Néplap, 1946. augusztus (3. évfolyam, 169-193. szám)
1946-08-22 / 185. szám
Vltäaproletariat estesOllelekl ira 40 tüiér I ÉL lm Ilim Mm H j|g|jk HÉ[ A Gyöngyösi Molotovai M jjjjj és Byrnes-szel tárgyait III. ÉVFOLYAM, 185. SZÁM 1046 AUGUSZTUS 22. CSÜTÖRTÖK Hazatért az hármdik magyar hadifogoly Kedd délelőtt 11 órakor újabb hadifogolyszerelvényen a minszki és környéki táborokból 246 magyar érkezett Debrecenbe. Ez a fogolycsoport is ugyanabban a meleg fogadtatásban részesült, mint az előbbiek. Beteg nem volt köztük, csupán egy-két lábsérüléses, akik az úton sérültek meg. A vonattal utazó szovjet parancsnokság, a debreceni állomáson ismét nagymennyiségű élelmiszert adott át a magyar hatóságoknak: 250 kg kenyeret, 20 kg cukrot, 50 kg sót, 250 konzervet, 7 kg kávét. Ezeket a fontos élelmiszereket a szovjet hatóság rendelkezése szerint a hazatért hadifoglyok élelmezésére fogják fordítani. " Közöljük a keddi csoporttal érkezett Debrecen-környékiek névsorát: Pető Károly Esztár, Enyedi Sándor Sarkad, Csatári Ferenc Tiszaadony, Szitora János Nyíregyháza, Bodnár János Vencsellő, Török András Nyíregyháza, Juhász Sándor Hajduszovát, Mogyoróssy Antal Püspökladány, Tóth János Nyíregyháza, Ivarrics Pál Bánk, Utlrke János Nyírcsabos, K. Nagy Péter Hajdúböszörmény, Kiss Antal Hajdúdorog. A Brianszk, Brezsica és Borelov környéki táborokban vannak: Bogdán Antal Debrecen, Fazekas bőrkereskedő Hajdúböszörmény, Fejes Sándor Hajdúnánás, Cziegsz János Debrecen, Albert Gyula Debrecen, Lénárd András Nyíregyháza, Sebők József Nyírkárász, dr. Barna Miklósné Oros (Szabolcs-m.) Berencsik László Debrecen, K. Szabó Lajos Hajdúböszörmény, Csatári István Debrecen, Hudák János Nyírbátor, Csurka János Debrecen, Schaffer János Debrecen, Mankó László Büdszentmihály, Laci Ferenc Kunszentmárton, Pala Károly Bihardiószeg, Márki Ferenc Karcag, Kiss Sándor Sarkad, Kovács József Debrecen, Ács Imre Derecske, Seprényi András Komádi, Hódor Tibor Sarkad, Hajdú Miklós Balmazújváros, Farkas József Komádi, Sári János Hajdúnánás, Homonnai András Egyek, Juhász László Karcag, Szabó István Debrecen, Labanc István Karcag. .................................................................................................................... „Éljen Gerő, a hídverés“ Régi formájában áll a Szabadság-hid Szent István napján százezres tömeg jelenlétében ünnepélyesen felavatták az újjáépített Szabadság-hidat. Gerő Ernő közlekedésügyi miniszter elvtárs bizonyos szimbolisztikus jelentőségűnek mondotta, hogy éppen a független magyar állam megalkotójának ünnepén adják át a forgalomnak Budapest első teljes értékű hídját. Köszönetet mondott mindazoknak, akik az építésben közreműködtek és ezzel bebiztosították a magyar demokrácia egyik legnagyobb sikerét. Hangoztatta, hogy ne feledkezzünk meg azokról a gonosztevőkről sem, akik miatt nyomorban, verejtékezve kénytelenek vagyunk nemzeti jövedelmünk javát az újjáépítésre fordítani. A letűnt reakciós rendszer híveinek egy része nem tanult a múltból, szeretné folytatni hitvány játékát, de a magyar dolgozók nemcsak építeni tudnak, hanem lesújtani is a nép ellenségeire. Felhívással fordult az egész magyar társadalomhoz, a határokon túl élő magyarokhoz is, járuljanak hozzá valamennyi dunai híd újjáépítéséhez. Ezután Bán Antal iparügyi miniszter elvtárs hangoztatta, hogy a demokrácia diadala ez az új híd. Kővágó József polgármester szavai után Tildy Zoltán köztársasági elnök beszélt, majd átadta a hidat rendeltetésének. A Szabadság-híd felavatása után ■a munkások tiszteletére közebéd volt és ezen Tildy Zoltán köztársasági elnök