Néplap, 1945. március (2. évfolyam, 47-71. szám)
1945-03-01 / 47. szám
2 ban. Rengeteg töretlen kukorica áll kint a mezőkön, van olyan rizstábla, ahol kétezer méter mázsa rizs fekszik. Ezek egyetlen városnak, Debrecennek az adatai. A Nyírségben például több mint 5000 vagon burgonya fekszik a vermekben. — Elvtársaim ! Én nagyon jól ismerem ezt a nehézséget, tudom, hogy nehéz a veremből a burgonyát a vasúthoz szállítani, de ha mindezeket tekintetbe vesszük, még akkor is nagy lehetőségei vannak, hogy Budapestet és az ipari vidékeket tűrhetően ellássák a minimális élelmiszerkészletekkel. Mi az oka, hogy ez nem sikerül ? Semmi kétség, hogy a tényleg meglévő nehézségeken felül ebben a rosszakarat is közrejátszik. (Úgy van, úgy van !) — Én megfigyeltem a közellátásügyi minisztérium munkáját és meg kell állapítanom, hogy ez a munka rossz és ezt így tovább nem lehet folytatni. Ezért mi javasolni fogjuk, hogy váltsák le a közellátásügyi minisztert és tegyenek helyébe olyat, aki tényleg el akarja látni élelemmel Budapestet és az iparvidékeket. (Hosszas helyeslés és taps.) Mi ezzel elég sokáig vártunk. Kéthónapi kisenetezési időt adtunk a közellátásügyi miniszternek, hogy mutassa meg, mit tud. Mi megelégedtünk volna azzal, ha feleannyi energiát fejt ki Budapest ellátására, mint amennyi energiát kifejtett félévvel ezelőtt Jurcsek a német rablók ellátására. Kiderült, hogy ebben a várakozásunkban csalódtunk. Tovább nem lehet kísérletezni. Az éhező Budapest, az éhező iparvidékek nem lehetnek tovább kísérletezés tárgyai. Mi magunk, magyar kommunisták, amikor megtudtuk, hogy milyen nehéz Budapest helyzete, azonnal félrevertük a harangokat és bár tudtuk, hogy milyen nehéz és népszerűtlen feladat az, amire vállalkoztunk, mégis vállaltuk Budapest ellátásának a kérdését. Meg kell mondanom, hogy az a kevés, amit Budapest eddig kapott, elsősorban a Kommunista Párt munkájának az eredménye. (Lelkes éljenzés.) — Ez a feladat azonban, elvtársaim, sokkal nagyobb, semmint hogy egy párt el tudja végezni. Ezért fel fogjuk rázni az egész országot, megmozgatunk minden szervezetet, elsősorban a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontban egyesült öt pártot és közös erővel meg fogjuk oldani ezt a kérdést is. ## Önsegédhez kell nyúlni — Előre megmondom azonban, elvtársaim, hogy egyszerűen az élelmiszerfélhozatal megjavításával ezt a kérdést tartósan megoldani nem lehet. Mindannyian tudjuk, hogy milyen az ország helyzete. A vasútvonalak már többé-kevésbbé helyre vannak állítva, vagonunk azonban alig van. Ha a régi vasúti kocsiknak tíz-tizenöt százalékát üzembe tudjuk állítani, az már nagy siker lesz. Lovak, igásállatok nincsenek, ezért számítani kell arra, hogy még hosszabb ideig súlyos élelmezési nehézségekkel fogunk küzdeni Jan man osztozom tooknak a nézeteiben, akik azt hiszik, hogy most esztendőkig fogunk koplalni, de ebben az esztendőben mindenesetre komoly nehézségeink lesznek. Tudom, hogy néhány éven belül a magyar munkás keze, a magyar paraszt szorgalma rengeteg romot eltakarít, rengeteg kárt jóvátesz. De az első esztendő nehéz lesz és ezért kérem mindenütt a magyar kommunistákat, a dolgozókat és a városi lakosokat, hogy nyúljanak önsegélyhez. Elsősorban arra törekedjenek, hogy Budapesten és az iparvidékeken is minden családnak meglegyen a maga kiskertje, így segített magán 