Hadtörténelmi Közlemények, 3. évfolyam, Hadtörténelmi Intézet (Budapest, 1956)
2. szám - Tanulmányok - A nándorfehérvári diadal 500. évfordulójára. – 1956. 2. sz. 3–8. p.
A nándorfehérvári diadal 500. évfordulójára dáns nagyurak akadályozták útrakelésüket, de a német, lengyel, cseh és más népek fiaitól alló csapatok elindultak tapasztalt vezérek és útikalauzok nélkül is, hogy csatlakozzanak a török ellen harcoló magyar néphez. Nem az ő hibájuk, hogy nagy részük elkésett a harcból, de azok, akik még idejében értek a csata színhelyére, testvéri érzelmeik mellett bátorságuknak és elszántságuknak is számos tamái bizonyságát adták. A szultán aMagyarország kapujának tartott Nándorfehérvárhoz érkezve, a szárazföld felől állította fel ostromló csapatait, s úgy ítélt, hogy hajóhada a folyókon kellően elzár a vártól minden összeköttetést. Hunyadi éber hadvezéri figyelmét nem kerülte el a hiba, melyet a török akkor követett el, midőn a Száva bal partját nem szállta meg csapataival. Az ostromlottakhoz csak a folyón keresztül juttathatott segítséget, és ezért a legkülönbözőbb dunai szállító eszközökből sebtében összeszedett hajóhadát, amelyre fegyveres felkelőket helyezett, Szalonkeméntől ráúsztatta ablokírozó ellenséges flottára. Több órás véres harc után a víziutak felettiellenőrzés a magyar hajóhad kezeibe jutott. A dunai harc eldöntéseiben jelentékeny részt vállaltak a Nándorfehérvárból kitörő szerb sajkások, akik negyven dereglyéjükkel hátba támadták az ellenséges hajókat. Még nagyobb jelentősége volt azonban a Hunyadi vezette szárazföldi erők mozdulatainak, melyek — a Duna jobbpartján kísérve a flottillát — megakadályozták, hogy a török helyrehozza korábban elkövetett hibáiját, és átkelve a Száván, oldalról fenyegesse a támadó hajókat. A továbbiakban a kereszteseknek ez a hadimozdulata még komolyabb szerepet nyert. A felkelők a Duna—Száva torkolatánál ütöttek tábort, és így lehetőségük nyílott, hogy a török hajóktól megtisztított folyón keresztül bármikor segítséget vigyenek a szorongatott védőknek. Ezt a lehetőséget Hunyadi nyomban ki is használta és jelentékeny számú csapatokkal erősítette meg a vár közvetlenvédelmét. A Száva, balpartján elhelyezkedő magyar tábor pedig ugyanakkor állandó fenyegetést jelentett az otszormlóknak: az oldaltámadás vagy a bekerítés veszélyét. A nagy győzelmet értékelve és az események későbbi menetének ismeretében kétségtelen az, hogy a győzelem legfontosabb feltételét biztosítota ennek a hadmozdulatnak a végrehajtása. A világhódító szultán és hadvezéreinek tétlensége, midőn a Száva-balpart megszállásáról volt szó, sok véráldozattól kímélte meg a felmentő sereget. Hunyadi érdeme az, hogy felismerve az ellenség álltal elkövetett hibát és a folyótorkolati tábor stratégiai jelentőségét, habozás nélkül cselekedett, hogy biztosítsa csapatainak az ellenséggel szembeni legkedvezőbb helyzetet. A népfelkelők az első sikerek után még lelkesebben követték Hunyadi utasításait, aki többezer főből álló csapatot vitt a várba, egy részüket titokban, hogy a török ne legyen tisztában a védők számával. A többiek a táboriban gyakorlatoztak, hogy hiányos katonai ismeretein őket legalább részben pótolják.