Néplap, 1948. május (5. évfolyam, 100-121. szám)
1948-05-01 / 100. szám
ét Én is szaladtam 1930-ban a rendőrlovak patkói elől — mondja Kalocsai Vilmos próbarendőr, aki most társaival együtt lelkesen készül május ünneplésére — Bizonyára tudják a tiszt urak, miért kérettem önöket. Már csak egy hét választ el bennünket a „piszkosok” megmozdulásától. Meg kell beszélünk terveinket. . — Parancsára tanácsos úr! Mi, hazafias érzésű rendőrtisztek, mindig tudisi, mi a kötelességünk kormányzó urunkkal és a kormánynyal szemben. — Ezt vártam Önöktől. Tehát nézzük. Varsányi és Szabó fogalmazó urak az értelmiségi csoportok közé fognak menni. Ha egyetemi ifjak és „jobb” körökből valók is résztvesznek a május elsejei felvonuláson úgy megkísérlik rábeszéléssel eltanácsolni őket. Velük szemben erőszakot alkalmazni semmiesetre sem szabad. A belügyminiszter úr őméltósága sem venné tőlünk jónéven. Vitéz Kiss és vitéz Csáky kapitány urak és a hozzájuk beosztott négy felügyelő úr a munkásnegyedeket fogja ellenőrizni. Megtanulták még a „Nemzeti Hadseregben” és a „Prónay különítményben”, hogy prolikat nem kell kiméri! A legkisebb agressziónál, vagy ellenkezésnél parancsot adnak a legénységnek a fegyverhasználatra. — Csupán arra kívánom még felhívni az urak figyelmét, hogy a készültségnek már a május elsejét megelőző estét az utcán kell tölteni. Azt hiszem megértettek? — Parancsára! — tisztelegtek feszes vigyázzban az elegáns ruhás rendőrtisztek és szétszéledtek a megbeszélésről. Mindegyik megtette a „szükséges” óvóintézkedést, hogy a munkásság ünnepét, a vörös május elsejét megakadályozzák. Az ország fővárosában, ahol a munkásság szíve lüktetett a sokezres létszámú gyárakban, május elsejét megelőző este özönlöttek az Angolparkba. Amíg ezt is megtiltották. A felvonulásokból lassan már csak kirándulások lettek aközeli hegyekbe. De a rendőrség mindenütt nyomában volt a dolgozóknak. Nótaszóval, munkásdallal az ajkukon mentek be a kommunisták a „központi ügyeletre” ahol letörölték a mosolyt az arcukról. De nem volt másként Debrecenben sem. Titokban gyülekezhettek csak a „Margitéban hogy lopva, osonva, rendőrt kerülve jussanak ki a Nagyerdőre szónoklatot hallgatni, munkásdalokat énekelni. A rendőrség nem ismert tréfát. Szabó Gyula rendőrtanácsos sokért nem adta, ha egy prolit megkínoztathatott... Pedig drága volt akkor is a munkásvér. Csak a Horthy pribékeknek nem. A tőke rendjét, a bankok biztonságát kellett szolgálni. És szolgálták is szívvel. Tudták, hogy létük függ tőle. — Én is részt vettem a munkásmozgalmakban. Szaladtam a rendőrlovak patkói elől 1930-ban. Tudom mit jelentett, ha mint szállítómunkást a rendőrség elfogott. S most magam is rendőregyenruhában vagyok — mondja Kalocsai Vilmos próbarendőr a debreceni Rendőrtanosztály laktanyájában. De már nem az a rendőrség! Itt már mi, munkások és parasztok ▼agyunk túlsúlyban. Tisztek is, legénység is. Ki merné összehasonlítani ezt a Tanosztályt azzal a vérszomjas bandával, mely Horthyék alatt a népet elnyomta, hogy urait és eltartóit híven kiszolgálja? "talán megengedték volna