Gyógyszerészi Hetilap, 1921 (60. évfolyam, 1/3034-52/3083. szám)
1921-01-16 / 3. (3036.) szám
34 GYÓGYSZERÉSZI HETI LAP jétől eltekinthet? Lássuk csak: a chinisi sulfuricum beszerzési ára 14009 korona, ezzel szemben ,'adnunk kell 1200.') koronáért, a Peru balzsam beszerzési ára 3600 korona, adnunk kell éppen a feléért, 1800 koronáért, a szék- favirágot 120 koronáért vesszük, de ehhez még drága csomagolás és portóköltségek járnak, eladnunk pedig csak 120 koronáért szabad. Az Oleum cadini beszerzési ára 460 korona, eladási ára 58 korona. E hirtelen kiragadott példákon miinl egy sereg egyébbel illusztrálhatnám, hogy az anyagok eladásakor sem járunk jól, vagyis az alacsony munkadíjak mellett szenvedett veszteségünk ott nincs bekalkulálva. Tehát hadd álljon itt Müller Vilmos kartársunknak, a Vidéki gyógyszerészek országos szövetsége , alelnökének a munkadíjemelés tárgyában a Népjóléti Miniszter úr előtt mondott egész beszéde: «Nagyméltóságú Miniszter I Ti Kegyelmes Uram! Az osztatlan magyar gyógyszerészi társadalom képviseletében, illetve nevében eljöttünk Nagyméltóságodhoz, hogy te tárjuk nyittan és őszintén, hogy a közegészségügy sziklaszilárd alapja és pillére, a gyógyszerészet, nagy válságban szenved. Eljöttünk Nagyméltóságodhoz a közegészségügy legfőbb őréhez, aki avatott biztos kézzel, a jövőbe előrelátó tekintettel irányítja az ország közegészségügyét s osztja és adja ki erre vonatkozó rendelkezéseit és akinek a gyógyszerészeire vonatkozó rendeleteit a gyógyszerészek a velük született és beléjük nevelt fegyelmezettséggel hajtották végre a múltban óramű pontosággal, hogy nagy bajok vannak keletkezőben a gyógyszerészet terén. Bizalommal és őszinteséggel tele* jöttünk el Nagyméltóságodhoz, hogy felhívjuk a figyelméterre kérjük legsürgősebb beavatkozását. Az itt megjelent gyógyszerészi korporációk közül nekem, mint a Vidéki Gyógyszerészek Országos Szövetsége képviselőjének jutott a szerencse, hogy ezen országos jellegű ügyben szólhassak Nagy méltóságodhoz. És ez így van rendjén, mert amikor az ország gyógyszerészetének, illetve gyógyszertárainak válságos, helyzetéről van szó, akkor ez alatt nem elsősorban a budapesti gyógyszertárak válságáról van szó. S nem tartom feleslegesnek itt üregem lileni Nagyméltóságod előtt, hogy nagy hibának tartom azt, hogy a múltban ezen minisztériumban, ha a gyógyszerészi kérdésekben tárgyalások folytak, rendszerint csak a budapesti gyógyszerészekkel állott szemben a minisztérium, s így országos jellegű intézkedései s remdellítezései nem minden esetben voltak kongruensek a vidéki gyógyszerészek érdekeivel. Szükségesnek tartom ezzel a kis felvilágosítással élni az alkalomból, mielőtt az ország gyógyszertárainak válságos helyzetét feltárom Nagyméltóságod előtt. Tudott dolog Nagyméltóságod előtt, hogy agyógyszeráraknak a minisztérium által az országos közegészségügyi tanács taxa bizottságának, gyógyszerkönyvi bizottságnak, majd végül plenáris ülésének és a minisztérium szakosztályának közbenjöttével történt megállapítása a tényleges piaci árral nem egyidejűleg, hanem jóval ezt követőleg történik meg. Békés és normális viszonyok között, amikor az árak eltérése nem volt jelentékeny, és amikor a vénykészítési munkálati díjak bizonyos arányosságban voltak a megélhetési viszonyokkal, s a gyógyszertári üzemköltségekkel, ez nem volt jelentősebb dolog. A taxa lassú elkészítése azért sem volt túl káros és sérelmes, mert néha, ahogy az árak felmentek, úgy le is mentek s ez egymást kiegyenlítette. Tudott dolog viszont az is Nagyméltóságod előtt, hogy 1914 óta az árak állandóan és szakadatlanul felmentek, s hogy ilyen körülmények között, amikor az acid. acetylosancylicum 6 (koronáról 84) koronáig, a morphin 60b koronáról 83.000 koronáig emelkedett, milyen válságon mentek keresztül a gyógyszerészek, az elképzelhetetlen ilyen gyógyszerárszabvány készítési technika méh lett. Közben jöttek még a forradalmi idők, a komimus, amely idő alatt s ezt büszkén mondhatjuk el itt Nagyméltóságod előtt, mikor minden összeomlott körülöttünk, mi itt s azok, akiket képviselünk, erőnk és fegyelmezettségünk végső inkig eszítésével iparkodtunk kötelességünknek eleget tenni, de ez aztán csaknem teljesen tönkre tett bennünket. A kommün után kifosztott s üzemköltségekből eredő adóságokkal agyonterhelt gyógytárainkat ismét átvettük, s újra megy-