Gyergyói Hírlap, 2014. február (5. évfolyam, 21-40. szám)

2014-02-03 / 21. szám

j Gyergyór Hétfő____________ 2014. február 3. Euró Dollár 100 forint Gyergyói Fizessen elő most! !! Hívja a -at és lapkihordóink felkeresik Önt otthonában! 1 hónap 3 hónap 6 hónap 12 hónap Megkérdeztük olvasóinkat Mi a véleménye arról, hogy büntetnék azokat a sofőröket, akik alkalmi utasokat szállítanak? Igencsak felháborította olvasóinkat az a törvényjavaslat, amely büntetéssel sújtaná azokat az autósokat, akik stopposokat vesznek fel. Számos szelvénybe küldő cseppet sem finomkodott a jelzőkkel: hülyeség, marhaság, idiótaság - jó néhány válaszban olvashatók ilyen szavak. Az általános vélekedés az, hogy semmiképpen nem kellene büntetni az alkalmi utasokat felvevő gépkocsivezetőket. „El akarják törölni A MÉG MEGMARADT EGYÜTTÉRZÉST” Mind a két szemszögből, azaz az autós és a stoppos szemszögéből is érkeztek válaszok, lényegében egyetlen kivétellel mindenki ellenezné a büntetést. Az ellenző ezt írja: „Jó ötletnek tartom, mert sok fiatal lesz bűncselekmény áldozata, egy hosszabb, távolsági stoppolás alatt. Hozzanak még ilyen szigorú törvényeket, védjük meg fiataljainkat, amíg nem késő." A beérkezett válaszok többségében az emberiesség szempontjából közelítik meg a kérdést: úgy vélik, embertársán segít az, aki stoppost vesz fel a kocsijába, és az út szélén integetők is az autóvezetők jóérzésében, becsületességében bíznak. „Ne büntessék, mert sokszor nincs autóbusz, és jól jön egy alkalmi, aki segít és fölvesz", „Csak ne büntessék, mert sok szegény emberen segítettek, ha hivatalos ügyben utazni akart, s nem volt pénz vonatjegyre",- „Nem lenne szabad büntetni, mert nincs mindenkinek autója, és közlekedési lehetőség sincs elég és rendszeres",- „Nagy marhaság. A stoppos azért megy alkalmival, mert nincs elég pénze másra",- „Nem igazság, mert faluról nehéz közlekedni, ha nincs saját kocsi",- „Sok diákot és más kispénzű személyt ki tud segíteni egy jóérzésű sofőr",- „Ne rombolják az emberiességet",- „A sofőrök csak segíteni akarnak. A maradék empátiát is ki akarják ölni?",„Kötelességünk embertársainkon segí teni", „Jobban lehet vele haladni, és sok rendes autóvezető nem pénzért fuvaroz, hanem segítségnyújtásként" - olvasható. Azt büntessék, aki kitalálta... Számos felháborodott olvasónk egyenesen a törvényhozók értelmi szintjét vonja kétségbe, s van, aki azt is megírja, mit tenne, ha lenne rá lehetősége azokkal, akik az ilyen törvényeket kitalálják. Ugyanakkor az sem véletlen, hogy az ország állapotát is összefüggésbe hozzák az ilyen törvényekkel és törvényhozókkal: „A törvényhozók forduljanak pszichiáterhez, mert valami baj van velük, ha ilyeneken gondolkodnak", „Mindjárt a levegővételre is büntetést adnának, csak hogy a zsebük teljen, s a nép szenvedjen. Szégyen!" „Azt kellene büntetni, aki ezt kitalálta, s nem azt, akit amúgy is jól megkopasztanak a gázolaj és a benzin árával"- „Lenne sok más probléma, amivel a honatyák foglalkozzanak", „Zászlóügy, stopposok. Amíg ezek a fontos problémák az országban, addig ne csodálkozzunk, hogy leghátul kullogunk gazdaságilag az összes ország között". „Szó szerint hülyeségnek tartom. Akik ezt kitalálják, biztosan nem kell buszra vagy vonatra várjanak órákig, mert őket közpénzből vásárolt kocsival, fizetett sofőr viszi mindenhova". „Miért kell büntetni, aki jó szándékkal veszi fel az alkalmi utast? Aki milliókat csal, sikkaszt, lop, azt védi a mentelmi jog, az sérthetetlen marad. Ez a törvény Romániában." Először a közszállítást tegyék rendbe... Vannak, akik egyszerűen leszögezik: