Gyógyászat, 1866 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1866-08-04 / 31. szám

31. sz. Hatodik évfolyam 1866. Pest, augusztus 4. GYÓGYÁSZAT. AZ ORVOSTUDOMÁNY hazai és külföldi fejlődésének, különösen a gyógygyakorlatnak . KÖZLÖNYE.­­ Szerkesztő-tulajdonos: Poor Imre tr. Tartalom: A ragályazonosság tana a bujakórban (Folyt.). A budapesti kir. orvosegylet f. é. május 5-diki ülésében előadta Fin­ál­é Zs. tr. — A levegő szén­sav-tartalmának kóroktani jelentősége (Vége). Karika Antal tr.-től. — A lesebek gyógykezelése. — Lapszemle. — Tárca. A közegészség ügye az államban. — Különféle. A RAGÁLYAZONOSSÁG TANA A BUJAKÓRBAN. A budapesti kir. orvosegylet i. é. május 5-iki ülésében előadta FINAL Y ZSIGMOND tr. a triesti „Assicurationi Generali“ főorvosa. (Folytatás). A kéjhölgyek hashártyai méhlábjában az élénk fájda­lom, a has puffadtsága, a lázas tünetek megszűnnek, s a hasnak mérsékelt érzékenysége marad vissza mélyebb nyomásra. A betegek olykor visszanyerik előbbi jó tápláltságukat s viruló bőrszínüket, de időközön kint fájdalmak lépnek föl az altestben, melyek a has terjedelmének bizonyos meghatározott pontjait foglalják el, s maga a beteg által jelöltetnek meg az orvosnak, gyakran a petefészkek, méhkürtök, a húgyhólyag és végbél fölött sugárszerűen elterjed­nek, és kivált éjjel dühöngnek. A sánberseny­ csontfáj­dalmaira emlékeztetnek (dolores osteocopi), vagy inkább a heves férfi-kankó fájdalmas h­ordájára. A fájdalmak ezen szabályos­­sága oka annak, hogy felületes észlelők könnyen méhkórnak vagy váltóláznak tarthatnák. Hogy ha azonban szabatosan vizsgáltatik meg az altest, s ha a hasfal nem túlságosan bájdús, rendesen duzzadtaknak és érzé­kenyeknek találtatnak a fodormirigyek. Ugyanez tapasztaltaik egyik vagy másik petefészeknél is. A vizsgáló ujj duzzadtan és beszűrődve találja a méhszáj ajkait. A méhtükör mindannyiszor méhtakart mutat, nyálkás-genyes, olykor véres váladékkal is. A szabányos fájdalmi rohamok hevessége lassankint a legkülönbö­zőbb gyógybánás alatt hetek, hónapok múltával enged, hogy uj

Next