VILÁGIRODALMI FIGYELŐ 4. ÉVFOLYAM (1958)
1958 / 2. sz. - Nemzetközi kapcsolataink - REJTŐ ISTVÁN: A kritikai realizmus kérdései a magyar irodalomtörténetírásban
van romantikus hatóelemekkel". Tolnai Lajost, aki ugyan közel áll az elemző realistákhoz, de „műveiben elsietett vagy a művésziesség rovására személyes jellegű" mozzanatok vannak, „szemléletében és írói módszerében szóhoz jutnak olyan eszközök is, amelyek már a realista epika körén, általában az epika körén kívül esnek". Végül ugyancsak néhány sorban ír Mikszáth Kálmánról is. Megjegyzi egyrészt, hogy közeledik az Eötvösféle realizmushoz azáltal, hogy pályáján növekszik művészetének társadalomátfogó ereje, bizonyos vonások (kiábrándultsága, racionalizmus, kicsinyítő technikája) az elemző realistákra emlékeztet, de ennek ellenére Barta hangsúlyozta, hogy „ellentétben a közkeletű, erős nyomatékkal kell rámutatnunk a Mikszáth szemléletében mindvégig meglevő, egyes műveiben teljesen uralomra jutó naiv elemekre, a romantikus csökevényekre, a Jókai utáni „félrealizmus" jellegzetes bélyegére . . . Tehát nem lehet szó arról, hogy Mikszáthot, teljes értékű kritikai realistának tartsuk". Barta János referátumát kissé részletesen ismertettem, mert az ott elhangzottakkal a vitában résztvevők legtöbbje bár sok ponton nem értett egyet, mégis igen termékeny hatást gyakorolt a további kutatások irányára. A közel hatvan éves korszakot átölelő előadás természetesen csak nagy vonásokban vázolhatta fel az irodalmi élet alakulását és a kisebb árnyalati különbségekre — amelyek sokszor igen lényegesek is lehetnek — nem terjeszthette ki figyelmét. Az előadást követő hozzászólások részben a differenciálatlan pontokra hívták fel a figyelmet, pl. Petőfi és Eötvös realizmusa között meglevő különbségekre. De a hozzászólók nagyobb részben az előadó által az eszményítő felizmusról adott negatívabb képet, illetve a századvégi — az egyszerűség kedvéért — polgári fogalommal jelölt csoport pozitívabb értékelését vitatták. Az ellenkezés mélyén annak a korábbi és a marxista részletkutatások hiányában kialakított koncepciónak körvonalai húzódtak meg, amely az 1848 előtti kritikai realizmus vonalának folytonosságát Arany János, Jókai Mór, Vajda János és Mikszáth Kálmán életművén keresztül Móricz Zsigmondig vezette. A vita részletei azt mutatták, hogy a kérdések megnyugtató eldöntéséhez igen részletes filológiai és esztétikai kutatásokra van szükség és emellett túl kell lépnünk a portrészerű monográfiák keretén és egyes korszeleteket a maguk bonyolult összefüggésében is meg kell vizsgálnunk. Ennek a konklúziónak eredményeként a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtörténeti Intézete XIX. századi osztályának kutatói olyan témák megoldására vállalkoztak, amelyek körül a kongresszuson a leghevesebb viták zajlottak. Csak néhány témát említenék : Törő Györgyi az 1850-es évek irodalmi és esztétikai vitáit és kritikai életét dolgozza fel, Somogyi Sándor Gyulai Pálról, a korszak egyik legjelentősebb kritikusáról és irodalompolitikusáról készít terjedelmes monográfiát, Németh Géza pedig a kor hivatalosan elismert irodalmi csoportosulásáról, az úgynevezett „irodalmi Deák-pártról" szándékozik monográfiát írni. Magam a századvég hazai irodalmában a naturalizmus és a realizmus értelmezése körül zajló vitákról készítek egy nagyobb összefoglalást. Ezeknek a kérdéseknek sürgős megvizsgálását, mint említettem, a kongresszus vitái vezették a felszínre. De a kongresszus felszínre hozta az irodalomtörténészek körében meglevő terminológiai zűrzavart is, amelynek forrása véleményem szerint az irodalomtörténeti sematizmusba hajló korábbi kutatási módszerekben keresendő. Ennek megszüntetését a kongresszus tudományágunk egyik legfontosabb feladatának tartotta. Részben erre lett volna hivatott az alig két hónappal a kongresszus után tartott egyetemi irodalomtörténeti tankönyv vázlatok vitája is. De ez alkalommal a terminusok tisztázására csak igen csekély mértékben kerülhetett sor, mert itt tovább gyűrűztek — legalábbis a XIX. század második felével foglalkozó kötetnek vitáján — a kongresszuson felszínre került, már említett vélemény-eltéréseket kiváltó kérdések körüli viták hullámai. E Szegeden megrendezett vitával látszólag lezárult a realizmus kérdése körül folytatott, az irodalomtörténészek szélesebb köreit mozgató megbeszélések.