senkinek semmi köze, hogy saját autójába kit vesz fel és hova visz el a gépkocsivezető. „A saját kocsimmal azt csinálok, amit akarok, az adót én fizetem, s az nem taxizás, ha valakit elviszek". „Az alkalmi utas a sofőröknek nem nagyon jó, mert sosem lehet tudni, hogy mi történik. Az alkalmival utazónak azonban nagy lehetőség, mert ha nincs is más lehetősége, mégis van egy mód, amivel célba ér." Egy olvasónk a törvény lehetséges következményét írja le: „Az autósok nem fognak megállni az integetőknek, mert félni fognak a büntetésektől. Marad az autóbusz, akármilyen ritkán is járna." S van, aki rávilágít arra, hogy ha már fel akarják számolni a stoppolást, akkor mi lenne a helyes módszer: „Először is a közszállítás minőségét kellene feljavítani a pontos és megfelelő kényelmet nyújtó (fűtés, elegendő ülőhely) autóbuszok, vonatok járatainak megszervezésével. Ha ez megvan, nem lesz szükség a stoppolásra." A feltett kérdésünkkel kapcsolatosan sokak véleményét foglalta össze egy olvasónk: „Ez már abszurdum. Honnan tudják a hatóságok, hogy ez ember családtagjának vagy jó ismerősének tesz-e valaki szívességet? Az alkalmi utasok hozzájárulásától nem gazdagodott meg egy autóvezető sem. A stoppolás igen sokszor szükségmegoldás. Aki ezt a büntetést kitalálta, azt megilleti a sárga cédula. Elvenném a hivatali autóját és az utazásaira adott juttatásokat. Álldogáljon az út szélén, ameddig egy autóbusz felveszi. Szégyellheti magát és azok is, akik megszavazzák ezt a nagy marhaságos kitalálmányt." Gy. H. Molplegrie l*Íw 15 lej 40 lej 80 lej 160 lej III in mi nini ii in Gyergyói hírlap Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Udvarhelyi Híradó Kft. ISSN: 2344-0163 III Ügyvezető igazgató: Székely Róbert Tartalomigazgató: Szüszer-Nagy Róbert Főszerkesztő: Gergely Imre Vezető szerkesztő: Balázs Katalin Szerkesztők: Baricz Tamás Imola, Pethő Melánia Munkatársak: Fodor Györgyi, dr. Garda Dezső, Huszár Ágnes, Kertész László, Kisné Portik Irén Tördelőszerkesztő: Portik Csaba Korrektor: Szőcs Levente Ügyfélfogadás: Szentjobbi Mária Lapterjesztő: Zsigmond András Reklám: Pál Lóránt lil: marketing@gyergyoi-hirlap.ro Az (X)szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények. A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. Kéziratokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza! ELŐFIZETÉSEKÉRT HÍVJANAK! A Gyergyói Hírlapra előfizethet lapkihordóinknál és a szerkesztőségben. Ha a szerkesztőség telefonszámát, a 0266-361.201- et tárcsázza, és bemondja pontos címét, lapkihordóink felkeresik Önt otthonában, náluk megrendelheti lapunkat. 535 500 Gyergyószentmiklós, Szabadság tér 15. szám. Telefon: 0266-361.201 E-r hirlap@gyergyoi-hirlap.ro hirdetes@gyergyoi-hirlap.ro Fax: 0266-361.513 Hirdetésfelvétel és terjesztés a fenti címen hétköznap 8-16 óra között Honlap: wwm.gyergyoi-hirlap.ro [Telefoni 0266-361.201 Síevételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkesztők fogadják naponta 8-18 óra között! A történelmi lehetőség, amivel élni kell Tudjuk, sokféle nemzetfogalom létezik, illetve ugyanazon nemzet kebelén belül előfordul, hogy beállítódástól függetlenül másképp értelmezik, hogy ki tartozik a nemzethez, ki nem, illetve ki milyen fajta nemzethez tartozik. Magyarországon Trianon előtt a politikai nemzethez való tartozás jól elkülönült a kulturális értelemben vett nemzeti hovatartozástól, amint megtudhatjuk éppen frissiben Bárdi Nándortól, az MTA Kisebbségkutató Intézetének munkatársától is, aki Otthon és haza című tanulmánykötetéről adott interjút az Mno. hu-nak, s ebben a külhoni