Gyöngyös, 1880 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1880-10-10 / 41. szám
s>fc-IX. Évfolyam. 1880. Előfizetési árak: Egész évre 6 frt. — Fél évre 3 frt. Évnegyedre 1 frt. 50 kr. Egyes számára: 12 kr. Előfizetés, levelezés, úgy minden, a lap szellemi részét illető küldemény, kiadóhivatalunkba utasítandó. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. VEGYES TARTALMÚ TÁRSADALMI, GAZDÁSZATI, SZÉPIRODALMI HETILAP. M i'jíjplpiiik mindé» YftSiU'mtg». 41-ik szám. Gyöngyös, október 10. 9‘ Hirdetési díjak: Minden hasálozott petitsorhely után 6 kr. Közönség köréből vagy Nyílttérien egy petitsorhely ára 20 kr. Kéziratok vissza nem küldetnek. Hivatalos hirdetések egyszeri közléséért 30 petit sorig 1 frt. 50 kr., ezen fölül 2 frt. előre fizetendő. A váltó hamisítók. Megdöbben az ember ama erkölcsi süllyedés fölött, mely külömböző alakban naponként tért foglal. Nagy reklám hirdeti az üzlet nyitását, aranyos betűkkel diszlik a cég; néhány hó alatt az aranyos betűk vakító fénye elhomályosodik s a homály nettével a firma is egy „né“ szócskával bővül; s a vagyon, a portéka felett a törvény hata 1nka ellen, ott őrködik a „né*1 azaz a r/Ő’“ / A hitelezők veszett fejszének nyelét kapják; 25—30 százalék az, mellyel teljes követelésük fejében megelégedni kénytelenek. Nagy hittellel bíró férfi vagyona egy szép reggelen a „nő“ nevére iratik át, s az összes hitelezők üthetik porát jóhiszemben kiadott pénzüknek. Évek múlnak, az idő homályt vett a múltra. Feledékenységbe megy a cég bővülése, a birtok átíratása, s az így megmentett vagyon ura mindinkább gyarapodik: gazdag s ezzel együtt tekintélyes befolyásos ember lesz, ezen „aranybo ijúimádás“ korában. Sokat, végtelen sokat s hosszú novellákat lehetne írni a körmönfont rafinériákról, melyek egész újonnan születnek nyernek életet, melyek azonban mint a meggazdagodásra alkalmas eszközök állandóan fentartatnak s folytattatnak a nélkül, hogy a törvény szigorával avagy társadalmi uton erélyesen bűntettetnének. Amily mértékben tért foglal az erkölcsi sülyedés, oly mértékben száll alá az erkölcsösség tisztelete és pedig azon egyszerű oknál fogva, hogy az emberek felette szeretik társaikat is hasonló téren tüntetni föl, hogy az által saját bűnük minőségét alászállítsák. Az erkölcsi sülyedés romlottságot bukást, megsemmisülést idéz elő. Csak erkölcsös nép biztosíthat egy államnak tartós fennállást s jólétet : mert hol az erkölcs kihalt, ott a nemes s nagy eszmék iránti lelkesülés nem létezik, ennek hiányában pedig az állam egy rozzant épület, mely az első rázkódtatásra porba dűl. Nemcsak az elmondott téren tűnnek föl az erkölcstelenségek, de több helyütt, különösen erősen mutatkozik az a váltóhamisításoknál, s ezek nemcsak az előbbi rafinériák embereinél fordulnak elő, de az alsóbb osztályból is kerülnek egyesek, kik váltóhamisítással foglalkoztak s foglakoznak a nélkül, hogy azok közül csak egy is, törvényes megtorlás alatt állana. Az utóbbi időben mint meglepő s megdöbbentő újságok futották végig a várost, hogy egyes emberek nem egy, de több váltókat hamisítottak, s ezen hamis váltókkal a helybeli pénzintézeteket hosszú időn át jóhiszemben tartották. A hamisítások feltűntek, az illetők beismerték s mindezek után mi történt? A pénzintézetek vezetői rohamos intézkedésekkel iparkodtak képviselt intézetük érdekeit megóvni. Sok esetben sikerült is, s midőn sikerült: az egész dolgot aludni hagyták a helyett, hogy mint pénzintézet bár, de erkölcsi testület, eme erkölcsi sülyedés haladásának megakadályozására : az illetőket a