Gyula és Vidéke, 1921. július-december (1. évfolyam, 74-152. szám)
1921-08-05 / 89. szám
I. évfolyam, 89. szám Ära 2 K. POLITIKAI LAP Telefonszámok: Szerkesztőség 134 Nyomda ♦ 133. és Megjelenik kedden, pénteken és vasárnap reggel. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Br. Wenckheim Béla utca 9 sz. Előfizetési ár: Negyed évre 50 K. Egyes szám ára vasárnap 2 K., hétköznap 1 K. Hirdetések díjszabás szerint. — Nyílttér soronként 5 K. Nehéz gond szánt sötét barázdát az emberek homlokára: a megélhetés, a mindennapi kenyér mindennél súlyosabb gondja. Hét esztendő óta a reménység tartja bennünk a lelket, hogy majd csak jobbra fordul a sorsunk. E helyett az életteher csak egyre inkább sulyosodik s már-már ott tartunk, hogy leroskadunk a nehéz kereszt alatt. A magyar föld most fizet a szántóvető munkájáért. Elég soványan fizet, de ennél nagyobb baj az, hogy a szörnyű magas búzaárakat a fogyasztók nagy része nem képes megfizetni. Ez érthető zúgolódást okoz s igen sokan a termelőt, a földműveseket okolják a magas árakért. Hát az kétségtelen, hogy nem egészséges állapot, mikor egy métermázsa búzáért 1300—1400 koronát kell fizetni, azonban nincs igazuk azoknak, akik ezért a termelőt, a gazdát hibáztatják. A gazda az ebédjét se tudja nyugodtan elfogyasztani a folyton alkalmatlankodó ügynökök hadától; fényesre fogdossák a kilincset az egymást kergető gabonaügynökök, kik egymásra licitálva verik felfelé a búza árát. Mutassanak egyetlenegy józan embert, aki eladásra szánt portékáját olcsóbban adja oda, mint amit a vevők önként ígérnek érte. Ha a csizmadiának egy pár csizmáért a vevők maguk igérnének 5000 koronát, vajjon nem fogadná-e el a mester ezt az összeget? Nem kell arra rámutatni, hogy a gazdák is nehéz helyzetben vannak, hogy egy pár lovat 400 koronáért patkól meg a kovács, hogy Hegedűs pénzügyminiszter vagyonváltsága senkit sem sújt olyan erősen, mint a gazdákat, teljesen elégséges az előbb mondottakra utalni, vagyis arra, hogy a gabona árát egyáltalán nem a termelők verték fel oly szédítő magasra. Bár mi szívvel-lélekkel a kisgazdák, a földművesek érdekeiért küzdünk, de mert előttünk a legmagasabb, a legparancsolóbb szempont a nemzet egyetemes érdeke s az annyira szükséges társadalmi béke, figyelmeztetjük és óvaintjük a termelő gazdákat, hogy legelsősorban a helybeli ellátatlanok szükségletére legyenek tekintettel. Csak azt adják oda a spekuláló ügynököknek, amire a város fogyasztóinak már nincsen szüksége. A rövidlátás, a kenyérre éhes ellátatlanok elhanyagolása súlyos következményekkel járna, amit úgy egyéni, mint közérdekből el kell kerülni, meg kell előzni. Ne keserítse el, ne tántorítsa meg a termelő kisgazdákat az a sok méltatlan piszkolódás, jogtalan kritika és gáncsoskodó okvetetlenkedés, melyet több oldalról gyakran kell tapasztalnia. Ne tagadja meg a mindennapi kenyeret még attól se, aki legnagyobbat vétett ellene. Ezt parancsolja az igazi keresztyén szellem s a mi hazafias kötelességünk. Baj lesz a kisbérletekkel. Egyes megyei helyeken a termés oly rosszul ütött ki, hogy a kisbérleteket élvező gazdák a magot sem tudják beszerezni. Kétegyházán a bérlők képtelenek a rossz termés miatt a bérösszegeket kifizetni. Péntek, 1921. augusztus 5. Prónay alezredes nem jelenik meg a Házban. Budapest, aug. 4. A mentelmi bizottságnak a Rakovszky—Prónay-ügyben hozott és az illetékes miniszter által foganatosított ama határozatát, hogy Prónay alezredes a nemzetgyűlés színe előtt feleljen leveléért, aligha lehet végrehajtani. Ma délben ugyanis azt az üzenetet hozták, hogy Prónay és társai ilyen elégtételt adni nem hajlandók és semmi közük a mentelmi bizottság határozatához. Az eset ilyenképpen sokkal súlyosabb elbírálás alá esik, aminek országos következményei lehetnek. Felfordul a rend Ausztriában is. Katonák a hadügyminiszter ellen. — A közalkalmazottak általános