nem földet, hanem jó vastag szalmaréteget és erre egyéb súlyokat, pl. köveket vagy fahasábokat használunk. Ott, a­hol szalmával nem igen rendelkeznek és nagyobb tömegekbe, 20—30 k. holdról egy kazalba hordják és, rakják a konzerválandó anyagot, ott a tornai mód szerint rakott kazal szélein elromlott fa- GAZDASÁGI MÉRNÖK kormány százaléka esetleg nem lesz magasabb a szalma beszerzési áránál, ellenkező esetben helye­sebben cselekszünk, ha zsombolázunk. A westfáliai Hugóbánya földalatti vizemelőgépe. A Hugóaknában, Buer mellett Westfáliában beépí­tett földalatti vizemelőgép több tekintetből figyelemre méltó. Miután az aknafenék közelében a kőzet nem bsr kellő szilárdsággal, a vízemelőgép az aknától 260 m. távolságban állíttatott fel, ugyanitt gyűlnek meg a gyűjtőmedenczéket képező folyosókon a művelésektől jövő bányavizek, az aknafenéken meg­gyűlendő viz is, tekintettel a kőzetre egy az akna­fenék felett 6 m-rel fekvő keresztvágatba vezettetik, s emelő csővel a gyűjtőmedenczébe. A vizemelőgép a gyűjtők felett 13­5 m-el s a legmélyebb művele­teknél 7­5 m­-el fekszik magasabban. A gép a bányavizet 586 5 m magasra emeli. A gép fekvő «Verbund»-gép kondenzáczióval, melynek tamácsai két 90°-al állított forgattyúhoz és egy súly­­kerék göröndre vannak kapcsolva. Az alacsonynyomású henger átmérője 1­15 m., járathossza 1­ 2 m. és a főszivattyút hajtja, mely közös plunger és két egyszerűen működő hengerből áll. A nyomócső először 58 m-ig függőleges, itt egy keresztvágatban 260 m. hosszúságban szintes, azután 528­5 m. függőleges magasságban az aknán át vezet­tetnek a csövek. A szivattyúnak hatásos tamacs­­felülete 0­21 m 2, járathossza 1­2 m, és perczenkénti 48 fordulatnál 2­4 m, vizet szállít. A szelentyük etage-szelentyük négy-négy gyűrűvel, melyeknek át­mérője az alsótól fölfelé kisebbedik. Minden gyűrű 3 részből áll, úgymint az alsó broncz, a középső bőr, és a felső öntött­vas részből. A magasnyomású henger átmérője 0,7 m., járat­hossza 12 m., térforgata négy-tizenegyed része az alacsonynyomású hengernek. Tolórúd és háromkara emelővel két függőleges szivattyút hajt, melyek a fenékvizet a főszivattyúhoz vezetik s egyszersmind mint kondenzácziós szivattyúk szerepelnek. A szivat­­­tyúk 3­8 m5 vizet emelnek perczenként 13 9 m. ma­gasságra, tehát 1­4 m3-el többet, mint a nyomó szi­vattyúk, hogy tökéletesebb kondenzác­ió legyen el­érhető, a vízmennyiség eme többlete ismét vissza­esik a gyűjtőmedenc­ébe. Kísérletek szerint perc­enkénti 40 fordulatnál 1­64 atmosphera közepes hatású gőznyomásnál a magas és 0 99 atmosphera gőznyomásnál az alacsonynyo­mású hengerben az óránkénti gőzhasználat 3531 kg. volt, ebből azonban 791 kg. a gőzvezetékben konden­­zálódott, a gép tehát, csak 2741 kg. gőzt használt el, azaz lóerőnként és óránként 9­54 kg-ot. A vezetékben tapasztalt nagy gőzveszteség — 22-4% — jelenté­kenyen csökkenni fog, ha a tervezett második gép is beépül. A tiszta hatás aránya a gőz indikált mun­kájához 0­ 825-szer találtatott. A teljes berendezés két tökéletesen megegyező vízemelőgépből fog állani, melyek elkülönített fala­zott térben helyeztetnek el. A kereken 1000 m. hosszú gőz­ és a 940 m. hosszú emelőcső azonban közös. A csőösszeköttetéseknél kautschuk gyűrűk használ­tatnak, az egyik cső karimája kör alakú mélyedések­kel bír, az erre jövő cső karimája a mélyedéseknek megfelelő kiemelkedésekkel, s a kautschuk gyűrűk így vannak leszorítva. Albesttel való tömítés nem bizonyult jónak, mert az albest idővel megkeménye­dett s az összeköttetés lazult. A gőzvezetőcsövek be vannak burkolva 10 mm. vastag kovaföld-réteggel, melyre 45 mm. vastagságban papiros­ anyagból fél­hengerek vannak fektetve, melyeket lemezboríték tart össze. Először csak az egyik gép építtetett be, hogy a szivattyúk viselkedése a 60 atmosphera rendkívül nyomásra kipróbáltasék; miután a szivattyúk kifo--«*&»— 353 gástalanul dolgoztak. 