Geodézia és kartográfia 1975 (27. évfolyam, 1-6. szám)

1975 / 1. szám - EGYESÜLETI HÍREK - RENDELETEK

RENDELETEK A Minisztertanács Tanácsi Hivatala elnökének 6/1974. (TK. 52.) MT­TH számú utasítása az ingatlannyilvántartás szerkesztési munkáival kapcsolatos tanácsi tevékenységről 1. Az 1972. évi 31. számú tvr. 43. § (1) bekezdése értelmében az ingatlannyilvántartás szerkesztése végett a járási, városi, összevont járási és városi, fővárosi kerületi földhivatalhoz való benyújtás céljára kért vala­mennyi okiratot (hatósági bizonyítvány, anyakönyvi kivonat stb.) kiadványi illeték lerovatása nélkül kell kiadni. 2. A tanácsi szervek az ingatlannyilvántartás szer­kesztésének zavartalansága érdekében kötelesek a) minden ilyen célt szolgáló eljárást soron kívül le­folytatni, illetőleg akár az ügyfél, akár a földhivatal kérelmére soron kívül intézkedni; b) felülvizsgálni a tanácsi kezelésbe tartozó ingatla­nok helyzetét és még a földhivatal megkeresése előtt tisztázni azt, hogy az egyes ingatlanok melyik, illetőleg milyen szintű tanácsi szerv kezelésében vannak; szükség esetén (ha a telekkönyvben nincs kezelő bejegyezve, vagy nem tanácsi szerv van kezelőként feltüntetve) a kezelői jog megállapítására, illetőleg rendezésére meg­hozni a hatósági döntést; c) a szükséges kiadványokat a jogszabályi előírások­nak megfelelően kiadni. 3. A 27/1972. (XII. 31.) MÉ­M sz. rendelet 137. §-a alapján kért hatósági bizonyítványok esetében a tény­leges birtoklás és az ismeretlen helyen tartózkodás té­nyét elsősorban a rendelkezésre álló nyilvántartások (adófőkönyv, választói névjegyzék, lakó-nyilvántartó­könyv, telek-, lakás- és üdülőtulajdon-nyilvántartás stb.) alapján kell megállapítani. 4. Az ingatlannyilvántartás szerkesztésének megkez­dése előtt az érin­tett, területen folyamatban levő olyan munkákat, amelyek az ingatlanok nyilvántartását je­lentősen befolyásolják (kisajátítás, házhelyosztás, bel­területi határmódosítás stb.), lehetőleg be kell fejezni. A helyi szakigazgatási szerv csak kivételesen indokolt esetben teheti folyamatba az említett eljárást, ha annak befejezése a szerkesztés megkezdéséig nem biztosítható. Dr. Varga József s. k., a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnökhelyettese 2­§ (1) Újítás az a műszaki, illetőleg munka- vagy üzem­szervezési megoldás, a) amely viszonylag új, b) hasznosítása a vállalat részére hasznos eredmén­­­­nyel jár, c) nem tartozik előterjesztőjének munkaköri köte­lességei közé, vagy munkaköri kötelessége ugyan, de jelentős alkotó teljesítménynek minősül, d) nem eredményez a fogyasztói érdekeket sértő minőségromlást. (2) A megoldás akkor viszonylag új, ha benyújtása előtt azzal azonos megoldást a vállalat — a vállalati újítási szabályzat ilyen rendelkezése esetén a gyáregy­ség — még nem hasznosított, vagy azonos megoldás bir­tokában annak hasznosítását nem tervezte. A viszony­lagos újdonság hiányának bizonyítása a vállalatot ter­heli. (3) Beruházási újításnak tekintendő az a megoldás, amelynek hasznosítása következtében, valamely beru­házás kivitelezési költségei csökkennek. (4) Hasznosítás az újítás tárgyát képező megoldás a) felhasználása a vállalat termelési, gazdálkodási tevékenysége körében (megvalósítás), vagy b) értékesítése más vállalat részére. A Minisztertanács 38/1074. (X. 30.) számú rendelete a­z ú­j­í­t­á­s­o­k r­ó­l Az újítómozgalom 1­ § (1) Az újítómozgalom a műszaki haladás társadalmi erőforrása, a dolgozók önként vállalt és tudatos alkotó tevékenységének szervezett formája. Célja, hogy a dol­gozók a munkaköri kötelességük ellátásán túl újítási javaslatokkal segítsék a műszaki fejlődést, a termelés és a gazdálkodás hatékonyságának növelését. (2) Az állami vállalatok, az egyéb állami gazdálkodó és a költségvetési szervek, a társadalmi szervezetek és vállalataik, a szövetkezetek és szövetkezeti vállalatok, a gazdasági és szövetkezeti társulások, valamint a víz­gazdálkodási társulatok (a továbbiakban: vállalat) köte­lesek — e rendeletben meghatározott keretek között — az újítómozgalmat szervezni, az újításokat széles kör­űben hasznosítani, az újítókat erkölcsileg és anyagilag elismerni. Az újítás szerzője 3. § (1) Az újítás szerzőjének — az ellenkező bizonyítá­sáig — azt kell tekinteni, aki a megoldást tartalmazó újítási javaslatot elsőként nyújtotta be a vállalathoz. (2) Akik közösen nyújtanak be újítási javaslatot, társszerzők. A javaslattevőket egyenlő arányban kell társszerzőknek tekinteni, ha az újítási javaslatban nem jelölik meg a szerzőség arány­át. (3) Az újítási javaslat nyilvántartásbavétele után a szerző személyét vagy a szerzőség arányát csak a javas­lattevő hozzájárulásával vagy jogerős bírói ítélet alapján lehet megváltoztatni. (4) Aki az (1) bekezdésben megjelölt javaslattevővel szemben bizonyítani kívánja, hogy a javaslat tárgyát képező megoldás egészben vagy részben tőle származik, kérheti a bíróságtól, hogy szerzőnek vagy társszerzőnek ismerjék el. 4­ § (1) A hasznosító vállalattal szemben újítói jogokat — a 3. § (4) bekezdésében foglalt esetet kivéve — csak az érvényesíthet, aki legkésőbb a hasznosítás megkezdé­sétől számított hat hónapon belül a vállalathoz újítási javaslatot nyújtott be. (2) Ha az újítási javaslatot a vállalat azért utasította (el, mert azt nem tartotta hasznosíthatónak vagy nem kívánta hasznosítani, de az elutasítást követően mégis hasznosítja, a 3. tj (1) bekezdésében meghatározott ja­vaslattevőt kell a megoldás szerzőjének tekinteni. (3) Az újítás szerzősége nem ruházható át. Az újítás­ból származó vagyoni (újítási díj és költségtérítés iránti) igény azonban a polgári jog szabályai szerint átruházható és örökölhető. Az újító erkölcsi elismerése 5­ § (1) A vállalat köteles a hasznosított újítás szerzőjé­nek az újítási díj — szakaszos díjfolyósítás esetén az utolsó díjrészlet — kifizetésével egyidőben újítói tanú­sítványt adni. (2) Nagy jelentőségű újítás vagy rendszeres újító te­vékenység elismeréseként a miniszter (országos hatás­körű szerv vezetője), az Országos Találmányi Hivatal elnöke és a Szakszervezetek Országos Tanácsa — szö­vetkezeti tag esetében a szövetkezetek országos érdek­­képviseleti szerve — együttesen a „Kiváló Újító” kitün­tetés arany, ezüst vagy bronz fokozatát adományoz­hatja. Erre az­ érdekelt vállalat vezetője a szakszerve­­ z3

Next