Geodézia és kartográfia 2013 (65. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 1-2. szám - RENDEZVÉNYEK
adatbázis előállításához a szerző számos rendelkezésre álló digitális adatot használt fel: tervezési térkép (M = 1:500), ortofotók (2005), topográfiai térképek (M = 1:10.000, M = 1:100.000), illetve az alappontok koordinátajegyzéke és pontleírásai. A rendelkezésre álló különböző formátumú adatokat az internetes megjelenítéshez optimális szerkezetbe alakította át. A raszteres adatokat (ortofotó, topográfiai térkép) rasztermozaikba és piramisba szervezte a QuantumGIS és a golal Utilities nyílt forráskódú programok használatával. A mérőgyakorlaton használt geodéziai alappontok PDF formátumú pontleírásait attribútum adatként kapcsolta az egyes pontokhoz, melyek így a QGIS-ben a pontra kattintva megjeleníthetők. Az adatokat és a konfigurációs fájlokat a tanszék szerverére telepítette, így az azon található adatok bármelyik internet kapcsolattal rendelkező számítógépről elérhetők. 6. A MÉDI lehetséges hatásai az alacsony mérnöki bérekre Szerző: Joó Péter (dicséret) Konzulens: dr. Siki Zoltán, adjunktus, Általános- és Felsőgeodézia Tanszék A szerző a Magyar Mérnöki Kamara Geodéziai és Geoinformatikai tagozat által kidolgozott MÉDI-t (Mérnöki Díjszabást) vizsgálta, melyen belül az interneten keresztül is elérhető online MÉDI-re helyezi a hangsúlyt. Vállalkozó földmérőknek kiküldött - 20 kérdést tartalmazó - kérdőíveken olyan kérdésekre kereste a választ, hogy milyen széles körben használják a MÉDI-t, az online MÉDI-t, és mi a róluk kialakult vélemény. Konkrét geodéziai feladatokra is kért árajánlatokat, melyeket összehasonlított a MÉDI által megadott árakkal. Ezen kívül a kitöltők leírhatták részletes véleményüket a MÉDI-ről, és javaslatokat tehettek a megváltoztatására. Az összegyűjtött adatok felhasználásával statisztikákat is készített a szerző. 7. A földértékelés aktualitása napjainkban Szerző: Zubály Viktória (dicséret) Konzulensek: Homolya András, mestertanár, Általános- és Felsőgeodézia Tanszék, Ullmann Zita, doktorandusz, Általános- és Felsőgeodézia Tanszék, dr. Berdár Béla, okl.erdőmérnök A szocializmusban létrehozott mezőgazdasági termelőszövetkezetek kialakításával egy korszerű, jól működő mezőgazdaság alakult ki Magyarországon, melynek földalapját a földbeviteli kötelezettség biztosította. A kárpótlásokat követően ezek a szövetkezetek felbomlottak, a termőföldek feldarabolódtak, s ezzel eljutottunk a mai földviszonyokhoz. A kárpótlási földek értékelésében a legnagyobb problémát az okozza, hogy a területek egyrészt az eltérő tulajdoni, másrészt művelési viszonyok miatt kihívást jelentenek a szakemberek számára. A helyzetet nehezíti az értékelési rendszer állami oldalról való szabályozásának hiányos megfogalmazása. Ezáltal a gyakorlatban igen sokféle értékelési megoldás terjedt el, amelyek egymástól eltérő alapokon nyugszanak, így az általuk szolgáltatott eredmények is mások lesznek. Dolgozatában a szerző - egy konkrét példán keresztül - érzékelteti a gyakorlatban alkalmazott módszerek sokszínűségét. 8. Négydimenziós vízgőzmodellek előállítása GNSS tomográfiával Szerző: Horváth Tivadar ( 1. helyezés és OTDK-ra javasolva) Konzulens: dr. Rózsa Szabolcs, egyetemi docens, Általános- és Felsőgeodézia Tanszék A légköri vízgőz az egyik legfontosabb üvegházhatást okozó gáz. Emellett kulcsszerepe van a víz körforgásában, így mennyisége alapvetően meghatározza a kihullható csapadék mértékét. A légköri vízgőz térbeli és időbeli eloszlásának ismerete nagy segítséget nyújthat a nagy intenzitású csapadék meteorológiai előrejelzéséhez. A szerző bemutatja a légköri vízgőzmérések jelenlegi eszközeit, majd egy saját fejlesztésű szoftver segítségével a hazai GNSS infrastruktúra méréseiből meghatározza a négydimenziós vízgőz modelleket. A modellek levezetéséhez felhasználja a hazai rádiószondás méréseket is. A térbeli modell voxeljeinek refraktivitás értékeit legkisebb négyzetek módszerén alapuló kiegyenlítési eljárással határozza meg. Az eredményeket meteorológiai mérésekkel validálja, és összeveti a numerikus időjárás előrejelző modellek eredményeivel is. Dr. Varga József • ) Az ENSZ exonimacsoportjának gdanski találkozójáról (2012. május 16-18.) Előzmények: A földrajzi nevek nemzetközi kommunikációban való használatának problémáira (adott földrajzi alakulatok eltérő megjelenése a különböző nyelvekben), az egységes irányelvek szükségességére már a 19. század végén földrajzi konferenciákon is rámutattak. Az ENSZ-ben 1959- től, a Gazdasági és Szociális Tanács /ECOSOC/ vonatkozó határozatával kezdődött el az a munka, amely 1967- től kezdődően ötévente megrendezett konferenciákon tekinti át és ajánlás erejű határozatok formájában foglalja keretek közé a kívánt névhasználati gyakorlatot. A köztes időszakban a Világszervezet ún. szakértői csoportja (UN Group of Experts on Geographical Names, UNGEGN) működik amely, mint az ECOSOC egyik állandó szakértő testülete, a konferenciák között általában két ülést tart, illetve állandó kapcsolatot tart a szakértőkkel hírlevelek, elektronikus levelezés útján. Az exonima fogalma: Az 1972. évi II. konferenciát követően a térképen megjelenő földrajzi alakulatok neveinek az adott helyszínen nem hivatalos nyelven használt formáit exonimáknak nevezik. Elsősorban a nemzeti érzéseket sértő, érzékeny exonimák használata miatt (pl. Constantinople Istanbul helyett, Pressburg Bratislava helyett, Fiume Rijeka helyett) a konferenciák időről időre határozatokat hoztak az exonimákra vonatkozó névlisták készítésére, alkalmazásuk lehetőség szerinti korlátozására, a nem ajánlott nevek törlésére. A később bevezetett endonima kifejezés (az alakulat helyben beszélt nyelvek en használt neve) miatt kiderült, hogy ha egy helyben elterjedten 2013/1-2 (65. évf.) GEODÉZIA ÉS KARTOGRÁFIA Rendezvények