rch’id howAdatoím* megismételve Gerő miniszter szavait, felhívással fordult mindenkihez, hogy a nagy magyar hídépítő alaphoz adja meg a maga hozzájárulását. Ezután Gerő Ernő miniszter bejelentette, hogy november 10-re készen lesz a budapesti déli összekötő vasúti híd, augusztus 31-re elkészül a tokaji Treza-híd és még ebben a hónapban egy sereg kisebb-nagyobb hidunk felépül. Holostyapov tengernagy, a szovjet dunai flottillájának parancsnoka kijelentette, hogy az oroszok segítettek a hidat helyreállítani, de segítettek megépíteni egy másik hidat is: a barátság hídját a szovjet és a magyar nép között. Nagy Ferenc miniszterelnök kijelentette, hogyha Párizsban a hatalmak azt néznék, hogy milyen az egyes népeknek a jelenük és hogyan indulnak a jövő felé, akkor kevesebb aggasztó hírek érkeznének hozzánk. Kiderülne, hogy nincs életrevalóbb, elevenebb, a jövő felé egységesen induló nép, mint a magyar. ■ ír—— - Bartha Albert az új honvédelmi miniszter Tildy Zoltán köztársasági elök Bartha Albert vezérezredest honvédelmi miniszterré nevezte ki. Az új honvédelmi miniszter szerdán délben egy órakor Tildy Zoltán köztársasági elnök Vazóha letette a hi A Kisgazda Pártban egyre inkább a bankok és kartellek urai a szóvivők Mákosi Mátyás nagy beszéde Kecskeméten a drága ipari cikkekről, a munkanélküliségről, a gazdák érdekképviseletéről és a békéről a bankok urai ilyen árakat tudnak megszabni ? A Kisgazda Pártról egyre jobban nyilvánvalóbbá válik, hogy inkább csak a nevében kisgazda, a valóságban a páriba iselsősorban a kartellek és a bankok urai a szóvivők, akik minden kérdésben keresztül tudják vinni akaratukat, a gazdák közül pedig elsősorban a dolgoztató nagygazdák, a 100 150 holdas gazdák szava érvényesül, nem a dolgozók, a 10—12 holdas gazdáké. Mi nemcsak azt kifogásoljuk, hogy egyre erősebb a Kisgazda Párt politikájában a tisztára nagy kapitalista bankár és kartelpoltiké, nem azt is, hogy ezek a bankárok és kartellvezérek nem szeretik a demokráciát és emiatt is a Kisgazda Pártban egyre inkább érezhető a demokráciaellenes vonal. Az Anyag- és Árhivatal élén a Kisgazda Párt által küldött Varga István képviseli a tőkés érdekeket és a Gazdasági Főtanácson belül is három kisgazda és kettő újra kisgazda a szavazó tagok aránya. Tehát a Kisgazda Párt akarata érvényesül az árak megállapításánál. " Hasonló a helyzet a malmok kérdésében is. Az egész országban általános a panasz a malmosok ellen. Már tavaly javasltuk a parlamentben, hogy a malmokat vegyék állami kezelésbe. Ez a javaslat hajótörést ezengedett át”"- hogy a Kisgazdí Párt a gazdákkal szemben a molnárok pártjára állott-A Magyar Kommunista Párt délpest megyei és Kecskemét város szervezetei Szent István napján Kecskeméten óriási tömeggyűlést rendeztek, amelyen Rákosi Mátyás h. miniszterelnök, a Magyar Kommunista Párt főtitkára nagyobb beszédben foglalkozott az időszerű bel- és külpolitikai kérdésekkel. Mit akarnak a nagytőkések? — Legfontosabb központi kérdés mind a mai napig a jó forint kérdése — mondotta. — Most már nyugodtan nézhetünk a jövőbe, a jó pénzünknek meg van az alapja, meg van az arany fedezete. De meg kell mondani ugyanakkor, hogy a jó pénznek nemcsak barátai, hanem ellenségei is vannak. Barátai a dolgozó emberek a városokban és falvakban, azok, akik annyit szenvedtek a pénz romlásától, de azok, akik a pénz romlásán nyertek, nem haragudnának érte, ha újra kezdődnék az infláció, ha újra napról-napra esnék a pénz értéke. Kik ezek ? Elsősorban a nagytőkések, a bankárok, a svartettek urai. Az elmúlt másfél év folyamán ezek számára a pénzromlás valóságos