Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1954. január (10. évfolyam, 1-26. szám)
1954-01-01 / 1. szám
A Magyar Dolgozók Párta* Központi Vezetőségének és a Magyar Népköztársaság Miniszteritanácsának határozata a mezőgazdasági termelés felosztásáról új fejezetet jelent mezőgazdaságunk történetében, nagy feladatok elé állítja megyénk egyénileg dolgozó parasztságát, termelőszövetkezeteinket, állami és kísérleti gazdaságainkat egyaránt.Talajaink termékenységének gyorsütemű helyreállítása érdekében ki kell dolgozni a legfontosabb termelési tájak vetésforgó, trágyázási és talajművelési rendszerét, amely száraz években is állandó és bő termést biztosít.. .* (X/4a.) ».. .az eddiginél biztosabb termésű, kiváló minőségű új gabonafajtákat, rövidebb tenyészidejű, bőven termő kukoricafajtákat kell előállítani.“ (X/4a) „.. .ki kell dolgozni a folya-halalos takarmányellátás rendszerét fel a takarmánynövények termelési eljárását“ (X/ 4a.) .Burgonyatermelésünk színvonalának jelentős megjavítása érdekében ki kell dolgozni a termelés komplex termelési eljárását és az egyes burgonyatermelő tálak vetőgumó termelési módszerét...“ (X/4a.) „Meg kell oldani a nemesítés, vetőmagtermesztés, szőlő- és gyümölcstermelés, állattenyésztés és takarmányozás számtalan tudományos kérdését. Ennek a feladatnak megoldása érdekében „a nagyobb termelési tájak kutatási intézményeit__fokozato_san komplex tájintézetekké kell kiépíteni. Feladatukká kell tenni a táj legfontosabb termelési kérdéseinek megoldását.“ (X/4b.) Csupa olyan kérdések, melyek megyénkre is vonatkoznak, mezőgazdasági intézményeinket és kísérleti gazdaságainkat nehéz feladatok elé állítják, így pl. Győr- Sopron megye viszonylatában is rendkívül nagy jelentőségű a talaj termőerejének gyors helyreállítása; nemcsak a Hanság láptalajainak a meliorációjára gondolok — amelyet a határozat külön is említ — hanem egyéb talajaink halasztást nem tűrő javítására. „Rendszeresen meg kell védeni a talaj a víz és szél pusztításától, nagyobb gondot kell fordítani a patakok és vízfolyások szabályozására az árvízkárok megelőzése érdekében... a laza homok- és tőzegtalajokon mielőbb gondoskodni kell mezővédő, erdősávok, facsoportok telepítéséről. ..“ (11/3.) úgy hiszem, felesleges hangoztatnám, hogy mit jelent ez a néhány mondat, hiszen mindnyájan tudjuk, hogy a szél és a víz milyen súlyos károkat okoz évrőlévre megyénk talajaiban. „Az állami gazdaságokban és termelőszövetkezetekben gyorsabban kell rátérni a korszerű, évelő pillangós és fűkeveréket is alkalmazó vetésforgók bevezetésére; a mezőgazdasági tudományos intézeteik és főiskolák dolgozzanak ki saját tájegységeiknek megfelelő vetésforgókat“ (11/5.) Ez a feladat annál is sürgősebb, mert Győr-Sopron megye degradált erőtalajainak rögszerkezete erősen leromlott. .Elsősorban a dunántúli, erősen savanyú talajokat kell megjavítani.“ (II/4a.) ..Az őszi mélyszántást az eddiginélkorábban, lehetőleg szeptemberben és október hónapokban kell elvégezni.“ (11/ Ibj kit kapcsolódik a termőerő fokozásával kapcsolatos feladatokhoz a határozat ötödik fejezete, mely az ipari- és olajosnövények termelésével foglalkozik. Megyénk cukorrépa termelése nagy múltra tekint vissza. 100 évvel ezelőtt innen indult el a magyar cukorrépatermelés, mely nemcsak alapja lett mezőgazdasági nehéziparunknak, a cukorgyártásnak hanem kiindulópontja a belterjes nagyüzemi gazdálkodásnak, a mélypűvelésnek, a műtrágyahasználatnak és a tervszerű növényvédelemnek. A földreform végrehajtása után a cukorrépatermelés nagyobb részt egyéni parasztokra hámít, a terület növekedéséve azonban „a termésátlagok növekedése nem tudott lépést tartani.