magyarság szemszögéből elemezte a helyzetet. A Trianon utáni mindenféle kényszerek jól összekuszálták ezeket az akkor látszólag jól körvonalazódott fogalmakat. A kommunizmus alatt nem gondolkodtak nemzetekben, ezért ez a probléma hivatalosan nem is merült fel. Meg is látszott ez a nyolcvanas, kilencvenes évek határozatlanságán, amikor újra ki kellett találni: ki tartozik a magyar nemzethez és ki nem? A többnyire szocialista kormányzások úgy tartották, hogy politikai értelemben magyar az, aki magyar állampolgár. Kulturális értelemben magyar az, aki magyarnak vallja magát. Magyar állampolgárnak viszont születni kellett, vagy hosszú évek magyarországi tartózkodását felvállalni, így a határon túli magyarok, ha nem költöztek Magyarországra, nem vállalhattak politikai közösséget a Magyarországon élő magyarokkal. A külhoni állampolgárság intézménye és annak lehetősége, hogy külhoni magyarok is részt vegyenek az országgyűlési választásokon, új helyzetet teremtett, hisz azok is részévé válhatnak ezáltal a politikai magyar nemzetnek, akik nem élnek Magyarországon. Van is ebből probléma. Sokan úgy vélik még köztünk, erdélyi magyarok között is hogy igazából nincsen jogunk beleszólni a magyarországi politika alakulásába, mert nem élünk ott, nem viseljük döntésünk következményeit. Ez az érv már ott megdől, ha megnézzük: az egyik vagy másik színezetű kormányzás mit mondott és mit tett a határon túli magyarságért. Csak egyetlen példa: a mostani előtti ciklusban a magyar állam által fenntartott romániai magánegyetem, a Sapientia évről évre a megszűnés szélén éviekért, ma pedig folyamatosan a bővítésről, terjeszkedésről, campusépítésről érkeznek a hírek. Hogy ne éreznénk akkor bőrünkön egy országgyűlési választás eredményének következményeit? Ugyanebbe a kategóriába tartozik, csak sokkal alpáribb az a fajta érv, amelyik hamisan az adózás helyéhez köti a szavazati jogot: nem adózol Magyarországon, ne szavazz. Ez már egyenesen gyurcsányi mélységekbe húzó gondolkodásmód. A szavazati jog nem egy szolgáltatás, amit adód ellenében megvásárolsz, s akkor nem is beszéltünk arról a sok magyarországi magyarról, aki semmivel sem járul hozzá a közös kasszához, vagy azokról a Magyarországon élő nem magyarokról, akik viszont igen, és nem is kevéssel. Bárdi Nándor elemzéséből kiderül, hogy a szétszakított nemzetrészekben sokféle megoldást kipróbáltak identitásuk meghatározására, a politikai elit irányultságának beállítására. A Trianon óta eltelt közel száz év arra világított rá, hogy azok a megoldások, amelyek nem kötődtek ilyen vagy olyan módon Budapesthez, mint a magyar nemzet politikai értelemben vett központjához, hosszú távon és igazán nem tudtak működni. Igaz, kísérletezni ezekkel igazából csak a rendszerváltozás után volt lehetséges, s még nem sikerült megtalálni a helyes utat, amely egyrészt kötődik a nemzet fő irányához, ugyanakkor kiszolgálja a helyi közösségek igényeit. Ma Romániában megfigyelhetjük: az itteni többséggel megkötött, sokszor gazdasági alapú alkuk, amelyekért cserébe némi beleszólást engednek a bukaresti politikába, korántsem elégséges eszközök a magyar identitás megőrzése, a magyarlakta vidékeken az életszínvonal emelése érdekében. Ennél többre van szükség. Trianon óta példátlan, történelmi lehetőség, hogy a politikai magyar nemzet részeként Székelyföldről beleszóljunk a magyar politika alakulásába. Hogy élnünk kell vele, nem kérdés. De ez még nem a teljes megoldás: amikor saját egyéni képviselőt vagy képviselőket küldünk majd az Országgyűlésbe, akkor valóban kiteljesedik a politikai nemzetegyesítés.