Gyula és Vidéke, 1921. július-december (1. évfolyam, 74-152. szám)

1921-07-22 / 83. szám

2. Ai okos gyám vagy hogyan kezelték el a Kiska-árvák kétszázezer koronáját. A mai idők fordulatokban gazdag esemény­világa néha bizony rossz vicceket is követ el és számos áldozatot szed. Ha ehhez még hozzájárul az emberi megátalkodottság és szertelen pénzharácsolási vágy, — mint amire az alábbi esetben megtaláljuk a példát, — akkor nincs mit csodálkozni azon, ha néme­lyek keservesen csalódnak és érzékenyen ká­rosodnak. Kiska Lajos a városházán mint számtiszt működött, vagy 2 évvel ezelőtt meghalt a felesége, testvére másutt halt el és nemsokára Kiska feleségül vette öccse özvegyen maradt feleségét. A számtiszt azonban múlt év no­vemberében, alig egy hétre házassága után, meghalt. A szerencsétlen özvegy öt gyerekkel ma­radt hátra és igy a gyerekek gyámja Kiska első feleségének bátyja, Wiszt Mátyás lett. Az uj gyám eladóvá tette a gyerekek házát, persze horribilis áron, 250 ezer koronáért. (Megtudtuk, hogy a kérdéses házat annak­idején 3000 koronáért vették.) Ez év január­jában egy vevő ígért érte 180,000 koronát. A gyám nem adta ennyiért, hanem nyilvános árveréssel próbálkozott, 150,000 korona volt a kikiáltási ár, de nem jelentkezett senki. Közben az idő múlt és a vevő újból ajánla­tot tett 90,000 koronával, nem adták. Az idő múltával a házak ára katasztrofá­lisan zuhant, vevő nem jelentkezett, közben egy nyugalmazott tanító évi 6000 koronáért kibérelte a házat. Végre előcibálták baleknak Orgován Kálmán főpincért, akinek el is adták a házat ötvenezer koronáért. Később a város foglalkozott az esettel, nem nyugodott bele az árvák kétszázezer koronás veszteségébe és a közjegyzőnél már megkö­tött adásvételi szerződést érvénytelenítette, mert a gyámhatóság az eladásba hivatalból nem egyezhetett bele. Orgován erre azzal fe­lelt, hogy a gyámot beperelte, visszaköveteli óvadékát és kijelentette, hogy most már a házért ötvenezer koronát sem ad. Most már az a humoros helyzet állott elő, hogy a Zrinyi­ utca 8 sz. alatti ház bérlője fizetne házbért, de nem tudja kinek, mert a háznak nincs gazdája. A szomorú oldala pe­dig az ügynek az a csekélység, hogy a sze­gény hiska-árvák gyámjuk jóvoltából két­százezer koronát elveszítettek. Utolsó válás« a Kállóné-ü­gyben. A „Gyula"* f. hó 20-án megjelent, a Kállóné­­féle házvételi üggyel foglalkozó „Nem igaz“ című közleményre még egyszer és utoljára csu­pán ennyit: A Kállóné-féle házvétel ügyében kelt adás­vételi szerződést Békés vármegye törvényhatósági bizottsága 388 918 bgy. sz. határozatával hagyta jóvá s ez a határozat a városhoz 1918. szep­tember hó 16-án érkezett. A szerződés értel­mében a megvett ingatlant 1918. évi október hó 1-én kellett volna a városnak birtokba venni. Mivel dr. Lovich Ödön 1918. évi november hó első felében hagyta el a hivatalát és a vá­rost, mindenki megállapíthatja, hogy kinek van igaza, hogy ki követte el a mulasztást. Arra nézve pedig, hogy láncos, vagy nem láncos helyezte-e el a „Gyulá“-ban a kérdéses cikket, reánk közömbös, az azonban tény, hogy akár E............, akár S........ur járt közbe, egyre megy, mert egyik a másikkal igen jó viszonyban van s mindketten — érthető okok­ból — .........urnák benső hívei. NYILATKOZAT. Oroszlány Gábor úr, a „Gyula” felelős szerkesztője jut. 20-iki számában bejelentette, hogy inkriminált cik­kemért elégtételt kér. Ez meg is történt.