Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1953. október (9. évfolyam, 230-256. szám)

1953-10-01 / 230. szám

Lelkesen jegyzik megyénk üzemeinek dolgozói­­a Negyedik Békekölcsönt Köpgyűlés a Még ragyogtak az élüzemcsillag piros ned­ltényei, amikor reggel jóval 6 óra előtt sűrű áradatban vonultak a dolgozóik a Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyárba. A bejáratnál a fúvószenekar hangjai fogadták őket. A hangszórók a vállalatvezetés, az üzemi pártbi­­zotság és a szaks­zervezeti bizott­ság elismerő, köszönő szavait to­vábbították abból az alkalomból, hogy a dolgozók a III. negyed­­éves tervüket határidő előtt, ked­den délben teljesítették. A daruüzemben befejezéshez kö­zeledett az éjszakai műszak, ami­­kor az egymáshoz kapcsolódó két 30 tonnás futódaru, a terven felül készülő vasúti gőzdaru hatalmas forgórészét emelte az alvázra. Az­tán ott találkoztak a csarnok kö­zepén a befejeződött és a kezdődő műszak dolgozói, hogy a röpgyű­­lésen beszéljék meg a miniszter­tanács felhívását a Negyedik Bé­kek­öl­c­sön - j­egy­zé­sre. Lelkes hangulatban, figyelem­mel hallgatták meg Koch Sándor párttitkárhelyettes beszámolóját arról, hogyan segíti a jól végzett munka, meg a kölcsönjegyzés a kormány Programmjának, az élet­­színvonal emelésének megvalósí­tását. Csupán a Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyárban 70 millió daruüzemben forintot fordítottak ebben az év­ben építkezésekre. Ennek kereté­ben létesült az i­­ daruszerelő­­csarnok is, korszerű öltözővel, mosdóval, étkezőhelyiséggel. A dolgozók részéről Séra Antal ifjúmunkás szerelőlakatos kért szót és örömének adott kifejezést, hogy a békekölcsön-jegyzéssel is segíthetik a­­kormány program­jn­jának megvalósítását. Nincs szük­ségünk arra — mondta —, hogy a nyugati imperialistáktól kér­­jünk kölcsönt és eladjuk függet­lenségünket.­­ A DISz fiatalok nevében megígérte, hogy méltón vessük ki részüket a kölcsönjegy­kééből, egyben pedig a munkaver­­seny fokozásával is megmutatják, hogy a kormány, a párt minden­kor számíthat rájuk. A darugépműhelyben Porubszky Lajos sztahanovista esztergályos tett ígéretet, hogy még jobb mun­kával segítik a műhely dolgozói a­­kormányprogramm megvalósulá­sát és a­ maga részéről felajánlot­ta, hogy az utolsó negyedévi terv teljesítéséhez szükséges munkákat, rabokat november 15-ig elkészíti. Mire felzúgtak a gépek, számos dolgozó már ott szorongatta kezé­ben a kis jegyzési lapot: a haza javára, a maguk hasznára re­­írve ratélk a békekölcsönt, szívesen békekölcsönt, mert most már egészséges, új erőműben dol­gozhat. Az erőmű ebben az évben épült és a szé­lesön jegy­zés­s­e­l is hozzá akar járulni a további be­ruházásokhoz, életszínvonalunk növeléséhez. Cs. Varga József 62 éves dolgo­zó a múltban cselédem­ber volt. Elmondotta, hogy kilenc gyerme­ke van és örömmel jegyez béke­kölcsönt, mert fia sportoló és a békekölcsönből a sportra is jut. Délelőtt 9 órakor az irodákban, a­mi­kor und­ és a vuinádium üzem­ben már valamennyi dolgozó jegy­zett békekölcsönt. Kölcsön jegyzés ■i soproni üzemekben Szerdán reggel a Soproni Pa­mutiparban az üzemi zenekar pattogó indulókkal fogadta a