Geodézia és kartográfia 1966 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1966 / 2. szám - SZEMLE

eszközeiket pattintották, s amelyet számos helyre exportáltak. Valószínűleg az obszidián kitermelése, ennek monopóliuma volt­­,­azal Hnyük gazdagságának alapja.” [7]. „...Az obszidiánnak csaknem misztikus jelleget adott a vulkáni eredet : a jóakaratos földistennő aján­déka a neolitikum emberének. A vulkáni kitörés még a mai ember számára is nagy hatású, az őskor embere még sokkal nagyobb félelemmel szemlélte. Hiát még, amikor biztos bevételi forrása forgott kockán!. . . Ez irányította a figyelmet a hegy jobb oldali csúcsára, amelynél a festmény felfelé és jobbra kirepülő pontfelhőket, „tárgyakat” (vulkáni bombákat ?) „lát­szik ábrázolni. . .”. Mindez olyan, mint egy vulkáni kitörés szokásos jelenségeinek ábrázolása. . .” „...A középanatóliai vulkánok működésben vol­tak az i. e. II. évezredig. A festmény szemtanúja a Hasan­yag korai, i. e. VII. évezredbeli kitörésének.” [8]. Egészen korai neolitikus kultúráról van szó, a kezdetleges földművelésre való áttérésnek, az állatok domesztikációjának kezdetén, ahol ilyen monopólium nélkül valóban a társadalom minden tagjának megfeszí­tett munkájára volt szükség a megélhetés biztosításá­hoz. Ily körülmények között nem lett volna munkaerő olyan — a korhoz képest rendkívül fejlettnek tűnő — város építésére, olyan kultikus épületek, falfestmények, szobrok stb. létrehozására, amilyeneket az ásatás lelet­­anyagának tanúsága szerint e neolitikus város lakói hagytak. Aligha tévedünk tehát, ha arra gondolunk, hogy a városka térképszerű ábrázolását magában foglaló fal­festmény sem készülhetett volna el az obszidiánbányá­­szatnak köszönhető jobb gazdasági helyzet nélkül. A Mellaart által ismertetett falfestmény, mint a fentiekből kitűnik, nem műszaki, hanem valószínűleg kultikus­ képzőművészeti jellegű ábrázolás, éppúgy, mint a részben ugyanezen szentély más helyiségeiben, rész­ben a többi szentélyben talált egyéb falfestmények, töb­bek között párducok, bikák és embereket széttépő, az archeopterix lithograficara hasonlító hatalmas madarak képei. Mellaartnak igazat kell adnunk abban, hogy az előtér valóban a feltárthoz hasonló jellegű település ábrázolása. Az egyes elemek (házak) belső elrendezése s a feltárt épületeknek az ásatás során felmért alaprajza közti analógiát nem találhatjuk erőltetettnek. Mellaart a feltárt VII. szint keletkezését radiocarbon-vizsgálatok alapján i. e. 6200 -97 évekre datálja. Mindezek ismeretében arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a Qatar Hüyük-i VII. szint 14. számmal jelölt szentélyének kultikus célra készült falfestménye a városka térképének tekinthető. Ez esetben viszont nemcsak a „világ legrégibb várostérképével” van dol­gunk, mint azt a Geod. és Kart.Tájékoztató közleményé­ben már olvashattuk, hanem a világ eddig talált leg­régibb térképszerű rajzával, amely kétszer olyan idős, mint az eddig ismert legrégibb térkép. A Qatar Hüyükben felfedezett falfestmény s a későbbi terepábrázolások közötti esetleges kontinuitás feltételezésére semmiféle alappal nem rendelkezünk. Remélhető azonban, hogy a neolitikum kutatásának további előrehaladásával értesülni fogunk olyan terep­­ábrázolásokról, amelyek az ismertetett falfestmény és a későbbi, előttünk már régebben ismert térképek kora között eltelt, térképtörténeti szempontból teljesen is­meretlen évezredek ilyen szempontból való megismeré­sét bizonyos fokig lehetővé teszik. Figyelemre méltó a falfestmény terepábrázolási megoldása. Készítője a várost alaprajzszerűen, a háttér - 2. ábra. A falfestmény (Mellaart felvétele után) 3. ábra. A falfestmény. Grace Huxtable rajza. (Mellaart után)

Next