Premontrei gimnázium, Gödöllő, 1925
5 bölcseségért. Gladstone, az angolok „grand old man“*je, fát vágott. Roosevelt cowboy volt. Jókai kertészkedett és más ipari foglalkozást is űzött. Aztán a természeti tárgyakkal való foglalkozás igazságszeretetet nevel az emberben, mert a természet, bár képletesen emlegetik a „luna mendax“-ot, nem hazudik. Itt fizikai és kémiai törvények uralkodnak, szükségszerűségükkel állunk szemben és nem vagyunk annyi csalódásnak, kiábrándulásnak kitéve, mint az embernél, akiről a Szentírás is azt hirdeti, hogy hazug. Nem szabad megfelejtkeznünk még arról sem, hogy az, aki kézi munkát sohasem végzett, lenézi az ilyenfajta munkást. Azt gondolja, hogy csak az a tevékenység becses, amit ő folytat, a többi mind semmi, elmellőzhető valami. A lenézés, a meg nem értés, az elbizakodottság pedig eleddig sohasem mutatkozott a szociális élet kívánatos elemenek. Azoknak a vezető férfiaknak, akik tanuló korukban ipari munkát is végeztek, nagyobb értékük lesz az állami élet egy igen fontos tényezőjének, a kézzel dolgozóknak az értékével, érdekeivel szemben, mint azoknak, akik az ásót, a gereblyét, a gyalút, a vésőt, a kalapácsot csak messziről látták. Ezek érezni fogják annak az igazságát, amit Carlyle találóan így fejezett ki: Minden munka szent. A kertészkedő gyermek arra is ráeszmél, hogy a maga igyekvése, a maga fáradsága, legyen az bármennyire is kifogástalan, egymagában nem elég a kellő eredmény biztosítására, mert megfelelő időjárás, eső nélkül hiábavaló minden küzködése. Van valaki ott a magasságokban, akinek beleszólása van az emberi törekvésekbe és vágyakba. Ezt a hatalmas személyt tehát a bölcs sohasem fogja számításaiból, kultuszáiból kifelejteni. És a kézi munka nemcsak a deáknak szerez örömet, mert alkot, erőt, mert elméjét, izmait, idegeit gyakorolja, de kimondhatatlan sok áldást jelent a felnőtt emberre nézve is, akit e tevékenység megőriz épségben, megóv az élet sok*sok baja és ártalma elleni üdülést, feledést, vigaszt ad neki a csüggedés és szomorúság komor óráiban. Hát várjon az esztétikai nevelésnek tehet-e valami szolgálatot az ipari tevékenység? Kétségen kívül. Szépre való törekvésünk ösztön*szerű s így egészen természetes, hogy ha alkot az ember, olyat alkot, amiben kedve telik. Egy igen tájékozott német pedagógus, Gründer, azt tanítja, hogy a művészet kezdete nem a rajz, hanem a munka. Legyen bárhogy is, annyi tény, hogy a kertészkedés, famunka, vas munka, bérmunka mind*mind alkalmul szolgálhatnak arra, hogy kellő vezetés mellett a gyermek művészi ízlését fejlesszék és finomítsák. Íme, a papíriskola mellett a munkaiskola fontossága az ifjú nemzedék testi, értelmi, erkölcsi és esztétikai nevelése szempontjából. A neves amerikai pedagógus, William de Witt Hyde nem tévedett tehát, amikor azt írta: A köznevelésnek senki nem tehet nagyobb szolgálatot, mintha azt a meggyőződést terjeszti és erősíti, hogy nincs teljes iskolarendszer kert és műhely nélkül. („To establish and spread the conviction that no school system is complete without its plots of garden ground in the country, and its workshops in the city, and if