Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1953. március (9. évfolyam, 51-76. szám)
1953-03-01 / 51. szám
HARCOS NÉPNEVELŐ A február közepén megtartott ,soproni népneveli tanácskozáson Lukács Lajos, a Sopronkőilmai Szövőgyár népnevelője is részt vett. Lukács elvtárs ezen a tanácskozáson sok mint femről hallott és sokat tanult. Elhatározta, hogy az ellenség minden megnyilvánulása ellen az eddigieknél is sokkal bátrabban fog harcolni. Az elhatározást rövidesen tett követte. A gyáriért nem messze, a 3-as számú postahivatal mellett lévő élelmiszerbolt előtt nők és férfiak csoportosultak. Kenyeret vásároltak. Lukács elvtársnak feltűnt, hogy az egyik asszony, Kis Józsefivé (vasutasnak a felesége), kosarában már három kétikece kenyér volt, mikor a gyárban dolgozó Pálnét is arra kérte, vegyen neki még egy kétkilós kenyere. Lukács elvtárs rögtön felismerte a helyzetet. Tudta, hogy kenyérfelvásárlóval áll szemben. Nem is tétlenkedett. Ott a helyszínen leleplezte a kenyérfelvásárló asszonyt, aki a bánellátás nehézségeit fokozva akart a népi demokráciának ártani. A becsületes munkások, akik elől a reakciósok el akarják vásárolni a kenyeret, nagy felháborodással ítélték el a felhalmozó asszonyt. S mindenki arról beszélt, hogy ilyen harcos emberekre lenne szükség, mint amilyen Lukács elvtárs, úgy egyetlen spekulánsnak sem jutna eszébe, hogy a kenyeret az állatokkal etessék fel. Lukács elvtárs valóban komámonistához méltóan, bátran, öntevékenyen cselekedett. Munkája példaképül kell, hogy szolgáljon az üzemi és falusi agitátorok előtt. Jírt tiusztva kétféle tavasz Felébredt mély leli álmából a határ. Egyik napról a másikra beköszöntött a tavasz. A nap első sugarai kicsalták a tszes tagokat, dolgozó paras lakat a zöldelő határba. Megindult a szántás-vetés mindenütt. Olyan lett az egész határ, mint a megbolygatott méhkas. Megyénk legnyugatibb galutában, — az osztrák határ mattén — Ágfalván is megkezdték a tavaszi munkákat. Felszabadult, boldog, vidám emberek sietnek ki a határba Bár a tavasz hirtelen köszöntött be, mégsem érte semmi meglepetés az ágfalvi Bástya tsz tagjait. Már jóelőre felkészültek a tavaszi munkákra. Saját erejükből beszereztek 12 mázsa tavaszi árpát. A megtisztított vetőmag, a kijavított gépek csak arra vártak, — az emberekkel együtt —, hogy eltűnjön a hó, meg portúlnyúljon a föld és kimehessenek a mezőre hinteni a magot, vagy hogy mélyen hasítsák fel a földeket■ Végre eljött a üdvvel várt idő. Az első meleg napsugár nyomnáit kirujul az első hóvirág, — itt a tavasz. Ilyenkor minden perc drága a földműves embernek, mert aki „korán vet, sokat arat“ — mondja a közmondás és ezt tudják az ágfalvi dolgozók is. Traktorok dübörgésének hangja tölti be az egész határt, szinte elnyomja a dolgozók felszabadult, vidám énekét. Ágfalva termelőszövetkezeti község. — Látod — súgják oda egymásnak az emberek és a dübörgő traktorokra mutatnak. — Jó pár évvel ezelőtt még álmodni sem mertünk erről, hogy traktorral szántunk, vetünk. A hatalmas tábla földön pedig két nagyszerű növénytermelő brigád méri össze erejét. Kovács Csuri és Hende Viktor brigádja. Mindegyik brigád hat-hat vető géppel végzi a vetést Három-három keresztbe, 3—3 pedig hosszába hinti a magot Gyönyörű látvány ennél a 12 gépnek nagyszerű munkája. Szépen sorjában egymás mellett dolgoznak, egyik sem marad el a másiktól ilyen jól megszervezett, szép munkát