VILÁGIRODALMI FIGYELŐ 4. ÉVFOLYAM (1958)

1958 / 2. sz. - Nemzetközi kapcsolataink - REJTŐ ISTVÁN: A kritikai realizmus kérdései a magyar irodalomtörténetírásban

van romantikus hatóelemekkel". Tolnai Lajost, aki ugyan közel áll az elemző realisták­hoz, de „műveiben elsietett vagy a művésziesség rovására személyes jellegű" mozzanatok vannak, „szemléletében és írói módszerében szóhoz jutnak olyan eszközök is, amelyek már a realista epika körén, általában az epika körén kívül esnek". Végül ugyancsak néhány sorban ír Mikszáth Kálmánról is. Megjegyzi egyrészt, hogy közeledik az Eötvös­féle realizmushoz azáltal, hogy pályáján növekszik művészetének társadalomátfogó ereje, bizonyos vonások (kiábrándultsága, racionalizmus, kicsinyítő technikája) az elemző realistákra emlékeztet, de ennek ellenére Barta hangsúlyozta, hogy „ellentétben a köz­keletű, erős nyomatékkal kell rámutatnunk a Mikszáth szemléletében mindvégig meg­levő, egyes műveiben teljesen uralomra jutó naiv elemekre, a romantikus csökevényekre, a Jókai utáni „félrealizmus" jellegzetes bélyegére . . . Tehát nem lehet szó arról, hogy Mikszáthot, teljes értékű kritikai realistának tartsuk". Barta János referátumát kissé részletesen ismertettem, mert az ott elhangzottakkal a vitában résztvevők legtöbbje bár sok ponton nem értett egyet, mégis igen termékeny hatást gyakorolt a további kutatások irányára. A közel hatvan éves korszakot átölelő előadás természetesen csak nagy vonásokban vázolhatta fel az irodalmi élet alakulását és a kisebb árnyalati különbségekre — amelyek sokszor igen lényegesek is lehetnek — nem terjeszthette ki figyelmét. Az előadást követő hozzászólások részben a differenciálat­lan pontokra hívták fel a figyelmet, pl. Petőfi és Eötvös realizmusa között meglevő különbségekre. De a hozzászólók nagyobb részben az előadó által az eszményítő felizmus­ról adott negatívabb képet, illetve a századvégi — az egyszerűség kedvéért — polgári fogalommal jelölt csoport pozitívabb értékelését vitatták. Az ellenkezés mélyén annak a korábbi és a marxista részlet­kutatások hiányában kialakított koncepciónak körvonalai húzódtak meg, amely az 1848 előtti kritikai realizmus vonalának folytonosságát Arany János, Jókai Mór, Vajda János és Mikszáth Kálmán életművén keresztül Móricz Zsigmondig vezette. A vita részletei azt mutatták, hogy a­ kérdések megnyugtató eldöntéséhez igen részletes filológiai és esztétikai kutatásokra van szükség és emellett túl kell lépnünk a portrészerű monográfiák keretén és egyes korszele­teket a maguk bonyolult összefüggésében is meg kell vizsgálnunk. Ennek a konklúziónak eredményeként a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtörténeti Intézete XIX. századi osztályának kutatói olyan témák megoldására vállalkoztak, amelyek körül a kongresszuson a leghevesebb viták zajlottak. Csak néhány témát említenék : Törő Györgyi az 1850-es évek irodalmi és esztétikai vitáit és kritikai életét dolgozza fel, Somogyi Sándor Gyulai Pálról, a korszak egyik legjelentősebb kritikusáról és irodalom­politikusáról készít terjedelmes monográfiát, Németh Géza pedig a kor hivatalosan elismert irodalmi csoportosulásáról, az úgynevezett „irodalmi Deák-pártról" szándé­kozik monográfiát írni. Magam a századvég hazai irodalmában a naturalizmus és a realizmus értelmezése körül zajló vitákról készítek egy nagyobb összefoglalást. Ezeknek a kérdéseknek sürgős megvizsgálását, mint említettem, a kongresszus vitái vezették a felszínre. De a kongresszus felszínre hozta az irodalomtörténészek körében meglevő terminológiai zűrzavart is, amelynek forrása véleményem szerint az irodalomtörténeti sematizmusba hajló korábbi kutatási módszerekben keresendő. Ennek megszüntetését a kongresszus tudományágunk egyik legfontosabb feladatának tartotta. Részben erre lett volna hivatott az alig két hónappal a kongresszus után tartott egyetemi irodalomtörténeti tankönyv­ vázlatok vitája is. De ez alkalommal a terminusok tisztázására csak igen csekély mértékben kerülhetett sor, mert itt tovább gyűrűztek — legalábbis a XIX. század második felével foglalkozó kötetnek vitáján — a kongresszuson felszínre került, már említett vélemény-eltéréseket kiváltó kérdések körüli viták hullámai. E Szegeden megrendezett vitával látszólag lezárult a realizmus kérdése körül folytatott, az irodalomtörténészek szélesebb köreit mozgató megbeszélések.

Next