Gyógyászat, 1863 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1863-11-21 / 47. szám
ekély javulással tért vissza, itthon újra, mihelyt bírt, a közügynek kezdett élnie: elnökölt a magyar természetvizsgálók orvosi szakülésében, beszédet tartott az egyetemen kormánynoki lelépése alkalmával, s vonzó előadásait ez évben 21 -edszer kezdette meg. Erre beköszöntött a nedves ősz, a boldogult látszólag gyöngélkedni kezdett, de szokása szerint senkinek sem panaszoskodott. F. é. nov. 15-én este a szokott láz nagy erővel támadta meg; szívdobogás és nehézlégzés mellett erőszakos köhögést kapott egyszersmind, miközben ez éjjel nagy mennyiségű nyálkás savót (részletes tüdővizenyő) köhögött, ki másnap (nov. 16.) előadásra nem mehetett. A láz, szívdobogás és köhögés megszűnvén nov. 17-én ment utolsó előadásra korodájába, délután szigorlatra, este hét óra tájban költötte el becsináltját; egy óra múlva lepte őt meg a vészhozó és utolsó lázroham rendkívüli szívdobogás és szokatlan erőszakos köhögés mellett, mely alkalommal nagy mennyiségű nyálkás és véres savót köhögött ki, a légzés és kiköpés folyvást nehezebb lett . . . . s mire én felhíva a kedves tanárhoz érhettem (éjfél előtti 11 órakor), csak tetemet találtam az átszellemültnek. A nagyobb ssterek s a szív nem lüktetett, a szem elé tartott gyertyavilág nem mozdította a kitágult lázát, s a kétszeri érvágásra egyetlen csep vér sem folyt a karhajlási visszerekben, s mikor a mellkast ráztam, véres savó habzott ki a száj- és orrból! A szívrázó „meghalt“ szóra a kétségbe eső családdal együtt zokogva borultam szent hamvaira annak, ki egész életét a szenvedő emberségnek, családjának, tudományának, a haza és tudományegyetemünk javának meg díszének áldozá, kiben csekélységem orvos-apát veszített el, s ki szíve szerint mindenkivel csak jót, — ellenben rosszat senkivel sem tudott cselekedni. Ha volt, amit nem helyeselhettem a derék férfiúban, egyedül az, hogy míg ő ezer-mások betegségeinek súlyosságára mind tanítványait mind betegeit éles észszel, alapos tudományával figyelmeztetni tudó, saját életveszélyes betegségét kelleténél kisebbnek, egyátalán csekélynek szerette tartani, s mely állapotban ő betegeinek szigorúan az ágyban maradást rendelte volna, ugyanazon állapotban maga a nemes hivatásbani fáradozást elébe tette saját életveszélyének. A részletes boncolást Arányi tr. szíveskedett végezni.Lenhossék tnr., Gebhardt L., Kurtz, Politzer —4 978 i—