mér, nem láttak az ágfalu dolgozók. Ezért is állnak meg a föld végénél nagy-nagy büszkeséggel. Szinte szeretnék világgá kiáltani hogy a határon túl,i szomszédos Somfalvi lakói meghallják, milyen ma a magyar dolgozó parasztot élete. De ahogy átnézünk a határon túlra, mintha jeges kéz szorítani meg az ember szivét odaát minden néma, csendes. Mint hogyha gyászolna a kis osztrák falu. Egyetlen lélek sincs kint a falu határában. Nem szántanak, nem is vetnek Úgy gondolná az ember, hogy a két országot, csak az élő sövény választja el. Két ország, két világ. Nálunk boldogok, szabadok az emberek, odaát pedig még mindig a kapitalizmus sötét réme az úr. Mintha a nap is meglátná ezt a különbséget, Agfalva határát fénnyel árasztja el, odaát pedig árnyékba borul Somfaivá lankás halára. Nálunk azt tervezgetik a Bástya tsz dolgozói, hogy hogyan használják fel az agrotechnikai előadásokon hallottakat a gyakorlatban, ahogy Kovács Gyula brigádvezető mondotta: — Rengeteget tanulunk és azt fel is akarjuk használni a munkálatoknál Pár méterrel odább, Somfalván, ijedten bújnak össze és szomorúan gondolnak a jövőre a kis falu lakói. Nincsenek nagyi terveik, csak a mindennapi kenyerüket szeretnék megszerezni. De sokszor az se sikerül. Az ágfalutak még jobban megszorítják a munkát. Tudják, felelősek érte, hogy egyszer kisüssön a nap Sonyalván is. Erről a kétféle tavaszról is beszéljenek a népnevelők . . . inzel faveti! Jugoszláviában jelentősen emelkedni az üzemi balesetek száma. A Tilo-bundának kisebb gondja is nagyobb, mint a munkások egészségvédelmével való törődés. 1952- ben a szlovéniai kőbányákban a munkások 33,7 százaléka szenvedet balesetet. Az amerikai farmokon foglalkoztattt munkások száma olyan mélypontot ért el, amilyenre még sohasem volt példa. A múlt év decemberének utolsó hetében huszonhét Sízétza sokkal kevesebben dolgoztak, a farmokon, mint 1952 ■novemberének utolsó hetében. Az angol családok költségvetései esalkabillan'i kifejezésre juttatják azt az állandóan kísértő problémát, miként tudják ezek a családok fedezni szükségleteiket. A kincstár a nemzeti jövedelem minden egyes fontjából 40 százalékot vesz el adók formájában, ami azt jelenti, hogy a dolgozók keresetük 40 százalékát adóig fizetik. győr-sopronmegiki A hírlap . A vteán&iwoztAS amisíhcU első a politikai oktatás a felvilágosító munka szolgálatában A Wilhelm Pieck Wagon, és Gépgyár daruüzemében egyre nő azoknak az agitátoroknak a száma, akiket mélyen áthat a párt ügye megvalósításának nemes izgalma. Ezek közé tartozik Mayer Sándor, Sitkös Mihály és Mayer Erzsébet. Mindhárman saját tapasztalatukból tudják, hogy a neveléshez okos szóra és példamutató munkára van szükség. A jó nevelőmunka alapja éppen ezért a tanulás. A politikai iskola érveket és módszert ad a felvilágosító munkához, ugyanakkor harcra, példamutatásra is nevel. A csoportos agitáció Mayer Sándor a daruüzem műszaki dolgozója, politikai iskola vezető, nemcsak a szemináriumon végez nevelő munkát,hanem mindenütt hallatja, közvetíti a dolgozókkal a párt szavát. — Jó alkalom c félvilágosító munkához az ebédszünet — mondja Mayer elvtárs. — Ilyenkor a politikai iskola tananyagának egyes fontosabb részét, vagy ú újságcikket ismertetek munkatársaimmal. Ebédszüneti csoportos beszélgetésen vitatták meg a GyőrSoprom Megyei Hírlapfebr. 