törvény az igazságszolgáltatás kezeibe adták volna. Ezen eljárás a mellett bizonyít, hogy a materialismus fénykorát éljük, mely sem a nemzetre, sem a hazára nem hoz jövőt. A pénz mindig értékes tárgy volt, s az előtt kevés ajtó zárult be, de azok megszerzése mellett nem szabad szem elől tévesztenünk az erények, az erkölcsök megóvását sem, mely kellőképen nem ápolva elfajul, s a személyt és a vagyont is megtámadhatja. Bár a pénzintézetek vezetői nem egyenes közegek arra, hogy a bűnt visszaélést sújtsák ostorozzák, de mint erkölcsi testület élén álló bizalmi férfiaknak, erkölcsi kötelességük a bűnt, az ily váltó hamisítókat külömbség nélkül, a kezei között levő hamis váltóval korpás deliktivel együtt az igazság szolgáltatás kezei közé adni. Ezt követeli a lábrakapott erkölcsi sülyedés megakadályozása, ezt az intézetek biztonsága s a már-már alászálló személyes hitel biztosítása. —n. TÁRCA. Egy halott emléke. . . Álltam sírod népeden partinál, Egykét jó lélek volt csak ott velem ; Láttuk midőn koporsód mélyre szállt S hallók a hangot a hús födélén . . . Te nem hallad e tompa hangzatot, Pedig az a föld részvéthangja volt. . . . Nem szánt meg senki, csak az anyaföld. . . Éltedben is egyedül szeretett: Midőn utadban fáradtság gyötört, Hányszor adott önkeblén fekhelyet; Alig az embersziv s az emberi lak Előtted sokszor zárva voltának................. A szenvedés volt minden birtokod, Bő serpenyővel mérte azt a sors, Hisz annyi kín csak százaknak jutott. . . . Örömiddel maradt csupán adós. . . Bolyongtál ínség s kőszivek között, Mig a tehertől lelked megtörött. . . . A természet volt első mostohád. Mert nyomorékká, vázzá alkotott. Es gúny gyanánt baljával rakta rád. Mit adni másnak jobbjával szokott; S mig ingatag lelket lehelt beléd, Kebledbe hinte minden szenvedélyt.. . . ... A természet volt első mostohád, S sírodnál is könyörtelen maradt . . . Hisz a halom, bár rég borult le rád. Még most sem hoz szelíd virágokat . . Szélingatott kóró, mely rája dúl, Bús életednek bús jelképéül.............. . Csoór Béla. «5 A városi költségvetés. Több éve már annak, hogy a város költségvetési előirányzata a rendes időben nem készült el. Szabályrendeleteink határozottan mondják, hogy a városi költségvetések november hó elején a megyéhez mindig beterjesztendők, hogy így az őszön tartani szokott megyei gyűlésen tárgyaltathassanak. Eddig új szabályrendeletünk nincs, s a még mindig fenálló rendelet előttünk az utasítás , de a rend is úgy hozza magával, hogy a jövő évi költségvetés ez év végén mindig elkészíttessék. Leginkább követeli ezt a pótadó kivethetése, mely városi pénztárunknak tekintélyes jövedelmi forrását képezi. A folyóévben a hosszú huzavona után csak májusban volt költségelőirányzatunk ; ez ideig a pótadót csakis a levegőben tett számítás után szedhették be. Legtöbb esetben pedig a megállapodhatás, azaz a hányad hiányában nem szedhették. Ezen körülmény felette nagy befolyással volt arra, hogy a pótadókból oly roppant összeg van künn behajthatlanul. A költségelőirányzat elkészítése elsősorban a hatósági közegek jogköréhez tartozik, kik azt elkészítve a pénzügyi szakosztálynak szolgáltatják át. A pénzügyi szakosztály tárgyalása után következik a kinyomatás, ezt követi a képviselők közötti kiosztás, s csakis ezen kiosztástól számítandó 14 nap lefolyása után lehet a költségvetést a törvényi szabályrendeleteink alapján tárgyalni. Ha tekintjük azt, hogy már október első felében jól elé haladtunk, ha figyelembe vesszük azon utakat, melyeket a költségelőirányzatnak megfutnia