Állami gimnázium, Gyöngyös, 1887
A rovarok életmódja és természeti ösztönük. „Dictionnaire de Zoologie“ nyomán. „Níncs oly csekély, oly megvetésre méltó teremtmény, a mely Isten jóságára nem vallana.“ Jézus követése 2. k. 4. f. (Folytatás.) 1 §■ Ha az anyagi világban minden változatokat tüntet fel, nem lehet kétség benne, hogy ez így áll az értelmi világban is, azaz, hogy az értelem változatos mint a szerves test, melyhez kötve van és a mely közreműködik annak illetékes tehetségei fejlesztésére. Vannak állatok, melyek csak tapintásra látszanak képeseknek : a polip csak kinyújtani tudja karjait és összevonni. Mások az ember minden érzékeivel bírnak és mondhatnák, hogy annak értelméig fölemelkednek; de az értelmi tökéletesség megfelel-e mindenkor az állatokban a testi tökéletességnek ? Ha ez úgy van, honnan ered, hogy a nyarga alábbvalónak látszik értelmére nézve, mint a szorgalmas hangya. (Formica lep.) jólehet ez szervezetére fogva amannál alantabbi. Minden fajnál az értelmiség foka kétségkivül azon helynek felel meg, melyet az általános tervben (planum) elfoglal és ezen értelem köre, kell, hogy mindazon esetekre kiterjedjen, melyek természeti uton előjöhetnek az állat életében. Midőn az állatok munkálkodására fordítjuk figyelmünket, egy sincs, mely inkább hatna ránk, mint bizonyos rovaroké. Bámulatunk annál nagyobb, mivel látjuk, hogy testi szervezetük nagyon elütő a mieinkétől és mivel e kis lények munkái bizonyos fogalmak szerint és oly mély kiszámítással hajtatnak végre, a minőkre mi magunk csakis értelmi tehetségeink megfeszítésével vagyunk képesek. Mielőtt tovább haladnánk, határozzuk meg előbb, mit kell érteni e két szó alatt: ösztön, értelem. Csodálatra méltók a rovarok szellemi tulajdonai, ösztönei. —Az egyedüli és a legegyszerűbben kifejtett fogalma az ösztönnek ez : az ösztön vak erő, az állattal született és ellenállatlan hajlam, mely minden tapasztalati módot megelőzve, a szerves lényt bizonyos cselekedetekre hajtja anélkül, hogy tudomása lenne erről, vagy méltányolhatta volna következményeit. Ennek következménye , föltétlen tagadása minden fogalomnak a szabadságról, akaratról és feltalálásról.* * Engedelemmel elő fogunk hozni néhány történelmi adatot az oktalan állatok, azaz, az ember kivételével minden egyéb állatok értelmében eredete és kiterjedéséről tanított véleményeket illetőleg. A lélekvándorlásról szóló tan magában foglalja megengedését azon állításnak, hogy az állatok az emberéhez hasonló lélekkel bírnak, mely vélemény megkínozva ugyan és okoskodással előadva előfordul a platonikus iskola ködös dogmáiban. Epinar, Lucretius bizonysága szerint, az állatoknak valamint az embernek anyagi s halandó ! *