aranyesőt jelentett. Ezek az urak nemcsak arra a haszonra gondolnak, amit az infláció számukra gazdasági téren pénzben kifejezve jelentene, de gondolnak arra a politikai hatásra is, amit egy második pénzromlás a munkások és parasztok között keltene. Ezek az urak arra spekulálnak, hogy egy második ilyen inflációt a magyar nép nem tűrne el és a demokrácia ellen fordulna. Ez az ő gazdasági és politikai spekulációjuk, ezért szeretnék, ha a forint nem lenne értékálló. Ezek az árak most egyre panaszkodnak a kevés munkabér miatt. Azért akarják a látszólag magasabb fizetést a munkásoknak és alkalmazottaknak, mert tudják, hogyha a munkás több fizetést kap, mint amennyit termel, akkor ebben már benne van a pénzromlás csírája. Az öntudatos munkás nem engedi magát megtéveszteni, hanem nyugodtan dolgozik tovább és tudja, hogy saját sorsának javítása, csak úgy, mint a forint megerősítése azt követen, hogy termeljen minél többet, mert csak a többtermelés gyorsítja meg hazzánk gazdasági talpraállítását. Teljes erővel dolgozó gyárakat! • Szégente a magyar gyáros elküldte képviselőjét Délamerikába meg Ausztráliába is és ott próbálta eladni termékeit, ma pedig ülnek egy helyben és várják, hogy a sült galamb a szájukba repüljön. És ha már arra gondol a gyáros, hogy valamit csinálni kellene, akkor az első gondolata, hogy el akarja bocsátani a felesleges munkásokat. A mi véleményünk szerint nem szabad megengedni, hogy tőkéseink kényelmessége miatt ez munkanélküliség keletkezzék ! Törje a fejét a tőkés azon, hogy minél több munkást tudjon alkalmazni, járassa az összes gépeket és akkor nem lesz munkanélküliség. A magyar demokráciának n®m munkanélküliségre, hanem teljes erővel, teljes kapacitással dolgozó gyárakra van szüksége ! Ezt meg kell érteniök a kartell urainak. Olcsóbbá kell tenni az iparcikkeket . Meg kell érteniük azt is, hogy azok az ipari árak, amelyeket ők megszabtak, sem az ipari munkásságnak, sem a dolgozó parasztságnak nincsenek ínyére. Ezeket az ipari árakat meg kell változtatni, mégpedig lefelé ! Olcsóbbá kell tenni az iparcikkeket, ez a munkásságnak és a dolgozó parasztságnak a követelése. — Súlyos hibák történtek az ármegállapítások terén. Világos, hogy az agrárolló, az iparcikkek és a mezőgazdasági cikkek árai közötti különbség óriási és ezen gyorsan változtatni kell. Felmerül a kérdés, *»**»** *eU W izzen nagyra ? Meg kell mondani, van egy másik olló is, amiről sokkal kevesebben beszélnek, ez az ipari munkaerő árának összehasonlítása az iparcikkek árával. Ha a gazdák panaszkodnak azért, hogy ma ugyanazért a cipőtalpalásért, vagy kerékpárrasért sokkal több búzát kell adni, mint békében, az ipari munkás még inkább panaszkodhat, mert az ipari munkások bérét a békebeli fejében állapították meg. Kié a Kisgazdapárt? — Mivel magyarázható, hogy bár az ország legnagyobb pártja a kisgazdák pártjának nevét viseli, mágár azImztánba, a kartellek és A gazdák érdekképviselete a dolgozó parasztságot védje . Még tavaly decemberben elhatározta a Nemzetgyűlés, hogy a gazdáknak ugyanolyan érdekképvisletet szervezünk, mint amilyen a gyárosoknak, vagy a Szakszervezet formájában a munkásoknak van. Ez a követelés nem a Kisgazda Párt követelése, ezt a Magyar Kommunista Párt is megszavazta. A tervezet, amit az érdekképviseletről a Kisgazda Párt benyújtott, megint csak nem a dolgozó parasztságot védi, hanem elsősorban a nagygazdáknak akar hatalmat adni és az érdekképviseleten belül ezeknek akarják juttatni a s munkaközvetítést. Azt akarják, hogy a száz, meg százötven holdas gazda szabja meg mennyi «átszámol, vagy bért »kar-