Mezőgazdasági Mérnök, 1981 (22. évfolyam, 1-19. szám)
1981-02-02 / 1. szám
Tíz kérdés a kongresszusi levélről . Egy hónap elteltével újra Guth László egyetemi KISZ- titkár asztalánál ülünk. Előttünk a KB időközben megjelent kongresszusi levele, amelyet egyetemünkön is kézhez kap valamennyi KISZ-tag. Tekintsük múltkori beszélgetésünket a mostani bevezetőjének! Most a levél egyes részleteire fogok — a teljesség igénye nélkül — rákérdezni. Szeretném, ha ez az interjú akár vitaanyagként is felhasználható lenne az alapszervezeti taggyűléseken! Íme az első kérdés. A levél szerint: „Növekszik az ifjúság és a KISZ szerepe a társadalom életében." Hogy a KISZ szerepe növekszik, az eléggé nyilvánvaló. Egyértelmű-e ez az ifjúság szerepének növekedésével? Azaz — újra a levéllel szólva — „eljut-e (a KISZ) a fiatalok széles tömegeihez?” — Az elsőként idézett állítás egyszer s mindenkorra igaz. Arról az oldalról nézve is, hogy ma a dolgozók negyven százaléka fiatal. A fiatalság az egyetlen utánpótlási bázis, a társadalmi mobilitás mostani viszonyai között a gazdasági élet egyetlen tartaléka. Arról az oldalról nézve is igaz, hogy az ifjúsági szövetség ma már a társadalom minden kérdésének megoldásából részt vállal, legyenek azok a termeléssel, a tanulással, a szabad idővel kapcsolatosak. Az elmúlt években kialakított munkamegosztásnak megfelelően az ifjúsági szövetség kiveszi részét a határozatok megalkotásában. Ez a felelősségünket is mindinkább megnöveli. Ebben a mondatban én ezt a komoly felelősséget érzem. — Miért használod szinonimaként a magyar ifjúságot és a KISZ-t? — A magyar ifjúságnak közel negyven százaléka KISZ- tag. Tehát a KISZ létszámában tömegszervezet, amely már csak statisztikailag nézve is reprezentatív képviselője a fiatalságnak. A Kommunista Ifjúsági Szövetség, éppen mert egyetlen, amaga nemében, a teljes ifjúság problémáit felvállalta. Különösen az utóbbi időben vált ez nyilvánvalóvá, amikor meghirdette rétegpolitikáját. Benne van a kongresszusi levélben is, hogy „Az egység nem egyformaság’’. Tehát a KISZ nem általában képviseli az egész ifjúság érdekeit, és nem általában tűz eléje értelmes célokat, hanem a különböző rétegek igényeinek, szintjének megfelelően. A kérdésedben talán volt valami olyasmi, hogy a KISZ- vezetők esetleg elszakadtak egy kicsit az ifjúság tömegeitől. Van egy ilyen érzésem nekem is. Talán úgy fogalmazhatnánk ezt meg, hogy a KISZ ellátja az ifjúság érdekképviseletét, érdekvédelmét, cserébe pedig azt kívánja, hogy érzelmileg kötődjön az ifjúsági szervezethez a KISZ-tag. — Jó. Tovább idézek: „A jövőben lényegesen nagyobb teret kell biztosítani az alapszervezetek, a KISZ-tagok öntevékenységének.” Valóban a biztosított tér nagysága lenne a legfőbb gond? — Igen, ez régi probléma: az alapszervezeti öntevékenység. A dolog szerintem úgy áll, hogy amikor átvállaltunk egy csomó funkciót a főbb társadalmi problémák megoldásában, egy kicsit elfelejtettünk foglalkozni magukkalaz alapszervezetekkel, amelyektől függetlenül spontán közösségek jöttek létre, ahol gyakorlatilag a KISZ-tag a maga érdeklődésének megfelelő tevékenységet folytathat. Az alapszervezet pedig kissé formálissá