Hadifogoly Híradó, 1998 (7. évfolyam, 1-5. szám)

1998-02-01 / 1. szám

1998. február „Összegyűjteni, megőrizni, továbbadni...” Beszámoló az 1997. december 3-i közgyűlésről A május 9-i - az országos Hadifogolyemlékmű avatásával összekapcsolt - közgyűlés óta először összegyűlt bajtársakat Cseh József elnök köszöntötte, majd utalt a rendkívüliségre, amit a hiányzó tisztségviselők pótlása tett indokolttá. Az elnök rövid tájékoztatójában kitért a központ évek óta tartó helyiség problémájára, ami jelenleg is fennáll, továbbá az 1997-ben elért eredményeinkre és sajnálatos eseményére. 1997-ben 600 ezer forint állami támogatást kapott szövetsé­günk, amelyből 500 ezer forintot a fenntartási költségek fede­zésére, 100 ezer forintot szociális támogatásra használt fel. Több hasonló civil szervezettel, szövetséggel sikerült kapcso­latot teremteni, köztük külföldiekkel is. Hírünk terjedőben van, eredményeinket „magasabb helyen” is tudomásul veszik. Mindezek ellenére a tagság támogatása nélkül szövetségünk nem lenne életképes. Köszönet mindazoknak, akik a Hadifogolyemlékmű létrehozásában tevőlegesen részt vet­tek, illetve anyagiakkal is hathatósan segítettek. Az elnök megemlékezett dr.v.Vértesy László volt elnökhelyettes, fele­lős szerkesztő nagyra értékelt tevékenységéről és sajnálatos haláláról. A közgyűlés megerősítette tisztségükben Palotás Mihály re­vizort és Hegyesdi Jenő háznagyot és megválasztotta Belé­nyesi Gyula és Gyulai István bajtársakat az ellenőrző bizott­ságba. Javaslat érkezett Papp Tibor felelős szerkesztőnek megválasztására a megüresedett elnökhelyettesi funkcióra is. Ezt, nevezett nem fogadta el, mert időközben talált magá­nak egy másik fontos funkciót, amit az alábbiakban ismerte­tett. Javaslatot terjesztett elő a VHBSZ megalakulásának és mű­ködésének terjedelmesebb írásos összefoglalására. Ennek elkészítésében részt vennének az összes szervezetek, írás­ban beszámolva a maguk területén végzett sok éves munká­ról, az aktivisták önzetlen tevékenységéről, a bajtársiasság, az összetartozás, a segítőkészség stb. nemes vonásainak ápolásáról, gyakorlati megvalósításáról. Vállalja ezen írások koordinálását és összesítését, aminek végeredménye lenne a VHBSZ egésze működésének történeti feldolgozása, majd közgyűjteményekben való elhelyezése az utókor számára. Belátható, hogy a HH szerkesztése és a fenti munka mellett nehezen láthatók el az elnökhelyettesi teendők. A fenti javas­latot a közgyűlés egyhangúan elfogadta, az elnökhelyettesi funkció betöltését 1998. májusában megtartandó közgyűlésig elhalasztotta. A szövetség gazdasági helyzetéről Kis Károlyné ezúttal csak röviden tett említést azzal, hogy majd az év lezárása után, a fent említett közgyűlésen tartja meg részletes beszámolóját. Közölte a küldöttekkel, hogy az éves tagdíj továbbra is 120 forint. A Hadifogoly Híradó térítése is 500 forint marad, annak ellenére, hogy ez az összeg nem fedezi a lap papír, nyomdai és postaköltségét. Kéri a lap tehetősebb olvasóit a fenti összeg feletti támogatásra a további megjelentetés érdekében. Köves Imre (Baranya megyei elnök) vállalta szervezetük történetének írásba foglalását, de kérte a szempontok meg­adását. Dr.v.Tagányi Imre, az Alapítvány kuratóriumának titkára is­mét aláhúzta az emlékmű elhelyezésének nagyszerűségét a biztonság és a látogatottság szempontjából. Megemlítette a kuratórium határozottságát a „Tansegédlet" elkészítésére az egykori hadifoglyok visszaemlékezéseiből. Úgy tűnik, hogy az iskolák szívesen fogadnának egy ilyen összeállítást, még a tanulók keveset tudnak a II. világháború okozta szörnyűsé­gekről. A kötet szerkesztését Megyer Szabolcs bajtársunk vállalta. Hegyesdi Jenő, aki részt vett a szabadszállási új katonai kiképzési központ bemutatóján, felolvasta a „Honvédelmi Mi­nisztérium előtt álló feladatokról” készített dokumentumot, amely főként az 1998-99-es évek rendezvényeit tartalmazza. Kiss Tibor (Kecskemét) a civil szervezetekről készülő tör­vényjavaslatra hívta fel a figyelmet. Szabó Imre (Bp.) válaszában közölte, hogy annak anyaga a központ által ismeretes, és hogy szövetségünket már beje­gyezték a 40. tételszámon. Gonda István (Békés megye) segítséget kért az ottani szer­vezet működésének és a visszaemlékezések leírásához. Pa­naszkodott, hogy az öregek között sokan vannak olyanok, akiknek a látása megromlott és már olvasni sem tud. Ez gátolja a lapszerkesztést. Patócs László (Nagykáta) elmondta, hogy ők is gyűjtik a visszaemlékezéseket, mégpedig magnószalagon. Helyesli az ilyen irányú gyűjtőmunkát. Szeretnének törődni a náluk levő német katonasírokkal is, de a német nagykövetség még nem válaszolt kérelmükre. Az oroszországi táborhelyeket is szíve­sen felkeresnék - ahol sok magyar nyugszik de igen nehézkes oda kijutni. Segítséget kér. Tarczai Béla (Miskolc) első szavaiban arra utalt, hogy „gyá­szos hangulat kezd eluralkodni” a szövetségen belül a bajtár­sak között, ami egy kicsit zavaró... „Pedig ha most tudunk beszélni a százötven évvel ezelőtti, 1848-49-es események­ről, akkor valószínű, hogy az utánunk jövő nemzedék is fog beszélni a II. világháborúról és a hadifogságról” - folytatta. De ennek érdekében „nekünk kell tennünk!” Ha a Híradó szíve­sen fogadja - ígérte -, megírja mondandóját. Igaz, a szövet­ség létszáma csökken (más okból is) de igazán addig volt „érdekes”, amíg a kárpótlási ügyek folytak. Most át kell tolód­nia ennek az erkölcsi kárpótlásra, ami ezrek és százezrek részére még nem történt meg, igazságot szolgáltatni azok számára, akik már nem élnek! Nálunk ezt még nem tudtuk elérni, még „magyar hősök nincsenek..." Ez nagyon szomorú. Miskolcon a német katonasírokról lelopták a fém névtáblákat. A Hősök temetőjében közreműködtek a német katonasírok exhumálásában. Felkutatták az 1848-49-es emlékhelyeket. Pockingban 1998 augusztusában magyar emlékművet fog­nak avatni. Itt közöljük, hogy Borsod-Abaúj-Zemplén megyei szerve­zetünk 1997. december 17-én tartotta hagyományos kará­csonyi gyertyagyújtó ünnepségét és éves közgyűlését. Az ünnepségen a katolikus és evangélikus egyház képviselői emlékeztek meg a frontokon, a fogságban és deponálásban, valamint a később elhunyt bajtársakról. A szervezet elnöke virággal köszöntötte az időközben elhunyt alapító tagok özve­gyeit. Az Avasi Gimnázium növendékei magyar költők művei- 2

Next