Zsigri Antal békésszentandrási földmunkásnak, aki a 10-es vörös gyalogezredben szolgált 1919-ben, hogy a rendre vigyázzon? Vagy talán úgy nevelték a rendőrújoncokat, hogy — mint itt, Nyíri László rendőrmester — a falra rajzolhatta volna a felírásokat: „Próbarendőr és miniszter egyenrangú félként küzd a nép boldogulásáért”. No, még ezt: „Tudásod növeli értékedet.” Legkevésbé pedig, ami így szól: „Előre a szocializmusért!” A kultúrterem falain az egész emberiség és benne a társadalom fejlődése is fel van rajzolva. Az ősök éppúgy, mint a feudalizmus. Ahogy a földbirtokos mulat, míg a paraszt magát, meg asszonyát fogja az eke elé. Ott van emlékezetül a potrohos bankár és vértizzasztó gyáros is, aki régen a Nyíri László féle hajógyári és vasbentonszerelő munkások béréből lopta el a maga profitját, hogy Abbáziába, vagy a Riviérára tetjék neki, meg a barátnőjének nyaralásra. Ezek a törzsőrmestereknem felejtik el, hogy milyen utat tettek meg eddig. De a fejükbe vésik az újoncok is. Kovács Dániel 23 éves nyírmedgyesi parasztfiú már nem azt tanulja, hogy karhatalmi készültség esetén még az anyjába is belelőjjön. Vagy a munkásság ellen fordítsa fegyverét... Orpaga is résztvesz sokezer társával együtt a munkásság felvonulásában. Együtt menetelnek ma a május ünnepén, a munka ünnepén a Péterfián. Együtt azokkal, akiket védenek, akiknek biztonságát őrzik a többi hétköznapokon: a magyar, a debreceni dolgozókkal Még a konyha sem marad ma otthon. A Nagyerdőn lesz a főzés is. Hosszú évek szokása volt Debrecenben, hogy május elsején a munkásság a Nagyerdőn ünnepelt és a rendőrök lesben álltak. Ma is mindketten ott lesznek. Azzal a különbséggel, hogy nem lesz üldöző és nem lesz üldözött. A rendőrség eggyé vált a dolgozókkal. Belőlük lettek. Mint törzsből a korona. VÉG LÁSZLÓ m DOBJA EL ócska KALAPJAI olcsón újjáalakítja KALAPIPAR Széchenyiutca 7.Udvarban HOTEL ASTORIA BUDAPEST / Újonnan felszerelve ISO szoba, minden modern komforttal teljesen üzemben MÉRSÉKELT ARAK! A debreceniek kedvelt szállodájai SSZANTÚLI NÉPLAP Debrecen és Hajdú megye dolgozói üdvözlik a „Tiszántúli Néplap"-ot Május elseje mindig kiemelkedő nap volt az öntudatos dolgozók számára. Debrecen és Hajdú megye munkássága, parasztsága és haladó értelmisége kétszeresen örül ennek a napnak: ma jelent meg először a Magyar Dolgozók Pártjának új lapja: a „Tiszántúli Néplap”. Egy pariba tömörültek a dolgozók megszűnt közöttük mindenfajta egyenetlenség, természetes tehát, hogy meg kellett születnie a dolgozók egységes lapjának is. . . Balogh Endre vagongyári munkás — A Vagongyár munkássága sokáig megpróbálták szétszakítani a jobboldali szociáldemokraták. Ez a kommunisták és a baloldali szociáldemokraták jó munkája következtében meghiúsult. Ma már minden vagongyári dolgozó, — még azok is, akiket a jobboldaliak ideig-óráig megtévesztettek, — örül az egységes munkáspárt, a Magyar Dolgozók Pártja megszületésének. Hogyne örülnénk tehát annak, hogy végre egységes lesz a lapunk is. A Vagongyár dolgozói sok sikert kívánnak a■ „Tiszántúli Néplap“ szerkesztőségének, kiadóhivatalának