vált. Ahhoz, hogy az öntevékenységet fokozzuk, vissza kell vinni a gyakorlati munkát az alapszervezetekhez. A másik út, hogy a spontán vagy nem spontán alakult, úgynevezett másodlagos közösségekkel kell rendezni a KISZ viszonyát. — Tehát az öntevékenységhez biztosított tér eddig is megvolt? — Világos. Az alapszervezetek számára kitűzött célok nem voltak eléggé konkrétak. Nem találták meg ezekben a személyes érdekeltségüket, a tevékenységi formájukat. Mi a szerepe az alapszervezetnek és az egyes KISZ-tagnak? Ezzel"nem "foglalkoztunk eleget, hanem a felsőbb KISZ-vezetői réteg próbálta rengeteget dolgozva megoldani a problémákat. Tulajdonképpen az alapszervezeteket egy kicsit kikapcsolva. Pedig a stratégia megfogalmazását le kell vinni az alapszervezetekhez. Pontosabban az alapszervből kell annak kiindulnia. — Ez elméletnek jó. Gyakorlatban van-e koncepciótok? — Van. „A hivatásra, a tanulmányi munkára, az eszmei, politikai meggyőződés elmélyítésére, a hallgatók érdekeinek képviseletére kell helyeznünk a hangsúlyt.” A hallgató a legérdekeltebb abban, hogy jó szakemberré, jó szocialista szakemberré váljon. Éppen az ő kezébe kell adnunk a módszereket. Célunk, hogy a KISZ politikai tényezővé váljék az egyetemen is, éppen úgy, mint társadalmi szinten. De ezt csak úgy tudjuk elérni, ha érdekvédelmi tevékenységünk egy rendkívül széles bázisra, tehát éppen az alapszervezetekre támaszkodik. Például az egyetemen folyó nevelő munkáról a hallgatók igen megalapozott véleményt alkothatnak. Azt kell időben megoldani, hogy mi ezeket a hallgatóktól kiindult véleményeket képviselhessük. Köztudott, hogy a hallgatók politikai érdeklődése rendkívül magas fokú. A politikai információkat alapszervezeti szintre kell eljuttatnunk, ahol aztán már tudnak az információk birtokában miről vitatkozni. ” „Mi a szocialista demokrácián nem egyszerűen a beleszólás jogát értjük, hanem az alkotó együtt gondolkodás, a felelős részvétel lehetőségének biztosítását.” „... tenni is kell érte valamennyiünknek: a meglevő demokratikus intézmények érdemibb működtetésével, a hatékonyabb érdekegyeztetési módszerek kialakításával.. Jókor idézek? — Erről beszéltem, csak nem ilyen szépen. Minden területre ki kell dolgoznunk a stratégiát. — És ezek az intézmények, ezek a módszerek adottak? — Az intézmények igen. A módszerek kevésbé. Hiszen eddig is a módszerek bizonyos hibáiról volt szó. Ezért a legfőbb probléma a már annyiszor említett stratégia. Aztán, őszintén szólva, nagy gond az is, hogy a KISZ-vezetőink felkészültsége viszonylag gyenge. És azt hiszem, ez nemcsak egyetemi szinten van így . Adott tehát egy „kissé formálissá vált” alapszervezeti hálózat „viszonylag gyengén felkészült” irányítókkal. És adottak — hogy visszatérjünk — általad másodlagos közösségeknek nevezett kollektívák (szakmai körök, megyei diákklubok, stb.), amelyekkel a KISZ viszonya rendezetlen, de működésüket támogatja, mert céljainak megfelelnek. Mit hoz a jövő? — Én erre most nem tudok válaszolni. Ahogy a KB Egyetemi és Főiskolai Osztályának téli táborában sem találtunk megnyugtató választ. Csak a felismerésig jutottunk el, hogy ez a viszony rendezetlen. Meg kell erősítenünk a KISZ-aktívát