Haditechnika 47. (2013)

2013 / 1. szám - FÓKUSZBAN - Horváth Zoltán: A német H osztályú csatahajók tervei III. rész

Horváth ZoltánA német H osztályú csatahajók tervei III. rész A H-40 JELZÉSŰ CSATAHAJÓTERV Bár a H-39 osztályú csatahajókon folyó munkálatokat köz­vetlenül a háború kitörése után leállították, az építést hiva­talosan nem törölték, csak felfüggesztették, és sokáig nem bontották le az elkészült részeket sem. Az elképzelések szerint a két megkezdett csatahajó építését a háború befe­jezése után azonnal újraindították volna. 1940 nyarán az OKM elrendelte a tervek felülvizsgálatát, és az addigi háborús tapasztalatok figyelembevételével történő módosítását. A végül H-40 jelzést kapó új csataha­jótervek nem önálló konstrukciók, hanem a H-39 módosí­tott változatai voltak. Az elképzelések szerint a csatahajók építését e módosított tervek szerint folytatták volna. A vál­toztatások célja elsősorban a jobb vízvonal alatti védett­ség, a nagyobb szabad oldalmagasság, és a fedélzetek erősebb páncélozása volt. A csatahajók torpedóvédelmi rendszere egy plusz válaszfalat kapott, a dupla helyett trip­la hajófeneket építettek be, és a felső fedélzet páncélzatát 50 mm-ről 80 mm-re akarták növelni. A páncélöv felső ré­szének vastagságát szintén növelték, 170-200 mm-re. Mindez természetesen jelentős súlytöbblettel járt együtt, melyet valahogyan kompenzálni kellett. Ebből a célból a H-40 osztályú csatahajók terveinek két, egymástól nagy­mértékben eltérő változatát dolgozták ki. A többletsúly kiegyenlítésének radikálisabb módját az A terv tartalmazta. Ez lényegében meghagyta a csatahajó eredeti méreteit és vízkiszorítását, ám a nyolc helyett csak hat 406 mm-es löveget helyezett volna el a hajón, három ikerlövegtoronyban. A A terv viszont megtartotta az eredeti­leg tervezett négy lövegtornyot, és az erősebb páncélzat je­lentette túlsúly problémáját egyszerűen a hajó méreteinek növelésével oldotta meg. A csatahajó vízkiszorítása így 68 906 tonnára, hosszúsága 287 méterre, szélessége pedig 39,2 méterre nőtt volna. Az eredetileg tervezett 30,4 csomós sebesség megtartásához mindkét tervezet nagyobb teljesít­ményt tartott szükségesnek, ami viszont elkerülhetetlenné tette a négycsavaros meghajtást. Azonban a rendelkezésre álló belső tér nem tette lehetővé, hogy mind a négy csavar­tengelyt a helyigényes dízelmotorokkal hajtsák meg, ezért a hajókon vegyes meghajtást kívántak alkalmazni. A külső csavarokat hagyományos gőzturbinákkal, a belsőket dízel­motorokkal hajtották volna meg, melyek a számítások sze­rint 226 850 LE-t tudtak volna leadni a négy hajócsavarnak.­­­­ tervezeten már az új, a korábbinál erősebb és kisebb helyigényű, VZ 42/58 jelű, 24 hengeres MAN dízelmotorokat kívánták beépíteni, melyekkel együtt a hajó gépeinek össz­teljesítménye 236 700 LE lett volna. A csatahajók páncélzatának felépítésére szintén több terv született, melyek közül különösen érdekes a II. alterna- 13. ábra. A H-44 csatahajó szerkezeti vázlatai 2 -1 HADITECHNIKA 2013/1

Next