Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1956. február (12. évfolyam, 27-51. szám)
1956-02-01 / 27. szám
SEGÍTŐTÁRSAINK Az olvasó, amikor kezébe veszi jóbarátját, az újságot, gyakran már mint régi ismerősökét üdvözli azokat, akik a lapot írják. Ha személyesen nem is ismeri őket, névről igen, hiszen ott áll a nevük a cikk alatt, így alakul ki az olvasókban az a nézet, hogy a lapra az újságírók csinálják. Ez így is van, de hogy milyen fontos segítőtársai vannak a lapnak, milyen sokan működnek közre annak megszületésében naprólnapra, arról már kevesebb szó esik. Ezeknek a segítőtársaknak nevét nem jelzi a lap, pedig szorgos kezük, tudásuk, szorgalmuk nélkül nem kerülhetne ez újság az olvasó kezébe. A magyar sajtó napján szóljunk róluk is és amikor kezünkbe vesszük a lapot, gondoljunk munkájukra szeretettel, megbecsüléssel. A NYOMDÁSZ A POSTÁS Igaz, hogy a lapot az újságírók írják, de a lap születése mégsem a szerkesztőségben, hanem a nyomdában történik. A Győr-Sopron megyei Hírlap kéziratai Pósa Sándor, Czvitkovic István, Láas Ödön szedők gépeire kerülnek. Az ő fürge ujjaik öntik ólomba a papírra írt gondolatokat. Nagy figyelmet, tudást igényel a gépszedő munkája. Percre sem lankadhat, pihenésre nincs ideje, hiszen a szerkesztőség ontja a kéziratokat. A kormányrúd lapzárta után már nagyrészt a gépszedők kezében van. Rajtuk az múlik, hogy a fenyegető rémet, az úszást elkerülje az újság, hogy időben érkezzék meg olvasóihoz a lap. De nemcsak a gépszedőnek, hanem a tördelőnek, Őr Lászlónak is nagy szerepe van ebben. Ő formálja az újságot olyanná, amilyen formában az az olvasó elé kerül. Ő alakítja át a gépből kikerült fényes ólomhasábokat cikkekké, ő szedi ki kézzel a címeket. A szeme gyorsan futja át a kéziratokat, s agyában még előbb formálódik készre a cím, mint gyakorlott kezei alatt. Biztosan tudja, melyik szedőszekrényhez lépjen, melyik betűtípusból jön ki pontosan, szépen a cím. Ér László kezemunkája nyomán már olvasható a lap, igaz, hogy egyelőre még csak ólomban. Aki kezébe veszi az újságot, nem veheti észre, hogy ez az egyszerű papírlap milyen finom, hajszálpontos munkát igényel. A csaknem húszkilós ólomoldalon megmutatkozik a tizedmilliméternyi pontatlanság is. A gépterembe kerülő álomújság a gépmester kezei között készül el arra, hogy most már nemsokára papírra kerüljön az ólombetű. Az ólomoldal préselése, esztergálása után a gépmester szereli a gépre a meghajlított oldalt. Elmondani egyszerűbb mindezt, mint megcsinálni, így van ez minden munkával, így a segítőtársak munkájával is. De a lap születésének izgalmas perceiben, amely élmény napról-napra, évrőlévre az újságírónak is, a segítőtársaknak is, szükség van a két gyakorlott munkája mellett az agy munkájára és nem utolsósorban arra, hogy szíves készüljön az újság. Kiküszöbölni a zökkenőket, jól beosztani az időt, éberen vigyázni a sajtóhibák elkerülésére, nemcsak a korrektor, de a lap minden segítőtársának feladata. Amikor a csengetés jelzi, hogy »kimehet« az utolsó oldal is a gépterembe, a nyomdász még akkor sem nyugodt. Várja, míg felhangzik a gépteremben a rotációs gép jól ismert dübörgése, s ontja a gép a frissen született lap ezreit és ezreit. Az első olvasó a lap készítője, a nyomdász. Kezébe veszi azújszülöttet, a szakember szemével nézi át, s ha kell, még javít rajta. Aztán, amikor már az első példányok jóformán útban vannak az olvasóhoz, csak akkor gyújt rá megkönnyebbülten a cigarettára és indul hazafelé