Gyulai Hírlap, 1971. január-június (12. évfolyam, 1-51. szám)

1971-01-01 / 1. szám

Jj tárlalak küszöbén t örténelmileg nagyon rövid idővel ezelőtt, mindössze 25—30 éve, kéregető felnőttek és kánuló gyerekek sokasága kopogtatott be a módosabbak házába Szilveszter estéjén és az új év első napjának délelőttjén. A kéregetőket is, a kantátokat is azonos cél: néhány falat ennivaló, néhány fillér reménye hajtotta hazánk valamennyi városaiban, községében. Nem részletezzük most, hogy hol, mit dobtak nekik, vagyis mennyi elutasító, durva szót, némi ennivalót, vagy néhány kisértékű pénzdarabot. Csupán az emlékezés érdekes most. Az, hogy az urak Magyarországán koldulássá fajultak az egyszerű szavakkal és rigmusokkal kifejezett újévi köszöntők, jókívánságok. A nyomorgó nép sorai között minden esztendő fordulóján hatványozódott sorsuk jobbra fordulásának, a vérzivataros második világháború idején pedig az élet, a városok, a falvak, a haza megmaradásának a reménye. Megyénkben nemcsak az életkörülmények jobbá válásának, a lét megmaradásának vágya újult fel minden két esztendő találkozásának napjaiban, hanem az is, hogy a testi gyötrelmeikkel együtt megszűnjék az önérzet gyötrelme is. Különösen az itt élő, kétszeres elnyomás alatt sínylődő nemzetiségiek tízezrei lestek, várták ennek idejét mind hatványozottabban. A megyénkben élő 150 ezer család többségének számvetéséből is eltűntek az „ez sincs, az sincs, semmi sincs’ szavak. Ezek helyét elfoglalták az „új családi házat, új bútort, háztartási gépeket, autót akarunk” szavak és tervek. A felszabadulás előtt egész évben gyakorolt, Szilveszterkor és újévkor pedig kicsúcsosodott kéregetés már csak rossz emlékként éltük fel. Játékosan, a népi hagyományok ápolásaként bukkan már fel a valamikor kenyérre szánt fillérekért, házrólházra folytatott kántálás is. Az egykori hiábavaló reménykedést, a jólét biztonsága a „jövőre jobb lesz’ tudat váltotta fel. Sem az egyéni, sem a közös létet nem veszélyezteti már a hajdani égbekiáltó nyomor szülte sosefajta népbetegség. Még kevésbé pusztító háborúk megújuló közvetlen veszélye és ténye. Nem, mert a szomszédos népek és a hazánkban élő nemzetiségiek elleni egykori vad uszítást a testvéri szeretet, egymás kölcsönös segítése, a háború veszélyének elhárítására való összefogás, szövetkezés váltotta fél egyénk, hazánk lakóinak nemcsak egy következő év, hanem a szocializmus építését tovább gyorsító újabb nagyszerű távlat, a negyedik ötéves terv nyitánya is az 1971-be lépő esztendő. A feladatok nagyok. De erőnkhöz, tartalékainkhoz népünk nyilvánvalóvá vált és mindjobban tovább bontakozó tehetségéhez vannak méretezve. A mit, hogyan tovább mellett legtöbb szó a munkakedv növelésének módjáról esett a következő évek tennivalóit, a szocializmus gyorsabb ütemű építésének módját megvitató és meghatározó pártkongresszuson. Pontosabban szólva: az életkörülmények, a munkabérek javításáról, újabb lakóházak sokaságának építéséről, újabb munkalehetőségek teremtéséről. Mindezekkel arányosan szó esett a feladatok teljesítésének legjobb forrásáról: a tehetséget, a kezdeményező készséget, az üzemek, a szövetkezeti gazdaságok, a község, a megye, az ország javainak tulajdonosi érzését tovább hevítő szocialista demokrácia kiszélesítéséről is. A párt X. kongresszusa óta eltelt néhány hét alatt szavak és írások sokasága igyekezett a további sikerek legfontosabb forrását, jelentő demokratizmus gyakorlatba való átültetésére irányítani a közfigyelmet. Talán merész az összehasonlítás, de szinte olyan fontos most a köztulajdonosi érzést, a felelősséget, a kezdeményező készséget, a legjobb termelési módszerek kiválasztását, a vezetők és a beosztottak együttes erőfeszítését tápláló demokratikus légkör továbbszélesítése, mint amilyen fontos volt egy évtizeddel ezelőtt a mezőgazdaság teljes átszervezése. Ez a legfontosabb biztosítéka annak, hogy az üzemek, gazdaságok, községek, városok, megyék dolgozóinak, lakóinak elhatározásai, erőfeszítései a legjobb irányban, az országos nagy célok megvalósításába torkolljanak — az új esztendő és az azt követő évek minden napján. következő napok és évek tennivalói közben nem feledkezhetünk meg — a párt X. kongresszusa erre is nyomatékosan felhívta figyelmünket — arról, hogy a népek nagy családjában élünk. Munkánk sikere a szocializmust építő országokkal való szoros együttműködésen, a béke megőrzésén is múlik. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy vannak még olyan erők, amelyek habozás nélkül sodornák más országok népeivel együtt a mi népünket is a negyed-harmadszázaddal ezelőtti nyomorba, reménytelenségbe és létbizonytalanságba. Annak tudata, hogy ezek az erők a föld különböző részén próbálnak újabb világméretű tüzet gyújtani, hatványozza erőfeszítéseinket a következő évi és a távlati tervek megvalósítása közben, s akkor a siker nem marad el! Kukik Imre : A is nagy kereslet, kevés anyag jellemezte az őszi gyümölcsfa vásárt Az őszi gyümölcsfavásárt minden eddiginél legnagyobb érdeklődés kísérte 1970-ben. A kerttulajdonosok felismerték szükségességét a házikertek és a zártkertek gyümölcsfa-felújításának. A kertészeti szakkörök és az egyéb szervek szakpropagandája tehát eredményes volt. Az őszi gyümölcsfavásárt azonban csak a nagy érdeklődés kísérhette, ugyanis nem nyitottak megyénk, minden községében gyümölcsfa-lerakatot, s ahol nyitottak, ott kevés anyagot bocsátottak áruba. Borossy László, a megyei tanács vb. mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának szakfelügyelője kérdésünkre elmondotta, hogy a megyében forgalomba hozott gyümölcsfafajokat és fajtákat a faiskolákban nagyüzemi célra nevelték. Azokat a fajtákat, melyeket a házikert-tulajdonosok igényelték volna, sajnos nem szaporították. Felismerték ezt a faiskolák vezetői, így 1970 nyarán, a szemzés időszakában, Békéscsabán és Kondoroson a házikerttulajdonosok igényét is figyelembe vették. A következő esztendőben az idei gondok tehát valamelyest mérséklődnek. Ezer vagon dermesztő hideg Lehet-e a hideget vagonnal mérni? Lehet, Békéscsabán, az új hűtőházban ez a mérce. Itt most már újabb ezer vagon dermesztő hideget áraszthatnak a csarnokokban elhelyezett árukra. Az energiaközpont kompresszorai és egyéb berendezései tízmillió normál kalóriával üzemelnek, hogy a hidegben még hidegebbet, a nyári kánikulában pedig fagyos telet csinálhassanak. Az új ezervagonos hűtőház a magyar ipar és Békéscsaba, Békés megye büszkesége. Közép- Európa legmodernebb létesítménye. Kétszáz vagonos termeiben futballpályának megfelelő helyet határolnak a falak. Az ajtók szélesek, gépkocsival lehet rajtuk áthajtani. A négy fagyasztó alagútban egyszerre 1600 mázsa árut hűtenek le mínusz 25 fok alá néhány óra leforgása alatt. Az új építményt több külföldi hűtőházi szakember is megcsodálta. A svédek 1971-ben az eddiginél több szamócát, málnát, meggyet és borsót remélnek Békéscsaba környékéről. Ezt az óhajt már közölték! A hűtőház vezetői a mezőgazdasági üzemekkel, tsz-ekkel és állami gazdaságokkal szoros együttműködési kapcsolatot alakítottak ki, így 1970-ben már készülhettek az 1971-es megnövekedett termeltetési és értékesítési feladat teljesítésére. Kezdeményezésüket valamennyi partner-gazdaságban kedvezően fogadták. Az eddigi eredmények azt tanúsítják, hogy a Hűtőipari Országos Vállalat békéscsabai hűtőháza és a köré tömörülő gazdaságok megtalálták a kölcsönös érdekek tiszteletben tartásának módját. És, ami a békéscsabaiakat érdekli: az új hűtőházzal 300 új munkahelyhez jut a város lakossága. Évente további 3500— 4000 vagon árut készítenek elő exportra, illetve belföldi szállításra. D ír. Márton Pál, a hűtőház igazgatója ajtót nyit: tessék megnézni az új hűtőházat A hűtőalagút fölé építették a fagyasztórendszert. Adamik László és Balla Imre szerelők a MEZÉPSZEK dolgozói a próbaüzemelés során meggyőződhettek munkájuk minőségéről. Az ezervagonos hideg energiaözpontja. Bal oldalon Zsólyomi Pál és Fábián Gyula a VERTESZ szerelői a vezérlőtáblánál. Jobb oldali képünkön Brezoczki László mérnök, az energiaüzem vezetője az egyik kompresszort ellenőrzi. (Fotó: Demény Gyula)