e másodlagos közösségek vezetőivel, aktivistáival. De egyelőre mi sem látjuk tisztán, hogy lehetne ezt a fajta szervezeti és tartalmi különállást integrálni. Ennek módjáról az alapszervezeti viták, a küldöttgyűlések során alakíthatnánk ki az álláspontunkat. — „... a kívánatosnál és a lehetségesnél kisebb a KISZ szervezeti befolyása a munkásfiatalok és a mezőgazdaságban dolgozók körében.” Ezt azért idézem, mert meglepetve olvastam. Szerinted miért nem elég nagy a szervezeti befolyása a munkásosztály pártja ifjúsági szervezetének a munkásfiatalok körében? — Mi az egyetemen e tekintetben speciális helyzetben vagyunk. A mi dolgozói KISZ- szervezetünket nem lehet öszszehasonlítani egy termelőüzemi KISZ-szervezettel! — De itt is tagjai munkásfiatalok a szervezetnek. — A dolgozói-oktatói szervezet nagy hányadát nem fizikai dolgozók adják, hanem oktatók, illetve adminisztratív állományúak. Szükségszerűen más természetűek, speciálisak a problémáik. Az egyetemi KISZ azért is különbözik a termelőüzemitől, mert itt az alaptevékenység az oktató-nevelő munka. Minden ezt szolgálja, mindennek és mindenkinek az a célja és feladata, hogy ennek a munkának a zavartalanságát, minél jobb minőségét biztosítsa. N. T. A gépészkari tudós diákok scarrdáján egy egész szekcióra való érmet küzdött a mellére az ötödéves Arnold János és Kaposi László. János aranyat, László ezüstöt, férfi párosuk pedig bronzot aratott a közelkarácsonyi agytorna délelőttjén. Egyik sem homályos alakja közéletünknek. Öt évüket nem a könyvek fölött, de szellemükben élték át! László kosárlabdázóként is ponterősen döngette a palánkot, sőt a vízszintes deszkákon, Thália bordáját vonva sem tudott szürke maradni, újraalapította az egyetemi színjátszó kört. Mindemellett félkézről még Népköztársasági ösztöndíjas is. Harmadik éve a mostani a negyedik TDK-dolgozata. János vendégoldalnyi vállai — amelyekkel bármikor könnyedén cicázik a nehéz zsákokkal — azt jelentik, hogy nemcsak a nehéz tonnákat ragadja el könnyedén, hanem a futó gondolatoknak is könnyed vadásza. Mellesleg, ő is a Népköztársasági ösztöndíj kitüntetettje. Kupagyőztes munkája a Feszültség és deformációs viszonyok meghatározása a talajban modell-kísérletekkel címet viseli. — Dr. Gerencsér Endre tanár úrral a mechanikatanszéken azt vizsgáltuk, hogy mennyiben tudnánk adatokat felszolgálni talajon gördülő járószerkezetek megtervezéséhez, mert csak a talajviszonyok ismeretében látható, hogy ez milyen bonyolult, szabálytalan, deformálható, szemcsés halmaz, így ebből tudunk következtetni például arra, milyen felületű abroncsokat is használjunk a termelésben. Kaposi Laci dr. Huszi István egyetemi adjunktus szellemi kézvezetése alatt a Szárazborsó betakarítási veszteségeit és annak okait vizsgálta.