­­Mivel az ügy nyilvánosságra hozatott, ezúton jelentem ki, hogy cik­kemből egy szót sem vonhatok vissza, hanem a sértett rendelkezésére állok. FARKAS ISTVÁN. Ki lesz az eleki főjegyző ? Harcok két község főjegyzői állása körül. Állásfoglalás Péczely jegyző mellett. A csendes Elek községben elkeseredett küzdelem támadt a megüresedett főjegyzői állás betöltése körül. Arad megye meg nem szállott részének főispánja , ugyanis saját hatáskörében oly főjegyzőt akar az eleki székbe ültetni, akit az elekiek el nem fogadnak. Szatmári volt eleki főjegyző a forradalom első napjaiban otthagyta Eleket. Azóta évek teltek el, a jegyző távolmaradt, nem dolgo­zott, de a fizetését és természetbeni illetmé­nyeit rendületlenül élvezte. A községben csak Péczely Lajos adóügyi jegyző maradt, aki a legnehezebb időben is oly rendületlen odaadással, tudással vezette a község ügyeit, hogy arra három más egyén sem képes és egymaga példás rendben tartotta azt a hiva­talt, mely eddig 2—3 munkaerőt igényelt. Salacz Gyula főispán most elhatározta, hogy rendezi az eleki főjegző ügyét. Érthetetlen körülményekből kifolyóan a főispán mérle­gelésen kívül hagyta a község egyhangú kívánságát és a kérdést úgy vélte megoldani, hogy a medgyesegyházai jegyzőt Elekre he­lyezi főjegyzőnek és Szatmárit Medgyesegy­­házára ülteti be, így Péczely Lajost teljesen mellőzné és azt a rengeteg szolgálatot, amit ez az ember a hazának és a községének tett, személye félreállitásával köszönné meg. Mikor ez a hir nyilvánosságra került, Elek valóságos extázisba jutott. Medgyesegyházán is kitört a palotaforradalom. Elek község apraja-nagyja tiltakozik minden oly akció ellen, mely Péczelyt számításon kívül hagyná. •••••«•••• »•« ONM» •• Elek, julius 21. Mint értesülünk, úgy Elek, mint S Medgyesegy­­háza község népe irtózik Szatmári személyétől, aki nemcsak faképnél hagyta községét, de ingyen­pénzen él és emellett már más hivatalt is vállalt. E hó 14-én nagy nap volt Eleken. Erre a napra tűzte ki ugyanis a főispán az eleki főjegyzői szék elfoglalását. De ekkor váratlan esemény történt, amennyiben az egész köz­ség lakossága összegyűlt a községházán. Rengeteg ember előtt Áment Ferenc nemzet­gyűlési képviselő, Stutzer Wittmann György, Wittmann János volt orszgg. képviselő és Vásárhelyi Dezső nagybirtokos beszéltek és megállapították, hogy más jegye, mint Péczely nem kell. Értesítették a főispánt, hogy más jegyző kinevezése esetén nem állnak jót­a az elkerülhetetlen zavargásokért. A főispán erre — nagyon helyesen — felfüggesztette az ülést és az eljárást hétfőig és ezen a na­pon, 18 án a főispán végre kijelentette, hogy amikor Szatmári elhelyezését foganosította, akkor­­ Péczely kinevezésének semmi akadálya, nincs. Részünkről csak azon csodálkozunk, ho­gyan lehet, hogy Szatmárit még nem füg­gesztették fel állásától, ha hivatalát oly rég­óta egyszerűen elhagyta. Nem tartjuk azon­kívül szerencsés gondolatnak a község egye­temleges akaratával való egyenes szembe­­helyezkedést.. Kérjük a főispánt, hogy a fő­jegyzői ügyet haladéktalanul intézze el, mert hiszen a község szakszerű vezetésére tény­leg égető és sürgős szükség van. A város és a kötőgyár. Annak idején közöltük, hogy a f. évi május 24-én tartott városi közgyűlésen­ Pfaff Ferenc indítványára a város anyagi érdekeinek meg­óvása stb. tárgyában a képviselőtestület egy bizottságot küldött ki a kötőgyár közgyűlésére és dr. Lovich Ödöntől megvonta az igazgató­­sági megbízatást. E határozat ellen dr. Lovich Ödön felebbe­­zést adott be, melyben a határozat megsemmi­sítését kéri többféle okokból. Egyik ok az is, hogy ő a megbízást nem a képviselőtestülettől kapta. Mivel dr. Lovich Ödön nem mindig, volt ezen a véleményen, erre vonatkozólag ide ik­tatjuk az 1908. évi julius 18-án kelt alábbi sajátkezüleg irt beadványát, mely