télen-nyáron, hóbanfagyban, mindig éjszaka — a lap hűséges segítőtársa, a nyomdász. A lakásokba, az előfizetőkhöz télen-nyáron a postások viszik el a lapot. Milyen könnyű ezt leírni. Milyen könnyű reggel felemelni a lapot a földről, ahová a postás becsúsztatja. Hát van ennél természetesebb? De megpróbált valaki belegondolni Nyáron, hajnalban, amikor a postás 15— 20—25 kilós lapkihordó táskával útra kel, még hideg van, délben meg fülledt forró a levegő, tűz a nap. Vagy télen: most mínusz 15 fokot mutat reggelente a hőmérő. Kerékpáron, vagy gyalog a postás elindul, hogy eljuttassa a lapot az olvasóhoz. A postás házról-házra jár, amíg az utolsó lapot el nem vitte az előfizetőhöz. Mégis , a postások szeretik ezt a munkát. A győri II. számú postahivatalban, amely a városban végzi a lapterjesztést, a legtöbben már a postai hírlapterjesztés bevezetésének első napja óta kézbesítik reggelente az újságokat. Sokan közülük már tizenöt-húsz éves postások. Csontos József pedig 1917-ben (éppen 17 éves volt akkor) került be a szombathelyi postára, aztán 1925-ben Győrbe jött, itt megházasodott, gyökeret vert. F.l sem tudna képzelni más foglalkozást, más várost. A Belvárosba viszi a lapot, a Czuczor Gergely, az Arany János, a Kisfaludy utcába és a Liszt Ferenc utca egy részébe. Százharmincnyolc emeletet mászik meg naponta kétszer. Decemberben huszonegy új előfizetőt szerzett és az ő előfizetői nem szoktaklemorzsolódni.- Hogy miért nem? Azért, mert Csontos bácsi maga is szereti az újságot és meg tudja szerettetni másokkal is. Ő maga estén kint elolvas több újságot is, akkor ugyanis — mint mondja —ráér a lappal foglalkozni. Estig — dolgozik a lappal, íme, hogyan szerezte az új előfizetőket. Az ősz elején 360 újságot vitt ki minden reggel, de ebből csak 85 volt Győr-Sopron megyei Hírlap. Ő meg el akarta érni a százat. Áruspéldányokat vitt ki magával. Nem sokat, csak két-három darabot. Azokat eladta. S amikor látta, hogy valaki rendszeresen vásárol, érdekli a hírlap, hát rábeszélte: rendelje meg, olcsóbb is így, meg kényelmes. Nem kell a városba szaladgálni az újság után. Egyszer meg a párt egyik népnevelője ment vele. Akkor szinte mindenütt, ahová bekopogtattak, sikerült elérni, hogy megrendeljék a hírlapot. így érte el, hogy ősz óta már 120-ra emelkedett nála a Győr- Sopron megyei Hírlap előfizetőinek száma. Már szó volt arról, hogy Csontos bácsinál nemigen morzsolódnak le a megrendelőre Azért is van ez így, mert nagyon pontosan, mindig ott van az újság a helyén. A lakók már tudják mikor jön, sokszor az ajtóban várják, úgy veszik át a lapot. Miért pontos? Mert szereti az olvasókat, körzetének lakóit. Csontos bácsit már sokszor megdicsérték, megjutalmazták. Most, a magyar sajtó napján is jutalmat kap. Megérdemli: sok-sok társával együtt azt segíti elő becsülettel és jól, hogy még nagyobb legyen a pártsajtó népszerűsége, még többet tehessen az újság megyénk dolgozóiért, az új társadalom építéséért. V. Gy. — B. O. A Győri Filharmonikusok jubileumi hangversenye Hétfőn este nyolc órai kezdettel az Országos Filharmónia 1956. évi bérletsorozatának első hangversenye alkalmával kedves ünnepség színhelye volt a győri Kisfaludy Színház. Győr zenei élete kettős ünnepet ült. Ezen a hangversenyen emlékeztek meg Mozart születésének kétszázadik évfordulójáról és ezen a napon ünnepelte a Győri Felamonikus Zenekar tíz éves fennállását. Az ünnepi hangverseny megkezdése előtt Fasang Árpád, a Népművelési Minisztérum zenei főosztályának vezetője