Gyula és Vidéke, 1923. január-június (3. évfolyam, 1-73. szám)
1923-03-23 / 34. szám
III. évfolyam. 34. szám Ára 15 K POLITIKAI LAP Megjelenik szerdán, pénteken és vasárnap reggel. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Br. Wenckheim Béla utca 9 sz. Telefonszámok: Szerkesztőség 134 Nyomda . 133 Péntek, 1923. március 23. Előfizetési ár: Negyed évre 500 K. Egyes szám ára két oldalas 10,négy oldalas 15,hat oldalas 20 K Hirdetések díjszabás szerint. Nyílttér sora 50 K Létesítsünk sporttelepet. A közelmúltban e lap hasábjain szóvá tettem, hogy Gyulán a sporttelepet városrendezési, szépészeti és közegészségügyi szempontból leghelyesebb lenne, a víz lecsapolása után, a Bika meder területén létesíteni. Mikor ezt szóvá tettem, még nem ösmertem a legilletékesebb szakértő véleményét erről a területről. Sajnos, a kérdéses területen a sporttelepet egyrészt azért nem lehet létesíteni, mert a víz lecsapolása után is állandóan süppedékes lenne a talaj, másrészt azért, mert ott a feltöltéshez nincs elegendő föld, a földet pedig máshonnan oda fuvaroztatni, oly kiszámíthatatlan összegbe kerülne, amit a mai nyomorúságos helyzetben előteremteni egyszerűen lehetetlenségnek mondható. Az illetékes tényezőknek tehát más megoldási módozatról kellett gondoskodni, melyet szerintem meg is találtak. A Gyulai Atlétikai Club vezetősége azzal a kérelemmel fordult a város képviselőtestületéhez, hogy a szerszám vásárteret a közlekedéshez szükséges megfelelő szélességű utca kihagyásával engedje át a Gyulán létesült és ezután létesülő testneveléssel foglalkozó egyesületek céljára, hogy azon a sport minden ágára szükséges telepet létesíthessen. Ez a terület dróthálózattal be lenne kerítve, parkíroztatnék és fásiztatnék. Ez a terület elég nagy ahhoz, hogy azon a szükséges gyakorlótér és különböző játékterület felállítható legyen, mire egy modern sporttelepnek feltétlenül szüksége van. Ha közérdek szempontjából vizsgájuk a kérelmet, annak teljesítése különösebb nehézségekbe nem ütközik, mert a szerszámvásártér minden hátrány nélkül áthelyezhető a régi lóvásártérre, legfeljebb arról kell gondoskodni, hogy a lóvásártéren összegyűlendő csapadékvíznek a Bikába leendő bevezetésére a megyei út alatt egy átvezető csatorna építtessék, ami régebben is meg volt s ami lényegtelen költségbe kerülne, sőt valószínű, hogy a város kérelmére a vármegye saját költségén — tekintve, hogy a műut a vármegye tulajdona — létesítené. De feltétlenül még erre sincs szükség, mert a gyulai vásárok oly időkben tartatnak, mikor ezen a területen csapadékvíz alig szokott állani. A múlt alkalommal nagy körvonalakban jeleztem, hogy a sporttelep mielőbbi létesítésére miért van szükség. Ismétlésekbe bocsátkozni nem akarok, mégis annyit ezúttal is megemlítek, hogy mióta Trianonban megásták a mi szegény balsorsba jutott hazánk sírját, nekünk mindent el kell követnünk, hogy a megásott sírba ne minket, hanem a sírásókat mi tehessük bele. Mi élni akarunk és fogunk, mert nekünk az élethez van annyi, sőt több jogunk, mint Európa legrégibb nemzeteinek. Élni, feltámadni azonban csak úgy tudunk, ha az ifjúságot testben erősítjük, lelkét nemesítjük. Ezt pedig csak a test és lélekneveléssel érhetjük el. A léleknevelést az iskolának kell főképen elvégezni, a testnevelés a testnevelő egyesületek feladata. Ne feledje senki, hogy Magyarországnak csak 35000 katonát szabad tartani, az ország többi ifjúságával mi lesz, ha az tanyán felnő? Európa kultúrnemzetei, dacára, hogy tetszésük szerinti számban tarthatnak katonaságot, mégis a sportfejlesztésre nagy gondot fordítanak s mi e téren talán sohsem érjük őket utól, mennyivel fontosabb érdek a sportfejlesztés nálunk ? A sportszeretetre kell nevelni a magyar ifjúságot, de elsősorban lehetőséget kell nyújtani arra, hogy ezt megtehessék azok, kik erre hivatottak. Én a sportfejlesztést fontosabbnak tartom mindennél s hiszem, hogy Gyula város közönsége is minden lehető áldozatot meg fog hozni, hogy a kitűzött hazafias cél mielőbb megvalósulhasson. Heringer Károly. A NEMZETGYŰLÉSBŐL. Interpellációk a diáktüntetések ügyében. A Ház keddi ülésén a napirenden levő törvényjavaslatokat harmadszori olvasásban is elfogadták, majd a gazdasági munkáslakások építéséről és állami támogatásáról szóló javaslat Marschall, Szeder és Kiss Menyhért képviselők felszólalása után hasonló sorsra jutott. Ezután Kállay Tamás beterjeszti az 1922. évi XVII. t.-c.