Néplap, 1946. augusztus (3. évfolyam, 169-193. szám)

1946-08-22 / 185. szám

Vltäaproletariat estesOllelekl ira 40 tüiér I ÉL lm Ilim Mm H j|g|jk HÉ[ A Gyöngyösi Molotovai M jjjjj és Byrnes-szel tárgyait III. ÉVFOLYAM, 185. SZÁM 1046 AUGUSZTUS 22. CSÜTÖRTÖK Hazatért az hármdik magyar hadifogoly Kedd délelőtt 11 órakor újabb hadifogolyszerelvényen a minszki és környéki táborokból 246 magyar érkezett Debrecenbe. Ez a fogoly­csoport is ugyanabban a meleg fo­gadtatásban részesült, mint az előbbiek. Beteg nem volt köztük, csupán egy-két lábsérüléses, akik az úton sérültek meg. A vonattal utazó szovjet parancs­nokság, a debreceni állomáson is­mét nagymennyiségű élelmiszert adott át a magyar hatóságoknak: 250 kg kenyeret, 20 kg cukrot, 50 kg sót, 250 konzervet, 7 kg kávét. Ezeket a fontos élelmiszereket a szovjet hatóság rendelkezése szerint a hazatért hadifoglyok élelmezésé­re fogják fordítani. " Közöljük a keddi csoporttal ér­kezett Debrecen-környékiek névso­rát: Pető Károly Esztár, Enyedi Sándor Sarkad, Csatári Ferenc Tiszaadony, Szitora János Nyíregy­háza, Bodnár János Vencsellő, Tö­rök András Nyíregyháza, Juhász Sándor Hajduszovát, Mogyoróssy Antal Püspökladány, Tóth János Nyíregyháza, Ivarrics Pál Bánk, Utlrke János Nyírcsabos, K. Nagy Péter Hajdúböszörmény, Kiss Antal Hajdúdorog. A Brianszk, Brezsica és Bor­e­­lov környéki táborokban vannak: Bogdán Antal Debrecen, Fazekas bőrkereskedő Hajdúböszörmény, Fejes Sándor Hajdúnánás, Cziegsz János Debrecen, Albert Gyula Deb­recen, Lénárd András Nyíregyháza, Sebők József Nyírkárász, dr. Bar­na Miklósné Oros (Szabolcs-m.) Berencsik László Debrecen, K. Sza­bó Lajos Hajdúböszörmény, Csa­tári István Debrecen, Hudák János Nyírbátor, Csurka János Debrecen, Schaffer János Debrecen, Mankó László Büdszentmihály, Laci Fe­renc Kunszentmárton, Pala Károly Bihardiószeg, Márki Ferenc Kar­cag, Kiss Sándor Sarkad, Kovács József Debrecen, Ács Imre Derecs­ke, Seprényi András Komádi, Hó­­dor Tibor Sarkad, Hajdú Miklós Balmazújváros, Farkas József Ko­mádi, Sári János Hajdúnánás, Ho­­m­onnai András Egyek, Juhász László Karcag, Szabó István Deb­recen, Labanc István Karcag. .................................................................................................................... „Éljen Gerő, a hídverés“ Régi formájában áll a Szabadság-h­id Szent István napján százezres tömeg jelenlétében ünnepélyesen felavatták az újjáépített Szabad­­ság-hidat. Gerő Ernő közlekedés­­ügyi miniszter elvtárs bizonyos szimbolisztikus jelentőségűnek mon­dotta, hogy éppen a független ma­gyar állam megalkotójának ünne­pén adják át a forgalomnak Buda­pest első teljes értékű hídját. Kö­szönetet mondott mindazoknak, akik az építésben közreműködtek és ezzel bebiztosították a magyar de­mokrácia egyik legnagyobb sikerét. Hangoztatta, hogy ne feledkezzünk meg azokról a gonosztevőkről sem, akik miatt nyomorban, verejtékez­ve kénytelenek vagyunk nemzeti jövedelmünk javát az újjáépítésre fordítani. A letűnt reakciós rend­szer híveinek egy része nem tanult a múltból, szeretné folytatni hit­vány játékát, de a magyar dolgo­zók nemcsak építeni tudnak, hanem lesújtani is a nép ellenségeire. Felhívással fordult az egész ma­gyar társadalomhoz, a határokon túl élő magyarokhoz is, járuljanak hozzá valamennyi dunai híd újjá­építéséhez. Ezután Bán Antal iparügyi mi­niszter elvtárs hangoztatta, hogy a demokrácia diadala ez az új híd. Kővágó József polgármester sza­vai után Tildy Zoltán köztársasági elnök beszélt, majd átadta a hidat rendeltetésének. A Szabadság-híd felavatása után ■a munkások tiszteletére közebéd volt és ezen Tildy Zoltán köztársa­sági elnök rch’id