21-i számában megjelent, a Wilhelm Pieckgyár kártevő jobboldali szociáldemokratáiról szóló cikket is. Mayer elvtárs ez egyéni és csoportos agitációval ad segítséget a szocalizmus építése feladatainak megmutatásában, így történt, hogy Völgyi István, az üzem egyik műszak értelmiségi dolgozója felajánlotta hogy segítséget ad Porubszky Laos sztahanovista esztergályos szakmai tudásának bővítéséhez. Rövidesen szoros elvtársi kapcsolat fejlődött ki a két ember között, a műszaki és fizikai dolgozó között Támogatták egymás munkáját melynek nyomán megszületett az az újítás, amellyel Porubszky Lajos 1000 százaléknál is magasabb eredményt ért el. A vidékről bejáró dolgozók nevelése Hogy a nevelőmunka, a tanulás eredménye a termelésben mutatkozik meg, erről tanúskodik Sükös Mihály alapfokú politikai iskolai hallgató agitációs munkája is. Szűkös elvtárs a gőzdarukkülső burkolatát készítő csoportban dolgozik. A vele együtt dolgozók nagy része a faluról bejáró ifjúmunkás, akiknek a neveléséről egy pillanatra sem szabad megfeledkezni. — Nem is tévesztem szem elől — mondja Sükiös elvtárs — Kőhalmi Nándor, Kecskés László és a többi faluról bejáró dolgozók nevelését. Kihasználok minden lehetőséget. Beszélgetek velük a Szovjetunióban megkezdett kommunizmus építéséről, ahova a mi általunk készített darukat is szállítják, hogy értékes nyersanyagot és szerszámgépet kapjunk helyette. Azok között a vidéki dolgozók között, akiknek neveléséért Sükös elvtárs felelős, több olyan is van akinek a községe állatbetegség miatt le van zárva és ezért most ideiglenesen Győrben kell lakniok. Ez nagymértékben megnövelte Sükös elvtárs felelősségét. — Elhatároztam — mondja Sükös elvtárs —, hogy a munkásszállásokra is ellátogatok, mert úgy gondolom, hogy a népnevelőnek abban is segítenie kell munkatársait, hogy a szabadidejüket hasznos dolgokkal, tanulással, szórakozással töltsék el. , Az ellenség bátor leleplezése Nem messze Sükös elvtárs műhelyétől, a raktárban dolgozik Mayer Erzsébet. — Tudják, elvtársak, még most is elfog a düh és harag,ha arra a két fasiszta gonosztevőre gondolok. Kovács Gézára meg a cimborájára, Bercellházi Imrére — mondja Mayer Erzsébet. — Úgy történt a dolog — folytatja szavait —, hogy egyik reggel Kovács és Bercellházi kész munkadarabokat hoztak a raktárba átvételre. Egyszercsak Bercellházi szóvai ütötték meg a fülemet: — Vegye már át ezeket a vacakokat, mert a szemétbe, vagy az ócskavas közé dobom — mondta. — Ahogy népnevelőhöz illik,beszélgetni kezdtem vele. Igyekeztem a munkadarabok jelentőségéről beszélni. Azt is el akartam mondani, hogy ezekből a megmunkált alkatrészekből a béke legerősebb bástyájának, a kommunizmust építő Szovjetúniónak készülnek a gőzdaruk. Amiért mi cserébe sok mindent kapunk. .. De ekkor Kovács Géza szavamba vágott. „Én bizony inkább a Dunába dobnám — mondotta. Mert ezzel is akadályozhatnám a Szovjetunió erősödését”. — E «savak , hallatára rögtön, éreztem, hogy cselekednem fele. Szándékom valóraváltását csak fokozta az, hogy amikor végignéztem ezt a mindenre elszánt hazaárulótakkor feketére festett csendőrruháit ismertem fel rajta. Rövidesen kiderült, hogy ezen észrevételem ismegfelel a valóságnak, Kovács Géza valóban tábori csendőr szólt. — Legszívesebben én magam! kergettem volna ki az üzemből új két bújtógátót, de úgy gondoltam, mégis csak az ahelyes, ha a dolgozók is megtudják, kik szirakodtak közéjük. Aztán ők döntsenek az ellenség sorsáról. A röpgyűlésen aztán az is kiderült, hogy