Gyógyászat, 1881 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1881-12-03 / 49. szám
£X 778 le tudott a negatív diagnosisba belenyugodni, s feltette magába, hogy addig vándorol orvostól orvoshoz, míg olyanra nem akad, aki kövét megtalálja. Midőn első találkozásunk alkalmával a hólyagjába vezetett fém húgycsap előhaladtában,a hólyag nyaka táján érdes kemény testhez sorolódott. B. ur nagydiadallal kiáltott fel : „meg van a kutya, érzem, hogy kaparja a kathetert“. Akkor mindjárt sehogy sem birtam magamnak megmagyarázni, hogy miért nem volt képes a m.-szigeti collega ezt a követ megtalálni, mikor az én eszközöm minden bevezetéskor úgy hozzá dörzsölődik, hogy ha akarnám sem tudnám érintését kikerülni, hanem később a morzsolás folyama alatt megjött ennek a magyarázata. A kőmorzsolás első sessióját a vizsgálat után következő nap d. e. 11 órájára határoztuk, s figyelmeztetők a beteget, hogy ezen időpont bekövetkezte előtt legalább két óra hosszéig ne hugyozzék; mikor aztán másnap a telt hólyagba kőmorzsolót vezettem, ezzel mindaddig nem valók képes a követ feltalálni, mig a hólyag a hosszas piszkálást már tovább nem tűrhetve, a hugyot az eszköz mellett ki nem hajtotta. Ha mint a hólyag kiürült, azonnal lehetett ismét érezni a kő és az eszköznek hólyagnyakban fekvő szára közti súrlódást, de az eszköz orrmányával — bármennyire visszahúztam, avagy bármerre forgattam is azt — a követ megkoppantani nem lehetett. A lelet minden további, hasonló módon tett kísérlet alkalmával hasonló volt; a végbélbeli vizsgálat ennek megmagyarázására igen kevés felvilágosítást nyújtott: a végbélbe tolt ujj a prostata tájékát kissé megnagyobbodottnak , s ezen túl a hólyag nyakának bal oldalát valamivel ellenállóbbnak tapintotta. Mindezekből azt kellett következtetnem, hogy a kő, mely nem lehet valami nagy, egy a hólyag nyakának bal oldalához tartozó kiöblösödésben tartózkodik, mely kiöblösödés a hólyagnak folyadéktól kitágított állapotában annyira félreör a középvonaltól, hogy a benne ülő kővel a bevezetett eszköz nem találkozhatik, míg az összezsugorodott üres hólyag ismét az eszköz útjába hozza a követ. Így történhetett aztán az meg, hogy a m.-szigeti collega, ki mindig telt hólyagnál vizsgált (mert ha a beteg vizsgálat előtt ki találta hugyozni magát, vizet fecskendett hólyagjába), egyszer sem találkozott a kővel, míg az én eszközöm mindjárt az első vizsgálatnál, amely alkalommal a hólyag történetesen épen üres volt rábukkant a kőre. Hasonló viszonyok közt ma már egy percig se haboznám a követendő eljárás felett, hanem félretéve a kőmorzsolót, helyette az itinerariumot s a scalpellt léptetném jogaikba; de akkor magam is impregnálva valók még a sebészi klinikán dívott kőmetszési és morzsolási indicatiókkal, s aránylag kevesebb önálló tapasztalattal is rendelkeztem még e dolog körül, hogy sem ezen indicatiókkal ellenkezőleg cselekedni bátorkodtam volna. Ennélfogva azon kelle törni fejemet, miként ejtsem módját annak, hogy az elbújt követ a morzsoló fogai közé kaparithassam ? A következő fogás sikeresnek bizonyult: a chloroformmal mélyen elaltatott beteg farát erősen felpackoltuk, s hólyagjába annyi langyos vizet fees-