Gyógyszerészek Lapja, 1942 (37. évfolyam, 1-24. szám)
1942-01-01 / 1. szám
v-4 Lapja az, amely évtizedek óta mint visszatérő árnyék újra meg újra reásötétedik az alkalmazott gyógyszerészek életére. Semmi sem fáj nekik csak egyedül az, hogy miért kell szociális helyzetüknek gyökeres megváltoztatására olyan sokáig várni. Mindenki azt kérdezi, hogy az a láthatalan kéz, az a láthatalan akarat, miért gyengül el mindég a cselekvés előtt, amikor ez a cselekvés magyar életet jelent, jelenti a megszülető ezer meg ezer új magyar életnek bölcsőjét, jelenti az elmaradt sok jót, ezer örömöt, igazi békét és a kiegyensúlyozott élet igazi boldogító és megerősítő termékenységét. Ebben az esztendőben nem tettünk egy lépést sem a fejlődés útján. Hiába kértünk, hiába hivatkoztunk a mai idők felfokozott felelősségének parancsoló utasításaira, szavunk lepergett a mozdulatlanság páncéltornyáról, pedig milyen sok kéz, milyen sok érző magyar szív várja a testvéri megértés szeretetének igazi karácsonyát. A múlt esztendő fordulóján felsoroltam az elmúlt tíz év kimagasló eseményeit, rövid összes foglalót adtam azokról a fontosabb fordulatokról, amelyek jelzik a magyar gyógyszerészet fejlődésének egyes állomásait. A fejlődés csigalassúsága iramára és következményeire mindenütt szomorúan mutattam rá. Azután felsoroltam célkitűzéseinket és figyelmeztettem pályánk egyre fokozódó elnéptelenedésének várható következményeire. Azóta tudjuk, hogy a pályára lépő ifjúság rövid idő alatt kétszer is döntött, előszöramikor nem jelentkezett kellő számmal a pályára, azután akkor, amikor az egyetemen jelentkezés és néhány heti tanulás után hátat fordított a gyógyszerészi pályának, mert idejében ráeszmélt a várható kilátástalan jövő elviselhetetlenül súlyos keresztjére. Nem tudom, de mindig több és több jelét látom az ifjúság éberségének és felfigyelésének. Amióta a Gyógyszerészek Lapja bekopogtat az egyetelmi ifjúság otthonába is, mintha egy friss eleven erőnek a szelét érezném, amely felénk fordul, velünk tart, és szélesebbre tágítja vitorláinkat, hogy a magyar gyógyszerészet fejlődéséhez, felemelkedéséhez biztosabban vegyük a legjobb, a legegyenesebb irányt. Ezt a tényt észre kell venni, mert komoly, intő, figyelmeztető összefonódása ez annak a két azonos felfogásnak, amely nem a felszínes gyógykezelés formáiról beszél, hanem azt mondja, amit mi mondunk évek óta, hogy a természetes fejlődés kényszere sürgős és gyökeres változást parancsol és elsősorban is új törvényt az elavult 1876: XIV. törvénycikk helyett.. így bontakozik ki egyéni életünk sok ellentmondásának vádoló ítélete, az évenként megújuló küzdelem, a súlyos felelősség és a jövő magyar élet biztosításának hűséges szolgálata, hogy bizonyítsa igaz ügyért folytatott küzdelmünket és felkészüljön azokra a kínos meglepetésekre is, amelyek sohasem tudjuk mikor jelentkeznek, amelyeket a jövő meglepetésszerűen tartogat a számunkra. Mielőtt e tárgyilagos beszámoló után búcsút vennénk az ó-esztendőtől és szembe fordulnánk az érkező újjal, fel kell hívnom a legilletékesebb hely figyelmét arra, hogy mi lesz azzal a kevés családos és gyermekes, de mégis családos és gyermeket nevelő gyógyszerész alkalmazottal, aki a kázpótlékos pénztár híjján nem részesülhet a kormányzat részéről a tisztviselőkkel szemben olyan példátódóan megnyilatkozó családvédelem anyagi előnyeiben ! Mi lesz az alkalmazott gyógyszerészcsaládvédelmével? Mi leszünk talán már csak egyedül, akik elesünk a családi pótléktól, hogy folytassuk a naponként megújuló küzdelmet előbb a törvényért, azután a kenyérért, hogy mi is részesülhessünk a családvédelem szükséges anyagi áldásában és segítségében. A gyógyszerész alkalmazotti sors a családellenes irányzattal most is sűrűn találkozik, fenyegetően sürgős tehát, hogy ez a kérdés is siettesse az új gyógyszerészi törvény értebeléptetését, mert nem lehet, hogy az alkalmazott gyógyszerészi kar ez az egyetemi diplomával rendelkező, fontos közegészségügyi szolgálatot teljesítő társadalmi réteg, családi pótlékban ne részesüljön. És minthogy az a veszély fennáll, hogy családos alkalmazottat nem szívesen alkalmaznak, csak egyetlen mód van az alkalmazott családvédelmébe, a központi korpótlékos pénztár sürgős felállítása, amely az állami tisztviselők megsegítéséhez hasonlóan családi pótlékot és a szolgálati időnek megfelelően emelkedő korpótlékost fizet az alkalmazottaknak, különben hiábavaló minden erőfeszítés, mert ha minden így marad ahogy ma van, akkor a jövő évben még sokkal jobban megérzi minden gyógyszertár a súlyos böjtjét annak a maival homlokegyenest ellentétes rövidlátó régi felfogásnak, amely semmit sem törődött az alkalmazottal, hiszen azt tartotta, az volt az álarc mögötti igazi álláspontja, hogy jól van úgy, ahogy van, mert a segédeskedés is csak „átmenet" és semmi szükség sincs a szociális intézményekre. Ezek a szociális intézmények túl drágák és ami drága az nem sürgős, így beszéltek azelőtt. Meg is van az eredménye. Ennek a felfogásnak érett, de férges és keserű gyümölcseit ma azok élvezik elsősorban — ha ugyan élvezik — akik hangosan, vagy halkan, de annál hatásosabb fegyverekkel harcra keltek azzal az állásponttal, amely több, mint három évtizeden át a szociális gondoskodást jelölte meg az egészséges fejlődés alapvető gondolatának. A szeretet ünnepének felemelő hangulatában írtam ezeket a fájó igazságokat. Tudom, hogy éppen azok nem olvassák el, akiknek tulajdonképpen megírtam. Nem tehetek róla. De egyszer ha akad valaki, aki kutatja majd a magyar gyógyszerészét szociális téren elmaradottságának igazi okait, megérti egyszerre, hogy a „szeretetek”, amelyik parancsolt és uralkodott, az a szeretet nem volt képes megértő szeretetté átváltozni. Ezért nem járt sikerrel az az alkalmazotti törekvés amely évtizedek óta hajszolja a sokak részéről elismert, de mindig elgáncsolt szociális igazságot. Bízva azonban önmagunkban és a tulajdonosi karnak velünk szemben olyan sokszor és az utóbbi időkben szinte állandóan kimutatott együttérzésében és segítő akaratában, megyünk tovább az új esztendőben is az előttünk kigyűlt égi fény után hűségesen, kitartóan, mert ez az irány, ez az út a nehezen, de elérhető örök magyar célok felé vezet. — TAGDÍJÁT EL NE FELEJTSE BEFIZETNI! - - %