dol­­gozókat. A többi soproni üzemben hangoshíradók, csasztuskabrigádok köszöntötték a dolgozókat. Sopron­­mind a hat textilüzemeiben a dél­előtti műszak megkezdése előtt röpgyűléseket tartottak, amelye­ken ismertették a Magyar Nép­köztársaság Mi­ni­sztertanácsána­k felhívását a Negyedik Békeköl­csön-jegyzésre. A SOTEX-ben ■Vízvári Antal munkamódszerát­­adó az elsők között jegyzett fél­havi keresetének megfelelő össze­get. Kijelentette, hogy gyermekei még jobb jövőjét akarja megala­pozni a békakölcsön-jegyzéssel is. A Soproni Vasöntödében is nagy lelkesedéssel kezdődött meg a békekölcsön-jegyzés. Reggel 7 óráig az üzem valamennyi mű­szaki dolgozója befejezte a jegy­zést­ . A további beruházásokért az életszínvonal növekedéséért jegyeznek a timföldgyári dolgozók A Mosonmagyaróvári Timföld, hát, mert tudják, hogy a jegy­­ek Moscorundgyár dolgozói­ra már tett összeget sokszorosan vissza­­a kora reggeli órákban nagy lel­ kapják az államtól. Rákász Kal­­k­eselléssel jegyezték a békékor­­mán­ vezető gépész elmondotta, csönt. A reggeli nöpgyűléseken a­hogy az árleszállítás következte­­dolgozók felszólaltak és felszólal­ ben­ceila­rja egy év alatt kot­­lásaik arról tanúskodtak, hogy havi fizetésének megfelelő össze­­szívesen adják kölcsön forintjai­­get takarít meg. Azért is jegyez A mezőgazdaság dolgozói is megkezdték a haza javára, a maguk hasznára a Negyedik Békekölcsön jegyzését Népgyűlés a kapuvári gépállomáson Szerdán reggel röpgyű­­lésre jöttek össze a dol­gozók a kapuvári gépál­lomáson. Alig hangzott el a Negyedik Békeköl­csön jegyzéséről szóló fel­hívás, máris megkezdték a traktorosok a jegyzést, hogy azután mielőbb ki­­mehessenek a mezőre folytatni az őszi szántást és vetést. A jegyzésnél a fiatal­­traktorosilányok akartak elsők lenni. Var­ga Gizella, Kovács Mária, Rosta Brigitta, Zsirai Jut­ka is ott tolongtak a tö­megben, nevetve, félre"­tolva az idősebb dolgo­zókat, hogy megelőzzenek mindenkit a békekölcsön­­jegyzésben. Mikor aláír­ták nevüket a jegyzési ívre, meg is mondták: azért jegyeznek szívesen és örömmel békekölcsönt, mert nekik is az ,, állam tette lehetővé, hogy trak­toros lányok legyenek. — Azt akarjuk, hogy minél több traktor szántson, mi­nél több lány üljön az acélparipán, ezért is jegy­ző­nk! Id. Varga József, b­éke­­bizottsági elnök ezalatt a körülsér­ókkal beszélget. — Örömmel jegyzek én is, mert százszorosan ka­punk vissza minden fillért, arait az államnak adunk. A szociális juttatások is többet tesznek ki, mint amit mi adunk. Meg aztán nyerhetek is, hiszen há­nyan nyertek még edd­g is. Van a­ki házat is vett azon a pénzen, de motor­­kerékpárt, bútort sokan. Alig hangzott el a mi­nisztertanács felhívása a Negyedik Békekölcsön jegyzésére, máris megkez­dődött a jegyzés a sop­roni állami gazdaság kü­lönböző üzemegységeiben is. Ambrus János fejőgu­lyás — a sopronpusztai üzemegységben az elsők között írta nevét a jegy­zési ívre. — A filullban hét gyermekkel a legnagyobb nélkülözések között len­­gettem életemet, ma pe­dig családomból négyen dolgozunk az állami gaz­daságban. Keresetünk meghaladja a havi 3000 forintot, amelyből bizto­­sítva van a megélheté­sünk és békés