1894. évi szeptember hóban — az első gép beépítése után másfél évvel — a második gép is beépíttetett. A búza mosása a malmászatban. A buzamosásra vonatkozólag egy molnár a követ­kezőket jegyzi meg. A búzamosást majd minden malom abbahagyta a búzaszemekben való káros behatás miatt. S ez nagyon is természetes. Pedig akkor nem bocsájtották teljesen víz alá, csak részben «nedvesítették» azt meg, mig a czikkiró ur «teljesen» viz alá óhajtja azt bocsájtani s még hozzá nehány másodperezre. Már én azt hiszem, hogy bármennyire is mester­séges száritón fog az elmentett buzaszem keresztül vonulni, a hosszadalmas viz alá merités semmi esetre sem lehet káros behatás nélkül. Legyen az hideg vagy meleg vízbe merítve, mégis midőn a szárítóba jön, a túlságos nedvesség miatt erjedésnek indul, s midőn feldolgozásra kerül, mégis marad benne víz. Hanem abban teljesen igazat adok a czikk írójának, hogy a buzsszemeknél nehezebb tárgyak, u. m. kövek, vas- és fémdarabok maguk a viz alá merülnek, míg a búza felszínre jön Tehát mintegy meg lesznek mentve a lisztanyagokra káros szemektől. A czikk írójának ezen ajánlata ajánlatos például a kavicsos búzáknál. De 74-től egész 79 karmos fajsúlyú búzáknál éppen nem lehet az ajánlott mosást alkalmazni,mert ezen búzafajok a nélkül is elég «porhanyósak». Színre, igaz, fehérebb anyagot adnak, mint az elsőbb­­rendű búzák, de előre nem. De ha meg lesznek mosva, szárazon is kevés, nedves állapotban még kevesebb fehér anyagot fognak szolgáltatni Mert a búza a mosás miatt «barnás», nem pedig fehérszíne­­sedést nyer, a­mi pedig rossz vért szülhet a keres­kedelemben. Legyen azon lisztanyag goromba vagy finom, egyre megy. És pedig a gyengébb búzafaj mindig több van és lesz, mint a jobb. Tehát a czikk­­író ajánlatát csakis részben a 80 és 82 karmos bú­záknál lehet alkalmazásba hozni. Az én nézetem szerint azonban a mosás még ezeknek is ártalmára van, ámbár ezen búzafajok fehérnyéjére semmi hatással sem lehet, mert a sze­mek igen kemények. De ha őrlés alá jönnek a barnább derezefajok, igen nehéz kiőrleni, még ha 13 és 14-es selymeken ejtjük is át azokat, mert a benne maradt «nedvek» a búza «zsírral» őrlés közben a melegség miatt összejönnek és fent a selyemlapok falait (lyukait) úgyszólván teljesen betapasztják. Ezen állításomat bizonyítja a barna derezefajok 5—6-szori felöntése, a­mig nem lesz teljesen liszt­mentessé kidolgozva a korpa. Tehát itt sem alkal­mazható kívánt sikerrel, mert késlelteti az üzlet munkaképességét. Már­pedig súly helyezendő arra is, hogy a barnább lisztfajok is tiszták legyenek. Mert hiába, csakis ezen fajok hozzák be a magok árát, hogy a malmok tovább működhessenek. Tehát fő az, hogy ezen számoknak a piacra el ne rontassék. Pedig nézetem szerint a mosás azoknak ártalmára leend. Ezt pedig nagyon óvatosan kell kerülni. A korpára nézve csak annyit jegyzek meg, hogy mindegy akár piros vagy barna — annak egyforma piacza van, mert mindenféleképen lisztmentessé dol­­goztatik ki. Az üszögös búzára sem alkalmas a mosás, hanem czélszerűbb annál annak kétszeri megszerelése. Verő, illetve vitorlás gépbe be nem szabad bocsátan, mindaddig, míg lehetőleg kétszer Besser-féle dörzsölő gépen át nem ment. S igy aztán az egész tisztitón keresztül vonult üszögös búza teljesen szagtalan s a mi a fő, teljesen használhatóvá lesz. Különben is ez eljárásra ritkán van szükségünk­ !

Next