“ Egyes állami gazdaságok, termelőszövetkezetek és egyénileg gazdálkodó parasztok elértek ugyan kimagasló eredményeket, a megye cukorrépa átlagtermései azonban nem voltak kielégítőek. Ezeknek a gyenge terméseknek oka részben a vetőmagban keresendő; a hazai répamagtermelés elhanyagolása folytán az utolsó években gyakran külföldi vetőmagot kellett importálnunk mely a mi viszonyaink között nem adott mindig kielégítő termést, nem tudott ellenállni a cercospora kártételének. Ezért a határozat kimondja, hogy a jövőben „az ipari növények vetőmagszükségletét elsősorban hazai nemesítésű fajtákból kell biztosítani. Cukorrépából elsősorban a BETA K 91 fajtát kell az ország egész területén termelni.“ (V/4.) Ez az új, Sopronhorpácson előállított hibridfajta az utolsó három évben országos viszonylatban 30 százalékkal múlta felül a régi fajtákat; a sopronhorpácsi kísérleti gazdaságban 2927 mázsa kát, holdankénti rekordtermést adott. A jövő évtől kezdve ebből és hasonló jó fajták vetőmagjából fedezhetjük az ország szükségletét. A jó fajta azonban csak egy tényezője a nagy terméseknek : „.. .termésátlagaink fokozása érdekében a legfontosabb feladat az ipari növények, elsősorban a cukorrépa alá az őszi mélyszántás és trágyázás képése.«"(V/2.) .Az ipari növények alá történő jó minőségű őszi mélyszántás végett 1954. évtől kezdődően a termelőszövetkezetek és egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok számára lehetőleg gépállomások végezzék a mélyszántást.“ (V/2a.) A cukorrépa alá végzett jóminőségű mélyszántás egész mezőgazdaságunk szempontjából nagy jelentőségű. 1. Kb. 20 százalékkal nagyobb cukorrépatermést jelent, különösen száraz években. 2. Fokozza a répa cukortartalmát: 0,3 százalék cukortartalomemelkedést számítva, ez 120 mázsás átlagtermés esetén 30 kg-mal több fehér cukrot jelent holdanként, ami többszörösen fedezi a mélyebb szántás nagyobb költségét. 3. A közvetlen, cukorrépánál elért haszon mellett a talaj termőképességét, rögszerkezetét, víztárolóképességét javítja; ez a hatás különösen a répa után vetett árpánál és lucernánál mutatkozik; a lucerna biztosabban fogamzik, nagyobb termést ad, gyökérzete mélyebben hatol be a talajba, a füvek jobban átszövik a szántott réteget és így a cukorrépa alá végzett mélyszántás és trágyázás az egész vetésforgóra kihat, a talaj termőképességének tartós javulását eredményezi. Ez a hatás természetesem legerőteljesebben rendszeres füves vetésforgó esetén mutatkozik. Emellett azonban a terméseredmények növelése érdekében az ipari növényeknél, mindenek előtt a cukorrépatermelésnél . .tovább kell fokozni a méhtrágya felhasználását te.“ (V/ Hb.) „ Győr-Sopron megye legtöbb répatalaján a foszfor- és nitrogén műtrágyáktól várhatunk eredményt, a savanyú talajokon emellett rendszeres meszezésről kell gondoskodnunk. „Meg kell szüntetul azt a helytelen gyakorlatot, hogy az ipari növényeket a termesztési adottságok figyelmen adin el hagyásával, az egyes növények számára nem megfelelő tájakon és talajokon termeltetik.“ ?VV30 Ezen a téren — különösen a lenterületek kijelölésénél — megyénkben is súlyos hibák történtek. a megfelelő talaj, kedvező elővetemény kiválasztása külön ráfordítás nélkül 50—100 százalékosterméstöbbletet jelenthet. Ugyanakkor a területek okszerű összevonása megkönnyíti a vetés, ápolás, növényvédelem, betakarítás, cséplés, tisztítás, tárolás és szállítás helyes szervezését. Az ipari növények •tervaserfi előhelyen«** a vetésforgóban a nyári istállótrágyázás korai*,' mélyszántás, a növényvédelem és kártevőprognózia elképzelhetetlen, ha j. szerződéskötés nem történik időben. E tekintetben igen nagy jelentőségű a határozat V/3. pontja, mely kimondja, hogy „rá kell térni a hároméves termelési ,szerződéses rendszerre. Itt rá kell mutatnom a vetőmagtermesztés helyes megszendőzésének jelentőségére: hiába állnak rendelkezésre jó, nemesített hazai fajták, ha elszaporításuk nem történik elég gyorsan és szakszerűen. Ezért mondja ki a határozat, hogy a jövőben, „a termeltető vállalatok szervezzék meg a kutatóintézetek és kísérleti gazdaságok cégíségével az ipari növények vetőmagjának előállítását.