Gyógyszerészi Hetilap, 1921 (60. évfolyam, 1/3034-52/3083. szám)

1921-01-16 / 3. (3036.) szám

34 GYÓGYSZER­ÉSZI H­ETI LA­P jétől eltekinthet? Lássuk csak: a ch­inisi­ sul­­furicum beszerzési ára 14009 korona, ezzel szem­ben ,'adnunk kell 1200.') koronáért, a Peru balzsam beszerzési ára 3600 korona, adnunk kell éppen a feléért, 1800 koronáért, a szék- f­avirágot 120 koronáért vesszük, de ehhez még drága csomagolás és portóköltségek jár­nak, eladnunk pedig csak 120 koronáért sza­bad. Az Oleum cadini beszerzési ára 460 ko­rona, eladási ára 58 korona. E hirtelen ki­ragadott példákon miinl egy sereg egyébbel illusztrálhatnám, hogy az anyagok eladása­kor sem járunk jól, vagyis az alacsony mun­kadíjak mellett szenvedett veszteségünk ott nincs bekalkulálva. Tehát hadd álljon itt Müller Vilmos kartársunknak, a Vidéki gyógyszerészek or­szágos szövetsége , alel­nökének a m­unkadíj­­emelés tárgyában a Népjóléti Miniszter úr előtt mondott egész beszéde: «Nagyméltóságú Miniszter I Ti Kegyel­mes Uram! Az osztatlan magyar gyógyszerészi tár­sadalom képviseletében, illetve nevében el­jöttünk Nagyméltóságodhoz,­ hogy te tárjuk nyit­tan és őszintén, hogy a közegészségügy sziklaszilárd alapja és pillére, a gyógysze­részet, nagy válságban szenved. Eljöttünk Nagyméltóságodhoz a közegészségügy leg­főbb őréhez, aki­­ avatott biztos kézzel, a jövőbe előrelátó tekintettel irányítja az or­­­szág közegészségügyét s osztja és adja k­i erre vonatkozó rendelkezéseit és akinek a gyógy­szerészeire vonatkozó rendeleteit a gyógy­szerészek a velük született és beléjük nevelt fegyelmezettséggel hajtották végre a múlt­ban óramű pontosággal, hogy nagy bajok vannak keletkezőben a gyógyszerészet terén. Bizalommal és őszinteséggel tele* jöttünk el Nagyméltóságodhoz, hogy felhívjuk a fi­gyelmét­­erre­­ kérjük legsürgősebb beavat­kozását. Az itt megjelent gyógyszerészi korporá­ciók közül nekem, mint a Vidéki Gyógysze­részek Országos Szövetsége képviselőjének jutott a szerencse, hogy ezen országos jel­legű ügyben szólhassak Nagy mél­tóságodhoz. És ez így van rendjén, mert amikor az ország gyógyszerészetének, illetve gyógyszertárainak válságos, helyzetéről van szó, akkor ez alatt nem első­sorban a budapesti gyógyszertárak válságáról van szó. S nem tartom felesleges­nek itt üregem li­leni Nagym­­éltóságod előtt, hogy nagy hibának tartom azt, hogy a múlt­ban ezen minisztériumban, ha a gyógysze­részi kérdésekben tárgyalások folytak, rend­szerint csak a budapesti gyógyszerészekkel állott szemben a minisztérium, s így orszá­gos jellegű intézkedései s rem­dellítezései nem minden esetben voltak kongruensek a vidéki gyógyszerészek érdekeivel. Szükségesnek tartom ezzel a kis felvilá­gosítással élni az alkalomból, mielőtt az ország gyógyszertárainak válságos helyze­tét feltárom Nagyméltóságod előtt. Tudott dolog Nagyméltóságod előtt, hogy a­­gyógyszeráraknak a minisztérium által az országos közegészségügyi tanács taxa bizott­ságának, gyógyszerkönyvi bizottságnak, majd végül plenáris ülésének és a minisztérium szakosztályának közbenjöttével történt meg­állapítása a tényleges piaci árral nem egyide­jűleg, hanem jóval ezt követőleg történik meg. Békés és normális viszonyok között, amikor az árak eltérése nem volt jelentékeny, és amikor a vénykészítési munkálati díjak bizonyos arányosságban voltak a megélhe­tési viszonyokkal, s a gyógyszertári üzem­költségekkel, ez nem volt jelentősebb dolog. A taxa lassú elkészítése azért sem volt túl ká­ros és sérelmes, mert néha, ahogy az árak fel­­mentek, úgy le is mentek s ez egymást ki­egyenlítette. Tudott dolog viszont az is Nagyméltósá­god előtt, hogy 1914 óta az árak állandóan és szakadatlanul felmentek, s hogy ilyen kö­rülmények között, amikor az acid. acetylo­­sancylicum 6 (koronáról 8­4) koronáig, a mor­­phin 60b koronáról 83.000 koronáig emelke­­dett, milyen válságon mentek keresztül a gyógyszerészek, az elképzelhetetlen ilyen gyógyszerárszabvány készítési technika méh lett. Közben jöttek még a forradalmi idők, a komimus, amely idő alatt s ezt büszkén mondhatjuk el itt Nagyméltóságod előtt, mikor minden összeomlott körülöttünk, mi itt s azok, akiket képviselünk, erőnk és fegyelmezettségünk végső inkig eszítésével iparkodtunk kötelességünknek eleget tenni, de ez aztán csaknem teljesen tönkre tett ben­nünket. A kom­mün után kifosztott s üzemköltsé­gekből eredő a­dóságokkal agyonterhelt gyógytárainkat ismét átvettük, s újra megy-

Next