Gyógyászat, 1867 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1867-05-04 / 18. szám
Chevalier a szív bizonyos állapotát említi, melynek jelenlétében az illető egyén előrement szédelgés és émelygés után hirtelen meghalhat. Az ily esetekben a szív falai feltűnőleg petyhüdtek, s a szív teljesen üres, egyéb változások nem észlelhetők. Chevalier ezen bántalmat „asphyxia idiopathica,“ mások „asphyxia syncopalis“ névvel jelölik. Bentinek lord esetében (1848.) a szív üressége volt az egyetlen hullajelenség. Ő étkezése után több óra múlva sétára menvén, az úton arcon fekve, botját görcsösen kezébe szorítva, halva találtatott. A mérgezési gyanút semmi körülmény sem támogató. Az orvosi vélemény nagyon valószínűnek nyilvánító, hogy az asphyxia syncopalis hirtelen rohama okozta a halált. Megjegyzendő azonban, miszerint a szív üressége (mely ezen hirtelen beálló halál legjelentékenyebb okának látszik lenni), valamint a szívizomzat petyhüdtsége nem bizonyítékai a természetes halálnak, miután e jelenségek a strychnin általi mérgezésnél is észleltettek, a midőn a szív ürességének oka ezen szerv görcsének tulajdoníttatik. Itt tehát vegyi vizsgálatra leendünk utalva, mely el nem mulasztandó még azon esetekben sem, midőn a hullában péld. függérdag repedést találunk, mert ezen bántalom mérgezéssel is lehet bonyolítva, sőt az ütérdag megrepedése a mérgezés folyamában beálló ránggörcsök által is előidéztethetik. VI. A gyermekek ránggörcse (convulsio). A ránggörcsök igen gyakori okai a gyermekek halálának. E ránggörcsök természetes okokból (betegség folytán), de mérgezés következtében is keletkezhetnek, s miután hirtelen állanak be, és gyorsan oltják el az életet, könnyen nyújthatnak okot azon gyanúra, miszerint a halált csakugyan valamely méreg okozá. Ezen ránggörcsök nevezetesen a mákony nagyobb adagjai folytán rendesen bekövetkeznek a gyermekeknél, s a természetes kórokokból származottaktól alig különböztethetők meg. Ezrekre megy a ránggörcsökben évenként elhalt gyermekek száma; ki tudná megmondani, hogy hány esett közülök a mákony hatásának áldozatul. E görcsök gyakori előfordulása miatt, valamint a föltűnésükből következtethető igazságtalan gyanúsítások mellőzése végett szükséges az ily görcsök közönséges okait ismerni. Ily okaik a fogzás (az első) , fejvízkór, meghűlés, giliszták, célszerűtlen táplálék, a gyomor túlterhelése, bélsár-gyülem, húgyvér, az ingerült állapotban levő anya vagy dajka teje, a bőr fölsértése, továbbá a lázheves kütegek, a tüdőláb és más lábos betegségek első szaka stb. Leggyakoriabbak az első fogzás alkalmával, azaz az ötödik és tizennyolcadik hónapok közt levő életkorban.