köszöntötte a zenekari és meleg szavak kíséretében nyújtotta át Pothof Ferencnek, a zenekar felelősének a minisztérium elismerő kitüntetését, a „Szocialista Kultúráért" jelvényt. Utána Pernesz Gyula, a Győri Városi Tanács népművelési osztályának vezetője köszöntötte a zenekart, majd átadta a Városi Tanács ajándékserlegét. A beszédek elhangzása után Pothof Ferenc megköszönte a kitüntetést és megígérte, hogy a jövőben még jobban elmélyítik baráti kapcsoltukat Győr dolgozóival és tovább öregbítik a zenekar hírnevét. Nagy taps fogadta az emelvényre lépő Somogyi László Kossuthdíjast, a Magyar Népköztársaság kiváló művészét, aki tíz égő gyertyával díszített babérkoszorút ajándékozott a jubiláló zenekarnak. Utána megkezdődött a hangverseny, amelynek első részében Mozart: Kis éji zene és a Symphonie Concertinie hangzott Ezután a zenekar, karmester, a közönség együtt ünnepelte a mű két szólistáját, a művészi átéléssel is nagy technikai tudással játszó két győri művészt: Pallagi Jánost és Metzker Károlyt. Befejező számaként Mozart: G-moll szimfóniája hangzott el, amelynek előadásától a zenekar bebizonyította, hogy valóban megérdemli azt a helyet, amelyet az ország élvonalbeli zenekarai közt betölt. Oktatói ankét a Soproni Egyetemen A műszaki egyetemi karok január 25-i kari ülése után az összes oktatók részvételével oktatói ankétot tartottak a Soproni egyetemen. Dr. Tárczy-Hornách Antal egyetemi tanár, akadémikus, Kossuth-díjas bevezető előadása után számos hozzászólás hangzott el „Az élenjáró tudomány és a professzori magatartás szerepe a nevelésben” kérdésről. . A vitaindító előadás különös gonddal és pontosan tisztázta az élenjáró tudomány fogalmát és szerepét. Különösen nagy érdeklődést keltettek az előadónak a műszaki tudományokra vonatkozó érdekes megállapításai. A több évtizedes egyetemi oktatói működés gazdag eredményeit bemutató vázlat az egyetemi professzor egyéniségéről, magatartásáról vonzó és követendő példát állított a hallgatók elé. Nagyban emelték az értekezlet értékét azok a hozzászólások, amelyek egy-egy oktató egyéni tapasztalatairól szóltak. Nemegyszer őszinte önmrálat , is jellemezte ezeket. Az is az értekezlet sikerét mutatja, hogy a fiatal, kezdő egyetemi oktatók problémáit több oldalról megvilágítva olyan határozatot hoztak, hogy a közeljövőben egy külön ankéton csak a fiatal oktatók nevelői szerepét beszélik meg a soproni egyetemen. Komoly segítség lesz a kezdő egyetemi oktatók részére az a havonként visszatérő alkalom is, amelyen más és más fiatal tanársegéd, adjunktus az oktatók ülése keretében beszámol utolsó félévi, vagy évi munkájáról, tanulmányairól, vagy kutatásairól. Előreláthatólag ezek a rendszeres oktatói értekezhetők nemcsak a nevelés és oktatás ügyében, de általában is jelentős alkalmak lesznek az elvtársi segítségnyújtásra és az egyetemi nevelés közös eredményeinek fokozására. A varsói szerződés célja — a békés együttélés megteremtése A népek létfontosságú problémájának — a nemzetközi béke és biztonság megvédésének két hatalmas jelentőségű eseménye volt az elmúlt napokban. A varsói szerződésben résztvevő államok Politikai Tanácskozó Bizottságának kétnapos prágai ülésen a záróközlemény egyöntetű elfogadásával véget ért. A záróközleménnyel egyidejűleg hozta nyilvánosságra a sajtó N. A. Bulganyinnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének Dwight Eisenhowerhez, az Egyesült Államok elnökéhez intézett üzenetét. A varsói szerződésben résztvevő államok Politikai