munkánk. Azért segítjük államunkat azzal, hogy békekölcsönt jegyzünk, mert tudjuk, hogy ez az összeg népünk életszínvonalának további emelését segíti, ami a mi családunkra is kihat. Hummel Béla, az álla­mi gazdaság növényter­melési dolgozója 500 fok­tartót jegyzett és azt mondta: — Azért jegyez­tem békekölcsönt, mert tudom, hogy minden fo­rinttal, amit az államnak kölcsön adok, az ötéves terv mielőbbi befejezését én ezált­al családom, ma­gam jövőjét segítem­. Én ammondó vagyok, kérjünk kölcsönt, mint hogy inkább mi adjunk ahogy ezt Olaszországban kölcsön az államnak­ is tették. Ennek bizony mint hogy mi külföldről rossz vége lesz. Örömmel­­jegyeznek a soproni állami gazdaság dolgozói Dolgozók nyilatkozata a Negyedik Békekölcsönről Lajos József középiskolai igazgató Harmadik éve vagyok Sopron egyik legna­gyobb gimnáziumának, a Széchenyi gimnázium­­nai’c igazgatója — mondja Lajos József. — Ilyen minőségben bőségesen volt alkalmam megfigyel­ni népi demokráciánk gazdasági fejlődését. 1916 óta a pedagógusok mind anyagi, mind önműve­­lési szempontból hatalmas utat tettek meg, Na­­gyon sok karton­sam szerzett az elmúlt esztendők­­ben újabb szaktárgyakból oklevelet, vagy maga­sabb képesítést. Ez a körülmény a havi jövedel­met is lényegesen növelte. A soproni iskolák minden esztendőben szebb és jobb berendezéssel fogadták szeptemberben a tanárt és a diákot egyaránt. Eh­hez az állandó és fokozatos fejlő­­déshez járult még hozzá, kormányunk árleszállí­tása. Egész természetes tehát, hogy mi, pedagó­gusok is, a legnagyobb örömmel adjuk forintja­inkat a Negyedik Békekölcsön céljaira. Tudjuk és látjuk, hogy eddigi jegyzéseink is meghozták a maguk gyümölcsét. Közvetlenül, amikor sok pedagógus, köztük magam is, örömmel vettük fel a nyereményt, de közvetve is látjuk, amikor épülő és állandóan szépülő országunkban nyitott szemmel körülnézünk. Szalai József, Járműjavító KTSz elnöke Szövetkezetünk, a Járműjavító és Gazdaság­­felszerelést gyártó KTSz 1952-béli alak­ult is a tag­gal. Ma már 19 tagunk van. Megalakulás után az államtól kölcsönt kaptunk, hogy szép, világos műhelyeket építsünk magunknak. A műhelyek,­ban új gépek könnyítik meg a dolgozóink mun­káját. Kaptunk két­ szalagfűrészt, egy gyalugé­pet és ebben az évben meg három kézi villany­­fúrógépet. Most létesítünk­ mosdót, fürdőt és a vidékről bejáró dolgozók részére éjjeli, szállást, hogy télen a hóvihar és rossz idő következtében ne kelljen hazajárniok, hanem itt biztosíthassunk nekik megfelelő meleg helyiséget. Öltözőt és ebédlőt is fogunk létesíteni még ebben az évben. Szép János kováosmester volt és most kijelenti, hogy a szövetkezetben sokkal jobb megélhetése van, mint mikor egyénileg dolgozott. Itt gépek könnyitik meg az emberek munkáját, ezáltal növekedik a­ termelés és vele­ együtt a kereset és ezen keresztül jz az életszínvonal is. Szövetke­zetünk dolgozói, mindezt látva, örömmel adják forintjaikat a Negyedik Békekölcsönre, amivel még jobban meg akarják alapozni a szövetkezeti gazdálkodás továbbfejlesztését és életszínvonaluk növelését. Üdvözlő táv­lat a Kínai Népköztársaság megalakulásának évfordulója alkalmából Mao Ce Tung Elvtársnak, a