Gyógypedagógia, 1973 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 4-5. szám - HÍREK - ESEMÉNYEK 148 - F. Csányi Yvonne: Siketek írásbeli kifejezőkészségének vizsgálata formai és tartalmi szempontból a Myklebust-féle PSL-teszt felhasználásával

F. CSÁNYI YVONNE Siketek írásbeli kifejezőkészségének vizsgálata formai és tartalmi szempontból a Myklebusz-féle PSL-teszt felhasználásával* I. Jelen munka egy nagyobb arányú vizsgálatsorozat tagja, melyet Budapes­ten, a Siketek Ált. Iskolájában és Nevelőotthonában végeztünk. A teljes felmérés nem-verbális gondolkodási problémákra, valamint ezekkel párhuza­mosan nyújtott verbális feladatokra — mint szókincs, szájról olvasási szint, szövegmegértés, írásbeli kifejezés — terjed ki. Ez alkalommal kizárólag az utóbb említett vizsgálattípussal kívánok foglalkozni. Annak ellenére, hogy a pszichológusok és pedagógusok már több évtizede felismerték az írásbeli kifejezés tesztszerű vizsgálatának szükségességét, sike­tek nagyobb számú írásbeli megnyilatkozásának pszichológiai feldolgozásával a verbális vizsgálatok körén belül ritkábban találkozunk. Néhány jelentősebb munka siketek fogalmazványairól Thompson (1936), Hilloks (1964) nevéhez fű­ződik, s talán a szakirodalomból legközismertebb tanulmány Heider és Heider­ é (1941). Utóbbiak egy film alapján írattak történetet a siketekkel. Az eljárás előnye volt, hogy lehetővé tette az ismétlést, hátránya azonban, hogy bevezette az emlékezeti faktort is, mely nehezíti a teszt egyértelmű értéke­lését. Magyar vizsgálatok e témakörben Illyés Sándor irányítása mellett tör­téntek. Főiskolai hallgatók siket gyermekekkel egy képsorozat alapján jelölt történetet írattak le (Szakács, Horváth, 1964 ). A jelen munka alapjául szolgáló Picture Story Language tesztet (nyelvi teszt képről alkotott történet alapján) a nyelvészet és pszichológia neves amerikai professzora, H. R. Myklebust dolgozta ki 1965-ben és tette közzé „Development and Disorders of Written Language” („Az írott nyelv fejlődése és rendellenességei”) c. könyvében. Abból az elméleti feltevésből indul ki, hogy az írott nyelv, elsajátításának utolsó, legmagasabb szintű tagja, s melyet megelőz a beszéd megértése, aktív használata és olvasása, csak akkor jöhet létre, ha valamennyi előző fokoza­ton már áthaladt az egyén. Ezen összefüggés tekintetbevételével Myklebust feltételezi, hogy az írott formáról szerzett információkból valamennyi többi, alacsonyabb fokon levő formára is következtetni lehet, azaz az „írott nyelv fejlődésébe vetett betekintés egyben biztosítja a bepillantást az ember lin­­guisztikai viselkedésének teljes egészébe”. A nyelvi viselkedés, ill. ezen belül ennek legfejlettebb formája, az írásbeli kifejezés kialakulásához a szenzoros, neurológiai, ill. pszichológiai folyamatok magasrendű, összehangolt együttműködésére van szükség. Hibátlan integratív lezajlásuk után jöhet létre a komplex nyelvi viselkedés valamennyi, sajátosan csak az emberre jellemző részeleme. (1. ábra) * A dolgozat folytatását következő számunkban közöljük. (A szerk.)

Next