Gyógyászat, 1870 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1870-12-03 / 49. szám
-o£x 786 Km találkozása jeleztethetett volna. Sajátszerv, ideges esélyek és hosszas álmatlanság szintén nem voltak jelen. A belszervek bántalmazottságát nem lehetett kimutatni. A borbaj az ujjak köréből indult ki. A köztakarón borsónagyságú, egészen föstönyementes, világos-fehér foltok itt is nagy számmal mutatkoztak. Feltűnő elsoványodás a bántalom huzamosabb tartama és fájdalmassága dacára nem állott be. Szóval, mint látjuk, az Addison-féle kór jellegző tünetei voltak jelen, csakhogy ezek bőrkeményedéssel voltak összekötve. Ez utóbbi csaknem az egész köztakaróra kiterjedt, úgyhogy a beteg nem járhatott, állát mellkasához nem közelíthette, a hát és ujjak pedig meggörbültek. Mind a tünetek okozhatták, hogy Mosier a többi tünemények összhangzását az Addison-féle kórral föl nem ismervén, a bajt egyszerűen bőrkeményedésnek nevezte. Esetünkben ellenkezőleg az Addison-féle tünetek léptek előtérbe, míg a bőrkeményedés sokkal csekélyebb mérvben volt kifejezve, lassabban fejlődött ki, s csak az ujjak és kézizület körében okozott sajátképpi mozgási zavarokat. A Moser-féle eset, mint később Heusinger közté, gyógyulással végződött, amennyiben a képződött föstönye eltűnt, mialatt a bőrkeményedés fokozódott. Néhány év alatt azonban ez is eltűnt. A teljes egészség, a baj eltűnte után nem tért vissza azonnal, a beteg táplálkozása hiányos maradt, klileme olyan volt, mint a fehérvérűségben szenvedőé, végre fekélyek székeltek az alszárakon. Ez utóbbiak azonban ép mivoltukat lassan kint visszanyerték. Később látni fogjuk, miszerint e kedvező lefolyás értelmezésünkkel nincs ellentétben. Ami a bőr további táplálkozási zavarát illeti, mely a föstönyeképződéssel egyenlő terjedelemben tűnik föl, el nem dönthetem, vájjon a szarusejtek (Hornzellen) nagyfokú képződése a kishámképletek azon helyein, hol különben még a Malpighi-féle réteg életképes sejtei vannak jelen, az életkor folyománya-e avagy nem. Ilyen valami a bőrkeményedés vagy Addison-féle kór egyetlen közlött esetében sem észleltetett. Úgy látszik, miszerint a megszaruhodás a föstönyeképződéssel nem áll szoros összeköttetésben. A föstönyeképződés ugyanis a nagyfokú keményedésnek megfelelőleg kevesbbé van kifejezve. Itt szintén a verítékmirigyek s a szőrtüszők nyílásai támadtatnak meg kiváló előszeretettel. A hason, hol e tünet legtisztábban mutatkozik, egyszersmind a szemölcsök is túltengett állapotban voltak. És most áttérek e betegségre vonatkozó nézetem tárgyalására. Megelőzőleg előrebocsátom az eddig fölállított elméleteket. I) Addison s később Hutchinson észleletet bizonyít-