Genealogiai Füzetek 1905.
I. Értekezések és önálló czikkek - Köblös Zoltán. Nemesség igazoló perek (I. közlemény)
a kétes nemesek névsorát állítsák össze s ezeket a continua táblák előtt productióra szorítsák. 1770. jan. 26-án az akkori kanczellárnak dr. Bruckenthal Sámuel kir. biztosnak megparancsolta, hogy a királyi guberniummal egyetértve a productiós nemesek ügyét minél gyorsabban intézzék el. E parancs következtében 2 utasítást készítettek ; egyet a continua táblák számára, mely 16 s egyet a királyi tábla számára, mely 10 pontból állott. A 16 pontból álló utasítást szoros megtartás végett 1770. decz. 7-én közölték a continua táblákkal, sőt ugyanazon év decz. 14-én Mária Terézia is helybenhagyta azzal a változtatással, hogy az Erdélyben lakó magyarországi nemesek közül csak azok élhessenek mentességgel, kik a különválás előtt élt királyoktól nyertek nemességet. II. József 1786. jun. 16-án kelt rendeletével ezt megváltoztatta s elrendelte, hogy minden törvényes magyar királytól megnemesitett magyarországi nemes megkülönböztetés nélkül törvényes nemes embernek tartassék Erdélyben is. 1771. május 7-én pedig az erdélyi királyi tábla vizsgáló biztosai részére egy 16 pontból álló „udvari rendelés"-t adott ki (productionale normativum). Ezen utasítások szerint a producenseknek, mivel az „előmutatás czélja: az igaz, törvény szerinti mentes nemeseknek a kétes s méltán adózóktóli megkülömböztetése", nemcsak a közkötelezettségek alóli mentességben való hosszabb élést (szokást) kell igazolniok, hanem ki kell mutatniok, hogy e mentesség min alapszik. Éspedig: Magyarország királyai, Erdély törvényes fejedelmei által adományozott czímerlevél, adománylevél, beiktató vagy bevezetőlevél, 100 év előtt keletkezett a leány negyed (quartalicium) kiadását igazoló nyugtatványok és ősi osztálylevelek által. A székelyek és a városiak lustrákon való részvétel igazolása által is. A bemutatott leszármazások hitelesen igazolandók. Tanúvallomások, melyek emberemlékezetre vannak épitve, legfeljebb 60 esztendőre nyúlhatnak vissza. Azok, kik atyai ágon törvényes nemeseknek nem tartattak, ellenben anyai ágon törvényes birtokos (donatarius) nemes voltukat igazolták, kétes nemeseknek itélendők. Kivételt képeznek azok, a kiket törvényes fejedelmek utóbb legitimáltak vagy nemesitettek. Lófő és gyalog székelyek adózásra kötelezendők. Elveszett czímer- és adománylevelekről részletes tanuvallatás veendő fel. Megkülönböztetendők az 1753 előtt és után megnemesitettek. Az 1753 előtt megnemesitettekről följegyzendő, hogy váljon legalább 2 adózó jobbágygyal birnak-e és hogy nemesi előjogokhoz kötött tisztséget viseltek-e ? Tehát a személyes nemesség bizonyítására, előbb a continua táblák, később a generális székek előtt folytatott per eredetét — mint az előbbiekből láttuk — az adó megállapítására elrendelt conscriptioból vette, még pedig úgy, hogy az utasítás 2-ik pontja szerint azok, kiket a continua táblák továbbra is kétes nemeseknek ítéltek, nemességük bebizonyítására a királyi tábla előtt indítsanak pert s ennek ítéletét a magyar királyi kanczellária vagy a királyi gubernium útján küldjék fel ő felségének döntés végett s mig a legfelsőbb határozat le nem érkezik, a producens a per megkezdése