Kínai Népköztársaság Központi Népi Kormánya elnökének, Peking. A Kínai Népköztársaság megalakulásának negyedik évforduló­ja alkalmából a Magyar Népköztársaság kormánya és a magyar nép nevében szívből jövő szeren­csekívánataimat fejezem ki. Népünk őszinte örömmel üdvözli azokat a kiemelkedő ered­ményeket, amelyeket a felszabadult kínai nép országának felvi­rágoztatása, jólétének állandó emelése és a háborús gyújtogatók távolkeleti szerveinek meghiúsítása terén elért. További nagy sikereket kívánok a testvéri kínai népnek öt­éves terve megvalósításához és a béke megszilárdítása érdekében kifejtett történelmi jelentőségű munkájához. . NAGY IMRE, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. A párt és a kormány főtanácsa Nagy Imre elvtárs, a miniszter­­tanács elnöke, a bács-kiskun me­­gyei termelőszövetkezetek és gép­állomások dolgozóinak kedden megtartott értekezletén felszólalá­sában ismételten leszögezte a párt és a kormány álláspontját mező­­gazdaságunk helyzetének és külö­nösen a ter­melőszövetke­zetek to­vábbi fejlődésének kérdésében. „A kormány is, a párt is változatla­nul azon a nézeten van — mon­dotta Nagy Im­re elvtárs —, hogy a mezőgazdasági termelés fellen­dítésének és a parasztság felemel­kedésének a szövetkezeti gazdál­kodás, az, egyetlen járható és eredményes útja.“ Éppen ezért, minden, a mezőgazdaságot érintő intézkedés, amely a kormánypro­gramul alapján az elmúlt három hónapban megjelent, külön ren­delkezéseket tartalmaz a termielő­­szövetkezetek javára. Mindezek­nek az intézkedéseknek az a cél­juk, hogy „a termelőszövetkezetek bő termő, jól jövedelmező gazda­ságok, a jólét forrásai legyenek, amelyek boldog és gondtalan éle­tet teremtenek tagjaiknak Érdemes é® szükséges is, hogy újra és újra elmondjuk: mennyi­vel könnyítették meg már eddig is a különböző kormányintézke­­dések termelőszövetkezeti tagja­ink helyzetét. Hogy csak néha­­nyat említsünk: a termelőszövet­kezeteknek nyújtott 10 százalékos beadási kedvezmény megyéinkben kenyér- és takarmánygabonánál 126 vagon 14 métermázsát jelent. Ha ehhez hozzászámítjuk az állat­­os állati torai­ékbe a húsból eredő idei kedvezményt, akkor ez pénzre átszámítva, majdnem 10 millió fo­rinttal növeli megyéink termelő­szövetkezeteinek jövedelmét. De ugyanígy sorolhatnánk a­ többi rendelkezést is, a hitelek jórészé­nek fő ülését , illetve meghosszab­bítását, a gépállomás­ tartozások törlését, stb. Vagy melyik szövet­kezeti tag nem üdvözli örömmel kormányunknak azt a határoza­tát, hogy mától fogva a háztáji gazdaságban lévő tehén után nem kell tejet beszolgáltatnia. Mind­­ezek az intézkedések is azt bizo­nyítják, hogy „a kormány a pro­­gramm minden pontját és célki­tűzését ingadozás nélkül, szívósan és következetesen megvalósítja.