Hadtörténelmi Közlemények, 117. évfolyam, Hadtörténeti Intézet (Budapest, 2004)
1. szám - Tanulmányok - Hajdú Tibor: Fejérváry Géza karrierje, avagy miképp lehetett egy magyar Ferenc József kedvence. - 2004. 3. p.
4 Hajdú Tibor Szerencséje volt, nem is egyszer és élni tudott vele. Mint tiszt fia, evangélikus vallása ellenére simán bejutott az előkelő és katolikus Wiener Neustadt-i akadémiára, 1844-ben, tizenegy évesen. Apja akkor csak nyugdíjazás előtt álló öreg őrnagy, de mire Geyzátaz akadémián így írta meg a nevét) hadnaggyá avatják, ismert, tekintélyes tábornok. Származása Az apa, komlóskeresztesi Fejérváry József, régi magyar nemesi családból származott ugyan, az ősi házban, Komlóskeresztesen született, de maga már vagyontalan volt. Neve beszélő név, magába foglalja a család eredetét, mikor a délvidéki, egyes források szerint délszláv eredetű. Nekes István 1521-ben elesett Nándorfehérvár ostrománál, özvegye ölbeli fiacskájával Sáros megyébe menekült, ott telepedett le; a kis János felnővén katonáskodott egy ideig, a Nekes családtól örökölt nemességét 1558-ban Fejérváry néven erősítette meg a császár, utalva születése, apja hősi halála helyére. A hadi szolgálatból kiöregedve megyei tisztviselő, Sáros vármegye jegyzője, eperjesi harmincados, végül a kassai királyi kamara tanácsosa, s ezután nyerte 1570-ben a sárosi szlovák hegyi falucskát birtokul és előnévként. Ez maradt később is a család neve. A falu a XIII. században a templomos rendé, róluk kapta Komlós a Keresztes nevet, ők építették templomát. Később különböző családokra szállt, s utódjuk kihalván adta a császár Fejérváry Jánosnak, aki az ő hű embere volt, mint leszármazottai közül is sokan. Sárosban és Gömörben viseltek kisebb-nagyobb közhivatalokat, mivel hivatásos katona kevés volt közöttük, inkább megyei hivatalnok-nemesi mint katonacsaládról beszélhetünk. Szükség esetén persze fegyvert is fogtak, s ez a szükség a XVI-XVII. században gyakori volt. Dédapja Fejérváry László cs. kir. kapitány, nagyapja Fejérváry József Gömör megyei főadószedő, egyik nagybátyja sárosi főbíró. A gazdagnak sohasem mondható evangélikus család tekintélyére mutat, hogy tagjai többször nősültek ismertebb felvidéki nemesi családokba (Barkóczy, Dessewffy, Görgey, Kubinyi, Semsey). Pulszky Ferenc leírja, hogy Sárosban ezek a régi, neves köznemesi családok mennyire összetartottak, „büszkék voltak származásukra, melynek a sok ágra szakadt nemzetségeknek feldarabolt birtoka nem mindig felelt meg. Mindamellett fényűzés és vendégeskedés, táncvigalmak és kártyázás dívott e megyében, pedig nem egy ily régi család merült el pénzzavarokban, de a gazdagabbaknak is voltak szegény rokonaik, kik a tisztválasztásoknál kerestek bármi szerény állomást, melyben legalább három évig úri szerepet játszhattak." A megyéből nagy számban kikerült állami tisztviselőktől úgy mint a néhány arisztokrata családtól elzárkóztak. „Tisztességes állásnak csak a földbirtokosét tartották, ki hivatalt nem visel, senkitől nem függ, ez az igazi úr. Különbséget itt nem tett a nagyobb vagy kisebb birtok, hanem legföljebb a család régisége; egyébiránt erre is inkább családi összeköttetéseknél . Körösi: i. m. 3 Nagy Iván: Magyarország családai és Kempelen megfelelő helyei. Kriegsarchiv (KA) Wien B 1458. Joseph Fejérváry Nadilap. Fejérváry József és Géza hagyatékát utóbbi dédunokája, Fejérváry- Vagio Aranka (Svájc) adományozta a Kriegsarchivnak. A család történetére lásd még: Sáros vármegye leírása, statistikai, földrajzi, okirati és történelmi tekintetben. Potemkin Ödöntől, Pest, 1863.; Tóth Sándor: Sáros vármegye monográfiája három kötetben. Budapest, 1909-1912.; Pulszky Ferenc: Életem és korom. (Az előszót és a jegyzeteket írta Oltványi Ambrus) 1-2. k. Budapest, 1958. ; Pulszky: i. m. 1. k. 117. o. HK 117. (2004) 1.