Kovács, a tábori csendőr tudatosan eltört egy gépet, barátja, Bercellházi perdig szándékosan rontotta el a rá bízott munkadarabokat. A röpgyűlést követő néhány perc után mind-két szabotáló megtudta, merre varó a gyári kijárat. Mayer elvtársnő harcos, bátor fellépéséből nemcsak a daruüzem, de a gyár többi népnevelői is megtanulták, hogyan kell az ellenséggel elbánni. Mayer Sándor vezetésével csoportos újságolvasás « .Wilhelm Pieck-gyár daruüzemében. . . Használjuk fel a sajtót az agitációs munkában Az agitáció feladatait az ojságok és a folyóiratok rendszeres olvasása nélkül nem lehet eredményesen megoldani. A Szabad Népből, a Győr-Sopron Megyei Hírlapból, a központi és a megyei szépnevelőfüzetből ismerhetjük meg ötéves tervünk eredményeit, célkitűzéseit és az építés további feladatait. Az újságokból naponta új és új érveket kapnak a népnevelők az ellenség leleplezéséhez, a munka sikeres elvégzésének telkesítéséhez. Ismerni kell népnevelőinknek a kapitalista országok életéről szóló cikkeket is. A sajtó segítséget ad annak megmutatásához, hogy miért lehet a szocializmusban a boldog életet megalapozni, szemben a kapitalista rendszerrel, ahol a dolgozóknak a nyomor, a munkanélküliség jut osztályrészül. A sajtó segítő, nevelő szerepét felismerve, egyre szélesebb körben használják fel a felvilágosító munkában népnevelőink. A Mosonmagyaróvári Timföldgyárban Izsák László, a javítóműhely párttitkára, elolvasta a Páliépítésben megjelent „A Politikai Bizottság 1952 április 10-i határozatának végrehajtása Győr-Sopron megyében“ című cikket. Izsák elvtársnak nagy segítséget adott e cikk munkája elvégzéséhez, hájutt arra, hogy a cikkben felvetett hiányosságok a párttagok aktivizálása és a kommunista helytállásra való nevelés terén üzentükben is fennállnak. Izsák elvtárs agitációs munkájában felhasználja a Győr-Sopronmegyei Hírlap: Tudjuk-e Ausztriáról című rovatának írásait. Február 7-i számot elolvasva, elmondotta dolgozó társainak, hogy Ausztriában egyre jobban növekszik azoknak a száma, akik a munkanélküliség következtében öngyilkosságot követnek el. Marqueant József népnevelő rendszeresen olvassa a Szabad Népet. Munkatársaival ismertette a Szabad Nép alapján az új kollektív szerződést. A Szabad Nép nyomán ismertette azt is, hogy a Párizsban élő 120.000 algíri munkás közül 40.000 van munka nélkül. A gyarmati dolgozók pincékben és rongyokból összetákolt sátrakban laknak. A gyakorlatban azonban az is megmutatkozik, hogy sok helyen még a pártvezseőség tagjai sem olvasnak rendszeresen újságot. Arra hivatkoznak, hogy sok a munkájuk és nem érnek rá olvasni. Ezek az elvtársak lebecsülik a pártsajtót. A pártsajtó lebecsülő közé tartozik Bábel József, a Timföldgyár javítóműhelyi pártalapszervezetének vezetőségi tagja. Bábel elvtárs ahelyett, hogy a sok munkára hivatkozna, jó lenne, ha megszívlelné azt, hogy a munkát éppen a tanulás és az új olvasás könnyíti meg. Hisz a pártsajtó sok hasznos módszert ad a mindennapi munka eredményes elvégzéséhez. A Mosonmagyaróvári Timföldgyáriján a pártépítési munkában megmutatkozó eredmények és hibák egyaránt a sajtóolvasás fontosságára hívják fel a figyelmet. Népnevelőink olvassák rendszeresen a pártisajtót, mert asajtó ..... az egyetlen eszköz — tanítja Sztálin elvtárs —, melynek lévén a párt mindenüvé, minden órában beszél a munkásosztállyal, a maga nyelvén, a párt számára szükséges nyelven.“