howAda­toím* megismételve Gerő miniszter sza­vait, felhívással fordult mindenki­hez, hogy a nagy magyar hídépítő alaphoz adja meg a maga hozzájá­rulását. Ezután Gerő Ernő miniszter be­jelentette, hogy november 10-re ké­szen lesz a budapesti déli összekö­tő vasúti híd, augusztus 31-re el­készül a tokaji Treza-híd és még ebben a hónapban egy sereg ki­­sebb-nagyobb hidunk felépül. Holostyapov tengernagy, a szov­jet dunai flottillájának parancsno­ka kijelentette,­ hogy az oroszok segítettek a hidat­ helyreállítani, de segítettek megépíteni egy másik hidat is: a barátság hídját a szov­jet és a magyar nép között. Nagy Ferenc miniszterelnök ki­jelentette, hogyha Párizsban a ha­talmak azt néznék, hogy milyen az egyes népeknek a jelenük és ho­gyan indulnak a jövő felé, akkor kevesebb aggasztó hírek érkezné­nek hozzánk. Kiderülne, hogy nincs életrevalóbb, elevenebb, a jövő felé egységesen induló nép, mint a ma­gyar. ■­­ ír—— - Bartha Albert az új honvédelmi miniszter Tildy Zoltán köztársasági e­lök Bartha Albert vezérezredest honvé­delmi miniszterré nevezte ki. Az új honvédelmi miniszter szerdán dél­ben egy órakor Tildy Zoltán köz­­társasági elnök Vazóha letette a hi­ A Kisgazda Pártban egyre inkább a bankok és kartellek urai a szóvivők Mákosi Mátyás nagy beszéde Kecskeméten a drága ipari cikkekről, a munkanélküliségről, a gazdák érdekképviseletéről és a békéről a bankok urai ilyen árakat tudnak megszabni ? A Kisgazda Pártról egyre job­ban nyilvánvalóbbá válik, hogy inkább csak a nevében kis­gazda, a valóságban a p­áriba is­­elsősorban a kartellek és a bankok urai a szóvivők, akik minden kérdésben keresztül tudják vinni akaratukat, a gaz­dák közül pedig elsősorban a dolgoztató nagygazdák, a 100 150 holdas gazdák szava ér­vényesül, nem a dolgozók, a 10—12 holdas gazdáké. Mi nemcsak azt kifogásoljuk, hogy egyre erősebb a K­isgazda Párt po­litikájában a tisztára nagy kapita­lista bankár és kartelpoltiké, nem azt is, hogy ezek a bankárok és kartell­vezérek nem szeretik a demokráciát és emiatt is a Kisgaz­da Pártban egyre inkább érez­hető a demokráciaellenes vonal.­­ Az Anyag- és Árhivatal élén a Kisgazda Párt által küldött Varga István képviseli a tőkés érdekeket és a Gazdasági Főtanácson belül is három kisgazda és kettő újra kis­gazda a szavazó tagok aránya. Te­hát a Kisgazda Párt akarata érvé­nyesül az árak megállapításánál. " Hasonló a helyzet a malmok kérdésében is. Az egész országban általános a panasz a malmosok el­len. Már tavaly javasltuk a par­lamentben, hogy a malmokat ve­gyék állami kezelésbe. Ez a javaslat hajótörést ezen­­gedett át”"- hogy a Kisgazdí­ Párt a gazdákkal szemben a­­ molnárok pártjára állott-A Magyar­ Kommunista Párt dél­pest megyei és Kecskemét város szervezetei Szent István napján Kecskeméten óriási tömeggyűlést rendeztek, amelyen Rákosi Mátyás h. miniszterelnök, a Magyar Kom­munista Párt főtitkára nagyobb beszédben foglalkozott az időszerű bel- és külpolitikai kérdésekkel. Mit akarnak a nagytőkések? — Legfontosabb központi kérdés mind a mai napig a jó forint kér­dése — mondotta. — Most már nyugodtan nézhetünk a jövőbe, a jó pénzünknek meg van az alapja, meg van az arany fedezete. De meg kell mondani ugyanakkor, hogy a jó pénznek nemcsak bará­tai, hanem ellenségei is vannak. Barátai a dolgozó emberek a váro­sokban és falvakban, azok, akik annyit szenvedtek a pénz romlásá­tól, de azok, akik a pénz romlá­sán nyertek, nem haragudnának érte, ha újra kezdődnék az inflá­ció, ha újra napról-napra esnék a pén­z értéke. Kik ezek ? Elsősor­ban a nagytőkések, a bankárok, a svartettek urai. Az elmúlt másfél év folyamán ezek számára a pénzrom­lás valóságos