Geodézia és kartográfia 1951 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1951 / 3. szám - Bendefy László: A Duna sempontjának magassága az újabb - s régibb meghatározások alapján
juk, alapvetően fontos, hogy meghatározzuk a különféle alapszintek (alapsíkok, hasonlítósíkok) egymáshoz való viszonyát. Ugyancsak tisztáznunk kell a régi budai vízmérce kezdővonásának és lánchídi vízmércekezdővonásának egymáshoz való viszonyát is. T. A Duna sempontjának meghatározására történt magasságmérések áttekintése A) A régi dunai vízmérce sempontja A régi dunai vízmérce, mint dunai sempont, az 1863. évi lejtmérésig szolgált magasságmérések alapjául. A Vízrajzi Intézet által felfektetett Vízmérce törzskönyv adatai szerint, 1823-tól kezdve rendszeres vízállásleolvasásokat végeztek rajta, illetőleg az ezekből az időkből származó adatok napjainkig is fennmaradtak. Valószínűleg már jó félszázaddal korábban is állott. a) Vásárhelyi Pál 1823—1840. évi tejtmérései Az egykorú kéziratos munkarészekből megállapítható, hogy az 1823-tól Huszár Mátyás, majd 1829-től Vásárhelyi Pál vezetésével folytatott Duna-mappáció során a régi budai vízmércét 1836-ban bekapcsolták a Duna mentén kifejlesztett szintezési hálózatba. A sempont „Petronelli-függőkben“ kifejezett magassági értékét tehát csak 1836-ban kapta. Azonban a szóban fogó vízmércének kezdővonását már korábban is használták különféle sejtmérésekhez kiinduló pontul. Ezt bizonyítja Vörös Lászlónak, a Duna-mappáció egyik mérnökének, Vásárhelyi egyik közvetlen munkatársának Pest és Buda környékéről 1833-ban kiadott térképe.6 . Erről az érdemes szerző azt mondja, hogy a korabeli „legújabb és eredeti térképek és ... adatok“ felhasználásával készült. Ezidőben még a nevezett vízmérce kezdővonásának magassági értéke 0'—0'—0'" volt, mert nem volt mihez hasonlítani. Annak ellenére azonban, hogy a régi budai vízmérce sempontjára alapozott magassági felvételek elszigetelt, relatív rendszert alkottak, számos lejtmérésnek kellett már a XIX. század elején is lennie, amire éppen Vörös térképe is egyik fő bizonyíték. 1834-ben a pesti és budai partmenti részeken Vásárhelyi kisebb mérvű lejtmérést végzett. Ezeknek a felvételeknek szintén a régi budai vízmérce kezdővonása volt a kiinduló pontja. 1834. október 17-én erre az alapszintre vonatkoztatva határozta meg Vásárhelyi a Duna helyi vízszintjének magasságát, amire később többször is hivatkozás történik. Mindezideig tehát a régi budai vízmérce sempontjára vonatkoztatott magasságok éppúgy az alapszinttől felfelé számítva értendők, mint például a tengerszint feletti magassági mérőszámok. 1836-ban azonban a dunamenti lejtméréssel elérkeztek Budáig, és a vízmércét bekapcsolták a Petronelli-rendszerbe. Ekkor az addigi 0'—0"—0'" értékű sempont magasságát Petronelli-függőkben is meghatározták. Ez az érték: 164'—1"—6azaz 51,878 38 miz (A Petronelli-rendszer alapszintje [hasonlítósíkja] magasan fekvő szint, tehát a pontok magassági helyzetét felülről lefelé tartó függőlegeseken, „függőkön“ mérjük. Minél magasabban van egy pont, függőjének értéke annál kisebb, illetőleg fordítva: minél mélyebb helyzetű valamely pont, függőértéke annál nagyobb.) Már most meg kívánjuk jegyezni a következőket: A szóbanforgó régi budai vízmérce sempontjának a Petronelli-rendszerbe való bekapcsolása ugyan 1836-ban történt meg, magának a hálózatnak Petronelltől Budáig való kifejlesztése azonban 1831-től 1836-ig tartott. На ш évenkénti előrehaladást is — a kín-teljesítmény arányában — figyelembe vesszük, időközépként 1834-et kapjuk. Ezért a továbbiakban, amikor a régi budai vízmérce és Petronell viszonyáról lesz szó, az 1834. évi időközéppel számolunk. A nagy pesti árvíz utáni munkálatok során ugyancsak a régi budai vízmérce sempontjára alapozták a végrehajtott lejtméréseket, így ezt a sempontot használta kiindulópontul Vásárhelyi 1838. október 14-én, a dunai nullvíz magasságának megállapítása alkalmával.8 5 A Duna vízmércéinek törzskönyve. II. Budapesttől Dályáig. (A Vízrajzi Intézet birtokában.) A Duna-mappáció során 1823 — 1830 között a Dévénytől Péterváradig terjedő Duna-szakasz felvétele készült el 1” 50°, azaz 1 : 3600 méretarányban, összesen 2444 lapon. Később erről a gigászi munkáról több kisebbített másolat is készült, így az 1” 1000°, azaz 1 : 72 000 méretarányú, 14 lapból álló Duna-átnézeti térképsorozat. A felvétel eredeti lapjait a Vízrajzi Intézet múzeuma őrizte. A felbecsülhetetlen értéket jelentő térképgyűjtemény nagy része a háború alatt elpusztult. Maradványai ma is a Vízrajzi Intézet birtokában vannak. e/a A térkép egy-egy eredeti példányát a Vízrajzi Intézet, a Bpesti tud.egyetem földrajzi tanszéke, a Honvéd Térképészeti Intézet és az Országos Levéltár őrzi. Címe: Alapos vízhelyzeti térképe Buda és Pest szabad királyi fővárosainak . . . (Színes mását 1. 1 a. id. m. 186. 1. és 2 a. id. m. 6. 1. mell.) Az eredeti munkarészt, melynek címe: „Auszug der standhaften und interimal Pegel, so auch der festen Gegenstände, und intermedirten Fixpuncte. sammt deren, nach der über dem Fixpuncte No. Ia Petronell gegenüber 10 Wiener Schuch angenommenen Vergleichungs- Ebene ausgemittelten Niveau-Cotten aus dem Pegelstand Vormerkungs-Niveau und Wasserspiegel Fixirungs- Protocollen = der hydrometrischen Donau-Stroms Vermessungs Operate von den Jahren 1831, 1832, 1834, 1835 & 1836.“ (számozatlan oldalakkal, puha kötésben) az Orsz. Földméréstani Intézet őrzi. 8 Edvy Gy. 3 a. id. kéziratából, az eredeti Vásárhelyi-féle munkarészek alapján.