így szól: „Tekintetes képviselőtestület! A nagyméltó­­ságu m. kir. belügyminiszter urnak a városi tisztviselők inkompatibilitása tárgyában 37.323- 908. sz. alatt s illetőleg a megyei alispán ur­nák ........szám alatt kelt rendelete folytán tisz­telettel bejelentem, hogy igazgatói állást 1., a Gyulavidéki Helyiérdekű Vasút Részvénytársa­ságban, 2., a Gyulai Első Kötött és Szövött Iparárugyár részvénytársaságban viselek. Mind a két állást azon a címen, hogy a város mind­két vállalatban magas összeg erejéig van ér­dekelve s ennélfogva a város képviselőtestülete az alapításkor kikötötte magának azt, hogy mindenkori polgármestere tagja legyen a két vállalat igazgatóságának. Tisztelettel dr. Lovich Ödön polgármester.“­ ­Doktor úr! Mikor kifogásolunk, mikor felebbezünk , em­lékezzünk. Nem az alakiság, amely most az ön vesszőparipája, hanem a lényeg a főszempont s ha­bár ideje bőségesen megengedi a felebbe­­zések gyártását, ha testi-lelki jóbarátjaitól min­den jót remélhet is, — ha a tulajdonképeni ér­dekelt fél: a kötőgyár által nem tudja megfe­­lebbeztetni a sérelmes határozatot, mi csak arra kérjük, vigyázzon arra, hogy szánalmas erőlkö­dései közben inkonzekvenciába ne essék. Más­különben mi megértjük az ön bölcs cseleke­deteit s majd ön is meg fog érteni minket, ha az 1920. évi május hó 28-án kelt szerelmetes levelét, melynek alapján kisded játékainak to­vábbi folytathatása céljából egy, a cirkulásait aka­dályozó, köztiszteletben álló egész társaságot internáltatni akart, nyilvánosságra hozzuk. Péntek, 1921. július 22. Utóhang a gyulavárii cséplőgépek történetéhez. Olvastam a „Gyula és Vidéke“ című lap 79-ik számában megjelent „Utazás a gyula­várii cséplőgépek körül" című közleményt. Legyen szabad a 3 géptulajdonos állí­tását a valóságnak megfelelően helyreiga­zítani. Nagyon helyes és okos dolog volt, hogy nemcsak a három géptulajdonos panaszát hallgatta meg, ami­t. Szerkesztő úr igazság­érzésére vall, hanem információt igyekezett arról is szerezni, hogy hogyan is került a rozoga, özönvíz előttinek mondott uradalmi gép a kisgazdaság szolgálatába? Tökéletes igaz, hogy a gróf Almássy-féle uradalom nem erőszakolta rá a gazdaságra a rozoga gépet, hanem egyedül a gazdaság iránti jóindulatból megadta a gazdaság ama kérését, hogy bocsásson egy cséplőgépet a gyulaváriak rendelkezésére, mert a helybeli géptulajdonosok makacsul ragaszkodnak a lakosság kizsákmányolásához; nem is olyan rossz az a „rozoga" cséplőgép, mint ami­lyennek a panaszosok mondták. Hiszen az egyik szakképzett (?) géptulajdonos tavaly az uradalomtól kölcsönzött gépet s talán éppen az általuk most leszólottat. Tavaly jó volt, mi is azon csépeltünk. És most an­­­nyira előzékeny volt az uradalom, hogy még ezt a rozoga gépet is kicserélte, amiért hálás köszönetet, nem pedig gáncsolást érdemel. Nem is szól azért más, csak ők. Ők is csak azért jajveszékelnek, mert most nem 10, hanem 8 százalékért kénytelenek a munkát végezni, nincsen tehát annyi hasznuk, mint amúgy lett volna. De igen helyesen tette a gazdaság, hogy nem engedte magát az uzso­rások kezébe jutatni. Lesz azért nekik a 8 százalék mellett is tisztességes polgári hasznuk és nem fognak sem kiköltözni a faluból, sem éhen halni, mert minden mázsa gabona után 50 fillér kosztpénzt szednek, tüzelőanyagot nem ad­nak, vizet nem hordatnak, m­ig az uradalom 10 százalék mellett semmit sem kér, csak a vízhordást. Ne kifogásoljuk hát, hanem köszönjük meg a gróf A­lmássy-féle uradalom jóindu­latát, mert hiszen mindenki, még a kisgazdák is az uradalomhoz fordulnak, ha valamire szükségük van. Csete György.

Next