— Munkámban főleg azt kutattam, hogyan lehet megközelíteni mechanikailag ezt a problémát. A feladatok többféle műszerlánccal történő megoldása után ezeket a megállapításokat tettem: a szárazborsó anyagának viselkedése modellel leírható, azonkívül reológiai viselkedést mutat, megállapítottam a vizsgálati értékekből, hogy a fajták mechanikailag kritikus helyei a növényrészek kapcsolódási pontjai. — Hogyan jutottatok végül arra, hogy tandemet alakítsatok? — Miután Huszi tanár urat mozgalmi kötelességei elszólították a gépészkarról, és én árván maradtam, Gerencsér tanár úr fogadott be. Az ő égisze alatt készült közös munkánk: „Rugalmas és reológiai jellemzők, valamint energiaviszonyok kapcsolata." Egy eredményesen bevethető lineáris reológiai modellt alkottunk, amely alkalmas mezőgazdasági anyagok viselkedésének leírására. Különös tekintetet fordítottunk arra, hogy milyen energiaszükséglet kell bizonyos állapotok — mármint amivel a mechanikán belül találkozhatunk —, például deformáció létrehozásához. Ebből azt a következtetést vontuk le, hogy menynyi az adott reológiai tulajdonságú anyagnál a kívánt feszültségi deformációs állapot előállításához szükséges energia, azaz okoz-e károsodást, vagy tönkremenetelt — Mint végzős nagy öregek, milyen tanácsokat tudnátok adni kezdő, zöldfülű TDK-soknak? — Pusztán módszertani meglátásaink vannak — mondja János. Kicsit több gazdasági matematikát kéne fakultative is leadni az egyetemen és a „Kísérlet-tervezés” című tantárgy — amellyel dr. Csizmadia Béla foglalkozik —, igen magas színvonalon, de teljesen magára van hagyatva. Mindenképpen kötelezővé kéne tenni azoknak, akik érdeklődnek a tudományos kutatások iránt, így vallott két bajnok, akiknek munkáit természetesen jelölték az országos vetélkedőre is. Schlett I. TDK-matadorok Az 1980. december 10-i TDK eredményei MEZŐGAZDASÁGTUDOMÁNYI KAR Állattenyésztéstani „A” Szekció: I. helyezést BARABÁS IMRE V. évfolyamos hallgató és LIPPAI KÁROLY—REMSEI MÁRIA (V. évfolyam, illetve III. évfolyamos hallgatók) nyerték. III. helyezett SZEBEDY ÖRS IV. évfolyamos hallgató lett. Állattenyésztéstani „B” Szekció: I. helyezést PUSZTAI ATTILA V. évfolyamos hallgató, II. helyezést SOLOMON FRANK BASSEY V. évfolyamos hallgató, III. helyezést CSÁNYI SÁNDOR III. évfolyamos hallgatók nyertek. Növénytermesztéstani „A” Szekció: I. helyezett LŐRINCZ JÓZSEF IV. évfolyamos hallgató, II. helyezett FENES ATTILA V. évfolyamos hallgató, míg a III. helyezett KOVÁCS GÉZA V. évfolyamos hallgató lett. Növénytermesztéstani „B” Szekció: I. helyezést VITÁNYI JUDIT IV. évfolyamos hallgató, II. helyezést KOVÁCS GÉZA V. évfolyamos hallgató, míg a III. helyet SZŰCS MÁRIA V. évfolyamos hallgató érte el. Ökonómiai Szekció: I. helyezést SZABÓ ZOLTÁN V. évfolyamos hallgató és MIQUEL MACHADO QUARESMA V. évfolyamos hallgató szerzett, míg a III. helyre KISS JÓZSEF III. évfolyamos hallgató és MIFOUA KOUKEBENE V. évfolyamos hallgató került. GÉPÉSZMÉRNÖKI KAR Műszaki „A” Szekció: I. díjban ARNOLD JÁNOS, II. díjban KAPOSI LÁSZLÓ, III. díjban ARNOLD JÁNOS —KAPOSI LÁSZLÓ részesült, mindketten V. évfolyamos hallgatók. Műszaki „A” Szekció: I. díjat PLASEK GÁBOR IV. évfolyamos hallgató, II. díjat MAGAI ISTVÁN V. évfolyamos hallgató, míg a III. díjat BIMBÓ PÁL V. éves hallgató nyerte el. Műszaki „C” Szekció: Az I. díjat SÜLY JÓZSEFVARGA FRIGYES IV. évfolyamos hallgatók, Ą II. díjat SZASZKÓ ELEK IV. éves hallgató, míg а III. díjat BENEDEK TAMÁS V. évfolyamos hallgatók kapták meg. MAGYAR NYELVI VERSENYkülföldi diákjainknak A MÉM Szakoktatási és Kutatási Főosztálya kezdeményezte azt a