Gyógypedagógia, 1977 (22. évfolyam, 1-4. szám)
1977 / 4. szám - KRÓNIKA - László András: 175 éves a siketek oktatása Magyarországon
175 éves a siketek oktatása Magyarországon 1802. augusztus 12-én a „Vátzi Királyi Magyar Siketnéma Intézet” megnyitásával kezdődött intézményes keretek között a siketek — tágabban véve a fogyatékosok — oktatása Magyarországon. A 175. évforduló tehát nemcsak egy intézmény, nem is csupán egy szakterület ünnepe, hanem több ennél, a magyar gyógypedagógia jubileuma is. A megemlékezésre az alkalomhoz méltó ünnepség keretében, közvetlenül ennek a tanévnek megkezdése előtt került sor Vácott, a gyógypedagógiai oktatás alma materében, a mai Siketek Általános Iskolája és Nevelőotthonában. Az évforduló alkalmat adott arra, hogy ünnepi ülésszak keretében visszatekintsünk az intézet múltjára, a siketek iskolai intézményhálózatának kialakulására, annak fejlődésére, hogy méltassuk a múlt eredményeit, haladó hagyományait, és fokozott figyelmet fordítsunk a mára, valamint a jövő feladataira. Az évforduló tiszteletére megjelentetett „Siketek Általános Iskolája, Szakmunkásképző Iskolája és Nevelőotthona 175. Jubileumi Évkönyv”-ének szerzői, továbbá az ülésszak előadói számos, közöttük igen sok, első ízben közölt adaton keresztül mutatták be a 175 év jelentősebb eseményeit, az intézet fejlődését. Ismertették a szakmai munka irányát évtizedekre befolyásoló sorsfordulókat, az oktatás módszereit meghatározó jelentősebb elméleti koncepciókat. A megemlékezések során méltó helyet kapott Cházár András személye, a fogyatékosok ügyének szószólója, tiszteletet kiváltó áldozatos tevékenysége, a magyarországi siketek oktatásának szorgalmazója, az első intézet létesítésének kezdeményezője. Nyomon követhettük azt a sokrétű változást, amelyet a siketek oktatása a kapunyitástól napjainkig, a három tanárral és húsz tanulóval induló iskolától a mai differenciált iskolahálózatig megtett. A magasra tűzött követelményszint miatt már az első időszakban igen jelentős feladat hárult a tanulókra, tanárokra egyaránt. A háromszor két évre tagozódó hatéves képzési idő első szakaszában 1800 szó fogalmi jelét, írását, olvasását, ujj-jelekkel való kifejezését, a szavak globális kiejtését kellett a tanulóknak elsajátítaniuk. Ez mai szemmel is igen soknak tűnik. Az intenzív, a tudatos és tervszerű pedagógiai munkát jelzik már ebben az időszakban elkészült tankönyvek, a pedagógusok munkáját segítő módszertani leírások, az írva olvasás módszerének bevezetése, általában az új pedagógiai eljárások keresése. Az első tanárok még Bécsben tanultak, hamarosan azonban már tőlük lehetett újat tanulni. A külföldiek közül többen éltek is ezzel a lehetőséggel. A mintegy három évtizeden át tartó kezdeti lendületet hosszabb ideig stagnálás, sőt visszaesés követte. Az évszázad utolsó negyedéig ugyanis a siketek oktatásában szinte egyedüli, de mindenképpen uralkodó kommunikációs eszköz a jelbeszéd maradt. Kevés gondot fordítottak a hangbeszéd kialakítására és alkalmazására, a szájról olvasást pedig teljesen mellőzték. Ebből az időszakból mindössze annyi érdemel említést, hogy a század közepére a tanulók száma 60 főre emelkedett, a nyelvoktatás keretéből pedig egyes szaktárgyak kezdtek kiválni. Elsők között a természettan, a természetrajz és a történelem vált önálló tantárgygyá. A siketek oktatásának újabb jelentős szakasza a századforduló éveire tehető. Kialakult az intézményhálózat, egységes tanterv határozta meg az iskolák oktatómunkáját. Borbély Sándor, a tanterv készítője a korábbi tapasztalatok tanulságait hasznosítva, a maga idejében korszerűnek mondható módszeres eljárással segítette és egységesítette az iskolák gyakorlatát. Bár differenciált iskolahálózat kialakulására még hosszabb ideig várni kellett, a kiválogatás, a szelektálás, az újabb intézménytípusok létesítésének gondolata első szaklapunkban, a „Kalauz”-ban már az 1880-as években felvetődött. A differenciálás szempontjai (beszédállapot, hallásképesség, gondolkodásfejlettségi szintje) lényegében ma is helytállóknak mondhatók. A fejlődés újabb állomása az 1920-as években következett be. Bárczi Gusztáv haladó gondolatai, a hallásnevelésre kidolgozott módszere, a nagyothallók iskolájának létesítése, a siketek előkészítő osztályának bevezetése, a képzési idő kilenc évre történő felemelése, az úgynevezett „D” osztályok beindítása jelezték a szakterület munkájának fellendülését. A felszabadulás utáni idők pedagógiai tevékenységének magunk is aktív részesei vagyunk. Talán túl közel is vannak hozzánk ezek az események ahhoz, hogy