Tanácskozó Bizottságának ülése önmagában is nagy fontosságú. Annak a szervezetnek politikai tanácskozása volt ez, amely a legfőbb gátat jelenti az imperialista háborús törekvésekkel szemben, amely a legfőbb biztosítéka a szocializmust építő országok és egész Európa békéjének, biztonságának. A tanácskozás eredményei — amelyeket a záróközlemény foglal össze — még világosabbá teszik a Politikai Tanácskozó Bizottság ülésének jelentőségét. Felemelő és impozáns az az egység, amely a résztvevő országok között a nemzetközi helyzet értékelésében és a feladatok meghatározásában kifejezésre jutott. Ebben az érdekek azonosságán alapuló egységben van a szocialista tábor országainak egyik legnagyobb ereje, amely lehetővé teszi az egységes, céltudatos, következetes erőfeszítést a világbéke megőrzésére. Joggal állapíthatta meg a Politikai Tanácskozó Bizottság, hogy a nemzetközi helyzetben bekövetkezett enyhülés e következetes harc eredményeként jött létre. Az egész nemzetközi helyzet alakulásán belül Európa népei — így a mi népünk számára is életbevágó fontosságú az európai biztonság ügye. Ezért foglalkozott a Politikai Tanácskozó Bizottság ezzel a kérdéssel megkülönböztetett figyelemmel. Tanúi vagyunk annak, hogy az agresszív erők, mindent elkövetnek az európai feszültség fenntartására és fokozására. Akadályozzák a biztonságot szolgáló megegyezés létrejöttét, ugyanakkor fokozott ütemben folytatják az Északatlanti Szövetséghez tartozó államok fegyveres erőinek növelését. Nemrégiben határozták el, hogy ellátják európai hadseregeiket atomfegyverekkel és növelik az Európában állomásozó haderőik légierejét. Az európai agresszív tömbbe bevont nyugat-német hadosztályok szervezését, kiképzését, felfegyverzését annál jobban erőltetik, minél inkább növekszik a népek körében az ellenállás a háborús tömbpolitika ellen. A Politikai Tanácskozó Bizottság záróközleménye — miközben rámutat arra, hogy mindezek fokozzák a háborús konfliktus veszélyét Európában — egy sor nagyjelentőségű kezdeményező lépést tesz az európai biztonság elősegítésére. A záróközlemény kifejezi a varsói szerződésben résztvevő államoknak azt a készségét, hogy minden állammal együttműködjenek az új háború elhárítását szolgáló intézkedések megtételében. Az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtése kétségtelenül a legalkalmasabb Európa békéjének biztosítására. A szocialista tábor országai saját népük és minden nép érdekében tovább folytatják erőfeszítéseiket, hogy elhárítsák, az akadályokat a kollektív biztonsági rendszer megteremtésének útjáról. Hajlandók e célokat szolgáló bármely javaslatot az érdekelt országokkal együttesen megvizsgálni. Ilyen például Anglia javaslata arravonatkozóan, hogy létesítsenek egy különleges övezetet Európában, ahol a fegyveres erők létszámát korlátoznák. A záróközlemény szerint ez az övezet magában foglalhatná Németország mindkét részét. E javaslat megvalósítása nagy lépést jelentene előre a fegyverkezés csökkentésének, a feszültség enyhítésének útján Ugyanakkor az általános európai érdekeken belül teljes mértékben megfelelne a német nép legéletbevágóbb érdekeinek is. Ugyanebben a szellemben javasolják a záróközlemény aláírói, hogy addig is, míg nem jön létre megegyezés a tömegpuszító fegyverek eltiltásáról , kössenek az érdekelt országok megállapodást, hogy Németország egyik részének hadseregét sem szerelik fel atomfegyverrel. Az európai biztonság ügyben, előrevitelében nagy szerepe lenne egy olyan átmeneti