Hadtörténelmi Közlemények, 124. évfolyam, Hadtörténeti Intézet (Budapest, 2011)
2011 / 4. szám - MŰHELY - Ács Tibor: Új (régi) katonai iratok Petőfi eltűnésének irodalmához
ÁCS TIBOR ÚJ (RÉGI) KATONAI IRATOK PETŐFI ELTŰNÉSÉNEK IRODALMÁHOZ „Nem mondja kisded síri fel: E zugban porlik tested el. És jól van az, mert így a sír, melyen egy hon népe sír S körülragyogja szellemed, Egész e honnak keble lett.” (Madách Imre: Petőfi sírján) Petőfi Sándor halála, az 1849. július 31-i segesvári csatában történt eleste és eltűnte óta, minden kor kötelességének tartotta, hogy újra ellenőrizze és felfrissítse a költő életrajzát és élete utolsó napjának történetét. A Petőfi-legendárium igazi táptalaja a honvédtiszt költő eltűnésének irodalma lett, abból a tényből kiindulva, hogy személyes ismerős vagy családtag sohasem látta, azonosította a holttestét. Ferenczi Zoltán 1910-ben közreadott Petőfi eltűnésének irodalma című kötetében időrendben, 1849-től 1902-ig elemezve „a költő halálával vagy inkább eltűnésével” foglalkozó tudósításokat és értékeléseket, arra a fatalisztikus végkövetkeztetésre jutott, miszerint: „Nem lehetetlen kétségtelenül, hogy a sok változat valamelyike tényleg a költő halálának hiteles előadása; de hogy melyik az, emberi eszközökkel el nem dönthetik, és nem fogják soha.” Ennek ellenére, utolsó gondolatként maga is elismerte, hogy Petőfi eltűnésének, a csatatéren történt elestének megfejtése „örök vágyakozás gyanánt élni fog az emberi kutatás és meghátrálni nem bíró megismerés számára”.1 2 S valóban, a tudományos Petőfi-kutatás kezdettől fogva arra törekedett, hogy az egyre gyarapodó adatok és adalékok, az egymásnak ellentmondó legendák és értékelések tengeréből feltárja és bemutassa a mítoszok nélküli valóságot. A költő halálával, lehetséges nyughelyével kapcsolatban napjainkban ismét lábra kapó vitákat, megújuló téveszméket látva, szükségesnek tartjuk felvillantani a Petőfi elestét vizsgáló historiográfia néhány elfeledett, ámde tanulságos próbálkozását. Az alábbiakban bemutatott XIX. század végi katonai iratok tehát nem csupán Petőfi halálához, de az erre vonatkozó vizsgálódások történetéhez is adalékul szolgálnak. 1 Madách Imre munkái. Budapest, 1904. 184-185.o. 2 Ferenczi Zoltán: Petőfi eltűnésének irodalma. Budapest, 1910. (Petőfi-Könyvtár XXIV.) 160. o. 3 Az interneten magyarul is olvasható Wikipéda szabad enciklopédia Petőfi Sándor címszóban haláláról többek között ez olvasható: „A tudomány mai álláspontja szerint Petőfi elesett a segesvári csatában. Mások ezt vitatják, szerintük hadifogolyként Szibériába hurcolták, ahol később vagy kivégezték, vagy természetes halállal meghalt. Ezen elmélet képviselői azt is valószínűnek tartják, hogy ott megházasodott és családot alapított.” Legújabban pedig egy kínai matematikus, Cai Tianxin, a kínai Zhejiang egyetem matematika professzora a Notices of the American Mathematical Society című amerikai matematikai folyóirat ez évi áprilisi számában elevenítette fel Petőfi szibériai rabságának legendáriumát.. A magyar költő, Petőfi eltűnt az oroszok-osztrákok elleni harcban, 1849-ben. Úgy tudták, hogy meghalt, egy kozák katona lándzsája által, egészen a 19. század végéig, amikor is orosz kutatók levéltári dokumentumokban találtak utalást arra, hogy Szibériába vitték, hadifogolyként, és ott tuberkulózisban halt meg 1856-ban. Ezáltal 33 éves volt, amikor meghalt.” Cai Tianxin: Mathematician and Poets. Notices of the AMS, April, 2011. Volumen 58., Number 4. 590-592. o. A kérdés legújabb magyar fejleményeiről lásd Kovács László: Petőfi Sándor fehéregyházi sírhelyének legújabb meghatározásáról című, alább közölt írását, valamint Un: A szibériai ál-Petőfiről és a fehéregyházi hitelesről. Sajtó alatt a Folia Anthropologica 11. (2012) számában. Utóbbit a szerző szívességéből használták. — 1108 —