“ Mindezek az intézkedések ter­­mészetesem nem jelentik azt, hogy a termelőszövetkezetekben lévő hi­bák és bajok egy csapásra megk­ez­d­n­­­ek. K­orm­á­nyren­d­elet­ek­k­el nem­ lehet megszüntetni azokat a bajokat, amelyek a szövetkezeti demokrácia megsértéséből, a rossz munkaszervezésből, a tagság egy részének fegyelmezetlenségéből és az ebből eredő nem kielégítő osz­talékból származnak. De a párt és a kormány mindezeknek a hi­báknak kijavításához is megad min­den segítséget, mint ahogyan azt a termelőszövetkezetek és gép­állomások élenjáró dolgozóinak országos tanácskozása­ és az ott elfogadott határozatok is bizo­nyítják. Mindez azt igazolja, h­ogy jó úton haladunk, azon a­x úton, amelyen orvosolva az ed­­digi hiányosság­aikat, a termelőszö­vetkezeteket az igazi jólét forrá­saivá fejlesztjük. A számmel látható eredmények ellenére, még mindig akadnak megyénkben is olyan szövetkeze­ti tagok, akik a termelőszövetke­zetből való kilépés gondolatával foglalkoznak, őhozzájuk szólott Nagy Imre elvtárs, amikor felve­­tette a kérdést: „vájjon észszerű-e akkor otthagyni a szövetkezetet, amikor a hibákat és bajokat, ame­lyek az elégedetlenség okai voltak­, a kormány gyökeresen orvosolja Világos szavakkal, félreérthetet­lenül adta meg erre is a választ a minisztertanács elnöke, amikor elmondotta: „Érdemes megfonto­lás tárgyává tenni, hogy minden kilépő az egyéni gazdálkodással magára vállalja az egyéni lét­­küzdelmeit. Számot kell vetni az­­zal is, hogy a kilépéssel megszűn­nek a szövetkezeti tagsággal járó előnyök és kedvezmények, ugyan­akkor terheket kell vállalnia a ráeső rész erejéig, ami feltétlenül jogos és igazságos, egyben terhes is.“­­ Vajjon mi az oka annak, hogy egyes szövetkezeti tagok minden józan ész ellenére, a jó helyett a rosszabbat, a könnyebb út helyett a nehezebbet akarják választani! Egy részük kétségtelenül bele­esett a kulákok és egyéb ellensé­ges elemek hazugságainak háló­jába. Vannak olyan szövetkezeti tagok is, akik még mindig csak a­z elmúlt évek nehézségeit lát­ják, csak visszafelé néznek, csak azt’látjákk, mi volt tegnap, de nem látják meg, hogy mi van már ma is és még kevésbbé akarják meglátni, hogy milyen boldog jö­vő vár rájuk holnap. Vannak vé­gül olyan ingadozó szövetkezeti tagok is, akik szorgalmasan dol­goztak, míg egyénileg gazdálkod­tak, becsülettel megálltak a he­lyüket a termelőszövetkezetben is, de nem helyeslik az eddig meglé­vő tűrhetetlen állapotokat, civa­­kodást fegyelmezetlenséget, rossz gazdálkodást. Mindezeknek iga­zuk van, amikor fellépnek a ter­melőszövetkezetben meglévő hibák ellen. „De nincs igazuk abban, hogy emiatt ki akarnak lépni a szövetkezetből.“ A hibák és bajok orvoslásának nem az a módja, hogy az ilyenek kilépnek a ter­melőszövetkezetből, hanem az, hogy közös összefogással belül te­remtenek rendet. Különösen vo­natkozik ez azokra az ingadozó, jól gazdálkodó volt középparasz­­tokra, akiknek szakismereteit, ed­dig nem igen vették figyelembe és akiknek most nyílik majd iga­zán lehetőségük arra, hogy ne 10 —12 holdakon, hanem száz- é® ezer holdas gazdaságokban fejthes­sék ki képességeiket a maguk és az egész termelőszövetkezet­­javá­­ra é® boldogulására. A minsztertanács elnöke vilá­gosan, érthetően fejezte ki a párt és a kormány jótanácsát és fi­gyelmeztetését a terra­el­őszövet­ke­zetek tagsága felé. Értsen és okul­jon ebből minden termelőszövet­kezeti tag és akik megtorpantak a nehézségek előtt, azok most áll­janak be a sorba és közösen, váll­vetve munkálkodjanak tovább t­ermelő szö­vet­kezetei­nk f­elvi­r­á­­­goztatásáért.

Next