nagyszabású magyar nyelvi versenyt, amelyen a tárcához tartozó valamenynyi felsőoktatási intézmény külföldi ösztöndíjas diákjai vesznek majd részt. A versenyt több egyetem, illetve főiskola oktatóiból álló bizottság szervezi. A vetélkedő két részből áll: írásbeliből és szóbeliből. A rendező bizottság elvárja, hogy minden olyan hallgató induljon az írásbelin, aki egyetemén vagy főiskoláján magyar nyelvet tanult. Azok a külföldi hallgatók viszont, akiknek magyar az anyanyelvük, sajnos nem vehetnek részt, de hát ez így méltányos, legalábbis a nagy többségre nézve. Az egységes anyagú és azonos időben — február 10-én — tartandó írásbelit az egyes intézmények külön-külön bonyolítják le, de a legjobb dolgozatokat pártatlan bizottság fogja felülbírálni és rangsorolni. A legjobb dolgozatok írói ugyanis részt vehetnek majd a szóbelin, amely márciusban lesz az Állatorvostudományi Egyetemen Budapesten, előreláthatólag harminc versenyző részvételével. Mivel egyetemünkön igen szép számban tanulnak külföldi ösztöndíjasok, reméljük, hogy közülük is jó néhányan továbbjutnak és az igen szép díjakból is — elsősorban pénzjutalmak lesznek! — részesülnek majd. A rendezőség szép gesztusa az is, hogy a legjobb 30—35 résztvevő számára ötnapos országjáró autóbuszkirándulást szervez áprilisban. Sok sikert kívánunk külföldi barátainknak! Idegen nyelvi lektorátus FŰSZÁLNYIRA AZ ÁROK FÖLÖTT Bátor helytállásáért január 20-án rektori dicséretet és pénzjutalmat kapott Dániel Zoltán gépkocsivezető és dr. Hajós László egyetemi adjunktus. Lélekjelenlétükkel, higgadt helyzetfelismerésükkel súlyos közúti balesetet előztek meg. A délben hullott ónos eső nyomán sofőrjeik akarata alól szabadult autómobilok mutatták be lélegzetelállító gyakorlataikat az utakon. Január tizenharmadika volt. A déli járatban visszatérő egyetemi buszt Dániel Zoltán próbálta kikötőjébe irányítani. Ő meséli. — A rendőrség leterelt a harmincasról. Ilonatelepnél és Kistarcsánál nem tudtam visszatérni. Így kerültem Nagytarcsa felé, ahol egy emelt ívű kanyarban a busz egyszercsaklassan csúszni kezdett az árok felé. Próbáltam megállítani, de nem ment, hát szóltam az utasoknak — talán hatan lehettek —, ugráljanak ki. Szerencsére nem volt gyors a csúszás, de kisgyerek is volt az utasok között. Igyekeztem elérni, hogy előbb a busz fara érjen az árokhoz, ha az már lent van, talán nem borulunk, kisebb lesz a huppanás. De a hátulja megakadt az árok szélénél. Az eleje pedig csúszott tovább. Ekkor dobált Hajós Laci fűcsomókat az első kerék alá. Más nem akadt, a föld fagyott volt. Bennem is meghűlt a vér, de nem a hidegtől, hanem mert éppen Hajós felé csúsztunk. Ha ráborul? Szerencsére a pár fűcsomó is elég volt, hogy megállítsa a csúszást. — Milyen mély volt az árok, hogy borulásra gondoltál? " — Később jött egy teher- p autó sóderrel. Beállt az árok * Ьа, és a platójáról éppen körbe tudtuk dobálni lendületből a kereket. Így aztán a sóderén hátra tudtam menni egy földútig, amelyre beálltam, és otthagytam a buszt. Nem bírtam volna tovább vezetni. Addigra kijött rajtam a feszültség. Közben nem értem rá félni. Olyankor valahogy tudja az ember, mit kell csinálnia. —sTb— Fotó: Winkler