Haditechnika 47. (2013)
2013 / 1. szám - FÓKUSZBAN - Horváth Zoltán: A német H osztályú csatahajók tervei III. rész
Horváth ZoltánA német H osztályú csatahajók tervei III. rész A H-40 JELZÉSŰ CSATAHAJÓTERV Bár a H-39 osztályú csatahajókon folyó munkálatokat közvetlenül a háború kitörése után leállították, az építést hivatalosan nem törölték, csak felfüggesztették, és sokáig nem bontották le az elkészült részeket sem. Az elképzelések szerint a két megkezdett csatahajó építését a háború befejezése után azonnal újraindították volna. 1940 nyarán az OKM elrendelte a tervek felülvizsgálatát, és az addigi háborús tapasztalatok figyelembevételével történő módosítását. A végül H-40 jelzést kapó új csatahajótervek nem önálló konstrukciók, hanem a H-39 módosított változatai voltak. Az elképzelések szerint a csatahajók építését e módosított tervek szerint folytatták volna. A változtatások célja elsősorban a jobb vízvonal alatti védettség, a nagyobb szabad oldalmagasság, és a fedélzetek erősebb páncélozása volt. A csatahajók torpedóvédelmi rendszere egy plusz válaszfalat kapott, a dupla helyett tripla hajófeneket építettek be, és a felső fedélzet páncélzatát 50 mm-ről 80 mm-re akarták növelni. A páncélöv felső részének vastagságát szintén növelték, 170-200 mm-re. Mindez természetesen jelentős súlytöbblettel járt együtt, melyet valahogyan kompenzálni kellett. Ebből a célból a H-40 osztályú csatahajók terveinek két, egymástól nagymértékben eltérő változatát dolgozták ki. A többletsúly kiegyenlítésének radikálisabb módját az A terv tartalmazta. Ez lényegében meghagyta a csatahajó eredeti méreteit és vízkiszorítását, ám a nyolc helyett csak hat 406 mm-es löveget helyezett volna el a hajón, három ikerlövegtoronyban. A A terv viszont megtartotta az eredetileg tervezett négy lövegtornyot, és az erősebb páncélzat jelentette túlsúly problémáját egyszerűen a hajó méreteinek növelésével oldotta meg. A csatahajó vízkiszorítása így 68 906 tonnára, hosszúsága 287 méterre, szélessége pedig 39,2 méterre nőtt volna. Az eredetileg tervezett 30,4 csomós sebesség megtartásához mindkét tervezet nagyobb teljesítményt tartott szükségesnek, ami viszont elkerülhetetlenné tette a négycsavaros meghajtást. Azonban a rendelkezésre álló belső tér nem tette lehetővé, hogy mind a négy csavartengelyt a helyigényes dízelmotorokkal hajtsák meg, ezért a hajókon vegyes meghajtást kívántak alkalmazni. A külső csavarokat hagyományos gőzturbinákkal, a belsőket dízelmotorokkal hajtották volna meg, melyek a számítások szerint 226 850 LE-t tudtak volna leadni a négy hajócsavarnak. tervezeten már az új, a korábbinál erősebb és kisebb helyigényű, VZ 42/58 jelű, 24 hengeres MAN dízelmotorokat kívánták beépíteni, melyekkel együtt a hajó gépeinek összteljesítménye 236 700 LE lett volna. A csatahajók páncélzatának felépítésére szintén több terv született, melyek közül különösen érdekes a II. alterna- 13. ábra. A H-44 csatahajó szerkezeti vázlatai 2 -1 HADITECHNIKA 2013/1