előtti állapotban marad. A nemesség igazoló pert a megyei ügyész indította meg az ellen, a kinek nemessége kétes volt; vagy a megyei ügyész ellen az, a ki nemesnek állította magát, de a nemesi jogokat csak részben vagy egyáltalában nem gyakorolta. A bizonyítás mindkét esetben azt illette, akinek nemességéről szó volt. A bizonyításnak kétféle módja volt: 1. a gyökeres próba, 2. a nemesség gyakorlatának bizonyítása. A gyökeres próba (próba radicalis) nehéz volt, mert az illetőnek a czímer-, adomány- vagy beiktatólevél stb. előmutatásán kívül még a nemességszerzőtől való egyenes törvényes leszármazást is bizonyítania kellett. Bizonyos esetekben azonban kevesebbel is beérték. így aki a szükséges nemesi okleveleket bemutatta s köztudomás szerint 60 évig gyakorolta a nemesi előjogokat, az a leszármazást nem tartozott bizonyítani. Ha az eredeti oklevelek elvesztek, azokat pótolhatták a hiteles helyek levéltáraiban levő hiteles másolatok s végre ha az eredeti oklevelek teljesen elvesztek, akkor a király felmentő levele is bizonyíthatja a nemességet. A nemesség gyakorlatának bizonyítása már sokkal könnyebb volt, mert az illetőnek nem magát a nemesi jogot, hanem csak annak gyakorlatát kellett bizonyítania. Erre elég volt a vármegye bizonyítványa, vagy ha az illető 1844 előtt nemesi hivatalt is viselt, vagy vagy ha a nemesi fölkelésben részt vett. A alábbi névsort altorjai Mike Sándor 2 kéziratából állították össze, melyek az Erdélyi Nemzeti Múzeum kézirattárában vannak. A rRegestra Archivorum, Tomus V. Archívum regii gubernii TransilvaniciLÍ cz. kézirat 35—45, 154—159, 182—185 és 190. lapjain a producensek névsora a következő czím alatt: „Conspectus causarum super personali nobilitate productionalium in archivo guberniali inrelate reperibilium", kisebb nagyobb eltéréssel időrendben van összeállítva , míg a „Collectio Genealogica Nobilitatis Transsylvaniae II cz. kéziratban szétszórva az egyes családok leszármazási táblázata mellett van följegyezve az ítélet száma. Ezen adatokat könnyebb áttekintés czéljából szoros betűrendben közöljük. Végül még csak azt kell megjegyezzük, hogy e perek, illetőleg ítéletek a guberniumi levéltár többi irataival együtt a magyar királyi országos levéltárban keresendők. Ács de Deés. 5794—1843. Ágoston de Geges. 7618—1841. Alsóárpási alias Bogdán. 6539—1846. Angyal de Csüged. 6536—1846. Anka alias Csolti. 4850—1836. Ankusa de N.-Nyires. 636—1794. Antal de Kis-Barcsa. 2034—1806., 6618—1824. Asztalos alias Ecsedi de Deés. 3012—1808. Bab de Kápolna. 269—1794. Babos de Sárfalva. 2488—1809. Bajó de Deés. 5330—1806. Bakcsi alias Bancza de Vajasd. 6537—1846. Bakó de Jobbágytelke. 7492—1816., 1727—1827. Bala de Ebéd. 7736—1845. Bálán de O.-Sinka. 14602—1845., 7052—1846. Bálás de Drága Vilma. 874—1797. Balasi ex Bágyon. 4359—1836. Balbokán de Hidas. 2712—1795. Bálint de Lemhény. 4810—1843. Balla de Jobbágytelke. 3283—1844. 1 V. ö. Országgyűlés, a felséges udvar és királyi fő kormány által kiadott szabályok vagy is útmutató felsőbb rendeletek. 3. kiadás. M.-Vásárhelyen. 1838. 26—35. 1. 2 Források: sósmezei Vajda László: Az erdélyi polgári magános törvények históriája. Wenzel Gusztáv: A magyar magánjog rendszere. Marcziányi György: Nemesség.