és nyomdai munkásságának. Filsip György FÉKOSz vezető — Mi földmunkások öröme, üdvözöljük az új munkássajtót, a „Tiszántúli Néplap”-ot. Véget ér ezzel az áldatlan vetélkedés a két újságunk között. De nekünk is jobb, mert egy újságot kell csak megvegyünk. Eddig megvettem mindkettőt, ezentúl a „Tiszántúli Néplap” képviseli a munkásságot és a parasztságot. Ezért jó munkát kívánunk neki! Dr. Törő Imre egyetemi tanár — Az a véleményem, hogy a dolgozók új lapjának, a „Tiszántúli Néplap’’-nak rendszeresen kell foglalkozni a tudományos kérdésekkel. Egyetemi városban egy nagy publicitású lapnak kézben kell tartani a debreceni vonatkozású tudományos megmozdulásokat és kísérleteket. A népszerű riportokban ismertett tudományos kísérletek nem sekélyesítik el a tudományos munkát, hanem inkább felkeltik a közönség érdeklődését iránta. Ezenkívül számítunk arra, hogy a tudományos intézetek problémáit továbbra is napirenden tartja mint eddig a „Néplap” és segít annak aszéles rétegnek napi gondjait is megoldani, mely az egyetemen dogozik. vében meleg szeretettel üdvözlöm a május elsején megindult lapunkat, a „Tiszántúli Néplap”-ot. Kovács József egyeld újgazda — Nemcsak én, hanem az egész falu örömmel fogadja az egyesülés hírét. Én ugyan csak a „Néplappot, olvastam, de sokszor boszszankodtam, hogyha hallottam valami rosszat a „Tiszántúli Népszavá”-ról. örülök ennek az egyesülésnek, mert tudjuk, hogy ezen az Úton is közelebb kerül a paraszttársadalom és a munkásosztály, örömmel üdvözlöm az új munkáslapot, a parasztság lapját, a „Tiszántúli Néplap”-ot. Kobzos Irén, a Gabonairoda vezetője — Valamikor nem a „Néplap“-ot, olvastam. De őszinte meggyőződésemnek engedtem, amikor hónapokkal ezelőtt csatlakoztam ahhoz a parthoz, amely a városi alkalmazottak érdekében is a legtöbbet tette. Sok gonddal küzdő kisemberekből tevődik össze a városháza másfélezer dolgozója. Bízunk abban ,hogy a „Tiszántúli Néplap“ kiáll érdekünkben és bebizonyítja a nagyközönségnek, hogy mi mindenben a felek ügyeinek intézését tartjuk legelső kötelességünknek. Magunk is közülök valók vagyunk és csak a múlt rendszer igyekezett olyan közigazgatást kiépíteni, mely a népet semmibe veszi. Mi új közhivatali szellemet valósítunk meg. Ebben tegyen segítségünkre a dolgozók lapja. Győrffy Albert kiskereskedő — Valljuk be őszintén: a kiskereskedő társadalom egy része még mindig nem találta meg végleges helyét a népi demokráciában. Természetesen a kiskereskedők nagyobb része már tudja, hogy a mi helyünk csakis a dolgozók hatalmas táborában tehet, hiszen mi is munkánkkal keressük meg a kenyerünket. Amíg a munkásosztálynak két pártja volt s ezek a pártok igen gyakran nem értették meg egymást, addig ez a belső harc nem gyakorolt nagy vonzerőt a kiskereskedőkre. Ennek az időnek azonban vége és a Magyar Dolgozók Pártjának megalakulása a kiskereskedők eddig még ingadozó csoportját is beállítja a népi demokrácia híveinek táborába. Biztos vagyok benne, hogy a „Tiszántúli Néplap” nagy segítséget nyújt nekünk a kiskereskedők átnevelésében. Hadnagy Ferenc kisiparos . A kisiparosok örömmel üdvözlik a Magyar Dolgozók Párját és annak lapját: „ ,,Tiszántúli Néplap“-ot. Az elmúlt időben sok bajt okoztak a jobboldali szociáldemokraták iparos vonalon is, hogy a peyerista Antalffyról és társairól ne is beszéljünk. Ma már a kisiparosság nagy része elfordítt azoktól, akik helytelen irányba akarták terelni. A ,,Tiszántúli Néplap”, amely éppen a dolgozók mai hatalmas ünnepén jelenik meg először, a kisiparosok lapja is lesz. Ezt kérjük és el is várjuk tőle. Biztosak vagyunk abban, hogy a dolgozók új lapjától minden támogatást megkapunk- Kökényes Gábor dohánygyári munkás — Mi, dohánygyári szociáldemokrata dolgozók, legalább is nagyobb részünk annak idején elszomorodva figyeltük a múltban a Szabó-Ménes-Vacsi-Kállai-féle klikk garázdálkodását pártunk debreceni szerkezetében. Még szerencse, hogy az új egységes lap szociáldemokrata elődje, a „Tiszántúli Népszava” az utóbbi hónapokban gyakran ellenszegült a jobboldali törekvéseknek és a baloldali szociáldemokraták véleményét fejezte ki. Most már megszűnt mindenfajta civódás dolgozó és dolgozó között. Így a Magyar Dolgozók Pártja dohánygyári szervezete ne P. B. Shelley Dal Anglia férfiúihoz Angol ugraszt, mért, aratsz, ha földeden rab maradsz? Biillakács, mért szősz utáli zsarnokodnak díszruhát? Mért vagy szolga, őr, cseled, ha nem őrzői, csak herét, s nem szolgálsz, csak véredet, ki felnyalja véredet? Van-e házad, van-e nőd, balzsamod és pihenőd, kapsz-e zsoldokapsz e bért kínodért és könnyedért? Aratsz, s hol az aratás? "» Izzadsz, s ágyad, farakás; győznek ők — s tiéd a harc, kardot fensz — s övék a kard. Brit méhecske mért gyüjtsz mézet, Arass: s tartsd meg te a lisztet, mért kovácsolsz kardot, vérté', dolgozz, s töltsd be te a tisztet, hogy, míg szörnyű terhed hordod, harcolj, s győztes légy magad, otthon üljön renyhe lordod? rend ki szabjad, s védd magad. IS40 ívlAJUó 1. Spicliket kisid az angol kormány a gyárakba a munkások megfigyelésére Még az angol liberális lapok is felháborodva írnak arról, hogy a Scotland Yard emberei állandó megfigyelés alatt tartják a gyárakban a „gyanús elemeket”. Az angol kormány felemelte a Scotland Yard és a katonai titkosszolgálat létszámát és spicliket helyeztek el a munkásság ellenőrzésére az üzemekben. A munkásság ennek ellenére baloldali titkárokat,üzemi bizalmiakat választ meg. A sandyi mezőgazdasági munkások egyhangúlag újra megválasztották kommunista titkárukat. Kirkbyben a munkások élesen tiltakoztak a kommunistaellenes uszítás miatt és kijelentették: „Olyan titkárokat választunk, akiknek múltja biztosítékot nyújt arra, hogy határozottan, eredményesen és becsületesen szállnak síkra a munkásérdekekért.'’ A vasutasok szakszervezetének kommunistapárti főtitkárát újra megválasztották, noha hat ellenjelöltje volt. Mindez mutatja, hogy hiába alkalmaz az angol kormány Gestapo-módszereket, semmiféle terrorral nem tudja a munkástömegeket a becsületes, baloldali vezetőktől eltávolítani. női tavaszi kabátok, ballonok, átlátszó kabátok Sz ÁSTI PIAG-UTCA 33. SZÁM V 4*. vif v Széchenyi-utca sarok