Hadtudomány 10. (2000)

2000 / 1. szám - RENDVÉDELEM - Gergely Attila: A bűnüldözés alakulása a rendszerváltás óta

GERGELY ATTIL: A bűnüldözés alakulása a rendszerváltás óta Minél nagyobb települést veszünk ebből a szempontból szemügyre, annál la­zább, hiányosabb a rendőrség tömegkapcsolata. Pedig ennek állandó fejlesztése, ki­­szélesítése nélkül változatlan marad a lakosságban a rendőrségről kialakult össz­kép. Erre nem lehet mentség a szokásos kifogás, hogy nincs rá idő és energia. A tartalmas tömegkapcsolat „kifizetődik", a lakosság a bűnüldözéshez nyújtott segít­séggel honorálja ezt a magatartást. Ehhez tartozik a lakosságnak szánt rendőri iratok stílusa, amelyek még az alattvalóknak szóló, monarchiabeli hatósági utasítások hangnemére emlékeztetnek. Dermesztő a régi rendőrségi épületekben a félfogadásra szolgáló helyiségek ál­lapota, ahol a beidézett vagy ügyeiket intéző polgárok órákat töltenek el sorban ál­lással, várakozással. Sehol nincs elegendő ülőbútor, olvasnivaló (esetleg a bűnözés elleni védekezést szolgáló tanácsokkal), virág, képek a falon (ami van, az legyen ol­csó és ízléses), amelyek a rendőrséget vagy az egyes rendőrt népszerűsítik. Ez a pénz mellett még több figyelmet, törődést és fantáziát igényel. A rendőrség nevében viseli a rend kifejezést. A rendet nemcsak az állampol­gártól kell megkövetelni, hanem a szervezetnek is önmagától. Méghozzá napra­kész, példás rendet! 1999-ben például az egyik hozzátartozóm gépkocsijáról - sza­bálysértésért - jogosan levették a rendszámtáblákat. A büntetés kifizetése és a gép­kocsi levizsgázatása után jelentkezett a rendszámtáblákért. Ekkor közölték vele, hogy azok eltűntek és vetettek vele (egy újabb pénzbüntetés) másik rendszámtáb­lát. Vita vagy felelős nem volt, csak ellentmondást nem tűrő utasítás. Úgy gondolom, hogy a jelen cikkben felsorolt okok, körülmények és fejlemények vezettek oda, hogy a Független Rendőrszakszervezet országos választmánya és ügy­vivő testülete 1999. októberi ülésén egyhangú szavazással többek között a következő drámai megállapításokra jutott: „A rendőrség szervezetében az egyre leplezetlenebből megnyilvánuló politikai nyomás és megfélemlítés miatt egyedül a FRSZ rendelkezik a véleménynyilvánítás korlátozás nélküli szabadságával... a magyar rendőrség hosszabb ideje egyre mélyülő anyagi, strukturális, vezetési és morális válságban van." A morális válság egyik torz tükre, hogy a közvélemény-kutatások legutóbb már azt mérték, hogy a rendőrség vagy a 29-szeres bankrabló a népszerűbb. Az tagadhatatlan, hogy a korrupció a rendőrségen belül is fenyegető méreteket öltött. Ennek nyílt bevallása volt, hogy megszüntették a helyszíni bírság azonnali befizetését, helyette csekket ad az intézkedő rendőr. Véleményem szerint azonban az intézményes korrupció lehetőségét a hatalom teremtette meg azzal, hogy a szűk­re szabott rendőrségi költségvetés miatt arra bíztatták a rendőri vezetőket, hogy ön­­kormányzatokat, alapítványokat, vállalkozókat stb. bírjanak rá pénzbeli és dologi javak adományozására, így jutnak pénzhez, benzinhez, gépkocsihoz, épülettataro­záshoz, jutalomkerethez stb. Alkalmi alamizsnából nem lehet nemzetközi illeszke­désre törekvő bűnüldöző szervet működtetni, előbb-utóbb, akarva-akaratlanul a je­lentősebb adakozók lekötelezettjeivé válnak. Csak tájékoztatásul említem: kb. 5 évvel ezelőtt Németországban országos bot­rány keletkezett abból, hogy az egyik község önkormányzata rádiótelefont adott a területén működő rendőrnek azzal a megokolással, hogy annak igen nagy területet kell motorkerékpárján bejárnia, és így gyorsan elérhetővé válik. A rádiótelefont vissza kellett adni, és a rendőr ellen fegyelmi indult.

Next