“ (V74.) Újabb, nagy feladatok várnak ezen a téren la a győr-sopron megyei három mezőgazdasági kutatási gócra, Magyaróvárra, Fertődre és Sopronhorpácsra. „A vetőmagtermelésre a fajtakörzeteken belül a legalkalmasabb területeket kell kiválasztani és ott a legfejlettebb agrotechnikát kell alkalmazni.“ (V/4) „ Megvalósulnak tehát azok a tervek, amelyeket Sopronhorpácson azzal a céllal dolgoztunk ki, hogy a minőségi vetőmag termelés tudományos alapjait lefektessük. A jó vetőmag azonban még nem minden, „a termelőszövetkezetekben, az állami gazdaságokban és egyénileg gazdálkodóknál egyaránt meg kell javítani az ipari növények ápolási munkáit.“ .A cukorrépa termelésénél a korabözi isteállótrágyázás és a géppel végzett őszi mélyszántás mellett a legnagyobb gondot kell fordítani az egyelésnek négyleveles korban történő elvégzésére, úgy, hogy négyzetméterenként egalább 10 növény maradjon.“ (V/5.) ügy már a cukorrépa példája is világosan mutatja az utat, amelyen a többi növényeknél is el kell indulnunk, hogy a lakosság bőséges ellátását kenyérrel, liszttel, hússal, zsírral, cukorral, tejjel, burgonyával, zöldséggel és borral biztosítsuk. Túl messze vezetne, ha e cdik keretében a zöldségtermelés, gyümölcstermelés, állattenyésztés határozataival és ezek megyei vonatkozásaival akarnék foglalkozni. Befejezésül csak arra szeretnék rámutatni, hogy a határozatban lefektetett nagy feladatokat csak akkor tudjuk majd a gyakorlatban megvalósítani, ha megfogadjuk az itt hozott javaslatokat, ha gyáraink jó gépekkel látják el mezőgazdaságunkat, ha mezőgazdasági szakembereink nem ülnek adminisztrációs munkával túlterhelve az irodákban, ha megszűnik a rendkívül káros, gyakori munkahelyváltoztatás, ha érdekeltté tudjuk tenni a mezőgazdasági dolgozókat a nagyobb termésekben, ha megszűnik a mezőgazdaság irányításában a túlzott központosítás, ha egyszóval kiküszöböl jót, mindazokat a tubákat, amilyek eddig mezőgazdaságu út gyors fejlődését akadályozták ki és amelyekre a határozat életesen ráktagít. A mezőgazdasági termelés fejlesztésének megyei vonatkozásai Írta: Sedlmayr Kurt, Kossuth-díjas akadémikus Két évvel ezelőtt, karácsony délutánján félárbócra eresztették a „Lelő" redőnyét. A cukrászda törzsvendégei hikét görnyedve próbáltak bebújni a redőny alatt, de tovább nem jutottak. Tudomásukra hozták, hogy a cukrászdában zártkörű összejövetel van: csak meghívóval lehet belépni a neonfényes terembe. A kíváncsiskodó hajlamúak nem fordultak mindjárt vissza. Egy ideig vállalták a kényelmetlenséget, amely a meggörnyedt testhelyzettel jár, csakhogy szemügyre vehessék a „zártkörű társaságot." Az összetolt, ízlésesen terített asztalok mellett alig huszonöten-harmincan ültek. Voltak közöttük nők, férfiak, fiatalok és idősebbek egyaránt. Ahány arc — annyiféle, ahány ruha — annyi ízlés. Valami azért volt mégis, ami kifejezte ennek a társaságnak összetartozását a megjelentek szoros kapcsolatát: új úton jártak, a munka forradalmasításának az útján. Két évvel ezelőtt a Győri Textil sztahanovistái egymás mellé állva, még elfértek volna akkora területen, mint amekkora egy ping-pongasztal. A vállalat tavaly karácsonykor is vendégül látta a legjobb dolgozókat. Tavaly már nem kellet helyiséget bérelni: az üzem új, gyönyörű kultúrtermében tartották