1942-ben és 1943-ban Moszkva városa is, ahol tavaly 1.200.000 kiskert volt Minden családnak meg volt a maga kiskertje. Azonkívül minden üzemnek legyen egy mezőgazdasági üzeme, mert ezt az évet máskép nem tudjuk jól átvészelni. Ebbe a munkába teljes erővel feküdjünk bele, különben tényleg komoly nehézségeink lesznek az élelmezéssel. — Az élelmezés kérdése — ismétlem — nemcsak gazdasági kérdés, hanem politikai kérdés is, mert ha nem tudjuk megoldani az élelmezést, akkor a reakció a mi nyakunkba varrja ezért a felelősséget Azt mondja: íme éheztek, ezt hozta nektek a demokrácia, ezt hozta nektek a Kommunista Párt. Ezért kérem az elvtársakat, hogy teljes erővel fogjanak e kérdés megoldásához. (Tapsvihar.) Népesz 1945 március 1 cs fütörtök Fokozni a harcot a reakció ellen! — Előre megmondom azonban, hogy legjobb szándékunk, legnagyobb erőfeszítésünk is csődöt fog mondani, ha nem tudjuk fokozni a fasizmus elleni harcot. Meg kell vallanom, hogy ezen a téren komoly mulasztásokat követtünk el. Ha az ember hibát csinál, vallja be. Meg kell állapítanom, hogy még nem folyik komoly harc a fasizmus kiirtására. A fasizmus és a köztünk maradt reakció pillanatnyilag meglapul és közben szabotál. Már olyanokat is hallottam mondani, hogy minek beszélünk a fasiszta veszélyről, amikor nincsen. Miért követelünk erélyesebb rendszabályokat, amikor nem látjuk, hogy a fasiszták csinálnának valamit. Az én véleményem az, nem kell várni addig, amíg a fasiszta fenevad újra a torkunknak ugrik. Ismerjük mi már az ő módszereiket, meg kell őket előzni. (Közbekiáltások : Vesszen a reakció ! Éljen Rákosi !) Bogozzanak végre a népbíróságok! • Legsúlyosabb kifogásaink egyike, hogy nem működnek a népbíróságok. Én megnéztem a népbíróság szervezetét és nagy meglepetéssel láttam, hogy távoliról sem olyan radikális, mint a régi reakció statáriáns rendeletei. Ezt azért mondom, mert a régi statáriáns rendeleteket saját tapasztalatomból nagyon jól ismerem és tudom, hogy azok a rendeletek előírják, hogy a halálra szóló ítéleteket két órán belül végre kell hajtani. A népbíróság rendeletében viszont az áll, hogy az ítéletet minden esetben fel kell terjeszteni az igazságügyminiszterhez, aki jelenleg Debrecenben van. Abban a Debrecenben, ahova nincs posta és nincs távíró. Ha tehát ma valakit a népbíróság halálra ítél, az esetleg hetekig várhat a megerősítésre. Azt hiszem, elvtársaim, hogy mi is lehetünk a demokrácia védelmében olyan erélyesek, mint amilyen erélyes vett a reakció saját bőrének védelmében. (Élénk helyeslés.) Ennélfogva pártünk javasolni fogja, hogy a népbíróságok működését gyorsítsák meg, a népbíróságok kezdjék el végre működésüket és mutassanak példát, mutassák meg, hogy a demokrácia le tud sújtani azokra, akik a nemzetet beledüntötték ebbe az örvénybe. — Meg vagyok győződve róla, hogyha Budapesten, Szegeden és egyebütt lógni fognak a vezető nyilasok, azonnal tisztább lesz a levegő. A kisebb nyilasokat pedig össze kell fogni, munkásszázadokba kell vinni és dolgoztatni kell őket, hogy legalább részben helyrehozzák azt a kárt, amit a nemzetnek okoztak. (Élénk helyeslés.) Szigorúbb igazoltatásokra van szükség A reakció elleni harchoz tartozik, elvtársaim, az igazoltatások kérdése is. Szerte az országban egyre szaporodik a panasz amiatt, hogy régi reakciós tisztviselők visszaülnek állásaikba. Az igazoltatások