kell: kezdjük jósolni, hogy az 1881 évi költségelőirányzat szokásosan ismét elkésik, s a megyéhez kellő időben fel nem terjesztetik. Ezen körülményt idejekorán figyelmébe ajánljuk a pénzügyi szakosztálynak s különösen annak elnökének, vegye figyelmébe eme fontos körülményt s jogainál fogva hasson oda működjék közre, hogy az 1881. évi költségvetés a kellő időben elkészülve a megyéhez felküldessék. Abonyt. Künn a szőlőben. Kedves olvasóimmal régi jó ismeretségben lévén megengedik nekem azt, hogy őket, dacára hogy a szüretet elvégezték, ismét csak a szőlőbe hívjam ki. Hiszen oly szép oly kellemes az idő, hogy ezen kis sétáért reám aligha neheztelnek. Azután ezen szép őszi napokat fel kell ám a jó szőlősgazdának saját előnyére használni. A múlt évi nagy hidegek a szőlőfájában felette nagy károkat tettek ; a termőrügyeket elfogyasztották ; s így a tavaszkor a metszés idejében azt ajánlónk, hogy akkor metszünk, midőn a szőlő rügye fakadni kezd s oda metszünk, hol a termőrügyek élőknek látszanak. A saári zárda végnapjai. Történeti beszély. V. — S hát tulajdonképen mi vagy te? kérdi a vezér. — Minden és semmi, kinek még hasznát lehet venni. — Különös fickó! mutasd meg a helyiségeket, föld alatt lévő aknákat, netalán létező menekülési utakat, élelem-tárat, hires borallokat, kincseteket . . . — Parancsolj legalázatosb szolgáddal, mondá Eusták és indalának a zárda főtermei felé. Báli leszabott lováról s a gyalogság élére állva, ment elfoglalni a helyiségeket. Az épület kapuja fölött kitűzve lón a fehér zászló, melynek láttára aki beférhetett az ellentáborból mintegy kétezernyi gyalog, bevonult az erődkébe, s mire Báli és kisérete mindent átvizsgálva s őröket hagyva visszatért, már minden legkisebb helyiség elfoglalva volt, s épen az ágyukat vontatták be „a tiz ágyuk mesterének“ felügyelete alatt. A mai Anna-bércen fölállított ágyukat nem lehetett lehozni más módon a szédítő meredeken, mint görgető rudakon, s midőn a falu mélyedéséből kellett kiszállítani azokat, hogy az elfoglalt zárdában elhelyeztessenek, ismét csak emberi erőhöz kellett folyamodni. Az első ágyús szekeret bevonta és húzta vagy husz gyöngyösi polgár. Érkezett a második, harmadik, negyedik ágyús-szekér, több-kevesebb magyar, többnyire korosabb emberek által vontatva, mert a fegyverfoghatókat mindenütt saját vitézei közé osztá be a török katonaság, míg a harctéren nem használható öregek, nők s gyermekeik részint teherhordozásra, részint kézi malmokon való őrlésre alkalmaztattak. Kifacsarodott szívvel nézte a barát a gyászmenetet, melyben most egykori gyermektársát, most társát, majd régi ismerősét, vagy épen atyafiát lehetett fölismernie. Amint az ötödik ágyús szekeret vontatták, Busták szemeiben egyszerre szokatlan fény ragyogott, tagjai remegni kezdenek, keble gyorsabban dobogott s egy végképen kimerült aggastyánra szegzé tekintetét, ki a nagy teller s nagy kor súlya alatt teljesen kimerülve, épen a zárda udvarán csúszott el a nagy sárban, s roskadt össze az ágyú elé fogva. Amint a hófehér fürtű öreg térdeire esett, szemeiből fényes könyek peregtek alá ezüst-szakálán s fájdalmasan nyögve, oly fájdalommal, oly siralmasan tekintett a körülállók felé. Nyil nem repül gyorsabban a kifeszített tegezről, siró madár nem száll sebesebben veszélyeztetett kicsinyeihez, mint repült, mint szállott Éusták a gyöngyösi öreg szíjgyártóhoz, az ágyasszekér előtt összeroskadt szegény jó apjához. A gyámoltalan jó öreg magánkívül volt örömében ,s meglepetésében, midőn fia óriást meghaladó erővel ragadta fel a sárból egész a