meg a találkozót. A terem egyik felében terítették meg az asztalokat, a másik felét üresen hagyták a táncosok számára. Az imár hagyományossá vált karácsonyi sztahanovista találkozót az idén is megrendezték. Elmentem erre a találkozóra is és amint beléptem a kultúrterembe, akaratlanul is az jutott eszembe, hogy már nagyon sok cikket írtam az irminói hős bányász által kezdeményezett mozgalom fejlődéséről és ezt a fejlődést mindig számokkal fejeztem ki. Most a számok helyett maga a kultúrterem beszélt: a terem egész szélességében asztalok sorakoztak és csak a színpad előtt volt egy tenyérnyi hely a táncosok számára. Körülnéztem, hogy kik ülnek az asztalok mellett. Magasházi József régi ismerősöm. Már az első találkozón összekoccintottuk a poharunkat. Watthali Károlyné nevét is többször jegyeztem már fel a füzetembe egy egy ünnepi versenyszakasz alkalmával. Nagy Mária, Danka Gyuláné... és Schandl Boris! Nincs egy esztendeje sem, hogy ezzel a fiatal lánnyal beszélgettem. Akkortájt történt, hogy több igazolatlan hiányzás miatt pénzbüntetést kapott. Takács György igazgató próbált a lelkére hatni, de úgy látszik, nem sok eredménnyel, mert Boris — a pénzbüntetésre célozva — ezt vágta az igazgató fejéhez: „Költse patikára!" Boris ekkor még többre becsült egy kis mulatóst, mint az éjszakai műszakot. Borist azonban nem engedték elkallódni. Krausz néni, a személyzeti osztály vezetője, aki néhány évvel ezelőtt még maga is a felvetőgép mellett állott, elutazott a lány falujába. Beszélt a szülőkkel. Egyszerű parasztemberek. Az égiek ugyancsak adósai maradtak a családnak az áldással, csak a gyermekáldásban nem volt hiány Schandléknál. A nagyobb gyerekek szerte széledtek, a kisebbek meg otthon pusztítják a kenyeret. Krausz néni beszámolt tapasztalatairól a pártszervezetnek és az igazgatónak. Ettől kezdve Boris felé egyre több segítő kéz nyúlt. És most, karácsonykor már ott ült Schandl Boris is az üzem legjobbjai között. Dús haját simára fésülve hordta, akár, csak egy évvel ezelőtt. Amikor érdeklődtem tőle, hogyan került ide a találkozóra, nagy komolyan, kissé elnyújtva mondta: „Augusztus óta én is sztahanovista vagyok." Kellenek a számok, a statisztikai adatok a Sztahanov mozgalom fejlődésének megmutatásához? Kellenek. Két évvel ezelőtt legfeljebb harmincan ültünk az asztalok körül és most közel kétszázan. De nem ezen van a hangsúly. A számok növekedésének a rejtélyét a kis Schandl Boris esete oldja meg. Erre kellett gondolnom akkor is, amikor Takács György igazgató arról mesélt, hogy valamikor régen szintén volt verseny Párizs Juliskával még ő sem tudott megbirkózni. Egymást váltották a szövőgép mellett és Juliskának mindig több vetése volt, mint neki. Az éhség versenye volt ez, verseny — filléres bérkülönbözetért. Párizs Juliska nem érte meg azt az időt, amikor a verseny több lett egyszerű pénzkérdésnél, több lett a nagyobb falat kenyér verejtékes megszerzésénél: becsület, dicsőség, érdem dolga! Párizs Juliska saját kezével vetett véget életének a tőkés rendszer fojtogató levegőjében. Nincs azért még ma sem hegyen-völgyön lakodalom. Kelemen Magda éppen a találkozón panaszkodott, hogy rozoga lakásuk helyett még mindig nem kapott másikat. „Majd lesz, Magda. Harcolunk érte'' — hangzott az igazgató biztató ígérete. Van gondunk és van örömünk is és azért harcolunk, hogy egyre kevesebb legyen a gond és egyre több az öröm. Ezt az örömöt csilingelték a poharak a találkozón, ezt az örömöt engedte szárnyaira az üzemi zenekar muzsikája, a táncosok vidám dudorászása. És sok igazság lehet abban a jóslatban, amely a találkozón elhangzott: „Esztendő múltán talán szűk lesz a kultúrterem." Vörös Jenő cányiabbak tálik azéja