kérdésében azonnali szigorításokra van szükség, mert egyre-másra hallok olyan híreket, hogy közismert reakciósok vagy nyilasok már át is mentek az igazoltatáson és nyugodtan elfoglalják régi helyüket A budapesti városháza körül is súlyos bajokat hallok. Kiderül, hogy ott egyáltalában nem volt még semmiféle igazoltatás, holott a magyar demokrácia elemi érdekei megkövetelik, hogy egyetlen tisztviselő sem kerüljön vissza állásába, amíg alaposan meg nem nézzük, hogy mit is művelt az utolsó időben, különösen az elmúlt esztendőben. Meg kell mondanom, elvtársaim, hogy ebben a tekintetben nemcsak a reakció bűnös. Sokszor maga a demokrácia sem elég éber. Ismételten előfordult, hogy nyakoncsípünk valamilyen közismert reakcióst és kiderült, hogy annak demokrata támogatói voltak. Meg kell tanulnunk, hogy ebben a kérdésben nincs megalkuvás. Aki vétett a nemzet ellen, azt el kell távolítani a közhivatalokból. Ez a minimum, amit a magyar demokrácia, a magyar nép érdeke megkövetel. (Felkiáltások: Ügy van !) Gyökeresebben kiirtani a fasizmust. — E kérdéseknél aláhúzom, hogy mi azért használunk ilyen kategórikus hangot, mert tartunk tőle, ha még tovább várakozunk, ha még tovább tétovázunk, akkor a nép elkeseredése ösztönösen csinál rendet. Mi nem akarjuk azt, hogy a felháborodott polgárok maguk dobják ki a városházáról az oda nem való tisztviselőket. Mi nem anarchiát akarunk, hanem rendet, a demokrácia rendjét akarjuk. Ezért követeljük az erélyes rendszabályokat. Amikor a fasizmus maradéktalan kiirtását követeljük, akkor nem bosszúállók vagy vérszomjasak vagyunk, hanem e követelésben egyedül és kizárólag a magyar nemzet elemi létérdeke vezet bennünket. Ki kell irtani a fasiszta mételyt, mint az üszkös fekélyt, mert ha benne marad a nemzet testében egy kis gyökérdarabkája is, az újabb üszkösödést fog okozni és akkor kezdhetjük elölről. Jobb egyszerre gyökeres munkát végezni Ezért mondjuk: Halál a fasizmusra ! (Halál!) Üldözni kell a korrupciót — Elvtársaim ! A fasizmus és a 25 esztendős reakció nemcsak üszkös romokat, elpusztult gyárakat, Dunába dúlt hidakat hagyott maga után. Az erkölcsi javakban is rengeteg pusztítás történt. Most elsősorban a korrupcióra gondo? sok, a jogbiztonság hiányára. Mikor Debrecenbe érkeztem, hallottam, hogy a g1.COU lakosú városban több mint 100.000 lopási eljárás folyik. Mikor Budapestre érkeztem, kiderült, hogy itt is nasonló bajok vannak. Mi nagyon jól tudjuk, hogy a régi 25 éves reakció, az egykézrendszer, a monopóliumok már aláásták a közerkölcsöket. — Ezt folytatták a nyilasok. A zsidó vagyonok elrablása után sor került a magyar vagyonok elrablására. Kirabolták az egész országot. Megrendült a közerkölcs. Ezzel kapcsolatban sok panaszt hallottam például a rendőrségre. Mi utánanéztünk ennek és kitűnt, hogy a rendőrségen tényleg voltak oda nem való elemek. Kiderült, hogy ide is beférkőztek a nyilasok. Természetesen, az ilyen elemeket el kell onnan távolítani, de az egész kérdésnek a gyökerét csak akkor tudjuk megfogni, ha általános harcotindítunk azért, hogy helyreálljon a közerkölcs, a jogbiztonság, az az erkölcs, amelyről Berzsenyi joggal mondotta, hogy minden állam talpköve és támasza. Ezzel a kérdéssel foglalkozni kell. A demokráciának tisztakezű, korrupciótól mentes vezet Aranyat, ezüstöt, briiliánsat, ott magas áron vesz Köllórárás KOSSUTHU. 4.