-ben megállapított 10 milliós állami építkezési költség felhasználásáról, az országos pénzügyi tanács 1922. évi működéséről, a háború előtti adósságokkal összefüggő egyes kérdések rendezéséről szóló jelentését. Az elnök napirendi javaslatot tesz, majd áttérnek az interpellációkra. Csillér András sürgősen szükségesnek látja, hogy foglalkozzék azzal a dologgal, mely március idusán történt a rendőrség és az ifjúság között. A nyomorúsággal küzdő diákság a gyűjtések alkalmával még nem gondolt arra, hogy vére hullásával fog a gyűjtéshez járulni. Az ifjúságot nagy lelkesedés töltötte el, mikor a magyarok nagyasszonya, Horthy Miklósné megjelent adományával. (Szűnni nem akaró taps a jobboldalon.) Az ifjúság a nemzet eszménye és nem méltó arra, hogy ilyen sérelmek érjék. Bámulatos, hogy a rendőrkardok akkor röppentek ki éppen, amikor a hazafias ifjúság nemzeti felbuzdulásában tüntetett. Csak egyféle jogrend lehet Magyarországon: a magyar nemzeti jogrend. Ezután a két tüntetés történetét ismerteti, majd beszédét a következőképen folytatja: Itt talán nem is a rendőrség a hibás, hanem a rendszer, amely a rendőrséget és az ifjúságot szembe akarja állítani egymással. Elismeri, hogy a rendőrség is nehéz helyzetben van. Tudja, hogy vannak egyesek köztük, akik anyagi okok miatt nem tudnak elég szilárd erkölcsi alapon állni. Követeli, hogy azt a sajtót, amelyik még most is nemzetellenes s amely a múltban is az volt, szüntessék be, vagy legalább is tiltsák ki ennek a sajtónak közegeit a rendőrségtől. Benedek János kifogásolja, hogy mikor a szociáldemokraták felvonulását betiltották s mikor az ifjúságot sem engedélyezték, az egyetemi hallgatók mégis tüntető felvonulást tartottak. Petőfi és március idusának egyenlőség kimondásának napján anakronizmus az Erger Berger éneklése! Elvárja a belügyminisztertől, hogy érvényt szerez a törvény uralmának. Hacovszky belügyminiszter: Két kérdést akar tisztázni. A rendőrségnek nem kellett külön rendelet ahoz, hogy a tüntetőket szétoszlassa. A rendőrségnek ez az utasítása minden meg nem engedett csoportosulásra. Az is tény viszont, hogy a menetben nem fordult elő rendzavarás és tombolás. Azt az animazitást is el kell hogy ítélje, amivel egyesek az ifjúság lelkesülését, illetve jelen tüntetését kísérik. A rendőrség kötelességszerűen megtette az intézkedéseket és kirendelte a karhatalmat. A készültség azért foglalt állást az „Az Est“ szerkesztősége előtt, hogy minden rombolást megakadályozzon. A rendőri jelentések azt mondják, hogy azért volt szükség a rendőrség fegyverének alkalmazására mindkét esetben, mert a rendőrséget bántalmazták mielőtt fegyveréhez nyúlt volna. Ezt a jelentést esküt tett tisztviselők küldték a minisztériumba, felelősségük teljes tudatában. Arra a követelésre nézve, hogy egyes rendőrtisztviselőket bocsássák el, csak azt válaszolhatom, hogy ezek a tisztviselők állami tisztviselők, akik kinevezésükkel megszerezték a tisztviselői jogokat és őket minden további nélkül egyszerűen elbocsátani nem lehet. A szerdai ülés már sokkal csendesebb volt. A kereskedelmi miniszter a statisztikai hivatal munkatervéről, az árvizsgáló bizottság szabályozásáról és több statisztikáról szóló jelentését terjesztette be. Szabó Sándor a földmivelés, munka, közigazgatási és pénzügyi bizottságok jelentését terjesztette be, majd áttértek a munkásviszonyokban felmerülő ügyeknek a közigazgatási hatóságok hatáskörébe tartozó eljárását szabályozó javaslat tárgyalására, melyhez Temesváry Imre, Csik József, Perlaki György, Drózdy, Csontos és Szakács Andor szólalnak hozzá. Szünet után a bejegyzett 17 interpelláció került sorra. Kétszáz építőmunkás vándorol ki Gyuláról. Nagyrészben Romániába mentek. Szerencsétlen hazánk szomorú gazdasági helyzetét mi sem világítja meg jobban, mint az a tény, hogy ipari munkásságunk a megélhetési gondok folytonos súlyosbodása és a munkaalkalmak csökkenése miatt kivándorol, mert itthon munkát nem kaphat és így családját fentartani képtelen. Szomorú, szivet elszorító tények ezek. Városunkból a legutóbbi hat hét alatt csaknem 200 épitőmunkás vándorolt ki Romániába, ahol részben Bukarestben az ott megindult magán, részben pedig a braillai állami építkezéseknél kíván elhelyezkedni. Romániában, a kimenni szándékozók állítása szerint 20-22 lej órabért adnak, ami jelenleg 3000—3400 koronás napszámnak felel meg. Gyulán körülbelül 380—400 építőmunkás van és ezek közül csak 30-40 helyezkedett el itt. A rendőrségen eddig 190 munkásnak adtak ki útlevelet.. A kivándorló munkások teljesen bizonytalanra mennek, egyikük sem tudja, hogy kapnak-e ott munkát. Ezeken az állapotokon a kormánynak kellene segíteni és azt hisszük, hogy akar is a helyzeten javítani. Zürichben a magyar koronát zárlatkor 10 centimessel jegyezték. Emiatt a fővárosban óriási hausse fejlődött ki. A kosztpénz 10 —12 °/°-ról 16 százalékra ugrott. A búza ára meghaladta a 20 ezer koronát. (Lásd a tőzsde rovatot.)