Hadtörténelmi Közlemények, 13. évfolyam, Hadtörténelmi Intézet (Budapest, 1966)
1. szám - Tanulmányok - Pintér István: A Szlovák Nemzeti Felkelés és a magyar ellenállási mozgalom. (Besztercebányán 1964. okt. 21-én a csehszlovák – magyar történész vegyes bizottság ülésén elhangzott előadás.) – 1966. 1. sz. 3–18. p.
Való baráti együttműködés alapjait, felszámolni az évszázados gyűlölködést, a nemzeti ellentéteket.24 Hasonló szellemben és célkitűzéssel foglalkozott a szlovák nép nemzeti szabadságharcával a kommunisták szerkesztette ,,Igaz Szó", amely a Szovjetunióban fogságba került magyar katonákat készítette fel az antifasiszta harcra és legjobbjaikat partizánbevetésre.25 1944 elején a KMP Központi Bizottsága és a dél-szlovákiai kommunisták között korábban kialakult gyümölcsöző kapcsolatok i6 megszakadtak, így a magyar kommunisták vezetőinek nem sikerült közvetlen kapcsolatot teremteni a szlovák nemzeti felkelés vezetőivel, nem sikerült a közvetlen kapcsolatban rejlő hatalmas lehetőségeket kihasználni. Ugyanakkor a Kommunisták Magyarországi Pártja a fegyveres felkelés előkészítésével, a Horthy által is tervezett kiugrás támogatásával, a magyar nép mozgósításával közvetve csökkentette azt a hatalmas nyomást, ami a szlovák nemzeti felkelésre nehezedett. A Szovjetunióban dolgozó magyar kommunistáknak lehetősége nyílott a szlovák nemzeti felkeléssel való közvetlen kapcsolat megteremtésére is. Már 1944 tavaszától az ukrajnai partizán főparancsnokság területén felállított partizániskolákban csehszlovákok, magyarok és részben románok közösen készültek partizánbevetésre. A kiképzés központja kezdetben a nyugat-ukrajnai Rovno városban, majd tőle 8 km-re fekvő Obarov községben volt.27 A Duna-medence országaiban bevetésre kerülő csehszlovák, magagyar és román antifasiszták kiképzésére, s köztük a baráti kapcsolatok kialakítására különösen nagy figyelmet fordított az Ukrajnai Kommunista Párt Központi Bizottsága. Erről tanúskodik Nyikita Szergejevics Hruscsov több, a szovjet hadsereg főparancsnokságához intézett levele.28 Itt készültek fel Nógrádi Sándor vezetésével azok a magyar partizánok is, akik röviddel a szlovák nemzeti felkelés győzelme után — repülőgépen — Szlovákia felszabadított területére érkeztek, hogy e bázisról kiindulva Magyarországon is összefüggő partizánövezeteket bontakoztassanak ki,29 továbbá, azért, hogy megteremtsék a Kommunisták Magyarországi Pártja Központi Bizottságával a több éve megszakadt összeköttetést és összehangolják a feladatokat.30 Kijevben egyeztetett magyar, szovjet és csehszlovák terveknek megfelelően a magyar—szlovák határ közelében tevékenykedő partizánegységek felkészülnek arra, hogy megfelelő segítséget nyújtsanak a magyar partizán- 24 Pl Archívum. Kossuth rádió adásai 1944. szeptember 10. „Szomszédainkkal való együttműködés." 25 Igaz Szó, 1944. szeptember 5. „A szlovák hősköltemény." 26 A második, világháború alatti együttműködésre vonatkozóan részletesebben lásd Orosz Dezső—Pintér István: Adatok a KMP szervezeti fejlődéséhez (1936—1942). Párttörténeti Közlemények, 1958. 3. sz. ; Orosz Dezső—Pintér István: Adatok a KMP szervezeti fejlődéséhez (1942—1944). Párttörténeti Közlemények, 1962. 2. sz.; Róják Dezső: Akik nem hajtottak fejet. Bratislava, Politikai Kiadó, 1963. 27 Nógrádi Sándor: i. m. 200—214. o. 28 A leveleket lásd: Pl Archívum. Partizángyűjtemény. Fotókópia. 29 Nógrádi Sándor írja jelentésében: „Feladatom volt — előkészíteni egy erős, felfegyverzett csoportot a Voljanszkij és Velicska dandárok segítségével. . ., hogy ezek védelme alatt magam is magyar területre tegyem át működésem helyét". (Pl Archívum. Partizángyűjtemény. Nógrádi Sándor jelentését közli: Magyar szabadságharcosok a fasizmus ellen. Dokumentumok a magyar antifasiszta ellenállási mozgalom történetéből 1941—1945). Szerkesztette: Harsányi János őrnagy, Budapest, Zrínyi Katonai Kiadó, 1966. 494—503. o. Hasonló feladatot kapott a Petőfi Sándor nevét felvett partizáncsoport is. Fábry József írja visszaemlékezésében: Feladatunk „Dél-Szlovákia magyar területein, Losonc, Fülek, Rimaszombat, Rozsnyó, Kassa térségében partizánmozgalmat szervezni, súllyal Salgótarján, Ózd, borsodi szénmedencére támaszkodva". (Uo.) 30 Erre vonatkozóan ugyancsak lásd Nógrádi Sándor és Molnár János jelentését (Pl Archívum. Partizángyűjtemény).