sztrájkja. Mit ír ezekről a Presse ? Wien, aug. 4. A Neue Freie Presse az osztrák viszonyokról a következőket írja: — Ama érzés, mely szerint az osztrák rendfenntartás felmondja a szolgálatot, nem csalt és többé el nem vethető. A napokban megértük, hogy katonák pfujz kiállásokkal illeték hadügyminiszterünket. Tegnap azt hallottuk, hogy kitörni készül a közalkalmazottak általános sztrájkja. Ma aztán a veszély a maga teljességében áll előttünk. A sztrájk kitört, a kormány a békés megegyezésre nem volt képes. Wien, aug. 4. A közalkalmazottak sztrájkja, mely úgy látszott, hogy elsimítható lesz, újra kitört. A hivatalnokok minden vonalon fizetésemelést követelnek. Szilvát, szilvaceM „A város.“ A „Gyula“ I. évi július hó 30-án kelt számában ily címen jelent meg egy nyakatekert gondolkodásra valló szerencsétlen közlemény, mellyel alig érdemes foglalkozni. Nem érdekel minket, hogy ki írta a cikket, de azt állítjuk, hogy a cikk írója vagy nem ismeri a tényleges helyzetet, vagy ismeri s akkor tudva valótlanságot vetett papirosra. Aki ismeri nem a mi városunknak, hanem az egész csonka, béna Magyarország városainak az anyagi helyzetét és személyes tapasztalatok után indul el, az ilyen valótlan cikket meg nem ír, ilyen csak a rosszakarat diktálhat. Nem állítjuk, hogy nálunk megindult volna a termelő munka, azt sem állítjuk, hogy haladás, fejlődés stb. volna; de hát mondja meg a cikk írója, hogy mely városban tapasztalja ezt? Ennek azonban nem a közöny, nem az ideiglenesség, hanem az anyagi lehetetlenség az oka. Hiszen, ha akármit akarunk megvalósítani százezrekről van szó, nincs pénz, nincs anyag stb. Szeretnénk látni, ha a cikk írója lenne a város vezetője, hogyan tudna e lehetetlenségekkel megküzdeni, honnan tudná a szükséges pénzt előteremteni? Ugye cikkíró úr Ön sem jár minduntalan uj ruhában? Önnek is rongyos vagy foltos a felső és alsóruhája ? s ha van: a háza és mindene? S mi annak az oka, hogy nem úgy van most semmi, mint volt a háború előtt? A lehetetlen, a jelenlegi nyomorult helyzet, melyen — sajnos — változtatni nem lehet. Ezt tudja, belátja mindenki, csupán a „Gyula“ és a cikk írója nem. De a mostani nehéz helyzet dacára is állítminden mennyiségben legmagasabb árban vásárolunk juk, hogy mióta a város az idegenből ideszakadt vezetőktől megszabadult, akiknek talajuk itt sohsem volt, akik a város ügyeit egyoldalúan, megértés nélkül vitték, sok minden történt. Ki ne emlékeznék a színkör elhagyatottságára, ki ne tudná, hogy még a múlt évben esős időben a színkörben ernyőt kellett tartani, ha nem akartuk, hogy az eső a nyakunba hulljon, van-e, aki nem emlékeznék, hogy milyen állapotban volt a népkerti pavilion s ki ne emlékezne, hogy a közönség egyedüli szórakozóhelye a népkert, egy szemétdomb volt már ? S hogy néz ki most ? Vagy menjen el s nézze meg a város bélés külterületén levő városi épületeket s hasonlítsa össze az egy év előtti állapottal és akkor mondjon ítéletet. A Köröspart rendezése folyamatban van, a rozoga híd helyet új híd fog épülni, az összedüléssel fenyegető vásártéri mázsaház újra épült, stb. Nem mondjuk, hogy ez minden, hogy nem volna még száz és ezer teendő, de lekicsinyelni ezeket nem szabad, mert egy év alatt építkezésekre egy milliót jóval meghaladó összeget költött el a város. Azt állítani, hogy a jelenlegi vezetőség a város érdekeit nem viseli a szívén, a rosszakarat és hazugságnál sokkal több. Hát kik viselik a város érdekeit a szívükön, ha nem azok, kiknek bölcsőjük itt ringott, kiket ide köt az élet és a halál, a múlt, a jelen és a jövő ? Kedves „Gyula“ ! Ne okvetetlenkedjék,ne foglalkozzon mással, csak olyan dolgokkal, amihez ért s ha már mindenáron szerepelni, kritizálni akar, legyen legalább annyi figyelemmel, hogy cikkeit ne kontárokkal írassa meg. Olvassa el lapunk vasárnapi számát. Weisz Mór és Társa Központi Szeszfőzdéje Gyulán.