aranyesőt jelentett. Ezek az urak nemcsak arra a ha­szonra gondolnak, amit az infláció számukra gazdasági téren pénzben kifejezve jelentene, de gondolnak arra a politikai­­ hatásra is, amit egy második pénzromlás a munká­sok és parasztok között keltene. Ezek az urak arra spekulálnak, hogy egy második ilyen inflációt a magyar nép nem tűrne el és a demokrácia ellen fordulna. Ez az ő gazdasági és politikai spekuláció­juk, ezért szeretnék, ha a forint nem lenne értékálló. Ezek az árak most egyre panaszkodnak a kevés munkabér miatt. Azért akarják a látszólag ma­gasabb fizetést a munkásoknak és alkalmazottaknak, mert tud­ják, hogyha a munkás több fi­zetést kap, mint amennyit ter­mel, akkor ebben már benne van a pénzromlás csírája. Az öntudatos munkás nem engedi magát megtéveszteni, hanem nyu­godtan dolgozik tovább és tudja, hogy saját sorsának javítása, csak úgy, mint a forint megerősítése azt követen, hogy termeljen min­él töb­bet, mert csak a többtermelés gyor­sítja meg hazzánk gazdasági ta­lp­­raállítását. Teljes erővel dolgozó gyárakat!­ ­• Szégente a magyar gyáros el­küldte képviselőjét Délamerikába meg Ausztráliába is és ott próbál­ta eladni termékeit, ma pedig ül­nek egy helyben és várják, hogy a sült galamb a szájukba repüljön. És ha már arra gondol a gyáros, hogy valamit csinálni kellene, ak­kor az első gondolata, hogy el akarja bocsátani a felesleges mun­kásokat. A mi véleményünk szerint nem szabad megengedni, hogy tőké­seink kényelmessége miatt ez munkanélküliség keletkezzék ! Törje a fejét a tőkés azon, hogy minél több munkást tudjon alkal­mazni, járassa az összes gépeket és akkor nem lesz munkanélküli­ség. A magyar demokráciának n®m munkanélküliségre, hanem teljes erővel, teljes kapacitással dolgozó gyárakra van szüksége ! Ezt meg kell érteniö­k a kartell urainak. Olcsóbbá kell tenni az iparcikkeket . Me­g kell érteniük azt is, hogy azok az ipari árak, ame­lyeket ők megszabtak, sem az ipari munkásságnak, sem a dolgozó parasztságnak nincse­nek ínyére. Ezeket az ipari ára­kat meg kell változtatni, még­pedig lefelé ! Olcsóbbá kell tenni az iparcikkeket, ez a munkásságnak és a dolgozó parasztságnak a követelése. — Súlyos hibák történtek az ár­megállapítások terén. Világos, hogy az agrárolló, az iparcikkek és a mezőgazdasági cikkek árai közötti különbség óriási és ezen gyorsan változtatni kell. Felmerül­ a kérdés, *»**»** *eU W izzen nagyra ? Meg kell mondani, van egy másik olló is, amiről sokkal kevesebben beszélnek, ez az ipari munkaerő árának összehasonlítása az iparcikkek árával. Ha a gazdák panaszkodnak azért, hogy m­a ugyanazért a cipőtalpalásért, vagy kerékpárrasért sokkal több búzát kell adni, mint békében, az ipari munkás még inkább panaszkodhat, mert az ipari munkások bérét a békebeli fejében állapították meg. Kié a Kisgazdapárt? — Mivel magyarázható, hogy bár az ország legnagyobb pártja a kisgazdák pártjának nevét viseli, mágár az­­Imzt­ánba, a kartellek és A gazdák ér­dek­­­képviselete a dolgozó paraszt­ságot védje . Még tavaly decemberben el­határozta a Nemzetgyűlés, hogy a gazdáknak ugyanolyan érdekkép­­visletet szervezünk, mint amilyen a gyárosoknak, vagy a Szakszerve­zet formájában a munkásoknak van. Ez a követelés nem a Kis­gazda Párt követelése, ezt a Ma­gyar Kommunista Párt is meg­szavazta. A tervezet, amit az ér­dekképviseletről a Kisgazda Párt benyújtott, megint csak nem a dol­gozó parasztságot védi, hanem el­sősorban a nagy­gazdáknak akar hatalmat adni és az érdekképvise­leten belül ezeknek akarják jut­­tatni a s munkaközvetítést. A­zt akarják, hogy a száz, meg százöt­ven holdas gazda szabja meg mennyi «átszámol, vagy bért »kar-

Next