Gyógyszerészi Hetilap, 1927 (67. évfolyam, 1/1-18/52. szám)
1927-01-02 / 1. (egyesített 1.) szám
4 GYÓGYSZERÉSZI HETILAP Memento. — Széljegyzetek a korpótlékos fizetőpénztér tervéhez.*) — Irta: Maurer Armand, budapesti gyógyszerész. Emlékezéssel, jobban mondva emlékeztetéssel kell kezdenem újévi soraimat. A Budapesti Gyógyszerész Testületnek régen esedékes adóslevelét kell felidéznem, amelyet még 1914. év június havában, boldogult emlékű Filó János, a Testület vaskezű, de aranyszívű elnöke, bocsátott ki. Filó Jánost senki sem sorozhatja a kalandorpolitikusok közé; senki sem vádolhatja meg, hogy az ugrásszerű haladásnak lett volna híve. A fővárosi gyógyszertártulajdonosoknak ez az Ízig-vérig konzervatív gondolkozású vezére mégis kimondta a nagy szót, s a Testület egyhangú határozatával kötelezettséget vállalt érte, hogy a székesfővárosban megteremti a kárpótlékos fizetőpénztárt. Tizenkét megpróbáltatásokkal teljes esztendő múlt el azóta anélkül, hogy a Testület ezt a súlyos erkölcsi adósságát, nagynevű elnökének humánus hagyatékát rendezte volna. Igaz, hogy a világháború és a reákövetkező zavaros évek gazdasági bizonytalansága ennek az elsősorban pénzügyi szilárdságot kívánó — reformnak megvalósítására alkalmatlan volt. Való igaz az is, hogy idestova két éve a gyógyszerész-korporációk delegáltjai újból felvették a tárgyalásokat a korpótlékos fizetőpénztárnak mindjárt országos alapon leendő megvalósítására. Ezek a tárgyak) A kárpótlékos fizetőpénztár kérdése érthetően erősen izgatja az alkalmazotti tábor tagjait, akik nem egy esetben — természetesen teljesen alap nélkül — a hanyagság és mulasztás vádjával illetik saját egyesületük vezetőségét. A vezetőség elleni ezen alaptalan vádaskodás okát is abban kell keresnünk, amiről vezető cikkünkben szóltunk. A kázpótlékos fizetőpénztár intézményénél is a „jelszó 1” csilingel a legtöbbnek fülébe anélkül, hogy az intézmény érdemi részével is behatóan foglalkozna a vezetőségen kívül a tagoknak nagy száma. Ezeknek szem előtt tartásával láttuk jónak, ha a honpótlékos fizetőpénztár kérdésében gondolatainak kifejtésére és megjegyzéseinek megtételére felkérjük a jó ügynek szolgálatában az alkalmazotti törekvések régi, lelkes és odaadó bajnokát, e cikknek íróját. A cikk nagyon sok megszívlelni valót tartalmaz és kívánatosnak tartjuk, hogy az abban elmondottakat a kázpótlékos fizetőpénztár miniszterileg jóváhagyott előkészítő bizottsága, is figyelembe vegye. A legnagyobb körültekintéssel és teljes odaadással kell a vezetőség tagjain kívül mindkét tábor tagjainak közreműködni, hogy a fizetések rendezésére szolgáló intézményes biztosítás a gyakorlati életben a szükségnek, a régi ígéretnek és régi reménynek megfelelően közmegelégedésre megvalósuljon. Szerk. HUNGÁRIA KÖTSZERGYÁR BUDAPEST, Vll. KER., ARÉNA ÚT 19. SZÁM Ajánlja dúsan felszerelt raktárát mindenféle kötszerekben a magyar gyógyszerkönyvnek megfelelő csomagolásban, továbbá raktáron tartja az összes betegápolási Telefon cikkeket, gummiárukat és mű-József szereket. Megrendelések a 146—56 beérkezés napján szállíttatha rások mindazoknak mélységes fájdalmára — akik a hosszas vajúdás után kézzelfogható eredményt szeretnének látni —, mintha holtponton zátonyra futottak volna. Lássuk már most, milyen alanyi és tárgyi okok azok, amelyek miatt a korpótlék egy kátyúba szorult szekere mozdulatlanságra van kárhoztatva. Ha ismerjük ez okokat, a visszaeső fizetések meggátlásának lelkes hívei talán meg tudják nyerni az ellenzők, a haborok, a kételkedők ez idő szerint — valljuk meg — tekintélyes számú táborát. A korpótlékos fizetésrendezésnek szubjektív gátlóoka, a birtokon belülieknek az az aggodalma, hogy e reform megvalósulása esetén az alkalmazott gyógyszerészek nem a munkaalkalmat nyújtó gyógyszertárral lesznek függő helyzetben, hanem a rendelkezés, a felügyelet joga átsiklik a fizetőpénztár kezébe. Ezt a már sokakban kijegecesedett véleményt még fokozza az a látszólagos igazságtalanság, hogy az értékesebb és a kevésbé használható munkaerők javadalmazása fokozatokként egyenlő lesz. Ezek a kollégák a fizetéseknek ilyen kategorizálása miatt a szorgalom, az ambíció és az állandóság csökkenésétől tartanak. Nézzünk hát szemébe ennek a rémnek. Mostani állapotaink mellett éppen úgy vannak jobb, értékesebb és megbízhatóbb, amint vannak lelkiismeretlenebb, hanyagabb és egy helyben maradni nem tudó munkatársaink. Ez utóbbiaknak karaktere a kárpótlékos fizetés mellett csak javulhat. A tervezet már eleve kizárja a hat hónapnál rövidebb alkalmazásról szóló bizonyítványoknak, az egyes fokozatok eléréséhez megkívánt szolgálati időbe való beszámítását, ha az egyazon kondícióban eltöltött munkásságot megfelelő és mindkét félre nézve méltányos u. n. működési pótlékkal jutalmazza, ha a pénztár törzskönyve a túlságosan mobil egyéneket nyilvántartja — mint ahogy a dolog természeténél fogva nyilván kell tartania — néhány átmeneti esztendő után a nem kívánatos elemek pályánkról önként fognak távozni, minthogy részükre itt az elhelyezkedés lehetősége kétséges lesz.