megoldásnak mely szerint az európai kollektív biztonsági szerződés megkötéséig mind a varsói szerződéshez tartozó államok, mind az Északatlanti Szövetség tagállamai kötelezzék maguket, vitás ügyeiket, nézeteltéréseiket csakis békés eszközökkel oldják meg. Nagyfontosságú kezdeményezés az európai béke szempontjából a záróközlemény megállapítása: *A jó kapcsolatok megteremtése és az egyes országok közöti vitás kérdések rendezése függetlenül attól, hogy ezek az országok jelenleg valamely katonai csoportosuláshoz tartoznak, nagyjelentőségű lenne a béke megszilárdítása szempontjából. Különulsért vonatkozik ez az egymással szomszédos államokra.* Az agresszív erők tevékenysése a szocialista tábor országainak kötelességévé teszi, hogy — e nagyfontosságú javaslatok mellett — népeik és Európa békéje érdekében gondoskodjanak saját biztonságukról, tovább fokozzák együttes erejüket. Kétségtelenül elősegítik e feladat megvalósítását azok a szervezeti intézkedések, amelyekben az egyesített fegyveres erőik tevékenységével kapcsolatban megállapodtak. A szocialista tábor védelmi erejének növelése azzal a jelentőséggel is bír, hogy gondolkodásra készteti az agresszív köröket a háborús kalandok keresése helyett jobb is, az országok közti közeledés útjaijárni. A nemzetközi helyzet alakulását elemezve, a záróközlemény joggá állapította meg, hogy helyesnek bizonyult az a fáradhatatlan kezdeményezés, elsősorban a Szovjetunió részéről , amely az országok belus egymás mellett élésének megvalósítására irányul. Egyre több ország ismeri fel, hogy a háborús tömbös politikája élezi az ellentéteket fokozza azt a veszélyt, hogy idegen imperialista érdekekért elvesztik függetlenségüket, háborúba keverednek. E felismerésben — különösen Ázsiában és Afrikában — nagy szerepe van olyan országok példájának, mint Inda, Burma, Egyiptom. Ezek az országok következetesen és eredményesen harcolnak a háborús tömbök politikái ellen, az imperialista gyarmatosítás minden formája ellen. Ez a harc egybeesik a világbéke megvédéséért folytatott harccal. Éppen ezért, nagy nemzetközi jelentőségű a záróközleménynek az a megállapítása, hogy a varsói szerződésben résztvevő országokkészek elősegíteni a bandungi értekezlet határozatainak megvalósítását, a többi között gazdasági és kulturális együttműködés terén a kölcsönös előnyök alapján, anélkül, hogy bárminő politikai, katonai, vagy egyéb feltételeket kényszerítenének ki.* A varsói szerződésben résztvevő országok Politikai Tanácskozó Bizottságának ülése nagy erővel dokumentálja: ezek az országok medon állammal a békés kapcsolatok kialakítására törekszenek. Érthek, hogy ez a törekvés minden nép egyetértését, támogatását élvezi. Hazánk abban a megtisztelő helyzetben van, hogy a szocialista tábor országaival együtt a nemzetek közti békés együttélésért, a nemzetközi biztonság megteremtéséért folytatott harc élvonalában küzd Mint Hegedűs elvtárs a felszólalásában hangsúlyozta — hazánk mint eddig, a jövőben is minden, el fog követni, hogy erőnkhöz mérten részt vegyünk minden a kezében amely a béke megerősítését szolgálja. Ezt a célt fogjuk szolgálni most már, mint az ENSZ tagállama az Egyesült Nemzetek Szervezetének munkájában való részvétellel is Tízéves a jugoszláv alkotmányremiszer A Tanjug jelenti, hogy ma van a tizedik évfordulója annak, hogy kihirdették az új Jugoszlávia első alkotmányát. Ezzel — mint a Tanjug kiemeli — jogi formai örtőik , a felszabadító háborúban kiharcol nemzeti és társadalmi vívmányok